Mielőtt aggódni kezdenél a boldogság miatt . . .

dec 05

Jól érzed magad és boldog vagy? Folytatódjon, legyen ebben részem minél többször. Az eszünk és a szívünk kórusban kiáltja ezt a parancsot az elménknek, amiről azt gondoljuk, hogy az anyagi létezésben a legértékesebb játékos.

Inkább fogadd el Krisna tanácsát. Mielőtt szobát foglalnál a Boldogság Szállóban, és bejelentkeznél, valami fontosabbra van szükség.

Először is egy függő helyzetben lévő, rendíthetetlen elmére.

Másodszor: belső békére.

Harmadszor: az első két lépést követően elkezdhetsz gondolkodni a saját boldogságodról.

Kedves bhakták, kérlek, ne a szekér elé kössétek be a lovat. Ha a boldogság a életcélotok, saját magatok és a szeretteitek kedvéért legyetek realisták: még sok tennivalónk akad. Aztán pedig élesben kell képeznünk magunkat.

A Legfelsőbb Élvezet Szakértője tudatja velünk az előzetes küldetést, az első állomást, mely nem más, mint az egész életre vonatkozó karrier elnyerése: „Ha valaki még jelen teste feladása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.”

(Bhagavad-gita 5.23)

Mennyit ér nekünk ez a belépést biztosító szint?

- Húha, fogalmam sincs. – mondja az elménk és a testünk, miközben az intelligenciánk meginog. Igen, tényleg el kell viselünk a szív gyengeségét, melyet a számtalan élet alatti karmikus feltételekhez kötöttség során lerakódott szennyeződések okoznak.

Gondoljatok bele, hogy az illúziónk mennyire szereti a ködösítést és a homályt a lelki gyakorlatok során. De ami az anyagi tevékenységeket illeti, azonnal tettre készek vagyunk. Krisna a szánkba rágja a dolgokat megint – talán túl világosan is fogalmaz.

„Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel [a Krisna-tudatban], annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna boldogság béke nélkül?” (Bg. 2.66)

Dicsőséges bhakti gyakorlók, együtt harcoljunk a saját valódi önérdekünkért, tudván, hogy Krisna az önvaló önvalója. Igen, igaz, hogy Maya boszorkánya életről életre mindig lenyakaz minket, de ne feledjük, hogy csak azért sújt le ránk, mert önként a guillotine-ra helyezzük a fejünket.

„Ha hiányzik a végső cél, s ez nyughatatlanságot okoz. Ám ha valaki biztos abban, hogy Krisna mindenki és minden élvezője, tulajdonosa és barátja, az rendíthetetlen elméjével békét tud teremteni.” (Bg. 2.66 magyarázat)

Legyünk igazán kegyesek, és tanítsuk meg másoknak is, hogyan tapasztalják meg a valódi elégedettséget. Felejtsük el a saját boldogságunkat, miután megtaláltuk a belső békét. Mielőtt a béke eluralkodna rajtunk, szükségünk van a transzcendentális intelligencia által kiegyensúlyozott és szilárddá tett elmére is.

A Krisna-tudat egy magától megnyilvánuló békés állapot, melyet csakis Krisnával kapcsolatba kerülve lehet elérni. (Bg. 2.66 magyarázat)

 

Dévamrita Szvámi, 2012. augusztus 2., 2:30 ·

 

Tovább

Karrier építés

dec 04

Természetes állapotunk dacára is küzdünk. Saját elménk és érzékeink rabszolgái vagyunk, és összezavarodunk: végig blöfföljük és gürizzük az életünket, miközben a következő élet sivatagain és mocsarain haladunk át.

Maya mesét ígér, Sri Caitanya pedig a valóságot. Noha az élet végső célja olyan távolinak tűnik, legyünk biztosak abban, hogy fokozatos fejlődés mellett elérhető.

