MÓHÓSÁG 3.nap 2.rész

júl 03

A témát tovább boncolgatva meg kell értenünk, hogy a bhakti jóga jelentése egy szeretetteljes kapcsolat érzése, ami annak a művészete, kultúrája és tudománya, hogyan lehet szeretetteljes viszony tökéletes. Mit jelent tehát a Krisna-tudatban való fejlődés? A Krisna-tudatban való fejlődés azt jelenti, hogy egyre kiválóbbá válsz a szeretetteljes kapcsolatokban. Talán elgondolkozol azon, milyen érzés az, amikor valaki fejlett bhakta lesz. Van valami,  amit tudnod kell: ahogy egyre fejlettebbe válsz a lelki életben, egyre inkább képes leszel fenntartani szeretetteljes kapcsolatot másokkal, mert amikor a Krisnával való kapcsolatod rendben van, akkor vagy képes Krisna részeivel is foglalkozni. Tudom, hogy mindannyian olvastátok már a Bhagavad gítát. Az itt jelenlevők közül ki nem olvasta a Bhagavad gítát? Ismeritek azt a verset a negyedik fejezetben, amikor Krisna azt mondja:

tad viddhi pranipatena pariprasnena sevaya.

Krisna azt mondja, hogy ha meg akarod ismerni az igazságot, közelíts meg egy gurut. Mindenki tudja ezt a verset? De mit mond Krisna arról, hogy mi a hatása annak, ha valaki egy hiteles gurut megközelít? Ezt a következő vers írja le:

yaj jnatva na punar moham

nem leszel többé illúzióban. Ezt mondja Krisna. Mi a bizonyíték arra, hogy már nem vagy illúzióban többé? Krisna kijelenti: látni fogod, hogy minden élőlény az ő része. Ez pedig azt jelenti, hogy képes leszel rendesen szeretni. Ez a hatása annak, ha valaki megközelített egy hiteles gurut. Kíváncsi vagyok, közületek hányan gondolkoztatok el ezen már? Ott áll a Bhagavad gítában. Krisna mondja, hogy amikor megközelíted egy hiteles képviselőjét, akkor ezt az eredményt kapod. Más szóval, Krisna szerint tudni fogod, hogyan kell megfelelő módon szeretni. Amikor már tudod, hogyan kell helyesen szeretni, nem vagy többé illúzióban. Tudni fogod, mit kell csinálj a szeretetre való hajlamoddal. Ez az igazi különbség a bhakta és az abhakta között. Akik nem bhakták, nem tudják, hogy mit kezdjenek a szeretetre való hajlamukkal, ezért mi a Krisna-tudatban sok kapcsolatot akarunk, ugyanakkor hatékonyak szeretnénk lenni ezekben a kapcsolatokban. Ami az anyagi világban zavart téged az az, hogy nem voltál hatékony a kapcsolataidban. Emlékszel? Olyan keményen próbáltál szeretni, igaz? Beszéltél és beszéltél, nyomtad és nyomtad, az igazi szerelem mégsem jelent meg. Olyan sok ajándékot adtál és fogadtál el, próbáltad elégedetté tenni valakinek az érzékeit, és vica versa. Beszéd, nyomás, facsarás, ölelés… Mégis hol van a szerelem? Ezt jelenti a nem Krisna-tudatos élet. Az vonz téged a Krisna-tudatban, hogy esélyt látsz egy tiszta és tökéletes szeretetteljes kapcsolatra. (egy baba elkezd sírni) Sír a gyerek, mert az anyukája szeretetét akarja. Mi a helyzet a nagy gyerekekkel itt, azaz a felnőttekkel? Ahogy a kisbabák sírnak a szeretetért és a figyelemért, ugyanúgy a nagy gyerekek, a felnőttek is sírnak a szeretetért és figyelemért. Nem csak a hölgyek, de az urak is. Ezt keresed a Krisna-tudatban: ki fog engem szeretni a bhakti jógában? Igen. Ezt akarja mindenki? Ez azt jelenti, hogy Krisnát keresed, mert Krisna a legfelsőbb szerelmes, ő tud csak határtalan sok bhaktával fenntartani szeretetteljes kapcsolatot.

A kérdés az, mennyire vagyunk eltökéltek Krisnát szeretni. Ahhoz, hogy ott legyen az a mohóság, amiről beszélünk, lennie kell eltökéltségnek is. Mindannyian tudjátok milyen az, amikor határozott erőfeszítést tesztek valamiért. Lehet, hogy megvan az eltökéltségetek a munkahelyen, az iskolában, hogy elérjetek valamilyen célt, hogy sok pénzt keressetek, vagy hogy sportban eredményesek legyetek. Ugyanígy a bhakti jógában ezt az eltökéltséget kell felhasználni Krisna szeretete érdekében. Krisna erre vár. Amikor ilyen elhatározottságot mutatsz a prédikálásban, akkor Krisna elkezd észrevenni téged. Az elején egy kicsit meg kell tisztulnod. Így van? Nagyon alacsony árat kell fizetnünk, mint például néhány szabályzó elv követése. Ez nem olyan nagy dolog! A szabályzó elvek megvédenek téged a piszoktól. Kicsit korán kell felkelni reggelente – ennyi az egész. Kicsit énekeljük a Hare Krisnát. Ez olyan nehéz? Kicsit másképp ecsetelem nektek, hogy mi is az a sadhana bhakti. Mert nem csak szabályok listája, hanem esély arra, hogy megmutasd, mennyire vagy eltökélt Krisna szeretetét megkapni. Nagyon izgalmas. A mi mindennapi programunk jó lehetőség arra, hogy megmutassuk Krisnának, mennyire eltökéltek vagyunk megszerezni a szeretetét. Ki az, aki jó példa erre, aki nagy eltökéltséggel szereti Krisnát és ezzel motivál benneteket? Természetesen a bhakti jóga kezdő szintjén még nem úgy tekintesz minderre, mint a Krisna iránti szeretet kifejezése, igaz? Úgy gondoljuk, hogy azokra a dolgokra koncentrálunk nagy eltökéltséggel, amelyeknek a gyakorlása ki fogja fejleszteni bennünk a Krisna iránti szeretetet. Például, tudjuk, hogy Indiában az emberek mit tesznek, amikor egy házaspár elhatározza, hogy gyereket vállalnak, függetlenül attól, hogy a pár grihasta vagy grihamedi? Először gondolkoznak rajta, aztán elkezdenek pénzt gyűjteni a bankba úgy öt évig, aztán vállaljak a gyereket. Nem úgy megy, hogy a dolgok csak felelőtlenül megtörténnek, ahogy eszükbe jut. Nem. Ők már évekkel előre terveznek. Félretesznek pénzt, még a gyerek iskoláztatására is, míg a gyerek el nem éri a 18. életévét. Ez azt mutatja, hogyan kell nekünk is megtervezni, hogy fogjuk Krisnát szeretni. Először is meg kell mutatnunk, hogy eltökéltek vagyunk.

Csodálatos példa erre az eltökéltségre Srimati Rukmini devi. mondtam nektek, hogy fogunk az erdei gopikról és a palotában lakó Rukminiről is beszélgetni. Rukmini devi példája nagyon izgalmas, mert megmutatja nekünk, milyen cselszövés révén szerezhetjük meg Krisnát. Hányan próbáltátok már kidolgozni, hogyan szerezzetek meg valakit? Tegyétek fel a kezeteket. Ez olyan, mint Premavardhana felesége, Ananda vardhana. Egyszer elmesélte, hogyan dolgozta ki a megszerzés mikéntjét. Jó móka egy fondorlattal megszerezni valakit, ugye? Terveket szőni azért, hogy valakit elkapjunk. Ezt tette Rukmini is Krisnával. Persze Rukmini Krisna belső energiája, úgyhogy ő nem csak kompatibilis vele. Neki nem kellett horoszkópot csináltatnia erről, mert ő Krisna belső energiája. Krisna örömére azonban ez a kedvtelés úgy zajlik, mintha csak most ismerték volna meg egymást. Mit mond a sastra Srimati Rukmini és Srimati Rádharáni kapcsolatáról? Rukmini Rádharani részleges kiterjedése. A Padma purána kijelenti, hogy amikor Krisna fiatal, a tehénpásztor lányokkal érzi jól magát az erdőben, a vaisyák lányaival. Amikor pedig fiatalember lesz, a palotában élvezi a hercegnők társaságát. A Skanda purána elmagyarázza, hogy Rukmini Dvárakában ugyanaz, mint Rádharáni Vraja erdejében. Bár a Bhágavatam azt mondja, hogy Rukmini választotta Krisnát, a tény az, hogy ők örökké szerelmesek egymásba.

Pariksit Maharaja mindig olyan kérdéseket tesz fel, amelyek arra késztetik Sukadéva Goszvámit, hogy elmesélje az Úr kedvteléseit. Azt mondja Sukadéva Goszváminak: szeretnék hallani Ruci-rananáról. A Ruci-ranana, azaz Rukmini devi egyik neve arra utal, hogy ő olyan gyönyörű hölgy, hogy az arca szépsége felülmúlja a lótuszvirágét. Mi még sose láttunk olyan gyönyörű női arcot ebben a világban. A gyönyörű arc olyan, mint egy virágzó lótusz. Rukminit úgy is ismerik, mint Bhismakasuta, Maharaja Bhismaka leánya. Pariksit Maharaja hallotta, hogy az Úr Krisna elrabolta Rukminit és magával vitte. Szerette volna megismerni ennek a részleteit, hiszen sosem fáradunk bele abba, ha Krisnáról hallunk. Az ő kedvtelései mindig újak, és amikor ezekről hallunk, elpusztul minden lokamala. Mala annyit tesz, mint szennyeződés, a loka pedig azt jelenti, hogy az anyagi világból való. Ilyen a Krisna katha. Nem csak az egyéni szennyeződéseidtől szabadít meg, hanem az egész világ szennyeződését kitisztítja. A legnagyszerűbb dolog ebben a 4000 fős divonmorski összejövetelben, hogy itt is működik az egész világ szennyeződésének a kitisztítása. Ez a hatása annak, amikor a bhakták összejönnek, hogy Krisnáról beszéljenek.
Szóval mi az első dolog, amiről tudnotok kell Rukmini és Krisna egymásra találásáról? Azon kívül, hogy Rukmini devi Srimati Rádharáni részleges kiterjedése, először meg kell értenetek, hogy Rukmini vágyott Krisnára. Ezt a vágyat úgy fejlesztette ki, hogy hallott Krisna tulajdonságairól. Egyedülálló, erényes lány volt, aki az édesapja palotájában lakott szent emberek társaságában. Még Nárada muni is ellátogatott néha hozzájuk. A szentek meséltek neki Krisnáról. Rukminiben rögtön felébredt a vágy iránta: „Ő az, akit én akarok. Nem érdekel más jelölt. Krisnát akarom. Meg kell szereznem Krisnát!” Ez az a fajta izgalom, amit mi is szeretnénk érezni az odaadó szolgálatunkban. Miért kellene a Krisna-tudatnak unalmasnak lennie? A Krisna iránti éhség és mohóság nélkül a Krisna-tudat nem nagyon érdekes. Láthatjátok, az általános vallások nagyon unalmasak igazából.

„Hiszek Istenben. Te is hiszel Istenben? Próbálok erkölcsös életet élni – főleg akkor, amikor mindenki engem néz. Jó akarok lenni. Te jó akarsz lenni?…” Unalmas!

Unalmas! Ezért mondtátok néhányan, hogy a Krisna-tudat kivitelezése közben az anyagi vágyakból problémák adódhatnak. Főleg, ha a vallás unalmas. A nő és a férfi közötti vonzódás hirtelen nagyon izgalmasnak tűnik. Értitek? Ha a vallás unalmas, akkor egyértelmű, hogy egy dolog marad csak, ami érdekes lehet. Úgy tűnik, a végtelenségig bele lehet merülni a nő és férfi közötti vonzerőbe. Srila Prabhupada ezért a személytelen filozófiát hibáztatja, hiszen az egész világon terjesztik a nem megengedett érzéki vágyakat. Az imperszonalisták próbálják elpusztítani a bhakták Krisnával megosztott izgalmas életét. Anélkül, hogy megértenénk Krisna izgalmas életét és kedvteléseit, csak a bűnös élethez fogunk fordulni, de amikor megértjük a Krisna iránti mohóság eredményét, akkor az életünk igazán izgalmassá válik.
A lényeg az, hogy mi is fejleszthetjük a Krisna iránti vonzalmunkat csak azáltal, hogy hallunk Krisnáról. Emlékezzetek arra, hogy a sadhana bhakti azt jelenti, hogy ki kell fejleszteni azt a vágyat és mohóságot, mélyen a szívedben vagy az elmédben érezni akarsz: Krisna! Meg kell őt szereznem! El kell érned arra a pontra, amikor az elméd így üvölt. El tudod ezt képzelni? A szíved és az elméd együtt üvölt. Próbáld ki csöndben. A lelki életben Krisnáról hallani ugyanaz, mint Krisnát látni. Tudjátok, hogy a lelki világban az összes érzék elláthatja a másik feladatát?

angani yasya sakalendriya vrttimanti
govindam adi purusam tam aham bhajami

A szem hall és a nyelv lát. Rukmini is mondja, hogy azáltal, hogy Krisna szépségéről hallok látja is Krisna szépségét. Amikor a Hare Krisna Maha mantrát énekled, először a név jön hozzád, aztán a forma, a tulajdonságok és a kedvtelések. Ezért írja a Padma purana:

atah sri-krsna-namadi

na bhaved grahyam indriyaih 

Először jön a nama, a szent név, aztán adi, az összes többi dolog követi. Mi követi? A forma, a tulajdonságok, a kedvtelések – mindezeket a szent név hozza. Nem kell, hogy erőltetve próbáljuk meg elképzelni mindezeket, amikor japázunk.
Itt kezdődik a Krisna-tudat. Vágyunk arra, hogy szeressük Krisnát, mert Krisna mindenkit vonzó. Mivel Rukmini hallott róla, eldöntötte és eltökélte, hogy Krisnát akarja egyedül. Mi történt még? Krisna is hallott Rukminiről, megtudta, milyen gyönyörű, és mivel ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, neki csak a legjobb jár, ami örömet okoz neki. Ezért Krisna elhatározta, hogy Rukmini az övé lesz. Láthatunk párhuzamot ezzel a mi mindennapos lelki életünkben, hiszen azáltal, hogy hallunk Krisnáról, elkezdünk hozzá vonzódni, Krisna akkor észrevesz minket. Amikor minden reggel japázol, Krisna észrevesz téged. Ez a bhakta az én dicsőségemről énekel. Ha szépen japázol, akkor Krisna figyel. Amikor te hallasz Krisnáról, Krisna is hall rólad. Egyszer Srila Prabhupáda így magyarázta a japát és a kirtant: „Ha szépen énekelsz, akkor Krisna kellemesnek fogja hallani.” Krisna kellemesnek fogja hallani az éneklést, ha nagyon szépen énekelsz. Krisna lehetővé fogja neked tenni, hogy Krisna-tudatos legyél. Szóval ezzel a mentalitással kell japáznod: „Szívvel fogok japázni.” Próbáltál már valaha szívvel beszélni? Mennyien próbáltátok már ezt? Mondhatod a Hare Krisnát szívvel, mondhatod az ajkaiddal, vagy mondhatod az agyaddal, gondolhatsz rá, de ki is lőheted a maha mantrát a szíveddel. Úgy mint a kisbaba, aki sírt, szívből kiálthatod a Hare Krisnát, és Krisna fel fog figyelni: „Ó, valakinek a szíve sír utánam.” Krisna szépen fog hallani. De ha te csak elkalandozva japázol, akkor hogy várhatod el Krisnától, hogy figyeljen rád? Krisna szeretne rád figyelni, egyszerűen csak kiáltsd a nevét szívből. Most nehogy azt mondd, hogy a te szíved ezt nem tudja megtenni. A szívednek igenis meg van ez a hatalma, ereje.
Tudjátok milyen érzés, az amikor van valami égető érzés a szívetekben. Szerintem van is egy ilyen kifejezés, reménytelenül szerelmes. Igen, ez az. Volt már valaki közületek ilyen helyzetben? Még a fiúk is felteszik a kezüket. Reménytelenül, tehetetlenül a feje tetejére állt a világ a szerelem miatt. Ilyen a szív.

Tovább

MÓHÓSÁG 3.nap 1.rész

jún 29

Dévamrita Szvámi 2003. október 01. Divnomorsk

Ma folytatni fogjuk a Krisnáról és a mohóságról szóló beszélgetésünket.  Mivel Krisna bhaktái próbáltok lenni, ezért nyilván érdekel titeket Krisna. Arról már beszéltünk, hogy amikor szeretünk valakit, akkor minimum érdeklődünk az iránt a személy iránt. Abból állapíthatjátok meg, hogy a Krisna-tudatotok egyre sikeresebbé válik, hogy egyre jobban érdeklődtök Krisna iránt.

