Hogyan lázadjunk a bhaktiban?

szept 08

Érezted-e már valaha, hogy szíved szerint minden elvárást és kötelességet félresöpörve egy időre hátat fordítanál annak a képnek, amit a világ kialakított rólad, és a saját dolgoddal foglalkoznál?

Mikor Ausztráliából Aucklanba értem a héten, ilyen hangulatban voltam. Fáradt voltam és elcsigázott, és tudtam, mi a teendő: mindent félresöpörve lázadnom kell.

Kitörni a hétköznapokból – időt szánni magamra!

Szabadság – saját fejem után menve.

Ez azt jelenti, hogy kezemen a japazsákom, kinyitom a számat és addig énekelem a szent nevet, amíg csak kedvem tartja.

Magamat adom!

Aztán megragadom a Srimad Bhágavatam vagy a Caitanya Caritámrika egyik csábító kötetét, és hagyom, hogy az intelligenciám elmerüljön benne, az elmémet is elragadtatva.

Ez az én életem, és úgy fogom élni, ahogy én akarom.

Aztán kell egy kis kirtana, mikor virrad. Hadd halljam. Kell nekem. Kérem! Ekkor sokkal inkább bhaktának érzem magamat, aki kész arra, hogy másokkal együttműködve szolgálja ismét Krisnát.

Próbáljátok ki.

Szívből ajánlom az ilyenféle bhaktikus lázadást.

Irányítsd újra te a saját életedet.

Söpörj minden mást félre, és bátran engedd kifejezésre jutni a saját önvalódat, melynek kötését feloldja a Krisnáról való éneklés és hallás.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 19, 9:54

Tovább