„A Krisna iránti tiszta szeretet olyan, mint a boldogság óceánja. Ha valaki egyetlen cseppre szert tesz belőle, abban a cseppben az egész világ megfulladhat. Az ilyen istenszeretetet nem illik kifejezésre juttatni, de egy őrültnek beszélnie kell. Annak ellenére azonban, hogy beszél, senki sem hisz neki.” (Caitanya-caritamrita. Madhya 2.49)

Meg tudunk vajon birkózni a világi elismerés hiányával, hogy értékelhessük a hiteles lelki keresést? Tudunk más ütemre vonulni? Annak számára, aki igazán normális akar lenni, Krisna felmérhetetlenül kegyes aranyszínű formája felkavarja a bhakti elkülönülés óceánját:

Sri Caitanya Maháprabhu így siránkozott: „Hol van Sri Krisna, akinek alakja három helyen meghajlik? — kesergett. — Hol van fuvolájának édes dala, s hol van a Yamuná partja? Hol a rása tánc? Hol van az a tánc, az az ének s az a nevetés? Merre van az Én Uram, Madana-mohana, aki megigézi Kámadevát?” (Caitanya-caritamrita. Madhya 2.56)

A bhakti óceánjának partján állva arra vágyom, hogy csak egyetlen cseppet kaphassak a Krisna iránti tiszta odaadásból. Mivel ez a legkisebb, parányi mennyiség is képes megváltoztatni az egész világot, meg tud engem is, az alacsonyrendű szerencsétlent tisztítani, aki megszámlálhatatlan életek óta visszautasította Krisnát, és Mayat már számtalan formában a keblére ölelte. Áruld el, honnan fogok erőt kapni ahhoz, hogy végig járjam a haza vezető utat?

Csak akkor léphetek be a lelki világ legnagyobb rejtélyébe, ha megkapom hozzá a képességet a szolgálat és az isteni utasítások kegyének formájában.

„Hajdanán, vrindávanai kedvtelései során az Úr Krisna arra vágyott, hogy megízlelje az eksztázis három formáját, ám komoly erőfeszítése ellenére sem járt sikerrel. Ezeket az eksztázisokat egyedül Srímati Rádharáni tapasztalhatja, ezért Caitanya Maháprabhu alakjában Srí Krisna Srímati Rádharáni helyzetébe lépett, hogy megérezhesse ezeket az ízeket.

( Caitanya-caritamrita. Madhya2.80)

Noha a végső cél olyan elérhetetlenül messzinek tűnik, sose feledjük el, hogy a legnehezebb időkben Krisna a hozzá vezető utat teszi a legkönnyebbé, legyen szó akár anyagi, akár lelki fejlődésről.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. július 23., 9:49 ·

Tovább

Mikor a nehéz idők teszik próbára a szívet és az elmét

dec 03

Lelki utazásunk egyes fázisai olyan száraznak tűnhetnek, mint a sivatag, sőt, akár veszélyesen göröngyösnek is. Áruljátok el nekem: a belső konfliktusok valaha letörték már a kedveteket, és nem tudtátok, mit tegyetek? Úgy érzitek, hogy maya lüktet az elmétekben és testetekben, miközben éjjel-nappal küzdötök?

Ne feledjétek, barátaim, hol élünk: a zavar és bonyodalmak országában. Lássuk reálisan a saját közveltlen környezetünket: az anyagi világot két főbb elem, a szenvedély és a tudatlanság irányítja.

- Add már fel! – üvölti Maya az agyadban. – Sosem fogod elérni a bűnök nélküli bhaktit. Dőlj hátra és csússzál le szépen és merülj el önzőn testi örömökben. – Az illúzió csalogat és csábít:

- Értsd már meg, hogy egy kis hallucináció is szükséges, hogy végre békére találj.

Ezek a kihívást jelentő időszakok igazából megerősítik lelki izmainkat. Próbáld ki, és meg fogod tapasztalni Krisna és az Úr Caitanya lenyűgöző erejét, mely a sötétség korában is elérhető számunkra. Amikor Maya a falhoz nyom minket, minden kietlennek tűnik, és biztosak vagyunk abban, hogy semmi esélyünk arra, hogy lelkileg túléljük az egészet. Aztán ha mégis figyelmen kívül hagyjuk, amit az elménk és testünk suttog nekünk, annál jobban a Szent Név menedékére találunk a japán és a kirtanon keresztül.