Már említettük, hogy a vrindávani tehénpásztorlányok nem azért akarták Krisnát férjül, hogy a saját érzékeiket elégítsék ki. Egyszerűen úgy gondolták, ha Krisna a férjük lenne, több örömöt szerezhetnének neki. Krisna bhaktájának lenni azt jelenti, hogy valaki Krisna boldogságán töri a fejét. Azt szeretném kérni tőletek, kérdezzétek meg magatoktól, hogy ti mennyire vagytok Krisna bhaktái? A Krisna-tudat nem csak elméleti dolog, ahogy ebben az anyagi világban a másokkal való kapcsolatotok sem elméleti. Ebben a világban élni azt jelenti, hogy belefolytok mások tevékenységeibe, neveibe, formáiba, tulajdonságaiba, de az a probléma más evilági neveivel, tulajdonságaival, tevékenységeivel, hogy mind ideiglenesek. Ha te lélek vagy, az azt jelenti: örök elégedettségre vágysz. Meg kell vizsgálnod a cselekedeteidet, és be kell látnod, a szíved ideiglenes dolgokból fakadó örök elégedettségre vágyik, ami nagyon aggasztó. Látjátok, a szívetekben tagadhatatlanul ott van a szeretetre való vágy, ezzel semmi baj nincs, de tudnotok kell, hogy mi a teendő a szeretetre való hajlamotokkal. Akkor hát mi a baj az anyagi élettel?

Bhakta: Minden ideiglenes.
Dévamrita Szvámi: Igen. Mi még?
Bhakta: Minden élvezet szenvedéshez vezet. Születés,  öregkor, betegség, magányosság. szeretet hiánya, nincs boldogság.

Szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy másképpen vizsgálódjatok. Az a probléma az anyagi világgal, hogy a szeretetre való hajlamunkat ide-oda irányítjuk, csak éppen oda nem, ahova kellene. Gondolkozzatok el ezen. A szívedben rejtett formában ott van a szeretni akarás, de mindenkinek adsz belőle, kivéve annak akinek kellene. Itt mindenki szeret szeretni, igaz? Van itt valaki, aki a szeretet, szerelem ellen van? A hölgyek könnyedén azt mondják, hogy igen, ők elismerik a szerelmet, a férfiak nem fogják bevallani, de ők is szeretik.
Gondolkozzatok el ezen. Az az én problémám az életben, hogy nem tudom hova kellene irányítani a szeretetemet. Hát nem egy érdekes módja az életünk vizsgálatának? Először is nem tagadod, hogy jelen van benned a szeretetre való hajlam. Még a férfiak sem tagadhatják, hogy vonzódnak a szerelemhez, nekik is van hajlamuk a szerelemre. Először is valljuk be, a Krisna-tudatban elengedhetetlen, hogy belássuk, van hajlamunk a szerelemre. Igen, ez az anyagi világ ideiglenes és tele van szenvedéssel, de ne felejtsük el , hogy az ideiglenesség és a szenvedés főleg a szeretetre való hajlamunkkal kapcsolatos. Ez nagyon frusztráló olyan dolgot szeretni, ami ideiglenes. Nagyon aggasztó és nyomasztó anyagi dolgot szeretni. Még egyszer: vannak a rosszul felhasznált szerelemre való hajlamok, és minél hamarabb értjük ezt meg, annál hamarabb egyenesbe tudjuk hozni az életünket.
Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk, mit csináljunk a szerelemre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztétek ezt már ezelőtt: „Kedves szerelemre való hajlamom, nem tudom, mit kellene csinálnom veled!” Tegyétek fel a kezeteket. Igen, ez legbelül ott van.

Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk mi tévők legyünk a szeretetre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztetek már így?

- Kedves szeretetre való hajlamom, nem tudom, mihez kezdjek veled!

Tegyétek fel a kezeteket. Jelen van, ugye? Bennetek van, és egyre jobban dagad fel, de nem tudjátok, mihez kezdjetek vele, jön ki az orrotokon, a fületeken. Néha csak szeretnénk ordítani – Akarok valakit, akit szerethetek!

Először is be kell ismernünk, hogy van ilyen vágyunk. A Krisna-tudatban nem tagadjuk ezt le, akkor se, ha brahmacarik, grihasták, vanaprasták vagy sannyasik vagyunk. Nem tagadjuk: szükségünk van rá, hogy szerethessünk. Mihez fogunk kezdeni a szeretetre való hajlammal, Hogyan és kit fogunk szeretni? Erről szól a bhakti jóga.
Szeretném, ha megértenétek, hogy a Krisna-tudat a szeretet vallása. Krisna a legfelsőbb szerető. A szerelem azonban nem olcsó dolog. Meg kell tisztulnunk hozzá a bhakti jógában. Szerintem nagy szívességet tennétek azzal magatoknak, ha beismernétek, hogy van hajlamotok a szerelemre, és arra alapozhatjátok az életeteket, hogyan fogtok szeretni. Praktikus tanács az életre, nem? Mindannyian azt nézitek, hogyan tudtok gyakorlatias életmódot folytatni. Akkor miért nem lehetséges, hogy amikor felkeltek reggel, eltervezitek hogyan fogtok aznap szeretni? Jót tesz ez az elhatározás mindkét nem számára. Tudom, hogy a férfiaknak talán kicsit szentimentálisnak tűnik, mivel a férfiak szeretik azt képzelni, hogy önmagukban elégedettek, de ők is ugyanúgy igénylik a szeretetet és ők is szeretni akarnak, ahogy mindenki más. A nők könnyen elbeszélgetnek erről a barátnőjükkel a telefonba: „Szerelmet akarok, szükségem van a szerelemre. Ismersz valakit, aki szabad?” És mit tesznek a férfiak? Csak akkor beszélnek erről, ha részegek: „Jaj, a szívem! Annyira megbántott! Az a nő teljesen összetört! Elvitte az összes pénzemet és megkaparintotta a szívemet is.” A  hétköznapi életben nem beszélnek erről, mert túlságosan büszkék. Ettől függetlenül mindenki szeretetet akar adni és kapni, mert ez jelent igazi örömöt az életben. Próbáljátok ki, hogy amikor reggel felébredtek, felfestitek a tilakot a tükör előtt: „om kesavaya namah” Ó, hogy fogok ma szeretni? Kit fogok ma szeretni?” Krisna-tudatosnak hangzik ez? Hát persze, hogy annak!

A krisna-tudat azt jelenti, hogy a szeretetre való hajlamodat Krisnára irányítod. Amikor Krisnát szereted, megtudod annak a titkát, hogyan lehet mindenkit szeretni. Csak úgy szerethetsz mindenkit, ha Krisnát szereted. Van itt valaki, aki már megpróbált mindenkit szeretni? Hogy csináltátok?

Nem a Krisna-tudatban, hanem a saját magatok módján. Ki próbált már Krisna-tudat nélkül mindenkit szeretni? Mit tettetek? Meséljétek el!

Bhakta: Mindenkinek boldogságot kívántam.
Dévamrita Szvámi: Hogy kívánsz boldogságot mindenkinek? Ismersz mindenkit? Hány embert ismersz? Hány ember megy el előtted? Hogy tudsz mindenkinek boldogságot kívánni?
Bhakta: Szívből.
Dévamrita Szvámi: De azt hogyan tezed?
Bhakta: Csak összpontosítok.
Dévamrita Szvámi:És aztán? Kinyesel egy darabot a szívedből, aztán odaadod nekik? Hogy szeretsz mindenkit?
Bhakta: Engedem a szívemnek, hogy szeressen.
Dévamrita Szvámi: Viszont a te szíved olyan picike. Komolyan, hány embert vagy képes szívből szeretni? Megmondom neked őszintén, még egyetlen egyet sem sikerül teljes szívből. Gondolj csak bele. Még az is nehezünkre esik, hogy egy személyt szeressünk. Ezért múlik el valamennyi idő után a romantika. Ki más próbált már mindenkit szeretni? Férfiak közül valaki? Igen? Oké, most halljuk a férfiakat.
Bhakta: Megpróbálni mindenkit megérteni.
Dévamrita Szvámi: Olyan parányiak vagyunk, hogy tudnánk mindenkit megérteni? Nem is ismerünk mindenkit és még saját magunkat sem értjük. Ki az, aki megpróbált már mindenkit megérteni?
Bhakta: Amikor a kereszténységet gyakoroltam, próbáltam a Bibliát követni és megérteni, hogy van az, hogy Jézus mindenkit szeret, és mindenkivel egyformán bánik. Magam is megpróbáltam ugyanezt.
Dévamrita Szvámi:  Jézus azt mondta, ha hiszel bennem, felszabadítalak. Ez volt a feltétele. Ha hiszel bennem, ha elfogadsz engem, akkor eléred felszabadulást. De amikor az úr eljön, mint Caitanya Maháprabhu és Nityánanda Prabhu, ingyen osztogatják az úr iránt érzett szeretetet. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda azt mondják, ízleljük meg az Isten iránti szeretetet először, és majd utána beszélhetünk arról, hogy mi legyen a következő lépés. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda nem kérik, hogy először higgy bennünk, aztán megízlelhetsz minket. Elárasztották az egész univerzumot a Krisna iránti szeretettel és azt mondták: Ízleld ezt meg, és majd utána beszélünk. Ettől függetlenül igaz, hogy a keresztény világban Jézus Krisztus áll legközelebb ahhoz, amit az emberek univerzális szeretetként ismernek.
Még egyszer, áruljátok el nekem, hogyan lehetséges mindenkit szeretni? Moszkva közepén kimentek az utcára, odamentek mindenkihez és azt mondjátok: szeretlek? Közületek bárki cselekedett már így?
Bhakta: Félreértenének minket.
Dévamrita Szvámi: Az biztos. Ezért kérdem tőletek, hogy hogyan szerettek mindenkit? Ez az én kérdésem. Krisna a szeretetetek tökéletes tárgya. Határtalan tárházzal bír ahhoz, hogy kielégítse a szereteteteket. Szeretitek a barátotokat vagy a barátnőtöket, mégis megunnak benneteket, vagy ti unjátok meg őket, aztán próbáltok valami kifogást találni, hogyan szabaduljatok meg tőlük. Nem ismeritek el, hogy már meguntátok őket. Inkább azt mondjátok, hogy aznap meg kell látogatnotok az anyukátokat vagy a barátotokat. Ugye? Nem valljátok be, hogy kell egy kis szünet, elég belőled. Krisnának viszont határtalan képessége van a szeretetetek a kielégítésére. Minél jobban szolgálod Krisnát, ő annál jobban megmutatkozik előtted. Az anyagi világban nincs még ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolat. Nincs olyan, hogy az, akivel kapcsolatod van, minden nap újat mutat magából, ugye? Ilyen nincsen az anyagi világban, még a legjobb barátságok esetén sincs. Igaz? Azok közületek, akik nagyon jó házasságban éltek, ti sem mondhatjátok el a társatokról, hogy minden nap egy új és új személy, minden nap egyre üdébb. Nem állíthatod ezt róla. Mi az, amit általában mondasz?

-A férjem avagy a feleségem kedves, jól kijövünk egymással, megpróbáljuk a viták és nézeteltérések számát a minimálisra csökkenteni, próbálunk együttműködni. Igaz? Ezt mondjátok. A legjobb kapcsolatban ez így működik. Próbáljátok azonban megérteni, hogy a Krisnával való kapcsolatban az Úr mindig üde, mindig új. A lényege annak, hogy Krisna kedvteléseiről hallgatunk, hogy megértsük, Krisna a szeretetünk legmegfelelőbb tárgya. Ezért kérlek, próbáljátok megérteni ezt, és gondolkozzatok el mélyen rajta! A Krisna-tudat a szerelem vallása mohó személyek számára.

A lényeg, hogy nem tudsz mindenkit szeretni Krisna-tudaton kívül. Mindannyian egyetértettetek abban, hogy a bhakti jógán kívül képtelenség mindenkit szeretni, igaz? Remek. Akkor a következő kérdés: általánosságban hogyan szeretsz egyvalakit? Hogy csinálod? Mi a siker-formula? Mit teszel, hogy sikerüljön szeretned egyvalakit?
Bhakta: Próbálom őt szolgálni.
Dévamrita Szvámi: Szolgálsz valakit. Kivasalod a ruháit?
Bhakta: Ajándékokat adok.

Dévamrita Szvámi: Ajándékozás? Hatásos volt? Mások szerint is nagyon hatásos módszer egy személyt szeretni? Elég hatásos? Na, gyerünk, mondjátok! Ki az itt közületek, aki még nem próbált valakit szeretni. Tegye fel a kezét. Mindenki próbálkozott már. Rendben, akkor mondjátok el a siker sztorikat. Mit kell tenni?
Bhakta: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját.
Dévamrita Szvámi: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját, mi? Erős szerelem!
Mindenki egyetért azzal, hogy már próbált legalább egy embert szeretni, szóval ezekkel az erőfeszítésekkel tapasztaltatok örökké növekvő boldogságot és tudást? Felteszek egy ártatlan kérdést. Mondhatnád: „Amikor veled vagyok, a boldogságom határtalan óceán, amikor veled vagyok, a tudásom egyre növekszik határok nélkül.” Mondta már valaha valaki ezt a szerelmének?
Bhakta: Csak reménykedünk ebben.
Dévamrita Szvámi: Igen. Reménykedtek a reménytelenség dacára. Ettől függetlenül nagyon érdekelnek minket a szerelmi ügyek. Egyértelműen tudnunk kellene, mi a szerelem siker-formula. Azért teszem fel nektek ezeket a kérdéseket, hogy megmutassam nektek, mi az igazi oka annak, amiért a Krisna-tudattal elkezdtetek foglalkozni. Be kell ismernekte magatoknak,  be kell látnotok, hogy az anyagi világban megbuktatok a szerelemben. Ez a szerénység avagy alázatosság kezdete. Amikor az Úr Caitanya azt mondja: trnad api sunicena, légy alázatosabb, mint az utcán heverő szalmaszál. Ez azt jelenti, hogy belátjuk: „az anyagi világban megbuktam a szerelemben”. Mert, megmondom nektek az igazságot, ha az anyagi életben találtatok volna olyan szerelmet, ami elégedetté tesz, akkor most nem lennétek itt. Értitek ezt? Az történt, hogy még ha volt is egy nagyon szép kapcsolatotok, valahol legbelül mégsem voltatok elégedettek. Ez a nőkre és a férfiakra is vonatkozik. Létezik egy pozitív és egy negatív ok arra, miért jöttetek a Krisna-tudatba. Mondhatnád: azért jöttem, mert az anyagi világ pokoli, Krisna pedig örömteli. Ezt is egy indok, de ennél pontosabb magyarázattal szolgálhatok nektek. Azért jöttél a Krisna-tudatba, mert a szeretetre való hajlamod az anyagi világban nem elégült ki. Ez egy negatív indok. A pozitív ok pedig, hogy Krisnában láttad a reményt az igaz szerelemre. Ez egy másik oka annak, amiért örömmel követned kellene a sadhana folyamatát, hogy teljesíthesd a küldetésedet megtalálni a tökéletes szeretetteljes viszonzást. Nos, mi a legnagyobb fájdalom, amit érezhetünk, amikor a Krisna-tudatot gyakoroljuk?
Bhakta: A bhaktáktól való elkülönülés.
Dévamrita Szvámi: Valaki más?
Bhakta: Frusztráció.
Dévamrita Szvámi: Miért pont a frusztráció?
Bhakta: Mert nem vagyunk olyan jók, mint gondoljuk.
Dévamrita Szvámi: Ez a legnagyobb fájdalom, amit Krisna-tudat gyakorlása közben érzel?
Bhakta: Amikor látjuk az anyagi ragaszkodásainkat.
Dévamrita Szvámi: Az nem a legnagyobb fájdalom. A legnagyobb fájdalom a Krisna-tudat gyakorlása közben az, amikor a szeretetteli viszonyunk a bhaktákkal zavart szenved. Tudod milyen érzés az? Azt hittem, ők bhakták, de aztán olyan rosszul bántak velem. Ez a legrosszabb érzés. Azt hittem hogy ő egy nagy bhakta, és erre ez történt. Ez a legnagyobb fájdalom.

(folytatjuk…)

Tovább

MÓHÓSÁG 2.nap 2.rész

ápr 19

Érdekes, hogy mindnyájatoknak van valamilyen elképzelése, hogy milyennek kellene lennie a tökéletes szeretőnek. Tudom, hogy először is olyasvalakit akartok, aki megértő és sok figyelmet szentel nektek. Át fogjuk beszélni a vastra-harana lilat, amikor Krisna ellopja a barátnői ruháját. Meg kell értenetek, hogy ebben a kedvtelésben szó sincs anyagi testekről vagy anyagi tulajdonságokról. Arról fogtok hallani, ahogy Krisna a suddha-bhavat, vagyis a tökéletes szerelmet élvezi.

A ruhák nem olyan fontosak, mert nincsenek jelen anyagi testek Krisna kedvteléseiben, úgyhogy itt nem az a kérdés, hogy valakin van-e ruha, vagy nincs – nincsen se anyagi szennyeződés, se kéjvágy. Figyelnetek kell a bhakták azon vágyára, hogy Krisnát tegyék a középpontba és Krisna vágyát arra, hogy viszonozzon a bhaktáival. A fiatal gopik Krisnát akartak férjükül, ezért mit tettek? Egy hónapon keresztül minden nap Katyayáni istennőt imádták. Mondhatnátok, hogy Katyayáni istennő maga Mahámáya avagy Yogamáya. Mahamaya valójában Yogamáyának a képviselője, Yogamáya Krisnának a tiszta lelki energiája, amely elrendezi a kedvteléseit. Yogamaya két helyen létezik: Goloka Vrindavanában, és ott, ahova Krisna eljön ebben a világban. Yogamáya nincs jelen a Vaikunthán. Tehát Yogamáyának van egy képviselője, aki elrejti Krisnát a nem-bhakták szeme elől, Yogamáya azonban Krisna tiszta lelki energiájaként lefoglalja Krisna tiszta bhaktáit a szolgálatában, és nem engedi, hogy a vrajabhásik érzékeljék, hogy Krisna Isten. Yogamáya még Krisnát is úgy befolyásolja, hogy Krisna ne viselkedjen úgy, mintha Isten lenne. Minden reggel napkeltekor a fiatal gopik felkelnek, összegyűlnek és megfogják egymás kezét, majd elmennek a Yamuna folyóhoz fürdeni. Amíg a Yamuna folyóhoz tartanak, addig Krisna neveit ismételgetik. Fürdés után pedig földből készítenek egy murtit a Yamuna partján, Katyayáni avagy Durgá istennő murtiját, és felajánlanak neki virágokat, ékszereket, füstölőket. Mi az imádatuk célja? Krisnát akarják férjükül. Közben egy gyönyörű imát énekelnek:

 katyayani maha-maye  maha-yoginiyadhisvari

nanda-gopa-sutam-devi  patim me kuru te namah

(Srimad-Bhagavatam. 10.22.4.)