Drága törekvő bhakták, középszintű gyakorlók és szeretett érett bhakti jógik, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megtapasztalja, hogyan kell a jogunkért harcolni, hogy figyelmesen énekelhessük a Hare Krisnát. A legjobb, ha a Mahamantrával ordítjuk le Maya fejét:

- Amíg zavarsz engem, én csak japázok. Nem érdekel, meddig fog tartani, napokig, hónapokig, évekig vagy akár több életen át: a japázás hatására nem tudsz megérinteni, és teljes biztonságban leszek Krisna lótuszlábainál.

Sosem fogod elfelejteni ezt az akaratformáló drámát, ha sikerül ellenállni Máyának azáltal, hogy még jobban belekapaszkodsz Krisnába. Ha a Krisnához vezető úton learatod ezt a győzelmet, egyre több lelki kincsel leszel felfegyverkezve, és bhaktikus életed csak fokozódik.

- Korábban már ellenálltam Mayanak, és tudom, hogy a Szent Név segítségével a kegy mindig nőttön nő.

Param vijayate sri krsna sankirtanam: Minden dicsőséget Krisna szent nevei éneklésének!

 

Dévamrita Szvámi, 2012. július 11., 0:10 ·

 

Tovább

2012 Rádhastami lecke Krisna-völgyben

nov 18

2012 Radhastami

 

 

 

 

 

 

 

Tovább

Együtt a próbatételek idején

szept 22

A krízishelyzetek különleges alkalmat nyújtanak a dinamikus fejlődésre vagy a mély depresszióra.

Srila Prabhupada tanítványai, Krishnadas Kaviraja das és Paurnamasi dasi, egy három évtizedig együtt élő grihastha csapat életükből 40 évet szenteltek Prabhupada szolgálatának.

Miközben dolgoztak, hogy fenntartsák a családjukat és felneveljék a gyermekeiket – akik most a saját családjukkal élnek – elkötelezettség terén mindig példát mutattak, és a torontói ISKCON templomot és közösséget szolgálták.

Pár héttel ezelőtt egyik nap Paurnamasi dasi váratlanul agyvérzést kapott. Testének fele felmondta a szolgálatot. Mikor a mentők épp bevitték a kórházba szélütésre szakosodott különleges egységükkel, hű férje megfogta a kezét, és azt mondta:

– Együtt átvészeljük ezt is.

Egymás szemébe néztek, s mivel mindkettejüket letaglózta az eset, könnyekben törtek ki. Szükségtelen megemlítenem, hogy a bhakti-jógik is emberek.

Hosszú 30 másodperc múlva összeszedték magukat, a felhalmozott transzcendentális tudás és lelki gyakorlatok átvették az irányítást.

Végetvetve a mentőautóban történt pityregésnek, Paurnamasi dasi zengő hangon kijelentette férjének:

- A Krisna-tudatban töltött négy évtized alatt arra tanítottam másokat, hogy a halál bármikor lecsaphat. Itt az alkalom, hogy megmutassam, hogyan kezelje az ember ezt a helyzetet.

Krishnadas Kaviraja elmesélte nekem, hogy attól a pillanattól kezdve a felesége sosem nézett vissza vagy siránkozott. Most a rehabilitációs osztályon van, a fél teste lebénult és csak lassan kezd újra működni, képtelen járni, mégis élettel telve prédikál mindenkinek, akivel találkozik, legyen az kórházi dolgozó vagy látogató bhakták.

A következő hónapban még mindig nem mehetett haza, az éves torontoi Ráthayátrán mégis különleges szerepet kap majd. A kórház néhány órára kiengedi majd, hogy üdvözölhesse az Úr Jagannatha-ot és az összegyűlt bhaktákat, és fogadja lelkes buzdításukat.

Minden dicsőséget Srila Prabhupada tanítványának, Krishnadas Kaviraja dasnak ls Paurnamasi dasinak! Az ilyen bhakták nektári tulajdonságai a mi életünk és lelkünk. Ha meditálunk a bhakták eltökéltségén, az anyagi világban való létezésünk elviselhezővé válik. Lelkesek leszünk arra, hogy egyre több szolgálatot végezzünk a Krisnának, függetlenül attól, hogy a hétköznapi megítélés szerint milyen boldogságot vagy szenvedést tapasztalunk.

 

2012. június 21. 4:51

Tovább

Nemek, agy és hatalom

szept 19

Kik uralják a világot? A férfiak, a nők vagy egyik sem? A legfrissebb tudományos kutatások szerint, mikor a férfiak azt hiszik, hogy egy nő figyeli őket, pszichológiai teljesítményük leromlik. Akkor ki  a magasabb rendű? Meglepő módon ennek fordítottja nem igaz. A női kognitív funkciót nem csökkennek, mikor feltűnik a közelben egy férfi.

Régesrégen az Úr Kapiladeva is kijelentette:

„Próbáld megérteni nő alakjában megnyilvánuló májám hatalmas erejét, aki pusztán szemöldökének mozdulatával a világ legnagyobb hódító hadvezéreit is markában képes tartani!”

(Srímad Bhágavatam 3.31.38)

A Scientific American c. folyóirat egyik cikkében a kutatók próbálják feltárni a férfiaknál tapasztalható kognitív gyengülést, azután vagy az előtt, hogy nőkkel kerülnének kapcsolatba. Először 2009-ben igazolta azt egy tanulmány, hogy ha egy férfi csak rövid időre is kerül kapcsolatba egy vonzó nővel, a férfiak mentális teljesítőképessége csökken.

Egy újabb tanulmány igazolja, hogy ez a kognitív gyöngülés akkor ejti rabul a férfiakat, hogyha csak tervezik, hogy egy nővel kapcsolatba kerülnek, még akkor is, ha az illetőt nem is ismerik. Sőt mi több, nem csak szemtől szemben, hanem telefonon vagy interneten keresztüli érintkezés is elég ahhoz, hogy egy férfi teljesítménye leromoljon.

Kétségtelen, a nők kuncoghatnak.

- Mindig is tudtuk, hogy a férfiak korlátoltak. – És mi a helyzet a nők teljesítő képességével? Mikor ugyanolyan módszerekkel vizsgálták a nőket, akár férfi, akár nő figyelte őket, a kognitív eredményeik nem változtak.

Ez azt jelentené, hogy a nők sokkal inkább dhirák, józanok és kiegyensúlyozottabbak? A pszichológusok úgy értelmezték a vizsgálatok eredményeit, hogy a társadalmi elvárásokat kell értük hibáztatni. Ezek szerint a tudósok szerint a társadalom több terhet ró a férfiakra – társadalmi szinten oly módon kell érintkezniük, hogy jó benyomást tegyenek a nőkre. Szegény fickók! A tudósok véleménye szerint a nemek közötti kapcsolat lefoglalja a férfi kognitív folyamatait, mivel mentális energiát fordítanak arra, hogy vajon a nők hogyan fogják minden egyes szavukat és tettüket értelmezni. Nagyon tetszik ennek az egyetemes jelenségnek Prabhupáda általi megfogalmazása:

„Az embernek tanulmányoznia kell a nők csábító vonzerejét, s a férfi vonzódását. Milyen forrásból származik mindez? A Vedánta-sutra alapján megérthetjük, hogy minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől ered. Janmády asya yatah, mondja. Ez azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Legfelsőbb Személy, Brahman, az Abszolút Igazság a forrás, amiből minden kiárad. A nő vonzerejének és a férfi hajlamának a vonzódásra léteznie kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségében is a lelki világban, s jelen kell lennie az Úr transzcendentális kedvteléseiben is.

Az Úr a Legfelsőbb Személy, a legfelsőbb férfi. Ahogy egy közönséges férfi vonzódni akar egy nőhöz, ez a hajlam ugyanígy megvan az Istenség Legfelsőbb Személyiségében is. Ő is vonzódni akar egy nő csodálatos vonásaihoz. A kérdés csupán az, hogy ha Ő azt akarja, hogy elbűvölje e női vonzerő, vonzódna-e egy halandó nőhöz? (…)Ha azt akarja, hogy vonzódni kezdjen egy nőhöz, akkor saját energiájából kell megteremtenie egy ilyen nőt. Ez a nő Rádharáni. A Goszvámik elmagyarázzák, hogy Rádharáni az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyönyörenergiájának megnyilvánulása.”