„Ó, Katyayáni istennő, hatalmas energiája az Úrnak, bámulatos misztikus erő birtokosa, mindenek erős kezű irányítója! Kérlek, add meg, hogy Nanda Maharaja fia lehessen a férjem! Hódolatomat ajánlom neked!”

 

mahamaya – az Úr nagyszerű energiája
mahayogini-mahayogini yadivasvari – mindenki irányítója
devi – te, aki gyönyörű vagy
Mit kérnek? „Tudod, kedves istennő, hogy Nanda-gopanak, Nanda Maharajnak van ez a fia. patim me kuru te namah – hadd legyen a miénk, tedd őt a férjünkké!” Így imádkoznak Durgához. Miért akarták a gopik Krisnát férjükül? Ki tudja?
Bhakta: Mert nagyon szeretik.
Bhakta: Mert Krisna tökéletes.
Bhakta: Mert Krisna gyönyörű.
Bhakta: Mert ő a szerelem forrása.

Dévamrita Szvámi:  A fentiek úgy hangoznak, mintha az érzék-kielégítés lenne a motivációjuk. „Azért akarlak téged, amit adni tudsz nekem. Tökéletes vagy, ezért akarlak magamnak, gyönyörű vagy, ezért akarlak magamnak.” A „magamnak” itt azt jelenti, hogy az érzékeimnek. Ez finom szintű vágy, de látjátok? Senkit nem fogunk kritizálni az ISKCON-ban ezért a vágyért…

Bhakta: Mert szeretnék Krisnát elégedetté tenni.

Dévamrita Szvámi: Pontosan. Azért akarják Krisnát férjül, mert örömet akarnak okozni Krisna érzékeinek, és sosem gondoltak a saját érzék kielégítésükre. Így gondolkoztak: „Krisnának az lenne a legjobb, ha mi az övéi volnánk.” Érzitek a különbséget? Ezért mondja azt az Úr Caitanya, hogy semmit sem lehet összehasonlítani a gopik Krisna-tudatával.

ramya kacid upasana vraja-vadhu-vargena ya kalpita

Nincs jobb módja a Krisna iránti szeretetnek, mint ahogyan azt a gopik mutatják Vrindávanában. A gopiknak nincs semmilyen anyagi motivációjuk. Általában amikor az emberek félisteneket imádnak, valamit maguknak szeretnének. De a gopik Katyayánit azért imádták, hogy esélyt kapjanak Krisna szolgálatára. Srila Prabhupáda azt mondta, hogy bármit megtehetsz, ha a motivációd az, hogy Krisnát szolgáld. Minden reggelt így kezdtek. És mit tett Krisna? Szeretném, ha megértenétek, hogy Krisna érti a bhaktáit. Nem akarom, hogy azt gondoljátok, hogy odaadó szolgálatot végeztek, de Krisna észre sem veszi. Természetesen mi nem vagyunk a gopik szintjén, de ettől függetlenül Krisna figyelemmel kíséri mindazt, amit teszünk. Tudom, hogy néhányan néha így gondolkoztok: „Krisna vajon egyáltalán törődik azzal, hogy mit csinálok? Egyáltalán érdekli, hogy mi történik  velem?” Ki tette már fel magában ezt a kérdést? Emeljétek fel a kezeteket. Igen, ötven százalék, ami azt jelenti, hogy 75 százalék, mert a többiek csak nem merték feltenni a kezüket. „Követem a szabályokat és próbálom Krisnát követni, közben Krisnának fogalma sincs, hogy mi történik velem, nem is érdekli.”
Egyszer Ausztráliában elmentem egy házaspárhoz, és megdicsértem a feleséget: „Milyen szép tiszta és rendes a házad!” Zokogásban tört ki. „Minden nap háromszor kitakarítom a házat, de a férjem még soha nem vette észre.” Szóval néha ilyennek látjuk Krisnát is. „Tisztítom a szívemet, de vajon Krisna észreveszi egyáltalán? Kihúzogatom az anarthákat, de érdekli ez Krisnát?” Sokan így gondolkoztok néha: „Olyan keményen próbálkozok, hogy kövessem a szabályokat. Az Úr tényleg észreveszi, mennyi áldozatot hozok? Számomra nagy áldozat, hogy nem hódolok meg a Kali-yugának. Feladtam olyan csodálatos dolgokat, mint a mámorítószerek, a tiltott nemi élet, húsevés és szerencsejátékok. Vajon észreveszi Krisna a nagy ékköveket, amiket én félredobtam?”

Próbálom megérzékeltetni veletek, milyen nevetségesek a Krisna-tudatban felbukkanó érzéseink. Amikor erről hallotok, elkezditek megérteni, milyen nevetséges. A gopik Katyayánihoz imádkoztak, nanda suta kuru te namah. Tedd Nanda Maharaja e fiát a férjünkké. Mivel ott van mindenki szívében, Krisna tudja, mi megy végbe a bhaktáiban. Azért imádkoztak, hogy Krisna legyen a férjük, ezért Krisna teljesíteni fogja ezt a vágyukat. Krisna yogesvaresvara, a misztikus hatalom mesterének a mestere, ezért érti, miért mennek a gopik korán reggel a Kálindi folyóhoz. Mit tett Krisna? Tökéletes szeretőként pontosan tudja, hogy mit kell tennie, ki tudja dolgozni a tökéletes stratégiát. Amíg a tehénpásztor lányok a folyóban fürödtek, addig Krisna és a kis tehénpásztor fiú barátai megjelentek a helyszínen, majd Krisna összeszedte a gopik összes ruháját a folyópartról, aztán felmászott a fa tetejére. Egy félreeső helyen történt mindez. A gopik testi formái teljesen kifejlettek, mégsem volt szemernyi anyagi szennyezettség sem, mert ebben a kedvtelésben nincsen semmi anyagi: sem anyagi testek vagy anyagi tulajdonságok. Ez Krisna tökéletes szerelmének a világa. Mi a helyzet azokkal a tehénpásztor fiúkkal, akik Krisnával voltak? Felmerül a kérdés: „Az rendben van, hogy Krisna ezt művelte, de mi a helyzet a többi fiúval, akik vele voltak?” A gopik nem imádkoztak, hogy a többi fiú is a férjük legyen, de akkor mit kerestek azok a fiúk ott és miért nézték a meztelen gopikat? A Krisnát elkísérő tehénpásztorfiúk csak két-három évesek lehettek, ezért nem tudtak különbséget tenni nő és férfi között. Mit tett először Krisna, amikor felért a fára a ruhákkal? Mi volt az első dolga? Ki tudja?

Bhakta: Mondta nekik, hogy jöjjenek ki.
Dévamrita Szvámi: Nem, nem. Ki tudja?
Bhakta: Elkezdte dicsőíteni őket.
Dévamrita Szvámi: Nem, nem.
Bhakta: Csinált …

Dévamrita Szvámi: Nem és nem. Krisna tudja, hogy kell mulatni. Mi volt az első dolga, amikor felmászott a kadamba fára a gopik ruhájával? Nevetett! Az összes kis tehénpásztor fiú barátai is nevettek. Ilyem isten! Ez az az Isten, akit ti imádtok… De el ne mondjátok a szüleiteknek! Se a papoknak a szülővárosotokban. Az élet testi szintjén azt gondolod, hogy te ez a test vagy, ezért nem értheted Krisna kedvteléseit. Mit mond Krisna?

– Először is most megmondom nektek az igazat. Nem fogok hazudni nektek. Tudom, hogy fáradtak vagytok már az egy hónapos Katyayáni imádattól, ezért sosem füllentenék. Nem akarok kellemetlenséget okozni nektek. Ezenfelül én meg sosem lódította. Csak kérdezzétek meg ezeket a fiúkat. – Krisna ismeri a módját, hogyan tudja magát jól érezni a tehénpásztorfiúkkal is. Ő a tökéletesség, így ezt mondta:

– Rendben, íme a terv. Ó, sumadhyuma, ó karcsú derekú lányok, íme a tervem… Azt szeretném, hogy gyertek ki a vízből. Csapatban is kijöhettek, vagy egyénkent is, hogy visszakapjátok a ruháitokat. Nagyon egyszerű, semmi gond. – Ekkor mi történt? Hogyan reagáltak erre a gopik?  Azt gondolták:

– Krisna annyi figyelmet szentel nekünk  és viccelődik itt velünk. – Egymásra néztek és elkezdtek nevetgélni és tréfálkozni egymás közt, és noha szégyenlősek voltak, boldogságot éreztek.

– Krisna olyan sok figyelemben részesít minket. – Végeredményképp még inkább szerelmesek lettek Krisnába. Visvanatha Cakravati Thákura még több szint kölcsönöz ennek a kedvtelésnek. A gopik mondhatnák Krisnának:

– Rendben, tedd csak le a ruháinkat a folyópartra és menj el. – Logikusan hangzik, nem? De mit felelne Krisna?

– De olyan sokan vagytok, és attól tartok, ha a ruháitokat a parton hagyom, még valaki másnak a ruháját veszitek fel. Csak segíteni akarok, hogy megelőzzük a lopást. – Lehet, hogy a gopik azt válaszolnák:

– Mi becsületesek vagyunk, és soha nem lopunk, sosem fogunk hozzányúlni más ruhájához. –Erre mit mondana Krisna?

– Jól van, ha becsületesek vagytok, akkor mi a gond? Csak gyertek ki, és vegyétek el tőlem a ruháitokat. – Ekkor látták a gopik, Krisna milyen eltökélt. Attól bízunk annyira a szerelemben, ha látjuk, hogy mennyire eltökélt a szerető. Amikor a gopik érezték, Krisna milyen elszánt, zavarba jöttek, ugyanakkor nagyon örültek, hogy ilyen sok figyelmet kapnak tőle. Természetesen még mindig a vízben maradtak nyakig, de a víz elkezdett hideg lenni. Krisna számított erre. A gopik elkezdtek viccelődni egymással

– Te menj elsőnek, mi majd megnézzük, mi történik.

– Nem, nem. te menj először, és majd mi nézzük, mi történik veled, meglátjuk, Krisna megtréfál-e. – De senki sem ment ki. Az elméjüket teljesen elrabolták Krisna viccelődő szavai. Gondoljatok csak bele, milyen lehet ez. A szerelmi kalandoknak ez egy nagyon fontos része, amikor az elmét elrabolják a szerető viccelődő szavai. Krisna manohara, elrabolja a bhakták elméjét a fuvolajátékával, vagy azzal, ahogy beszél vagy viccelődik. Visvanatha Cakravatt Thakura kicsit kiszínezi ezt a kedvtelést… Krisna így szól:

– Hát ha nem jöttök ki a ruháitokért most azonnal, akkor függőágyat fogok fonni belőlük, és itt fogok aludni a fán. Ó, kezdek elálmosodni, szerintem itt töltöm az éjszakát. Készítek egy jó kis függőágyat a ruhákból. –  Mit kérdeznek erre a gopik?

– Ó, tehénpásztor fiú! És mi lesz a teheneiddel? Messzire mentek füvet keresni, gyorsan iszkolj és szedd össze a teheneidet! –  Mit válaszol Krisna?

– Ó, drága gopijaim! Gyorsan el kell indulnotok! Vissza kell mennetek Vrajába, vár titeket a házimunka. Hosszú távollétetek meg fogja zavarni a szüleiteket és a családotokat. –  Ekkor a gopik így feleselnek:

– Krisna, itt maradhatunk egész hónapban, hogy a vratát befejezzük, a lemondásra és koplalásra tett fogadalmainknak eleget tegyünk. Nem kell visszamennünk a családunkhoz. – Mit felel erre Krisna?

– Az által, hogy benneteket nézlek, én is lemondást végzek, úgyhogy szerintem én is itt maradok még egy hónapig. – Így aztán világossá vált a gopik számára, hogy Krisna nem fogja meggondolni magát. Még egy utolsó kísérletet tettek:

– Krisna, ne légy igazságtalan! Téged tiszteletben tartanak a közösségben, tiszteletben álló édesapád van, mindenki tisztel. Kérünk, add vissza a ruháinkat, mert kezdünk fázni.

Talán meg emlékeztek arra, hogy valami hasonlót mondtatok a szerelmeteknek. Szeretet éreztetek felé, ugyanakkor az járt a fejetekben: „Nem igazságos, amit művelsz.” Hányan emlékeztek hasonló anyagi szeretetteljes pillanatokra?  „Ez nem igazság!” Ugyanakkor az anyagi szívedben élvezted a helyzetet. Szóval Krisna tudja, hogyan hozza létre ezt a tökéletes bhavat, avagy tökéletes hangulatot, mely mentes az anyagi szennyeződéstől. Végül a gopik megadták magukat:

– Syamasundara, a szolgálólányaid vagyunk, és azt kell tennünk amit mondasz, de ismered te is a vallásos elveket. Vissza kell adnod a ruháinkat. Ha nem adod vissza a ruháinkat, akkor feljelentünk Kamsánál, és beárulunk az édesapádnál is. – Mit válaszolt erre Krisna?

– És akkor mi van, ha elmondjátok Kamsa királynak? Engem nem érdekel a király. Menjetek és mondjátok el Nanda Maharajanak! Nem érdekel. Túl öreg, úgysem tud semmit tenni ellenem. – Aztán hozzátette: – De ha tényleg a szolgálólányaim vagytok, és igazából meghódoltok, akkor gyertek ide ártatlanul mosolyogva és vegyétek el tőlem a ruháitokat. Nektek suci-smita, nagyon üde, ártatlan mosolyotok van, ezt szeretném látni. Ha nem teszitek azt, amit mondok, akkor nem fogom visszaadni a ruháitokat. – Ekkor nyilvánvalóvá vált az Úr eltökéltsége, a gopikat  a saját szavaikkal győzte le. Így feleltek:

– A szolgálólányaid vagyunk, azt tesszük, amit csak akarsz. Ezt te is jól tudod, úgyhogy légy szíves add vissza a ruháinkat. – Ekkor a gopik elkezdték győzködni egymást:

– Nem tehetünk semmi mást. Krisna eltökélte, hogy a szeretőnk lesz, mit tehetnénk? – Így aztán kijöttek a vízből. Mi történt? Mi érdekli Krisnát? Nem az anyag vagy az anyagi tulajdonságok. A Bhágavatam azt mondja suddha-bhava prasad-atahah. Krisnát a tiszta bhava, a suddha-bhava teszi elégedetté. Vállán átvetve a ruháik, elkezdett hozzájuk szeretettel (priti) beszélni. Fontos azt megérteni, hogy az Úr a tiszta odaadásuktól hatódott meg. Krisna szerette volna látni a szerelmük hatalmát. Nektek is volt már ilyen érzésetek, ugye? Egy kapcsolatban látni akartátok a másik fél szerelmének az erejét. Mintha mi lennénk a legfelsőbb élvezők! De Krisnának megvan a joga ahhoz, hogy lássa a szerelmünk erejét, mert ő az önvaló önvalója. Jogában áll ezt tenni. Így a vrindávani tehénpásztor lányok megmutatták, hogy nincs magasabb rendű szeretet az övéknél.

Ezt a kedvtelést hallgatva egy probléma merülhet fel. Így vélekedünk: „Ha én lettem volna abban a helyzetben, elöntött volna a kéjvágy.” Elkezdünk ezekről a dolgokról a mi szemszögünkből gondolkozni. Kezdjük Krisnát és a kedvteléseit a szemünk elől téveszteni, mert rávetítjük a mi saját mentalitásunkat ezekre a lilákra: „A helyében olyan kéjvágyó lennék. Hát milyen Isten az ilyen? És micsoda bhakták ezek?” Ez a mi saját hibánk. Nincsenek anyagi szennyeződések Krisna liláiban. Krisna elárulta nekik: „Látom a vágyaitokat, ezért most teljesítem őket. A legnagyszerűbb szeretőimmé váltatok.”

karuna tena tosita: „Könyörületességem jeleként elégedetté tett az, amit tettél.” Azért beszélünk erről a kedvtelésről, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy az Úrnak is vannak érzései.  Krisna szíve meghatódott a gopik szeretetétől és tiszta szerelmük kifejeződésétől. Azt hangoztatta, hogy ő meg jobban viszonoz. Miért volt ott Krisna eleve a folyóparton, amíg a gopik a vízben fürdőztek? A gopik vágyai miatt volt ott és viszonzott velük. Ezért Sukadeva Goszvámí elmondja nekünk ezt a verset:

„Noha Srí Krisna alaposan rászedte a gopikat, megfosztotta őket erényüktől, nevetségessé tette őket és úgy játszott velük, mintha csak játékbabák lennének, sőt, még a ruhájukat is ellopta, a gopik egy csöppet sem haragudtak meg Rá. Csupán boldogok voltak, hogy alkalmuk nyílt kedvesük társaságát élvezni.”