 

Devamrita Swami, 2012. május 30., 23:54 

 

Tovább

Mindenki szembenéz majd vele…

szept 19

Mindenkinek lejár egyszer az ideje. Jelenlegi testünk elporlad. Srila Prabhupada ezt mondta a halálos ágyán:

- Ne higgyétek, hogy ez veletek nem fog megtörténni.

 

A következőkben egy bhakta eltávozásának gyönyörű részleteit olvashatjátok, és beszámolok arról is, hogy a bhakta családja és a helyi közösség milyen gyöngéden ápolta őt.

Acyuta-priya prabhu fűzte egybe ezt a beszámolót nagy szeretettel, aki az ISKCON helyi titkára Ukrajnában, Tiraspolban és Moldovában. Ez a történet a szívünkig hatol, és hatására még jobban vágyódunk majd Krisna lótuszlábaira.

Csak a rend kedvéért: Tiraspol egy 160000 fős város, Európa legszegényebb országának, Moldovának egyfajta szakadár települése, mely egy apró, 3,5 millió fős ország Kelet-Európában. Délnyugatra Ukrajnával határos. Mivel a kicsi, független Tiraspol a szervezett bűnözés, az Európán át áramló illegális drog- és fegyverkereskedelem melegágya, ezért elneveztem Gengszter Köztársaságnak. Még itt is visszatérhet Istenhez egy őszinte lélek, Srila Prabhupada ISKCON-jának gondoskodó bhaktái szárnya alatt.

 

******************

 

Khatvanga Prabhu könnyed és kedves bhakta volt, jól lehetett vele beszélgetni és gyorsan barátkozott. Minimum 15 évig gyakorolta a Krisna-tudatot. Felesége, Inna is bhakta volt. Két gyermekük született. Narayana 12 éves, a kisebb pedig másfél.

Éveken át nehezére esett Khatvanga prabhunak szigorúan követnie a szabályokat, néha megcsúszott. Néhány évvel ezelőtt nagyon komolyan kezdte gyakorolni a lelki életet. Felesége, Inna is igen lelkes bhakta.

Mikor rákos megbetegedést állapítottak meg nála, avatást kért. Ő Szentsége Devamrita Swami avatta fel 2012 januárjában. Olyan lelki nevet kapott, mely helyzetét is jelezte egyben: Khatvanga das.

2011 telén a végbél tumornak megoperálása után Khatvanga prabhu kezdte jobban érezni magát. Novemberben arról értesítette a bhaktákat, hogy teljesen felépült. 2012 januárjában azonban betegsége kiújult. Egy másik orvosi vizsgálat feltárta, hogy végső stádiumban lévő májrákban szenved. Khatvanga sokkal rosszabbul érezte magát.

A felépülés reményében alternatív gyógymódokhoz fordult, mely nem hozott kézzel fogható eredményt. Februárban elment Vrindavanaba praikramára, és így imádkozott az Úrhoz: „Ha ez a vágyad, hadd épüljek fel! Ha nem, kérlek, vigyél haza!” Ilyen eltökélt volt ő.

Tavasszal Khatvanga segítség nélkül tudott mozogni. Bhakták vitték őt és családját a templomba a vasárnapi programra és fesztiválokra. Május 5-én, az Úr Nrisimhadeva megjelenési napján Khatvanga állapota romlott.

Ideje nagy részében lelki tanítómestere és más ISKCON guruk leckéit hallgatta, olvasott és imádkozott. Inna, mint igazi vaisnavi-feleség, felolvasott neki és ápolta. A falra és az ágy fölött a plafonra vrindavani murtik képeit helyezte. Ekkorra, ahogy azt a tiraspoli bhakták mondják, Khatvanga prabhunak nem maradt anyagi vágya, elvárása vagy terve. Csak az az egyetlen erős vágy élt a szívében, hogy öntudatának teljes birtokában és a bhakták társaságában hagyhassa el a testét. Emiatt, noha szörnyű fájdalmakat tapasztalt, visszautasította a morfiumot, csak enyhe fájdalomcsillapítót vett be.

Megkérte a bhaktákat, hogy hamvasztassák el a testét, és szüleinek is meghagyta ezt. Látszott rajta, hogy egyáltalán nincsen bene félelem, békés volt, nem aggódott, mintha csak egy hosszú utazás előtt várakozna valamire.

Május 12-én a bhakták meglátogatták Khatvanga prabhut, együtt kirtanoztak neki, ő pedig sírva fakadt, mint egy gyermek, és arra kérte a bhaktákat, bocsássanak meg neki: „Bhakták, úgy szeretlek benneteket! Kérlek, bocsássatok meg nekem, ha bármilyen módon megsértettelek titeket. Nagyon kedvesek vagytok a szívemnek, mindegyikőtökre név szerint emlékszem. Nagyon szeretlek titeket.”

Ekkor Khatvanga prabhu már képtelen volt enni. Gyomra üres volt, a teste azért harcolt, hogy kivesse magából a toxinokat. Vért hányt.

Május 13-án fájdalmai erősödtek, szinte az egész napot egy karosszékben ülve, vagy az ágyon fekve töltötte. 16-ára állapota rosszabodott: olyan erős fájdalom gyötörte, mintha tűzben égne. Este a mentősök kijöttek hozzá, és morfiumot adtak neki. Barátja, Sapta-risi és felesége, Inna az ágya közelében kezdtek japázni, miközben Srila Prabhupada japája szólt. Idősebb fia, Narayana, a szomszédos szobában imádkozott.

Éjfélkor Khatvanga arcán a félelem árnyéka jelent meg, mintha aggódna valamiért. Felesége szeretetteljes és lágy hangon azt mondta neki: „Ne aggód! Krisnához mész!” Arca újra békés kifejezést öltött.

1:30-kor Khatvanga prabhu többször is tisztán elismételte: „Elmegyek! Haza megyek!” Félig lehúnyt szeme kipattant. Sem a testi fájdalom, sem a morfium nem gyakorolt rá többé hatást.

Pár perccel a teste elhagyása előtt azt mondta: „Nyisd ki az ajtót.” Nehezen és szabálytalanul lélegzett, arcvonásai élessé váltak. Fia, Narayana és feleségei is bejött Sapta-risivel együtt, és japázni kezdtek.

Khatvanga Prabhu valamit keresni kezdett a falon. Inna közelebb vitte hozzá Devamrita Swami és az Úr Jagannatha Patita-pavana murtikat.

Élete utolsó öt percében csak nézte őket anélkül, hogy elfordította volna a tekintetét. Sapta-risi Tulasi levelet helyezett a szájába és Radha-kund vizet locsolt a fejére. Május 17-én a tiraspoli idő szerint hajnali 2 óra 10 perckor Khatvanga prabhu öntudatának teljes birtokában elhagyta a testét. Felesége bátran viselte. Csak akkor tört ki könnyekben, mikor a mentők elvitték a férje testét.

A bhakták megmosdatták Khatvanga testét, tilakot festettek rá és vaisnava ruhába öltöztették, majd testét a templomba szállították.

A búcsúztató ceremónián több mint 90 ember vett részt: az egész tiraspoli yátra és Khatvanga prabhu 50 rokona. A rokonok akkor látták először Sri Sri Nitai-Gaurachandrát. A Govindam adi purusamot játszották, miközben ott feküdt a teste. A bhakták és a rokonok Khatvanga prabhuról beszéltek. Apja szavain megütköztek a bhakták:

- Az elmúlt 20 évben nagyon elleneztem fiam vallási gyakorlatát. Ma látván a ceremóniát, és hallván, ahogy a bhakták végső búcsút vesznek a fiamtól, rájöttem, hogy a Krisna-tudat jó dolog. Nagyon hálás vagyok a Krisna-tudatos társadalomnak. Köszönöm!

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 24., 2:38 ·

 

Tovább

Hogyan lázadjunk a bhaktiban?

szept 08

Érezted-e már valaha, hogy szíved szerint minden elvárást és kötelességet félresöpörve egy időre hátat fordítanál annak a képnek, amit a világ kialakított rólad, és a saját dolgoddal foglalkoznál?

Mikor Ausztráliából Aucklanba értem a héten, ilyen hangulatban voltam. Fáradt voltam és elcsigázott, és tudtam, mi a teendő: mindent félresöpörve lázadnom kell.

Kitörni a hétköznapokból – időt szánni magamra!

Szabadság – saját fejem után menve.