(Srimad-Bhagavatam 10.22.22.)

Ez az a hangulat, amit az Úr Caitanya megfogalmazott a Sri Siksástakam utolsó versében: „Tégy velem amit akarsz, de mindig az imádandó uram maradsz feltételek nélkül.”
A gopik élőben mutatják be ezt az imát. Miután felöltöztek, mit tettek? Csak álltak ott, nem tudtak meg sem mozdulni. Miért? Mire gondoltak?

– Krisna biztos ragaszkodik hozzánk, különben miért vállalta volna ezeket a bonyodalmakat velünk? Bizonyára ragaszkodik hozzánk. Biztos szeret minket. – Nagyon szégyenlősen néztek Krisnára, hogy ne vegye észre, hogy őt nézik.

– Bizonyára ragaszkodik hozzánk. – Láthatjátok a tökéletes, egyszerű odaadásukat. – Ez az esemény annak a bizonyítéka, hogy Krisna ragaszkodik hozzánk. – El tudjatok képzelni, mennyire boldogok voltak? – Ragaszkodik hozzánk és azért eszelte ki ezt az egészet. – Mit mondott Krisna? Krisna megígérte nekik:

– Eljön még az idő avagy az az éjszaka. amikor többet kaphattok belőlem. Értem az igazi indíttatásotokat, és hogy miért imádjátok Katyayáni istennőt. Jóváhagyom a vágyaitokat, és el fogjátok érni a célotokat. – Krisna elárulta nekik:

– Lesz majd egy éjszaka, amikor megkapjátok amire vágytok, sőt még többet is. Az elkövetkező éjszakákon az én társaságomat fogjátok élvezni. Úgyhogy most menjetek utatokra, térjetek vissza Vrindávanába, ó, satik, ó tiszta szívűek! Ne feledjétek, hogy a különleges éjszaka nemsokára elérkezik. – Látjátok, hogy Krisna mindig többet és többet ad? Olyan érzéssel, olyan érzékenységgel, hogy csak úgy lehet élni, hogy Krisnához vonzódunk. Kérlek, emlékezzetek erre! Dolgozzatok keményen a krisna-tudatban, hogy a mohóság, az a ritka krisna-tudatos mohóság kifejlődjön. A sádhana bhaktiból következik majd ennek a ritka mohóságnak a szintje, ami az egyetlen ár, amin Krisnát meg lehet venni.  Készítsetek tervet erre az életre a krisna-tudat gyakorlásához, dolgozzatok együtt a lelki tanítómesteretekkel és a segítőitekkel, hogy elérjétek ennek az életnek a célját. Megtörténhet, csak tőletek függ. Krisna lehetővé akarja tenni, ezért eljött, mint Úr Caitanya, úgyhogy kérlek, használjátok ezt ki!

Hare Krisna!
Minden dicsőséget Sríla Prabhupádanak!

Tovább

MÓHÓSÁG 2.nap 1.rész

márc 17

Dévamrita Szvámi 2003. szeptember 30. Divnomorsk

Hare Krisna. Ez a mohóság szeminárium, mely arról szól, hogy miként lehet kifejleszteni azt a különleges mohóságot, ami az odaadó szolgálatban sem hétköznapi. Tegnap Rupa Goszvámi Padjávalijának két verséről beszéltünk. Említettük, hogy amikor éhes vagy és eszel, elkezdesz elégedettséget érezni, ehhez hasonlóan, amikor követed a sadhana bhakti szabályzó elveit, akkor a Krisna iránti szeretet fokozatosan feléled benned. Különösen a sadhana bhakti szabályait követve a különleges laulyam, azaz mohóság fog felébredni benned.

Azok, akik tegnap is itt voltak, biztosan emlékeznek arra, hogy megállapítottuk, hogy sok bhakta attól tart, hogy az egész bhaktaként töltött életüket arra teszik fel, hogy igyekeznek a Krisna-tudatos szabályokat követni. Több bhaktától hallottuk már, hogy attól tartanak, „az egész Krisna tudatos életem arról fog csak szólni  évről évre, hogy szabályokat követek.”
Elképesztő, hogy azt képzeljük, hogy majd Krisna megszakítja a Krisna tudatos fejlődésünket, hogy úgy érezzük, pusztán kedves emberek vagyunk, akik a Krisna tudat folyamatát próbálják követni, amit Krisna igen nehézzé tesz.

– Rengeteg a szabály! A bhakti persze csodálatos, a legcsodálatosabb dolog, a sok szabály jelenléte mégis elérhetetlenné teszi. Tetszenek a Krisna tudat elvei, szeretem a bhaktákat, a prasadamot, szeretek táncolni és énekelni, na de japázni… Hát… Muszáj japáznom, különben mindenki azt fogja mondani, hogy mayaban vagyok. Aztán itt vannak a szabályzó elvek. Sosem vonzódtam a szerencsejátékhoz, a húsevéshez, megvagyok nélkülük, a kábító és mámorítószerek sem olyan fontosak. Várjunk csak, volt még egy, amire most nem emlékszem. Ó, megvan, nem ehetünk gabonát Ékádasin!

Erről az emlékezet kiesésről eszembe jutott egy történet. Kelet-Európában még a kommunizmus idején, az első, ha jól emlékszem talán az 1979-es avatási ceremóniák egyikén, egy bolgár férfi kapott avatást. Eljött Magyarországra pusztán azért, hogy avatást kaphasson. Mint tudjátok, abban az időben dúlt a szovjet szocializmus.  Amikor a fogadalomtétel részhez értünk, hogy adhassunk neki nevet, nem emlékezett a negyedik szabályra. Végül támadt egy ötlete, és ezt mondta:

– Nem lehet fekete piacozni.

Rögtön mondanunk kellett neki, hogy téved, jól van ez így. Ez volt az egyetlen lehetőségünk abban az időben. Minden tevékenységünk illegális volt. Illegálisan nyomtattunk könyveket, illegálisan adtuk el őket, illegálisan váltottunk pénzt és illegális programokat tartottunk. Ezért azt mondtuk neki:

– A feketepiaccal nincsen semmi gond.  Gondold át még egyszer, mi lehet a negyedik szabály.

Néha azt hisszük, hogy Krisna megnehezítette a dolgunkat, és véget vet természetes életvitelünknek. Hányan vélekedtek így közületek? Emeljétek fel a kezeteket! Mint tudjátok, a valódi szám legalább a kétszeresét jelenti annak, mint ahányan feltettétek a kezeteket. Muszáj szembesülnünk a ténnyel, hogy sok bhakta úgy gondolkozik az odaadó szolgálat gyakorlásáról, hogy hosszú listát lehetne írni arról, amit megtehetünk, ill. amit nem tehetünk meg. Említsetek pár példát, amit nehéz követni vagy nehéz elkerülni.  Na, ki kezdi?

Bhakta: Mangala árati.

Dévamrita Szvámi: Mangala árati! Hányan találjatok a mangala áratit nehéznek? Kezeket fel. Akik a templomban laknak, tudják, hogy mangala áratira járni könnyű, ha időben lefekszetek. Ennyi az egész.

Bhakta: Önfegyelem.

Dévamrita Szvámi: Az önfegyelem is könnyebb, ha megérted, hogy Krisnáért vállalod. Mi van még, amit nehéz gyakorolni, vagy amit nehéz megállni?

Bhakta: Meghódolás.

Dévamrita Szvámi: A meghódolás nehéz?

Bhakta: Alázatosság.

Dévamrita Szvámi: Amikor az anyagi természet bokán rúg, nem leszel azonnal alázatos?

Egy hideg ukrán téli nap nem tesz alázatossá? Nem, mi? Lehet. Lehet, hogy nem. Amikor Murminskban voltam, megkérdeztem a helyieket:

– A világ más tájairól sokan azt gondolják, hogy nagyon szenvedtek itt.

Tudjátok, hol van Murminsk, ugye? Az Északi Sarkkör fölött. Premavardhana is ott volt, jönnie kellett velem tolmácsolni, úgyhogy neki van tapasztalata a városról. Télen néha mínusz 45 fok alá is süllyed a hőmérséklet. Sosincs ennyire hideg itt Ukrajnában, igaz? Kérdezgettem ott az embereket, hogy azokon a jeges napokon nagyon szenvednek-e. Tudjátok, mit mondtak? Nem, csak otthon maradunk, este pedig bulizunk. Ennyire makacs a feltételekhez kötött lélek, mindenféle körülmények között élvezni akar, még akkor is, amikor az anyagi természet teljesen lenyom. Ha megértitek, hogy az anyagi természet arra kényszerít benneteket, hogy mayának meghódoljatok, akkor már egyből nem lesz olyan nehéz Krisnának meghódolnotok. A Krisnának való meghódolós a nyelvvel kezdődik. Használd a nyelvedet arra, hogy Krisnáról beszélj. Ez is meghódolás. Nem szeretnétek, ha valaki mindig csak rólatok beszélne? Nagyon élveznétek. Ehhez hasonlóan Krisna is élvezi, amikor róla beszéltek, a különbség az, hogy Krisna megérdemli, hogy róla beszéljünk, míg bennünk semmi olyan nincs, amiről másoknak állandóan beszélniük kellene. Jöjjenek most a fiúk! Mit gondoltok, mi az, amit nehéz megtenni vagy megállni?

Bhakta: Irányítani az elmét.

Dévamrita Szvámi: Irányítani az elmét. Mit szeretne az elme?

Bhakta: Élvezni.

Dévamrita Szvámi: Mit akar élvezni?

Bhakta: A tiltott nemi életet.

Dévamrita Szvámi: Az elme ezt szeretné ezt élvezni? Pedig nagyon unalmas, nem tudtad? Unalmas. Minden állat tudja a módját, mindig ugyanaz a régi nóta. Az elme képtelen elégedettséget meríteni ebből a tevékenységből – ezért leszel dühös utána, igaz? Az ilyenféle Kali-yuga bűnök nem elégítik ki az elmét.  A Kali-yuga a képmutatás kora, ezért a férfiak nem mondják meg a nőknek, hogy az elméjük nem elégedett, és a nők sem árulják ezt el a férfiaknak. Mindenki lehetővé teszi a hazudozást – megjátsszák, hogy a Kali-yuga piszka kielégíti az elméjüket. Az igazat mondom most nektek. Valami más, amit a férfiak nehéznek találnak elvégezni vagy megállni? A férfiak nehezebben nyílnak meg, mint a hölgyek.

Bhakta: Nehéz minden nőre úgy tekinteni, mint az anyánkra.

Dévamrita Szvámi: Mit gondolhat valaki, amikor rájuk néz?

Bhakta: Nehéz kifejleszteni igazi szerető kapcsolatot lelki szinten.

Dévamrita Szvámi: Hogy érted ezt? Hogyha csúnya, akkor az anyukád, de ha szép, akkor meg valami más? Igaz? Így gondolkoznak a férfiak!„Ó, mataji!” Ez azt jelenti, hogy nem gondolja róla, hogy szép. Ezt jelenti a „mataji” szó. Prabhupada szép  formulát ad erre a helyzetre. Elmondta, hogy kellene a brahmacariknak gondolkozniuk. Amikor a brahmacarik meglátják a hölgyeket, azt kell gondolniuk: „Ó, ezek a gyönyörű gopik Krisna öröméért vannak.” Elismered, hogy gyönyörűek, elismered azt, amit el kell ismerni. De úgy véled, hogy minden szépség Krisna számára van. Meg lehet próbálni: „Ó, ezek a gyönyörű gopik Krisna örömére vannak itt.” De ne legyetek irigyek Krisnára, csak Ő élvezhet. Jól van, ez már egy másik téma.

A lényeg az, hogy máshogy lássátok a sadhana bhaktit. Ha rendszerként kezdtek el a szabályokra tekinteni, mely arra szolgál, hogy mohóságot fejlesszünk ki, akkor szerintem jobban fogjátok szeretni. Ezért most megbeszéljük, hogyan tekintsünk a szabályokra nagyon pozitív módon. A szabályokról való kedvező gondolkodás nem csak a képzelet szüleménye. Hogyan kell olyasmire kedvező módon tekinteni, amit nem szerettek? „A bhakti szabályai olyan csodálatosak ki jay!” Igen, a lelki tanítómesterek és a szentírások is azt mondják, hogy szeretnünk kell a szabályokat. Főleg, amikor másoknak prédikálunk, azt kell hangoztatnunk, hogy mi is mennyire szeretjük. „Mindenkinek meg kell hódolnia, a szabályok pedig nagyon fontosak”.

Amikor viszont saját magunkról van szó: „Igen, a legjobbat próbáltam kihozni magamból, de ha Krisna azt akarja, hogy Krisna-tudatosak legyünk, akkor miért nem tesz minket azonnal azzá?” Hányan éreztek így? Jelentkezzetek! Gyerünk! „Krisna könnyedén elintézhetné, miért kell nekünk kínlódnunk? Még hogy tisztulás? Ha Krisna tényleg Isten és törődik velünk, akkor adja nekünk ingyen a bhaktit.” Miről szól azonban a bhakti? A bhakti a viszonzásról szól. Hányan házasok itt? Emeljétek fel a kezeteket. Jól van. Hányan nem házasok, de szeretnének megházasodni? Emeljétek fel a kezeteket. Nézzük, kit használjak fel példának? Rendben, Layna, tegyük fel, házas vagy, és 5 év múlva a férjed azt mondja neked: „Őszinte szeretnék lenni veled. Az egyetlen oka annak, hogy elvettelek, hogy a templomvezető kényszerített rá.” Hogy éreznéd magadat? Elmondhatjuk, hogy már csak ilyen a férj és a házasság, kit érdekel, hogyan történt? Vajon a férj önszántából fogadott el, vagy sem? Ő férfi, nem ez számít igazán? Hm? Mit szerettél volna inkább? Viszonzást, ugye? Azt szeretnéd, hogy a férj a saját önszántából válasszon téged. Vágyik itt bárki kényszer-szerelemre? Tegyétek fel  a kezeteket! Ki szeretne kényszer-szerelmet? Valaki? Senki sem.

Mégis ezt kívánjátok Krisnától. Látjátok, milyen ostobák vagyunk? Olyan dolgot akarunk Krisnára kényszeríteni, amit egyikünk sem fogadna el. Értitek? „Krisna, ha azt akarod hogy Krisna-tudatos legyek, kényszeríts rá. Krisna, miért kell téged választanom? Csettints egyet és tégy engem Krisna-tudatossá. Miért kell nekem itt kínlódnom a szabályok követésével? Miért kell a sadhana bhaktival erőlködnöm? Krisna, ha azt akarod, hogy mohó legyek Rád, akkor intézd el, hogy megtörténjen. Te vagy Isten, te bármit megtehetsz, úgyhogy intézd úgy, hogy akarjalak téged. Ez tőled függ.”

Ha te sem szeretnél ilyen fajta szerelmet, akkor miért várod el Krisnától ugyanezt? Miért akarod, hogy Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége fogadjon el egy olyan helyzetet, amit még a legkisebb élőlény sem akarna? Te is azt szeretnéd érezni, hogy valaki azért választott téged, mert tetszettek neki a tulajdonságaid, a tetteid, a formád, ugye? Mondjunk egy példát. A jövendőbeli férjed azt mondja neked: „Tudod, éppen a sannyasa rendbe akartam lépni, de amikor megláttalak téged a szemem sarkából, az egész életem megváltozott. Feltűntek nekem csodálatos odaadó jellemed, csodálatos tetteid, csodálatos alakod és levetettem a nevemet a sannyasa listáról.” Hogy éreznél? Hallottátok? Azt mondta, a hetedik mennyországban érezné magát! Mi a baj azzal, hogy Krisna kapja meg ezt tőlünk? Miért baj, ha azt mondjuk Krisnának: „Feladtam az anyagi ragaszkodásaimat csak azért, mert hallottam a nevedről, formádról, tulajdonságaidról es kedvteléseidről.” Ha ilyen fajta szerelmet kívánunk magunknak, akkor miért akarjuk, hogy Krisna kényszerítsen minket arra, hogy szeressük Őt?

Azt gondoljátok, hogy Krisnának fegyvert kellene fognia a fejünkhöz és azt mondania: „Gyere, szeress engem és légy boldog!” Hogy tetszene nektek, ha a házastársatok vagy a jövendőbelitek pisztolyt tartana a fejetekhez? „Igazán szeretsz engem, ugye? Tényleg azt gondolod, hogy gyönyörű vagyok, ugye? És tele vagyok jó tulajdonságokkal, ugye?” Nem ezt szeretnétek, de akkor miért akartok ilyenfajta érzést ajánlani Krisnának? Szóval mi az, amit Krisna tesz értünk? Krisna példát mutat szeplőtlen kedvteléseivel, hogy vonzza a mi önkéntes figyelmünket. Annak, hogy Krisna eljött az anyagi világba és elhozta a vraja-lilat, az a célja, hogy megmutassa nekünk az igazi viszonzást, amire a szívünk áhítozik. Az Úr édes akarata révén a dhamok mozdíthatóak, ezért Krisna megjelenhet az anyagi világban, Vrindavan dhamaban anélkül, hogy ez a lelki világbeli dhamaban zavart keltene. Nem az történik, hogy Krisna elhagyja Goloka Vrindavant, és alászáll a földi Vrindavanban. Az eredeti Istenség Személyisége egy időben jelen van mindkét helyen.

Mit tesz Krisna a saját hajlékán?

Mit tesz Krisna a saját lakhelyén? Tegnap már beszéltünk arról, hogy mennyi bhakta küzd problémákkal. Említettük tegnap, hogy sok bhaktának adódik gondja Istennel. Vannak akik méregbe gurulnak, amikor valami természeti katasztrófák történnek a világban, sok ember meghal. Ilyenkor Istent okolják. Emlékszem arra, amikor Chilében, Dél-Amerikában egyszer földrengés volt. Láttam egy képet, amin néhány gazda az öklét rázta az ég felé, mondván: „Isten, hogy tehetted ezt velünk? Miféle Isten vagy te?” Talán ti is ismertek olyan rokont, akinek valamilyen tragédia történt az életében, utána pedig Istent okolták érte. Valakinek van ilyen rokona? Lehet, hogy még közöttetek is akad olyan, aki valaha így érzett. „Isten, hogy hagyhattad, hogy ez történjen velem? Én vagyok én, Te pedig hagytad, hogy ez történjen velem. Hát milyen Isten vagy te? Tragédiák megeshetnek másokkal, de nem velem!”

Néhány ember ekképpen hibáztatja Istent. Érdekes dolgot tudtunk meg tegnap. A jelen lévő orosz yatrának majdnem háromnegyede bevallotta, hogy a Krisna-tudatos életük egy pontján felmerült az a problémás kérdés, hogy Krisnának miért lehetnek szerelmi kalandjai a kedveseivel. A résztvevők 75%-a ismerte ezt be tegnap.  Ugyanez történt, amikor feltettem ugyanezt a kérdést Ukrajnában. Ma ismét megkérdezem: Hány új bhakta van, aki nem jött el tegnap? Azok közül, akik tegnap nem voltak itt, hányótoknak okozott problémát a Krisna- tudatos éveitek egy pontján, hogy istennek barátnői vannak? Tegyétek fel a kezeteket. Ez egy lényeges pont, mert Krisnának a legfelsőbb tökéletessége az, hogy mindig körülveszik csodálatos szerető hangulatú bhaktái.

Krisnát kisora-sekharaként ismerik, aki a tizenévesek közül a legjobb. Emlékeztek még a tini éveitekre? Vannak itt tizenévesek? Amikor kamasz vagy, érzed a fiatalság energiáját, ugyanakkor összezavar az anyagi természet. Hadd kérdezzem meg tőletek, közületek hányan követtek el valami buta dolgot, amikor tizenévesek voltak? Emeljétek fel a kezeteket. Tehát értitek, hogy ezek a tinédzser évek a fiatalság és erő érzését biztosítják, ugyanakkor a tested és az elméd teljesen összezavar. Amikor arra gondolok, hogy milyen okból nem akarok még egyszer megszületni, így imádkozok Krisnához: „Nem akarok még egyszer tini lenni!” Még egyszer keresztülmenni azokon a zavarodott és kellemetlen éveken, mint tizenéves… A tested és az elméd is zavarba ejt. Nem tudod, ki vagy, de próbálsz jól kinézni mindenki előtt, és ostobaságokat követsz el, amiket nem is terveztél.

Mi a helyzet azonban Krisnával? Ő kisora-sekhara, a tinik legjobbika, a tizenévesek korona ékköve. Krisna sosem lesz öregebb  egy fiatal felnőttnél, mert az a legjobb kor arra, hogy jól érezzük magunkat. Krisna élvezete viszont nem jár problémákkal. Gondolkozzatok el ezen: tizenévesnek lenni minden probléma nélkül – ez Isten. Tökéletes kamasz lét. Örökké jókedvű anélkül, hogy bármi problémája lenne. Mit mond erről Rupa Gosvami?

kaisoram saphali-karoti kalayan viharam harih

(Caitanya-caritamrita adi lila 4.117.)

 

Rupa Gosvami azt mondja, hogy az úr Krisna úgy teljesíti ki a fiatalságát, hogy elrendezi romantikus találkozóit vrindavan lugasaiban. Miért jelent nekünk problémát, ahogy elfogadjuk, hogy az Úr szerelmi viszonyban áll a barátnőivel?  Itt majdnem mindenki házas, és majdnem mindenki szeretne megházasodni. Hányan nem akarnak közületek soha megházasodni? Emeljétek fel a kezeteket. Talán tíz bhakta. Ez azt jelenti, hogy mindenki más szeretne. Akkor miért tagadnátok ezt meg a Legfelsőbb Abszolút Igazságtól? Meg akartok házasodni, viszonzást szeretnétek és már belefáradtatok, hogy a tükörbe nézve magatokhoz beszéljetek. Akkor miért tagadjátok meg ezt a viszonzást az Abszolút Igazságtól? Mit mond a Bhagavatam első verse? Ki tudja? Janmady asya yatah. Az Abszolút Igazságból származik minden. A minden azt jelenti, hogy minden, még a barátnőkkel való szerelmi viszonyok is. Miért van az, hogy olvasod a Bhagavatam első versét, az elméd meg kihagyja a szerelmi viszonzásokat? Nektek is van barátotok, barátnőtök, akkor Krisnának miért ne lehetne? Miért akarod azt megvonni Krisnától, amit te annyira akarsz?

Ez olyan, mintha azt mondanád: „Hiszek Istenben, de hadd mondjam meg, mit kellene Istennek csinálnia. Istennek hat nap alatt meg kell teremtenie a világot, aztán fáradjon el. A hetedik napon pihenjen meg. Isten legyen a nagy pék – add meg nekünk mindennapi kenyerünket. Akkor Isten mérges lesz és elpusztítja az egész univerzumot. Megteheti akkor, ha én már addigra a mennyországban vagyok. Szóval Istennek teremtenie, fenntartania és pusztítania kell, és elégítse ki minden vágyunkat.”

Hányan imádkoztatok így valamikor? „Kérlek Istenem, hadd legyen enyém ez az ember!” Tegyétek fel a kezeteket. Így imádkoztok Istenhez:  „Hadd legyen ez és ez az enyém”. Azt hiszed, hogy Isten majd szemtanúként fogja figyelni az összes szerelmi kalandodat? Könyörögsz Istenhez: „Hadd legyen ő az enyém!” Elkerülhetetlenül sok problémád lesz. Néhány hónappal később rimánkodni fogsz Istenhez: „ Tüntesd el ezt a perszónát az életemből! Istenem, soha többé nem akarom látni!”  Hányan élték már ezt át? Értitek? Krisnának talán végig kellene néznie az ostoba kedvteléseiteket, a viszonzásra való ostoba próbálkozásaitokat? Nem, Krisnának megvan a maga saját világa a tökéletes szerelemben, olyan bhaktákkal viszonoz, akiknek tökéletes, nem anyagi testük van, és nincsenek anyagi tulajdonságaik. Ez a Legfelsőbb Úr legfelsőbb tökéletessége. Kérlek, értsétek meg, Krisna dicsősége benne foglaltatik abban a versben, amit mindig eléneklünk Bhagavatam lecke előtt. Srila Prabhupada szerint Bhaktivinoda Thakura dala tökéletes képet fest a lelki világról.

jaya radha madhava kunja bihari
gopi jana vallabha girivara dhari

Krisna, a gopik szerelme Vrindavana lugasaiban élvezi kedvteléseit. Ő Yasoda anyának a kedves kisfia. A Damodarastaka imák is milyen gyönyörűek, ugye?

namamisvaram sat-cit ananda rupam

Miért olyan gyönyörű? Mert Krisnát, a tökéletes kisfiút dicsőíti. Krisna tudja, hogyan kapja meg a szeretetedet, avagy az édesanyja szeretetét édes kisbabaként. Én voltam édesanyám kedvenc fia, még mindig nem tudja túltenni magát ezen a ragaszkodáson. Persze tele vagyok tökéletlenségekkel, ő viszont még mindig annyira ragaszkodik hozzám. De Krisna a tökéletes kisfiú szerepét játssza, mert néhány bhakta ebben a rasában akarja Őt örökké szeretni. Amikor Vrindavanaban a kis Krisna és Balarama belopóznak mások házába, és nem találják meg, amit keresnek, odapisilnek és odapiszkítanak a padlóra. Mindenki dicsőíti őket ezért! Természetesen elmennek Yasoda anyához és panaszkodnak neki: „A te Krisnád ezt és ezt csinálta!” Yasoda anya pedig csak ránéz Krisnára, és noha érzi, hogy le kellene szidnia, de akkor Krisna rámosolyog teljesen ártatlanul, ezért Vrindavana minden sértett lakója azt mondja: „Ó, hagyd csak!” Igazából mindannyian egyszerűen csak szeretnek Krisnáról és a tetteiről beszélgetni. Ahogy Krisna tökéletes kisfiú lehet, úgy lehet tökéletes szerető is. Mik a tökéletes szerető ismertető jegyei? Nevezzetek meg pár dolgot, mik a tökéletes szerető ismertető jegyei?

Bhakta: Szenvedést okoz nekünk.

Dévamrita Szvámi: Nem, Krisna nem okoz nekünk szenvedést. Ez nagy félreértés. Krisnának nagyon sok szeretője akad, mégis mindet száz százalékig elégedetté tudja tenni. Inkább azt mondhatjuk, hogy a tökéletes szerető az összes szerelmét elégedetté tudja tenni. Ez a tökéletes szerelem másik tulajdonsága. Menjünk tovább. Még valami?

Bhakta: Mindig a szerelme tárgyára gondol.

Dévamrita Szvámi: Igen, Krisna tökéletes abban, hogy mindig a bhaktáira gondol. Amikor Krisna nincs Vrindavanában, a vrajavasik mindig Rá gondolnak, és Krisna is mindig rájuk gondol.

Kérlek, jegyezzétek meg, hogy Krisna senkinek sem okoz szenvedést. Mélyebben meg kell értenetek, hogy lássátok, milyen a Krisna iránt elkülönülésben érzett szeretet. Úgy tűnik, mintha szenvedés lenne, de nem az. Ez a legmagasabb fokú extázis. Amikor már meg lesz az egész Caitanya Caritamrta oroszul, majd olvashatjátok amikor Ramananda Raya elkezdi magyarázni a Krisna iránt elkülönülésben érzett szeretetet. Amikor erre a pontra ér, az Úr Caitanya befogja a száját és megkéri, hogy hagyja abba, és ne beszéljen neki erről többet. Ez a legmagasabb lelki tapasztalat.

Milyen más tulajdonságai vannak a tökéletes szeretőnek?

Bhakta: A legfigyelmesebb.

Dévamrita Szvámi:  Elmondok nektek egy lilat, amiből meglátjátok, Krisna mennyire figyelmes és megértő. Nem ezt akarja mindenki egy tökéletes szeretőtől? Ugye? Figyelem, megértés. Milyen még?

Bhakta: Kiváló szerető.

Dévamrita Szvámi: Ez mit jelent?

Bhakta: Nagyon kiváló.

Dévamrita Szvámi: Miben?

Bhakta: A szerelemben.

Dévamrita Szvámi: Kiválóan ki tudja hozni a szeretői érzéseket? Igen. Krisna tudja, hogy kell keverni a bhava óceánját.

Bhakta: Nagyon törődő.

Dévamrita Szvámi: Igen, Krisna nagyon törődő, mert tudja, hogy ő a legjobb dolog a másik számára.

Bhakta: Mindig üde és friss.

Dévamrita Szvámi: Igen, ez egy anyagi kapcsolatban lehetetlen. Az anyagi kapcsolatok unalmassá válnak, de Krisna mindig a frissességnek a határtalan forrása.

Tovább

MOHÓSÁG 1.nap 3. rész

dec 15

Beszéljünk erről. Amíg mi nyavalygunk és kételkedünk, addig Krisna vonz minket. Krisna nem csak egyszerűen megteremti az univerzumot, vagy éppen elpusztítja – Krisna valójában elmerül a bhaktáival való szeretetteljes kedvtelésekben. Ne gondoljátok, hogy Isten csak az anyagi kozmosszal foglalkozik. Nem. Például: általában nem szerettek dolgozni reggeltől estig, nap mint nap  (természetesen Krisnáért örömmel dolgozunk). Anyagi munkát végezni egész nap csupán anyagi célokért nincs értelme. Mit szerettek mindannyian? A szerelmet és romantikát, igaz? Azért éreztek így, mert Krisna részei vagytok. Krisna a legfelsőbb kiválóság a szerelemben és romantikában. Krisna számára egyáltalán nem fontos az anyagi világ megteremtése és elpusztítása. Krisnát főleg a szeretet érdekli – a szerelem, a szeretetteljes viszonzások.
Miért van az, hogy nehéz megértenünk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vannak szerelmi ügyei? Még sosem hallottál erről, mielőtt a Krisna-tudatba jöttél volna, sosem tudtad, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tökéletes, tiszta, lelki testtel rendelkező barátnői vannak. Feltettem ezt a kérdést Ukrajnában is, és most nézzük meg mi a ti válaszotok – újra legyetek őszinték, kérlek. Hányan érezték magukat kicsit kényelmetlenül a Krisna-tudatos éveik egy pontján attól, hogy Istennek barátnői vannak? Tegyétek fel a kezeteket. (sok kéz emelkedik) Az ukránok emlékeznek? Ugyanaz a százalék – sokan. Hétköznapi értelemben az, hogy Isten a barátnőivel táncol, furcsán hangzik, ugye?

– Miféle Isten ez – barátnőkkel!!

Miért gondolkodnánk így? Nektek is van barátnőtök, barátotok, igaz? Nálatok ez elfogadható, normális, de Istenről meg azt gondoljátok, hogy miért kellenek neki barátnők? Rossz a kérdés felvetés. A helyes az, ha magadtól kérdezed, hogy miért kell neked barátnő vagy barát? Krisnának mindenhez joga van, mert minden az ő energiája – ezt jelenti Istennek lenni. Krisna élvezi az energiáit, de mi van veled? Neked nincsenek energiáid! Ráadásul te is olyan energia vagy, ami Krisnához tartozik. Mi van abban rossz, ha szerelmi kedvteléseket élvez, főleg hogy olyan személyekkel élvezi, akiknek egy csepp anyagi szennyeződésük sincsen. Van még egy kérdés, amit fel kell tennünk magunknak – főleg azoknak, akik tanulmányozták Prabhupada könyveit – hogy van az, ha Isten önmagában teljes, mégis mások szeretetétől függ? Ismeritek azt az érzést, amikor más szeretetétől, szerelmétől függtök, ugye? Hányan tapasztaltátok már, hogy más szerelemétől függtök? Mindenki, természetesen. Miért is? Mert ürességet érzel belül, és azt szeretnéd, hogy az a bizonyos személy töltse be azt az űrt az életedben, igaz? Nem érzed magadat teljesnek. Ránézel a másikra, és azt gondolod:

– Te,te, TE fogod betölteni az űrt az életemben! – Nem érzed magadat kiegyensúlyozottnak, nem érzed magad egésznek, valami hiányzik, amíg nem vagy kapcsolatban a másikkal. Valaki másnál keresed a teljességet:

– Te fogod megoldani az én hiányosság problémámat. Remeg a térdem, nélküled vagyok magányos.

Mi a helyzet Krisnával? Krisna is ugyanígy érez? Krisna sem érzi magát teljesnek? Üresnek érzi magát, és ezért vannak szerelmi ügyei? Íme a bhagavata–dharma, Isten tudományának nagy misztériuma: Krisna tökéletesen teljes, mégis szerelmi ügyekbe bonyolódik. Nincs szüksége semmire, nem akar semmit, mégis van másokkal viszonya – ilyen Isten. Erről gondolkoznotok kell. Ha valaki teljes és elégedett, akkor miért kellene bármit is tennie? Amikor nem érzed teljesnek magadat, olyan dolgokra vágysz, melyek kitöltik az ürességet az életedben. Kérlek, gondolkodjatok el azon, mit jelent az anyagi vágy. Amikor valamiből nincs elég legbelül, akkor arra vágysz, hogy betömd azt a lyukat valamivel, amivel nem is rendelkezel. Magadon kívül kell keresned azt, ami teljesebbé fog tenni téged, és ahogy kifejezed az anyagi vágyaidat, rögtön kezdődnek a problémák.
Viszont úgy tűnik, hogy Krisna is saját magán kívül keresgél, mert annyi sok királynő és erdei barátnői veszi körül. Ez azt jelenti, hogy saját magán kívül elégíti ki a vágyait? Ezt a spekulációt próbálják rábizonyítani Krisna kedvteléseire az anyagi tudósok. Az alacsonyrendű tudatuk miatt nem érthetik meg. Ezért aztán néha úgy nevezik el Krisnát, mint a hindu szerelem Istene. Bolondságokat mondanak, például:

– Az indiai falvak nagyon szigorú viselkedési szabályai miatt az embereknek elnyomott, kielégítetlen vágyaik vannak. Ebből következően elképzelték ezeket a kedvteléseket, azaz Krisna-lilákat, hogy kielégítsek a vágyaikat.