Ez azt jelenti, hogy kezemen a japazsákom, kinyitom a számat és addig énekelem a szent nevet, amíg csak kedvem tartja.

Magamat adom!

Aztán megragadom a Srimad Bhágavatam vagy a Caitanya Caritámrika egyik csábító kötetét, és hagyom, hogy az intelligenciám elmerüljön benne, az elmémet is elragadtatva.

Ez az én életem, és úgy fogom élni, ahogy én akarom.

Aztán kell egy kis kirtana, mikor virrad. Hadd halljam. Kell nekem. Kérem! Ekkor sokkal inkább bhaktának érzem magamat, aki kész arra, hogy másokkal együttműködve szolgálja ismét Krisnát.

Próbáljátok ki.

Szívből ajánlom az ilyenféle bhaktikus lázadást.

Irányítsd újra te a saját életedet.

Söpörj minden mást félre, és bátran engedd kifejezésre jutni a saját önvalódat, melynek kötését feloldja a Krisnáról való éneklés és hallás.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 19, 9:54

Tovább

A tej hatalma: bhakti mítosz és néphagyomány?

szept 08

Krisna kultúrája dicsőíti a tejet. Ez a dicséret egészen odaáig fajulhat, hogy iparosíthatjuk a tejet, azt a feldolgozott és meghamisított terméket, melyet a legtöbb ember megvásáról? És mi van a véres tejjel, melyet az olyan tehenekből szívnak ki kegyetlen módon, melyek majd hamburgerként és steakként végzik?

A Bhaktivedanta magyarázatokban a tejet melegen ajánlják. Azt olvassuk, hogy a tej olyan csodálatos táplálék, mely finom agyszöveteket épít az agyban, a szentírás szerint magasabb rendűeket, melyekre azért van szükség, hogy megértsük a finom lelki igazságokat.

Mit gondoltok? Vajon ez is egy jó szándékú, ámbár idejétmúlt túlzás a bhaktiban? Egyfajta hindu mítosz, mely hatást gyakorolt a transzcendentális ácsárjáinkra?

Hallgassuk csak meg a legfrissebb híreket:

A Dél Ausztrál és a Main állambeli egyetem kutatóinkat új tanulmányai szerint, aki legalább naponta legalább egyszer fogyaszt tejterméket, annak magasabb a kognitív funkciója, mint azoknak, akik ritkán vagy sosem isznakt tejet vagy esznek tejterméket. Akik a legtöbb tejterméket fogyasztották, azok érték el a legmagasabb pontszámot a kognitív teszt szerint, melyben a térbeli látás képességét, a hallás utáni memóriát, a működő memóriát, az érvelése képességet és a végrehajtási képességet mérték fel (a tervezés, szervezés és integrálás kognitív funkciói).

Azok, akik ritkán vagy sosem fogyasztottak tejtermékeket, az átlag alatt teljesítettek e szerint a népességet vizsgáló tanulmány szerint.

„Milyen lesz a mánk? Ott van a Coca-cola, a Pepsi és a 7-Up.” A kutatók szerint a tejfogyasztás világszerte lecsökkent az elmúlt években. Az Egyesült Államokban például ez a visszaesés egybeesett az üdítő italok fogyasztásának drámai emelkedésével.

Hogyan ihatnánk úgy tejet, hogy közben ne folyunk bele a tömeges tehénmészárlás szörnyűségeibe? Szerintem nem hunyhatunk szemet a legtöbb ember által megvásárolt erkölcstelen úton megszerzett tej fölött, vagy az atrocitások fölött, mely a mészárszékek teheneit, borjait és bikáit éri.

Igen, mikor Srila Prabhupada a semmiből alapította meg az ISKCON-t, nem bánta a bolti tej vásárlásást. Ennek ellenére nem szabad kényelemből eltussolnunk a kényelmetlen igazságot: ezzel egy időben azt javasolta a vezetőknek, hogy az ISKCON templomok és a városi éttermek a saját védelem alatt álló tehenek tejét és az abból készített ghít kell felhasználniuk.

Kemény dió elkerülni a tejet, de még keményebb lenyelni az erőszak révén szerzett tej hosszútávú fogyasztásának következményeit.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 8., 12:03 ·

 

Tovább

Segíség! – Az elmémben káosz van!

szept 08

Nem létezik nagyobb ellenség az irányítást nélkülöző elménél?