Az a probléma, hogy a hétköznapi embernek számára nagyon nehéz elképzelni, hogy Krisna teljes és mégis cselekszik. Hogy lehet az, hogy Krisna teljes és teljesen elégedett, mégis cselekszik? Azokat kérdezem, akik olvasták a Bhagavatamot és Caitanya Caritamritat: hogy lehet az, hogy a Legfelsőbb teljességének, az om purnamnak úgy tűnik, mintha szüksége lenne szerelemre? A válasz az, hogy Krisnának semmire nincs szüksége, ennek ellenére szeret szerelmi ügyekbe bonyolódni.
Hadd hozzak fel egy tökéletlen anyagi példát, ami talán segít megérteni. Talán még emlékeztek arra, amikor tinédzserek voltatok, és az ellenkező nemmel flörtöltetek. Nem vágytatok arra, hogy komoly, elkötelezett kapcsolatba menjetek bele, csak jól akartátok érezni magatokat. Mennyien emlékeztek ilyesmire? Csak a móka kedvéért csináltátok, igaz? Ez volt az úgynevezett kedvtelésetek. Emlékeztek már? Nem akartátok magatokat elkötelezni a másik mellett, csak szórakoztatok. A hölgyek emlékezhetnek, hogy a szemük rebbenésével is vonzani tudtak valakit. Miért? Csak  a móka kedvéért. A férfiak emlékeznek arra, amikor kidüllesztették a mellkasukat, feszítették az izmaikat, így mutogatva férfiasságukat. Miért? Nem azért, mert abban a pillanatban valamilyen felelősségteljes kapcsolatot akartak. A fiatal lányok és fiúk felkavarják a dolgokat, cselekszenek akkor is ha, nem vágynak semmi komoly, elkötelezett kapcsolatra.
Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké ilyen – semmire nincs szüksége, mégis szereti felkavarni az szerelem óceánját. De ő ezt örökké és határtalanul teszi. Noha önmagában elégedett, mégis felkavarja a szerelem óceánját a saját örömére. Ilyen Isten.

Divnomorski szemináriumunkon arról fogunk beszélgetni, Krisna hogyan terjeszti ki a szerelmi kapcsolatok óceánját Srimati Rukmini devivel a palotában, ill. legkedvesebb társaival, a tehénpásztorlányokkal Vrindavanban. Azt szeretném, hogy megértsétek ebből a beszélgetésből azt, hogy Krisna hogyan rendezi a kapcsolatokat a bhaktáival. Szeretném, ha vágynátok arra, hogy a saját életetekben is észrevennétek, Krisna miként alakít dolgokat a ti életetekben, hogy közelebb vigyen benneteket saját magához. Szeretném, ha nyitott szemmel járnátok, és látnátok, hogy Krisna hogyan adja azt a különleges lehetőséget, ami által elérhetitek őt. Krisna azért jön ebbe a világba és mutatja be a kedvteléseit, hogy vonzza a figyelmeteket. Próbálja megmutatni, hogy „Szeretnél szerelmet? Oké, ez a szerelem igazi sztenderdje. Készen állsz rá? Az igazira?”

Krisna nem csak egyszerűen azt mondja. “Nem, nem. Nem teheted ezt sem, azt sem…” Megmutatja nektek, milyen is a tökéletes örömet adó szerelem.

Ha nem arra használod az életedet, hogy kifejleszd a vonzalmat az iránt, amit Krisna tesz, akkor mi a haszna? A problémánk az, hogy azt gondoljuk: “Ez kell, az kell, pénz kell.” Azért,  hogy megértsük, mi az igazi mohóság, a Krisna-lilához kell fordulnunk. Különben nem fogjuk tudni, milyen az igazi mohóság, nem tudjuk meg, milyen az igazi szerelem és nem tudhatjuk, milyen az igazi öröm. Ahhoz, hogy megtaláljuk ezeknek a dolgoknak az igazi arcát, a Krisna-lilában kell keresgélnünk. Akiknek nehézségeik vannak a Krisna-tudatban, azok azt gondolják az anyagi tapasztalataikra alapozva:

– Tudom, mi az öröm, tudom mi a szerelem, tudom mi a mohóság. – Az ilyen emberek nehézséget tapasztalnak a bhakti yogaban. Azok, akik megértik, hogy az általuk tapasztalt úgynevezett anyagi öröm és szerelem annyira jelentéktelen, hogy igazából fogalmuk sincs, mi az igazi boldogság és szerelem, fejlődhetnek a Krisna-tudatban.
Hányan vallhatjátok be magatoknak, hogy nem tudjátok milyen az igazi boldogság? Emlékszem, amikor először láttam bhaktákat a tévében 1972–ben. Az életvitelükről beszéltek. Hallgattam őket és megjegyeztem a szobatársamnak:

– Ezek boldogságról beszélnek, de nem is tudják, mi az igazi boldogság. Majd meghívjuk őket az egyik bulinkra, és megmutatjuk nekik, milyen is az igazi boldogság.

Ilyen felfuvalkodott, arrogáns hozzáállásom volt.

– Mi, a Kali-yuga rabszolgái tudjuk, mi az igazi öröm, de a bhakták nem.

Így nem válhatsz Krisna-tudatossá. Persze most arra gondoltok:

– Aztán mi történt veled?

Ne feledjétek, hogy ez az Úr Caitanya arany kora. Mahaprabhu mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy Krisna-tudatossá válhasson – még azoknak is, akik úgy gondolják, hogy ők nem akarnak az lenni.
Igaz, általánosságban vágyni kell valamennyire arra, hogy Krisna-tudatossá válj. De mi van a Kali-yugában, amikor senki nem tudja, ki az a Krisna? Hogyan is vágyhatnál rá? A válasz az Úr Caitanya. Az Úr Caitanya miatt még azok is, akik egyáltalán nem vágynak Krisnára, megkapják a lehetőséget arra, hogy Krisna-tudatosak legyenek. Nem tudom, van-e ilyen Oroszországban is, de nálunk előfordul, hogy egyszerre süt a nap és esik az eső. Mi történik? Az eső közeledtével sötét felhők gyűlnek az égen. Ha akkor kezd esni, amikor süt a nap, az kivételes esemény. Ugyanígy, a feltételekhez kötött léleknek is vágynia kell Krisna után, hogy megkapja őt, de az Úr Caitanya kegye olyan, mint amikor az eső elkezd esni, de közben süt a nap. Más szóval semmi vágyad Krisnára, mégis lehetőséged adódik a Krisna-tudatra.

Mi a bizonyíték? Pontosan nyolc hónappal azután, hogy láttam a bhaktákat a tévében és az ostoba és arrogáns megjegyzésemet tettem, csupán nyolc hónap elteltével már a brahmacari ashramban éltem és minden nap Bhagavad-gítat osztottam. Ez az Úr Caitanya kegye! Semmi nyilvánvaló vágy, de a lehetőség arra, hogy Krisna-tudatossá váljunk, mégis jön. Az a lehetőség, hogy Krisna-tudatossá váljunk, fokozatosan felfedi magát a Krisna iránti növekvő lelki mohóság képében. Az Úr Caitanya megadta nekünk ezt az igen ritka esélyt, még akkor is, ha meg sem érdemeljük.

Krisna tudja, hogyan növelje a vonzalmunkat. Vár és kecsegtet: „gyerünk, gyerünk, kövesd a szabályokat, légy megalapozott a bhaktiban. Szeretném a szerelem óceánját felkavarni veled. Fel akarom kavarni a szerelmi viszonzások nektárját veled.” Krisna jobban vágyik arra, hogy szeretetteljesen viszonozzon veled, mint te. Tudtátok ezt? Krisna nagyon vágyik erre.

– Mikor fog az igazi mohóság végre megérlelődni benned?

Emlékeztek a háttér versünkre? A következő néhány napban ismételgetni fogjuk a szeminárium alatt: tatra laulyam api mulyam ekalam. Egyetlen ára van Krisnának: az intenzív mohóság. Ez a mohóság fog kifejlődni benned, amikor elkezdesz hallani arról Krisna és a bhaktái közötti kapcsolatról.
Az egyik különleges tulajdonsága Krisnának az, hogy mindig körül veszik őt szerető bhaktái, és csodálatosan viszonoz velük. Most Vrindávan erdejéről és Dváraka palotáiról fogunk beszélni. Van különbség a két hely szerelmének típusa között, de mindkettőről beszélni fogunk.
Mi legyen a zárszó, amitől talán kezditek majd látni, hogy Krisna hogyan csinál dolgokat és hogyan kavarja a szerelmet? Ma Vrindavan őszi évszakával szeretnélek itt hagyni benneteket, azt őszi évszak teliholdas napjaival.
Mi Krisna másik neve? Úgy is hívjak, hogy Sarat-bihari, az ősz évszak élvezője. Szeretném, ha látnátok magatok előtt az őszi Vrindavant. Hogyan? Először is gondoljatok a holdra – telihold van, most emelkedik fel és a keleti horizontot vörösre festi. Leszállt az éjszaka, mely jellegzetes illatot áraszt. Jázmin virágok édes illata tölt be mindent. Mivel Krisna a legfelsőbb élvező, ránéz a teliholdra, belélegzi az erdei virágok aromáját és tudja, hogy ma éjjel lesz az a bizonyos éjjel. Ilyen Isten.
Ti Krisnának parányi, korlátozott részei vagytok, de még így is emlékeztek anyagi életetekből az érzésre “Ó, micsoda este! Ma éjjel micsoda élvezetben lesz részünk!” Hányan emlékeztek erre? Jelentkezzetek! Igen, ha nektek megvan a hajlamotok erre, és az egésznek vagytok a részei, akkor bizonyára a Legfelsőbb, az egész szintén rendelkezik ezzel. De Krisna sosem élvezi az anyagi világot, az anyagi környezetet, az anyagi testét. Csak a tiszta lelki energiát élvezi. Krisna látja a teliholdat az égen, sarat-purnima, az őszi telihold. Emlékezzetek, hogy Krisna csak nyolc éves. Hogy lehetne egy nyolc éves kisfiút szerelmi kalandokkal meggyanúsítani? Azok a kedvtelések egyértelműen nem hétköznapi anyagi dolgok. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kedvtelései.
Krisna megfigyeli a vrindávani éjszaka hangulatát. Ennek a teljesen lelki környezetnek a vizsgálatára mutat rá az első vers, melyben Sukadev Goswami beszél Krisna rasa–lilájáról. Srila Sukadev Goswami így szól: bhagavan api ta ratrih. Ez azt jelenti, hogy „bhagavan”, Sri Krisna önmagában elégedett és teljes. Ennek ellenére még mindig elgondolkozva figyeli az éjszakai hangulatot. Látja, hogy a jázmin virágzik. Srisdotphulla–mallika: érzi a jázminvirágok illatát. Viksya rantum manas cakre: elkezd gondolkozni: itt az idő a szerelemre. Ilyen Isten – önmagában tökéletesen elégedett, mégis élvezi a szerelmi kalandokat. Ezzel a szándékkal: ez a tökéletes pillanat a szerelmi viszonzásra. Mi történik? Meg kell dolgoznia ezért? Erőfeszítést kell tennie, hogy ezt az örömöt elrendezze, hogy minden kielégítően sikerüljön? Nem. Ott van neki Yogamaya, a belső energiája, amely mindent tökéletesen elrendez a szerelmi kedvtelésekhez.
viksya rantum manas cakre: az jut eszébe, hogy van egy különleges célja: itt az idő , hogy azokat a bhaktákat vonzzam, akik különösképpen mohóak irántam. Rögtön Yogamaya upasritah, a belső energiája, Yogamaya elrendezi az egész helyzetet: a telihold sugárzó szépségét, a varázslatos, vöröses horizontot, a nyíló jázmin virágokat, és a mindent betöltő édes illatot. Mindez tökéletesen elrendezés Krisna tökéletes szerelmi kalandjai számára. Krisna energiái automatikusan tudják, hogyan teremtsenek örömteli atmoszférát. Yogamaya csodálatos lelki környezetet teremt Krisna a bhaktáival való szeretetteljes viszonzásához. Azért magyarázom ezt el, mert azt szeretném, hogy érezzétek, legyen önbizalmatok, hogy ha meg kezdő bhakták vagytok is, Krisna el fog nektek rendezni dolgokat, hogy elérjétek.
Kérlek, mondjátok meg nekem, miért olyan fontos a hold a Krisna-lilában? Ki tudja?
Bhakta: Mert Krisna a Hold dinasztiában szállt alá.
Devamrita Swami: Igen, Krisna a hold dinasztiának tagja, ezért a holdnak mindig különleges szerepe van. Krisna meglátja a teliholdat és a vörös sugárzást szétterülni a horizonton, megpillantja, ahogy a lótuszvirágok kinyílnak a holdsugár hatására, és érzékeli, ahogy a hold megvilágítja az erdőt.
Látjátok ezt magatok előtt? Azért írja le Sukadeva Goswami ilyen részletesen, hogy ti is láthassátok. Fokozatosan, ahogy ezen meditáltok, igazi valósággá fog válni számotokra. Prabhupada gyönyörűen elmondja ezeket a dolgokat a Krisna könyvben. Ne csak rutinosan fussatok át ezeken az oldalakon. Az elménk szemével és a szívünkkel kell éreznünk ezeket a leírásokat.
Mit csinál Krisna ezután? Elkezd játszani a fuvoláján, kiárasztva a nektárt, aminek senki sem tud ellenállni. Mi történik, amikor Krisna bhaktái, a vrindávani lányok meghallják a fuvola hangját? Rögtön rabul ejti az elméjüket. Tudod milyen az, amikor az elmédet rabul ejti valami? Olyan érzés, mintha valaki kinyúlna az elmédért, és megragadná! Ezt teszi Krisna fuvolája a bhaktáival. Azonnal elöntik a szívüket a romantikus érzések, és az elméjüket elrabolta. Tüstént rohannak az erdőbe, hogy találkozhassanak Krisnával. Ez a tiszta mohóság legfelsőbb példája.
Ahogy futnak, gyönyörű fülbevalóik ide–oda hintáznak. Tudjátok, mit gondolt minden gopi? – Hadd menjek az erdőbe anélkül, hogy a többi gopi észrevenné, mert csak magamnak akarom Krisnát. – Ez a mohóság a laulyam. – Nem akarom, hogy a többiek, a többi lány meglássa, hogy az erdőbe futok, mert azt akarom, hogy Krisna csakis velem foglalkozzon. – Minden gopi így gondolkozott. – Senki sem látott meg. Csak Krisna és én leszünk magunkban.
Krisna fuvolája a lopás legélvezetesebb tettét követte el. Bement a füleken keresztül a szívekbe, és ott a belső lakosztályban ellopta minden gopi személyes tulajdonát. A fuvola ellopta a szégyenlősségüket, a félelmüket, a megkülönböztető képességüket. Elvette az eszüket, és a másodperc tört része alatt eljuttatta a lopott dolgokat Krisnához. Mit tesz Krisna? Vamsivátanál várt az erdőben, a Yamuna erdőben, és összegyűjtötte az összes lopott dolgot  a másodperc tört része alatt. Eltüntette a bhakták összes mentális képességét, a jó hírüket, a félelmeiket és társadalmi megkülönböztetésüket. Mit tehettek volna a bhakták?

A tehénpásztor lányok az erdőbe futottak, hogy visszaszerezzék az ellopott tulajdonukat, és mind így gondolkozott közben:

- El kell kapnom ezt a nagy tolvajt, hogy visszakérhessem az ellopott tulajdonomat. – Ez a mohóság. A Hare Krisna mantra Krisna fuvolájának a hangja. De mi történik minden reggel, amikor halljuk a Hare Krisna mantrát? Amikor japázunk, nem vagyunk túl figyelmesek és akkor elmélázunk: „Hol van az én Krisna-tudatom?” Úgy kell elrendeznünk az életünket, hogy rendesen tudjunk válaszolni a Hare Krisna mantrának. Ahogyan a tehénpásztor lányok Vrindavanban válaszoltak, az a maha mantra hallásának a tökéletessége.
Holnap arról fogunk hallani, hogy a gopik hogyan hagytak ott mindent azért, hogy csakis Krisna boldogságára összpontosíthassanak – amikor ő akarta, ahogyan akarta és ahol csak akarta.
Különböző tehénpásztor lányok léteznek, a lelki tökéletesség és érettség különböző fokain állnak. A különféle csoportok máskor hagyták el a falut, hogy Krisnával találkozzanak. Először a nitya siddha gopik futottak, hogy találkozhassanak Krisnával. Örökké felszabadult gopik, és Srimati Radharani kiterjedései. Nem ők azonban az egyetlenek a városban, mert még bhauma vrindavanban is megjelennek a feltételekhez kötöttségből nemrég felszabadult lelkek.
Tudjátok, hogy mielőtt eléritek a lelki világot, először csatlakoztok Krisnához valamelyik univerzumban, ahol éppen a kedvteléseit gyakorolja, és ott kiképeznek titeket. Amikor Krisna megfújta a fuvoláját, nem csak a nitya siddha gopik, az örökké felszabadult lelkek válaszoltak a hívásra. Olyanok is mentek, akik frissen emelkedtek fel a feltételekhez kötött létből. Attól függően, hogy milyen közel voltak az érett tökéletességhez, olyan sorrendben szaladtak az erdőbe. Ezt mind Yogamaya rendezte el.  A gopik hullámai láncolatban hagyták el a falut, hogy az erdőbe menjenek.
Felhozok egy utolsó példát, amin elgondolkozhattok holnapig. Ez a fán való gyümölcs növekedéséről szól. Ránézel egy gyümölcsre és megállapíthatod, hogy érett-e már. Ennek következtében leszeded, kosárba teszed és haza viszed. Amikor haza érsz, mi történik? A kosárban sorakozó gyümölcsökre nézel, és észreveszed, hogy néhány gyümölcs érettebb, mint a többi, igaz? Azonnal megeszed az érett gyümölcsöket, míg a kevésbe éretteket kirakod az ablakpárkányra, hogy jobban megérhessenek a napon. Yogamaya is így rendezte el Vrindavanban a bhakták különböző csoportjainak erdőbe való távozását.
Ahogy a nagyon érett bhakták meghallottak a fuvolát, rohantak az erdőbe. Ők voltak az örökké tökéletesek, és azok, akik az örökké tökéletesek társulásától váltak fejletté. Utána jöttek a többiek – erről majd holnap beszélünk. Ahogy látjátok, Krisna tudja, hogy mit tesz, tudja, hogy tehet mindenkit elégedetté tenni egyéniségektől függően. Ez a művészet, ez a szeretet – hogyan foglalkozzunk mindenkivel tökéletesen. Azért beszélünk ezekről a témákról, hogy elkezdjetek gondolkozni azon, hogy milyen lehet a lelki mohóság, milyen az, amikor ezek a bhakták mindent eldobva futottak az erdőbe, ahogy meghallották Krisna fuvoláját. A fuvola nem adott nekik esélyt.
Mi történik akkor, amikor az erdő mélyére érnek? A tiszta szeretet legmagasabb intenzitásának színjátéka csak most kezdődik. Krisna tudja, hogyan fokozza a szerelmet. Úgy fog cselekedni, hogy a bhakták érzelmei még intenzívebbé váljanak. Elrabolta az elméjüket, azért versengenek, hogy visszakapják azt, és akkor Krisna ezt mondja:

- Miért vagytok itt? Mi történt? Éjnek évadján veszélyes az erdő mélyén – miért jöttetek ide?

 

Krisna kínozza a kedves bhaktáit? Természetesen nem. Bár hétköznapi szemmel nézve úgy tűnhet, hogy igen. A bhakták értik, hogy Krisna nagyon ért a szerelem felkavarásához és megerősítéséhez. Krisna a legkiválóbb abban, hogy létre hozza a legtisztább szerelem legnagyobb, legfelsőbb formáját. Azt szeretném, hogy jobban bízzatok abban, hogy Krisna tudja megteremteni a legtöbb szerelmet. Ennek tudatában oda fogjátok adni magatokat Krisna szolgálatának, ugye?

Haribol! Holnap találkozunk.

 

 

 

Tovább

MÓHÓSÁG 1. nap 2. rész

dec 01

A szabályok követésének az igazi célja az, hogy mohóságot fejlesszünk ki Krisna megízlelésére. A Caitanya Caritamritában olvassuk az Úr Caitanya Ramananda Ray beszélgetnek. Az Úr Caitanya mindig arra ösztönözte Ramananda Ray–t, hogy mondjon neki meg magasztosabb dolgokat. Ramananda ray leírta, hogy amikor éhes vagy és eszel valami finomat, érzed, ahogy az elégedettséged nő. Amikor a bhakti szabályzó elveit követed, elkezded érezni, ahogy ébred a Krisna-tudatod. A Krisna iránti természetes szeretet elkezd feléledni, de ez még mindig csak a sadhana bhakti szintje. A következő szintre kell lépni. Mindannyian, akik évek óta komolyan követik a sadhana bhakti folyamatát, a következő szintet el is érik.

Ne kételkedjetek ebben: a következő szint tényleg eljön. A Krisna-tudat életre szóló karrier. Miért életre szóló? Mert nitya-krisnadasok vagyunk, Krisna örök szolgái. Nem könnyű megértenünk az örökkévalóságot, de legalább erre az életre kell gondolnunk. Minden nőnek és férfinak rendelkeznie kell egy életre szóló tervvel, hogy hogyan fogja a Krisna-tudatot gyakorolni. Így kell gondolkoznotok. Hogyan tervezzem meg az életemet úgy, hogy növeljem a Krisna iránti vonzalmamat? A ti felelősségetek, hogy ilyen módon terveztek. Nehogy azt higgyétek:

– Ó, az ilyen gondolkodásmód Guru Maharaja asztala, majd ő aggódik ezek miatt helyettem is, vagy a templomvezető meg az idősebb bhakták gondja.

Nem! neked kell arra gondolnod, hogy hogy fogsz mangalára járni, és úgy alakítani az életedet, hogy fejleszd a Krisna-tudatodat. Ez a felelősség a tied, nem háríthatod rá valaki másra. Esély a számodra, hogy szeretetet fejlessz ki. Kérlek, ne csak úgy lássátok ezeket a szabályzó elveket, mint valami terhet, amit cipelnetek kell, inkább tekintsetek rá úgy, jó egy jó esélyre, hogy a Krisna iránti szeretetet kifejleszthessétek.

Mint ahogy tudjátok, a sadhana bhakti azzal kezdődik, hogy fel kell ébreszteni a szeretetet. Amiatt ne aggódjatok, hogy pár évet elvesz az életetekből – ez fog történni. Mi a következő szint? Ramananda Ray ezt is elmagyarázta az Úr Caitanyának. Mindkét alkalommal, amikor válaszolt a kérdésekre, Ramananda Ray egy verset idézett Rupa Goswami egyik könyvéből, a Padyavaliból.

Azt mondta, hogy a Krisna iránti mohóságot nem lehet elérni millió és millió élet jámbor tevékenységeivel sem. A Krisna iránti mohóság annyira intenzív, hogy az anyagi világban nem lehet megtapasztalni. Ezt majd megbeszéljük. Ahhoz, hogy a Krisna iránti mohóságot megértsük, előbb a könyörgés fogalmát is értenünk kell.

Itt ebben a teremben hányan érzitek úgy, hogy még sosem könyörögtetek semmiért sem egész életetekben? Tegyétek fel a kezetek. Mindenki könyörgött már valamiért. (Valaki felemeli a kezet) Ó, tényleg? Te még sosem könyörögtél semmiért, egyetlen dologért sem? Biztos vagy benne? Az életed egy pontján biztosan könyörögsz valamiért. Vagy Krisnához fogsz könyörögni szolgálatért, vagy az anyagi energiához, hogy “Kérlek, ne zavarj engem!” Nem emlékszel arra, amikor kisgyerek voltál, és könyörögtél. Igen, könyörögtél játékokért, amivel játszhatsz, vagy könyörögtél más gyerekeknek, hogy játszanak veled. Könyörögtél a szüleidnek, hogy ne büntessenek meg, vagy adjanak neked cukorkát. Csak nem emlékszel már rá. Arra sem emlékszel, amikor az édesanyád méhében azért könyörögtél, hogy kijuthass.

A Bhagavatam harmadik énekében az Úr Kapila elmagyarázza, hogy a szerencsés gyermek a méhben imádkozik a Legfelsőbb Úrhoz és könyörög:

– Kérlek, segíts kijutni ebből a méhből, annyira fájdalmas itt. Ígérem, ha segítesz kikerülnöm, a bhaktád leszek.

Könyörögnünk kell, mert Krisna parányi részei vagyunk, és nem vagyunk függetlenek. Az anyagi természet arra kényszerít, hogy azt gondold magadról, hogy önmagadban elégedett lehetsz, de ez sosem lesz igaz. Így aztán választanod kell, vagy Krisnától fogsz függeni, vagy az anyagi energiától. Nincs teljes szabadság, kivéve, ha Krisnától függsz. Nyugodj bele, hogy valamitől függened kell – ez a természeted, mint Krisna határenergiája. Most válassz: az anyagi energiától akarsz függeni, vagy Krisnatól? Mit jelent a mindennapokban a Krisnától való függés? Csak három hónapig leszünk Krisna-tudatosak, vagy egy évig, három évig …? Ki az itt, aki már több mint 5 éve gyakorolja a Krisna-tudatot? Tegyétek fel a kezeteket. Több mint tíz éve? Több mint tizenöt? Kezeket fel. Senki sincs, aki több mint 15 éve? (számol) egy… kettő.

Ki az, aki több mint 25 éve?…Csak egy ember… Több mint 30? Jó, én több mint harminc éve.

Az a kérésem mindenkihez, hogy gondoljátok át, hogyan fogjátok a Krisna-tudatot folytatni? Csak ideig-óráig lesztek Krisna-tudatosak? Biztosan van itt Ukrajnában és Oroszországban olyan, aki csak csatlakozik a Krisna-tudathoz, aztán elmegy, ugye? Nem úgy van, hogy mindenki, aki csatlakozik, szünet nélkül és töretlenül folytatja. Azt kívánjuk, bárcsak mindenki maradna, de nem ez történik. Lehet, hogy néhányan attól félnek: Mi van ha leesek Krisna-tudatból és mayába kerülök? Hányan tartanak ettől? (sokan felemelik a kezüket) Így van, alázatosnak kell lennetek és félni mayától.

Egyszer Srila Prabhupada azt mondta, hogy az egyetlen különbség a tanítványai és ő közötte az, hogy ő mindig így imádkozik Krisnához:

– Kérlek, ne engedd, hogy leessek! – Természetesen ő nagyon alázatosan beszél. Egyszer azt is mondta, hogy a tanítványaival az a baj, hogy nem félnek mayától. Az jó, ha mi félünk az anyagi energiától, viszont nem szabad engednünk, hogy ez a félelem negatív módon fejlődjön ki bennünk. Tudjátok, milyen a mayától való negatív félelem?

– Maya olyan erős, hogy mindenki le fog esni. Miért kellene nekem akkor annyira keményen próbálkoznom? Előbb–utóbb én is le fogok esni. Láthatjuk mi történt ezzel a bhaktával is, három évig nagyon erős volt. De most mayában van. Már érzem, hogy nem sokára én is leesek. Úgyhogy minek erőlködjek annyira Krisna-tudatban, ha úgyis le fogok esni?

Ez a mayától való negatív félelem. Ismertek ilyen bhaktákat, akik így félnek az anyagi energiától?

Most nézzük, mi a pozitiv félelem mayától. A mayától való pozitív félelem azt jelenti, hogy azt gondoljuk:

– Az anyagi energia olyan erős, hogy mindenképpen tartok tőle. Ezért menedéket veszek gurunál és Krisnánál. – Balaráma, Krisna bátyja megadja azt az erőt, hogy Krisna utasításait véghez tudjuk vinni. Egyszer Srila Prabhupada magyarázta, hogy az egyetlen ima, amit a bhaktáknak kell mondania nem más, mint könyörgés Krisnához

– Kedves Uram, könyörgök, adj nekem erőt, hogy szolgálhassalak! Ha nem kérleljük így Krisnát, akkor majd az anyagi energiához fogunk rimánkodni. Elégedettséget akarunk majd kapni az anyagi energiától:

– Kérlek, elégíts ki, teljesítsd a vágyaimat, adj boldogságot, elégítsd ki az érzékeimet és kérlek, ne adj nekem semmi aggodalmat!

Emlékeztek, amikor így imádkoztatok az anyagi energiához? Lehet, hogy nem gondoltatok tudatosan arra, hogy ez is könyörgés. Mindenki könyörgött már így

– Kérlek, maya teljesítsd a vágyaimat! Kérlek, tegyél boldoggá. Ne legyen több fájdalom és szenvedés!

Emlékeztek, amikor a szívetekben így könyörögtetek, imádkoztatok máyához? Reggel felébredtek, és nem is tudatosan így könyörögtök mayához:

– Kérlek, engedd, hogy ma jó napom legyen! – Rémlik valami? Ez is könyörgés – mindenkinek könyörögnie kell. A bhakti yoga azt jelenti, hogy Krisnához könyörgünk, nem pedig Krisna illuzórikus energiájához.

Rupa Goswami írt egy nagyon érdekes verset, mely megtalálható a Caitanya Caritamritában. Ez a vers lesz a mai szemináriumunknak a háttere. Ahogy előrehaladunk a vrajai és dvárakai kedvtelések elbeszélésében, szeretném, ha emlékeznétek erre a kulcsfontosságú versre, amit Rupa Goswami írt. Ramananda Ray idézte ezt a verset, amikor Úr Caitanyával beszélgettek:

 

krisna bhakti rasa bhavita matih

kriyatam yadi kuto pi labhyate

tatra laulyam api mulyam ekalam

janma koti sukrtair na labhyate

(Madhya–lila 8.70.)

 

A vers első felében Rupa Goswami elmondja, mi a Krisna-tudat. Elmagyarázza, hogy a Krisna-tudat azt jelenti, hogy elmerülünk Krisna szolgálatának ízeiben. Az odaadó szolgálatnak különféle ízei vannak, a bhakta pedig mindig el van merülve ezekben a rasákban. Rupa Goswami ezt mondja:

– Ha az esélyt, hogy teljesen elmerülj a Krisna-tudat ízeiben, meg lehet venni a piacon, vedd meg azonnal!

krisna bhakti rasa bhavitah: a Krisna iránti szeretet ízeiben való elmerülést bármikor, bárhol és bármilyen áron meg kell ragadni!

kriyatam yadi kuto pi labyate: ha látod, hogy valahol elérhető vagy van rá lehetőség, hogy mohóak legyünk Krisnára, ragadd meg, vedd meg azonnal! Megjegyzi azért, hogy ez a fajta lehetőség nem elérhető millió életek jámbor tetteivel sem.

tatra laulyam api mulyam ekalam: az egyetlen ár arra az esélyre, hogy Krisna-tudatban elmerülhessünk, a laulyam, az erős mohóság.

janma koti sukratair na labhyate: nem fizetheted ki a Krisna bhakti árát millió életek jámbor tetteivel sem. Az egyetlen ár a mohóság.

Kérlek, gondolkodjatok el ezen. Az a mohóság, amiről Rupa Goswami beszél, nem található meg a sadhana bhakti szintjén. Ha rendesen követjük a sadhana bhakti folyamatát, az elvezet a Krisna iránt érzett spontán szeretet szintjére. A Krisna iránt érzett spontán szeretet szintje tény – nem lehetetlen. Maya úgy tünteti fel, hogy lehetetlen elérni, ugye? Maya ezt mondja:  – Csak nézz magadra! Gondolod, hogy valaha el fogod érni a Krisna iránti spontán szeretetet? Lehetetlen. Tedd csak le szépen a japád most – ne vegyél részt egy hosszú és felesleges csatában! Hódolj meg a kéjvágynak. Úgyis olyan nehéz neked a sadhana bhaktit követni, akkor hogyan mehetnél még tovább?

Félrevezető propaganda, hamis, mert ha te tényleg szívvel követed a sadhana bhaktit éveken keresztül, akkor majd észreveszed, hogy valami elkezd feléledni, valami, amiről nem is tudtál azelőtt, hogy ott van. Mennyien érzitek, hogy tényleg lélekkel végezzük a Krisna-tudatot? Tegyétek fel a kezeteket (nézi a kezeket). Ez őszinte. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor valamit szívvel csinálunk, igaz? Mindenki tudja, odaadni a szívünket valamiért. Miért nem tudjuk ezt Krisnáért megtenni? Mi mindennel foglalkozunk szívvel-lélekkel? Kérem, valaki mondjon pár példát.

Bhakta: Család.

Bhakta: Gyerekek.

Bhakta: Emberek, akik kedvesek számunkra.

Bhakta: Karrier.

Bhakta: Zene.

Bhakta: Autó.

Devamrita Swami: Valami más? Számítógép, valakinek? Sok feleség azzal vádolja a férjét, hogy a szívét a számítógépnek és az autónak adja. Sok férj pedig azzal vádolja a feleségét, hogy a szíve barátnővel való végtelen telefonbeszélgetéseké. A lényeg az, hogy ti mind tudjátok, milyen az, amikor feláldozzuk magunkat valamiért. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi akadályoz minket abban, hogy Krisna szolgálatának szenteljük magunkat, mert csak akkor fog ez a különleges mohóság kifejlődni, ha az odaadó szolgálatot szívvel-lélekkel végezzük. Nem úgy működik, hogy Krisna hagyni fog minket szenvedni a szabályzó elvek súlya alatt. Az első a szabályok között Krisna kegye. A Bhagavad-gíta leírja, hogy a sadhana szabályzó elvei a szabadsághoz vezetnek.

 

raga–dvésa–vimuktais tu

visayan indriyais caran

atma–vasyair viheyatma

prasadam adhigacchati

 

De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől és képes a szabadság szabályzó elveinek réven Uralkodni az érzékein az elnyerheti az Úr teljés kegyet.

(Bhagavad-gíta 2.64.)

 

A Krisna-tudatban tehát a bhakti szabályai szabadítanak fel minket, de néha nem így érezzük, ugye? Lehet, hogy keresztülmegyünk olyan időszakokon, amikor nyavalygunk:

– Ezek a szabályok csak szenvedést okoznak nekem. De követnem kell őket, különben mindenki azt fogja hinni, hogy mayában vagyok. Bárcsak lehetnék a szabályok nélkül is Krisna-tudatos. Tudod mit nem szeretek a bhaktákban? Mindig megkérdezik: japázod a köreidet? Követed a szabályokat? Ez néha olyan unalmas. Miért fektetnek erre olyan nagy hangsúlyt? Szabadnak kellene lennünk!

Viszont a szabályzó elvek nélkül nincsen szabadság. A beteg, aki a doktor utasításait követi, nem ellenkezik, hogy miért ad neki gyógyszert és orvosi utasításokat? Nem akar szabad lenni! Valaki közületek volt már nagyon beteg? Az orvos felírt valami gyógyszert, ugye? Bizonyos fajta életmódot kellett folytatnod, meg kellett változtatnod az életviteledet. Ellenkeztél az orvossal?

– Nem akarom ezeket a szabályokat követni! Szabad akarok lenni!

Senki nem mond ilyeneket az orvosnak.

– Nem akarok több gyógyszert, egyedül szeretnék lenni!

Nem mondod ezt, mert jól tudod, hogy az orvos gyógyszere és szabályai segíteni fognak abban, hogy szabad legyél abban az értelemben, hogy visszanyerjed az egészségedet. Ehhez hasonlóan a bhakti szabályzó elvei is a mi javunkat szolgálják – azért vannak, hogy segítsenek visszanyerni eredeti egészséges lelki természetünket, az igazi szabadságot. Az orvosság feléleszti benned a mohóságot, és ekkor eléred a spontán szerető szolgálat szintjét. És mit tesz Krisna, hogy ezen keresztül segítsen? Lehet, hogy néha elgondolkoztok ezen:

– Mit tesz Krisna értem? Olyan sok szolgálatot végzek, követem az összes szabályt, de mit tesz Krisna értem? Két vagy három éve meghódoltam Krisnának. Mikor fogja Krisna végre megmutatni magát?