Komolyan?

Csak kérdezősködj. Az emberek tényleg úgy érzik, hogy az elméjüket nem sikerül kordában tartani?

Általában véve nem, mert a társadalom kézenfekvőnek és normálisnak tartja a mindennapi élet őrült elmeállapotát, főleg azért, mert a globális fogyasztási láz és az érzéki örömök hajhászása a bolygó vallásává válik. Igazából ez az élet, más szóval, az anyagi vágyak korlátlan kifejezési módja olyan, mint a légzés és az evés.

Figyeljük meg, ahogy az anyagi vágyakozás beférkőzik az elménkbe, aztán az elme legyűri az intelligenciát, majd túszként tartja fogva a vágy bűvöletében. Intelligenciánkat szép lassan már meg sem tudjuk különböztetni az elmebeli szeméttől.

A láncreakció így fokozza tovább a zűrzavart: az anyagi elme az életben felmerülő érzékkielégítés gondolatának tárháza lesz. Az elmebeli kotyvalék felhalmozott kupacai kéjvággyal telítik meg az elmét. A kéjvágy az érzékeken keresztül igyekszik kiszabadulni az elméből, majd drámaian felfokozódik.

A bhakti jóga által használt kéjvágy kifejezés nem a testiségre utal. Az anyagi világban élvezetére való vágyra és erőfeszítésre alkalmazzuk, legyen az a vágy durva vagy finom fizikai.

A Bhagavad-gítában Krisna kulcsfontosságú GPS helyzetet ad meg, és jelzi a forgalmi dugót.

„A kéjvágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt.”

Az eredetileg tiszta önvalót így bolondítja meg a kéjvágy, és megáll az Istenséghez vezető autópályán, ezzel meghosszabbítva az egyik testből a másikba vezető anyagi létezését, az önmegvalósításra való belső kényszer pedig elvész a hétköznapi, egyszerű kéjvágy miatt.

Krisna különleges bhaktája, Uddhava affelől tudakozódik, miért válik valaki a kéjvágy áldozatává. A Kali-yuga kezdetén tette fel kérdését, tehát egy magasabb rendű kultúrára utalt, mely a maival ellentétben bepillantást nyújtott az anyagi valóságba.

„Drága Krisna, az emberi lények általában tudják, hogy az anyagi élet a jövőben nagy szenvedést okoz, mégis megpróbálják élvezni azt. Kedves Uram, a tudással rendelkező személy hogy viselkedhet kutyák, szamarak vagy kecskék módjára?”

Ezután, ahogy azt a Gítában már megtette, csodálatos elemzést nyújt a halálos kéjvágy sorrendjéről:

„Kedves Uddhavám, az, akinek nincs intelligenciája, először az anyagi testtel és elmével azonosítja magát. Mikor ilyen hamis tudás merül fel valakinek a tudatában, a nagy szenvedések oka, az anyagi szenvedély hatja át az elmét, mely természeténél fogva a jóság kötőerejében van. Ekkor a szenvedéllyel szennyezett elme elmerül az anyagi fejlődés tervezgetésében és annak megvalósításában. Mivel folyamatosan az anyagi természet kötőerőire gondol, az ostobát elviselhetetlen anyagi vágyak kínozzák.”

Hogy lehet ebből a kelepcéből kijutni?

Ahogy Krisna mondja a Bhagavad Gíta negyedik fejezetének végén: Fékezzük meg a zabolátlan elmét a felszabadító bhakti intelligenciával. Azt mondja nekünk, hogy a lelki intelligenciánkat fordítsuk tiszta önazonosságunk felé, mint Krisna szolgái.

Igen, tudom, hogy a bhakti folyamata időt rabol el elfoglalt mindennapjainktól és általános ambicióinktól, s manapság mindenki híján van az időnek. Azonban ha tényleg akarjuk, képesek leszünk időt szánni rá. Takarítsunk meg és szánjunk rá időt, akár hogy is működjön az életstílusunk gyára. Látni fogjuk, hogy Krisna varázslata működik.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 1., 0:12 ·

 

Tovább