Hányan éreztek néha így? Gyerünk, gyerünk, ne legyetek szégyenlősek!

Látjátok, Szentpéterváron már mindenkit betanítottam. Tudják, hogy most fel kell tenniük a kezüket. Beszéltem a bhaktáknak erről Odesszában. Amikor először Szentpétervárra mentem, és tettem fel ezeket a személyes kérdéseket, mint például:

– Hányan érzitek úgy, hogy Krisna mindent túl nehézzé tesz? – akkor mindenki csak csendben és mozdulatlanul ült tovább. Senki sem válaszolt. Mindenki egyenesen előre nézett, még a legkisebb mozdulatot is fegyelmezve úgy, hogy a szemük sem rebbent. Van itt néhány bhakta Szentpétervárról. Biztosan emlékeznek erre. Én meg csak folyton kérdezgettem őket:

– Hányan éreztek így vagy úgy?

Már hónapok óta mindig feltettem nekik ezeket a kérdéseket, és elkezdtek a mellettük ülőre nézni, hogy vajon ő fel meri-e tenni a kezét. Láttam, hogy próbálják felemelni a karjukat, és néztek körbe, hogy mások mit csinálnak. Egy év múlva, amikor azt a provokáló kérdést tettem fel nekik, hogy

– Hányan gondoljátok azt, hogy lehetetlenség figyelmesen japázni? – lassan kezdték felemelni a kezüket. Évek után már természetesen gyorsan felteszik a kezüket. Eltartott egy ideig, amíg betanítottam őket, úgyhogy nem vagyok meglepődve, hogy itt nem nyújtjátok fel a kezeteket. Az igaz, hogy kérdezek – és ezek szívet provokáló kérdések. Szeretném, ha elgondolkodnátok ezeken a dolgokon. Nem akarom, hogy rituális bhakták legyetek – szárazak és gépiesek. Azt szeretném, ha szívvel-lélekkel gyakorolnátok az odaadó szolgálatot. Ezért kell ezekről a dolgokról gondolkoznotok:

– Hogyan fejlesszünk ki vonzalmat Krisna iránt? – Ez jó móka! Igazából ez a hobbink!

– Nézzük csak az életemet! Hogyan tehetném még vonzóbbá Krisna számára. Hadd gondolkozzak – most ezt kellene tennem és azt kellene tennem. Hmmm… többre van szükségem Krisna szent nevéből! Arra van szükségem, hogy többet lássam a formáját, hogy többet olvassak Róla, hogy több kedvtelést halljak, és főként még több gyakorlati szolgálatra van szükségem. Amikor a szolgálatot végzem, jobban bele kell raknom a szívemet!

Így gondolkozunk és tervezünk, amikor a bhakti az életük és lelkünk. Kérlek, gondolkozzatok el ezen:

– Miért akarna Krisna olyan felajánlást, amiben nincs benne a szívünk?

Ettől függetlenül tudom, hogy sok bhaktának az a fő aggodalma, hogy hogyan kellene Krisnának a mi életünket könnyebbé tennie.

– Krisna, te mit teszel értünk – mi olyan sokat dolgozunk érted! Követjük a szabályokat. Mit vársz még tőlünk? Nem tudod, hogy Kali-yuga van? Mi, a te meghódolt bhaktáid követjük a szabályzó elveket… többnyire. Szóval Krisna, miért nem nyugszol meg és érted meg, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. És még japazsákunk is van. Benne tartjuk a kezünket, amikor sétálunk és beszélgetünk, és néha lendületesen megrázzuk a japazsákot – a bhakták lelkesedése! Mit vársz még tőlünk?

Valóban, néha az az érzésünk:

– Krisna, mit fogsz te értünk tenni?

Vannak köztetek tizenévesek? Vivasvan Szentpétervárról itt van? Ő tudja milyen ez:

– Hé, Krisna, én egy tinédzser vagyok, ami azt jelenti, hogy sok vad dolgot művelhetnék, mégsem teszem. Mit vársz még tőlem?

Ha huszonéves vagy, akkor elég szenvedélyes tudsz lenni, ugye?

– Figyelj Krisna! Legyünk őszinték. Huszonkét éves vagyok. Mindketten tudjuk, hogy sok vad dolgot tudnék most művelni. Élhetnék úgy, mint egy Kali-yuga kutya, mégis inkább téged szolgállak. Úgyhogy legyél boldog! Nem tudom, mit akarsz még tőlem! 22 éves testem van, amit szétfeszít a szenvedély, én meg próbálok szent sadhu lenni. Komolyan, Krisna, csak szeretném, ha látnád, hogy mekkora szívességet teszek Neked…

Ez így van, ugye?

– Krisna, szeretnék őszinte lenni veled. Mit teszel te értem? Legyünk tényszerűek. Kanthimála van a nyakamon, meg talán brahmin zsinórom is van. Dhotit, sarit hordok, tilakot viselek és azt mondom, hogy hari haribol.

Úgy érezzük, hogy jogunk van kérdőre vonni Krisnát:

– Krisna, te mit teszel értem? Pár éve itt vagyok, és tényleg szeretném már látni, hogy mit fogsz te nekem adni.

Eközben mi az, amit igazából Krisna tesz? Nem jó a kérdés feltevés? Beszéljünk hát erről is.

 

Tovább

Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 2. rész

nov 15

Sri Sacavrata Muni azt akarja, hogy már az ima legelején megértsük, ki Krisna. Ha már megértettük, hogy Krisna a legfelsőbb Isvara, sokkal bizalmasabb témákba is beleáshatjuk magunkat. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt arra, hogy megértsük Krisnát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az erőfeszítést, amit tennünk kell, és ami szükséges ahhoz, hogy megértsük, hogy Krisna miként lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Olyan gyakran mondjuk, hogy ne csak azért csatlakozzon valaki a Krisna-tudathoz, mert boldogtalan, és arra vágyik, hogy megkönnyebbüljön az anyagi szenvedések után, aztán meg ne is akarjon erőfeszítést tenni azért, hogy megértse Krisnát. Ha nem próbáljuk megérteni Krisnát, sosem válunk erőssé a Krisna-tudatban. És amikor az anyagi szenvedés emlékei elkezdenek halványulni, akkor újrakezdjük, és megint az anyagi örvényben találjuk magunkat. Minden bhaktának szükséges, hogy megértse Krisnát, mint a legfelsőbb művészt, irányítót, szeretőt, barátot, gyermeket. Használjuk megfelelően az intelligenciánkat és az időnket arra, hogy így tegyünk.

namamisvaram sat-cit ánanda rupam

Milyen testtel rendelkezik az Isvara, a Legfelsőbb Irányító? El kell ezen gondolkoznunk. Istennek van formája, ő nem csak energia. Nem alaktalan. Mi parányiak vagyunk, mégis van formánk. Akkor miért ne lenne a Legfelsőbb Úrnak is formája? Különbség van azonban az Ő formája és a mi formánk felépítése között. A mi formánk anyagi elemekből áll, míg Krisna formája sat-cit-ánanda. Az örökkévalóság, a tudás és boldogság sűrített elegye. Mi különbözünk a testünktől. Krisna azonban azonos a testével. Nem létezik külső vagy belső Krisna. Ő maga a saját teste. Ebben az anyagi világban próbáljuk Krisnát utánozni úgy, hogy azt képzeljük, hogy azonosak vagyunk a testünkkel, és próbálunk élvezethez jutni, de persze nem sikerül. Krisna azonos a testével, ezért nincs gondja az élvezettel, hiszen ő a saját teste is egyben. Próbáljuk azt gondolni, hogy a saját testünk vagyunk, és majd boldogok és elégedettek leszünk, és így elpusztítjuk saját magunkat. Az ismétlődő születés és halál körforgásába csatlakozunk be újra és újra.

Ezért az első vers első sora namamisvaram sat-cit ánanda rupam, igen tömör formában nyújtja számunkra a szükséges tudást arról, hogy ki Isten. Irányító, akinek formája van. Ezután megtanítja, milyen ennek a formának a természete. Miből áll a mi testünk? Asatból, acitból és niránandából. Az asat azt jelenti, hogy ideiglenes. Az acit tudatlanságot takar. Niránanda pedig szenvedést jelent. Ebből áll a testünk. Amikor belenézünk a tükörbe, jusson ez eszünkbe. Gondoljunk bele, mi is alkotja a testünket. Ezt akarjuk mi élvezni. Mivel megzavar a természet három kötőereje, ezért tehetetlenek vagyunk.

Miből áll Krisna teste? Sat-cit-ánandából. Éppen az ellenkezőjéből: örökkévalóságból, tudásból és boldogságból tevődik össze. Nem az örökkévalóságból, tudásból és boldogságból álló testén belül van, hanem Ő ez a test.

Ez a Bhagavad-dharma első leckéje a Damodarastaka első versének első sorában. Először meg kell értenünk az első sort, hogy utána fel tudjuk fogni az ima további részét, vagy lemaradunk a hajóról. Az újonnan csatlakozók nézegethetik a gyermek Krisna képét, aki éppen a vajból lakmározik. Eltűnődhetnek:

- Szóval ez az az Isten, akit nekem imádnom kellene? Hát jó, ha ti mondjátok! Nyitott vagyok.

Gondoljunk abba bele, milyen személytelen háttértből jövünk, valószínűleg egyáltalán nem így gondolkoztunk Istenről. Azt képzeltük, hogy valamiféle lelki energia vagy elme.

Tegnap este arról beszéltünk, hogy mindenki a Kali-yuga kedvteléseket és szokásokat tárgyalja meg. Ezek az emberek a hétvégi terveikről mesélnek. Még csak nem is álmodnak arról, hogy a Legfelsőbb Úr is tevékenykedik, és megvannak a maga kedvtelései. Igazából csak az Úr cselekedeteit nevezhetjük kedvtelésnek, mert semmit sem erőltet. A kedvtelés, vagy a lila szanszkritul azt jelenti, hogy nincsen semmi erőltetés, nincsenek feltételek. Gondoljunk csak a saját e világi kalandjainkra, mindent feltételek szabtak meg, minden irányítás alatt állt. A mi irányításunkon kívül estek a történések.

A legemelkedettebb tudást kapjuk meg, ami nem más, mint a Legfelsőbb Úr formájáról szóló leírás és a kedvtelései. Ez a Krisna-tudat szíve és lelke. Megtanítják nekünk, ki Isten, és hogyan legyünk vallásosak. Ne csak vallásos hívőként, hanem tapasztaljuk is meg Krisna nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit. Először fel kell adnunk a testünk iránti ragaszkodást. Az az igazi lemondás, ha lemondunk a testi azonosításról. Minden problémánk abból ered, hogy azt képzeljük, hogy ez a test vagyunk, és majd a testünk révén leszünk boldogok. Főleg az elején némi erőfeszítést igényel bhaktáktól, hogy ne tervezgessék, hogy majd élvezni fogják a testüket. Annyi tévképzettel jövünk a Krisna-tudatba. Olyan sok terhet cipelünk a hátunkon, melyet egyszerűen a testtel való azonosítási problémaként határozhatjuk meg. Úgy tudunk a legjobban fejlődni a Krisna-tudatban, ha minimálisra csökkentjük ezeket a testtel kapcsolatos gondokat. Kezdjünk tiszta lappal és próbáljuk megtisztítani magunkat, hogy megérthessük lelki önazonosságunkat. Nagyon bonyolult lesz úgy az élet, ha a Krisna-tudatunk kezdetén magunk után vonszolunk mindenféle testtel kapcsolatos dolgot. Nagyon nehéz lesz, mert ezek a testtel kapcsolatos dolgok a szennyezett látásmód miatt vannak. Időt kell szánni arra, hogy lelki látásmódot fejlesszünk ki.

A Krisna tudat nagyon gyakorlatias. De ott kell lennie az alázatnak is. Ezt mondtam a keresztény egyház híveinek. Gondoljatok bele: még csak 16-17 évesek vagytok. 3, 4, 5, 10 évesen kezdték az egészet. Hat éven keresztül irtottátok magatokat. A bűn által teljesen elpusztítottátok a tudatotokat. Miért nem tudunk legalább ugyanennyi időt beleölni abba, hogy megtisztítjuk magunkat a Krisna-tudatban?

10, 11, 12 ,de legkésőbb 13 évesen kezdtetek bűnös tettekbe, most 16-17 évesek vagytok. Nem tudtok 4 évet arra szánni, hogy megtisztuljatok? Túl sokat kérek? Hol van akkor a tisztesség? Olyan sok időt pazaroltam arra, hogy mindent összezavarjak, akár ugyanennyi időt rászánhatok arra is, hogy egyenesbe jöjjek. Más szóval, ha Krisna-tudatosak akarunk lenni, akkor tényleg annak kell lennünk. Legyünk becsületesek. Gyakorlatiasan kell nézni, hogy mit tettünk saját magunkkal, és mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt rendbe hozzuk. Sajnos sokakban nincs meg a becsületesség, ők játszmázni akarnak. Nem ismerik el, nem látják be, hogy mennyire tönkretették magukat. Sok éven keresztül a víz alatt voltak, most kimásztak, és végre friss levegőt szívnak, és úgy érzik, most minden rendben van. Nem tanulnak meg úszni. Kedvesen azt mondtam ezeknek a bhaktáknak, hogy valósítsák meg, mi az a becsületesség, méltóság és saját magunk tisztelete. Bele kell ölni valamennyi időt abba, hogy egyenesbe jöjjünk. Legalább annyi időt, amennyit azzal töltöttünk, hogy roncsot csináljunk magunkból. Az embereknek nehezére esik ezt megérteni.

Persze amikor az ember fiatal, azt gondolja, hogy pár év maga az örökkévalóság. Beszélgettem az egyik régi ismerősöddel, Ray Battával. Mondtam neki, hogy éljen néhány évet az asramában, most még csak 21 éves. Utána majd meglátod, mihez szeretnél kezdeni. Csak még két évet.

- Két évet? Két év olyan hosszú!

Ne már, csak két Gaura Purnima, két Janmastami.

- Két év? Az maga az örökkévalóság!

Ez így működik. Az idő számlájára írhatjuk. Így fog ki az agyunkon kamaszkorunkban. Emlékszem, amikor kamasz voltam, a keresztény közösségbe jártam, és éppen egy soha véget nem érő, lusta, nyári szünidős nap volt. Emlékeztek ilyen napra? Forró nyári nap, amikor úgy tűnt, hogy a reggel sosem akar elmúlni, hogy este legyen. Feküdtem a szobámban a tikkasztó melegben, és úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Csapdába estem, mert olyan volt, mintha nem telne az idő. Volt már ilyen érzésetek, hogy megállt az idő? Semmi dolgom nem volt. Emlékszem, ott feküdtem, közben járt a ventilátor, és 14 évesen azon tűnődtem, mit fogok majd csinálni. Mindenki jól érzi magát, csak én nem. Miért kell olyan sokat tanulnom? Miért nem járhatok bulizni, mint az összes többi gyerek? Ezen morfondíroztam. Aztán kinéztem a szobám ablakán, mely az utcára nézett, és láttam, mit csinál éppen ott szemben egy lány. Eltűnődtem, vajon mit gondolhat rólam? Ilyen a kamasz elme, fiúként elképzeled, hogy majd ezt és ezt fogod a lánynak mondani. Ilyen egy tini elméje. Minden olyan fontos, sőt, döntő fontosságú. Most azonnal, az egész világ ettől függ! Emlékszem, egész nap ott feküdtem a 35 fokos melegben, ment az elektromos ventilátor, ki-bekapcsoltam a rádiót, kinéztem az ablakon, hátha éppen az utcánkban jár az egyik barátom. Néztem, hátha kijön a szemben lakó lány, eltűnődtem, mit mondanék neki, ha kijönne, elképzeltem az egész beszélgetést a fejemben. Persze elmondhatjuk, hogy egész ártatlan ez a helyzet, a tietekével összehasonlítva.

Lehet, együtt megyünk majd templomba? Végül tényleg így történt. Egyik vasárnap ugyanabba a templomba mentünk. Nem tudom, hogy történhetett. A szülőknek tetszett. Ott ültünk a templom padján, előttünk az énekeskönyv, s közben egymást néztük…

Aztán elmerengsz, hogy vajon gondol-e rám? Ilyenek a tinédzser évek. Miután elköltöztünk arról a környékről, megtudtam, hogy tényleg gondolt rám, de a családom már máshol élt. Később az egyik régi barátomtól megtudtam, hogy gondolt rám. Ó, nem! Ilyen a kamaszok élete.

Miért nem tudunk időt szánni arra, hogy kifejlesszük magunkban az önfegyelmet? Miért kell nekünk minden most azonnal? Miért? Miért kell az egész életet ösztöneinknek engedelmeskedve élnünk? Miért hoznánk olyan döntéseket, melyek évtizedekre gúzsba kötnek minket? Ez az őrültség netovábbja. Miért nem tudunk önkontrollt vagy ragaszkodás mentességet kifejleszteni? Fektessünk időt abba, hogy magunkon dolgozunk, hogy majd a jövőben megfelelő döntést hozhassunk.

Miért legyünk olcsók? Ez történik. A modern társadalomban az emberek olyan olcsók. Minden könnyen elérhető, csak úgy az ölünkbe hullik. Olcsó minden kapcsolat, a tisztesség, az intelligencia. Senki sem akar időt és energiát belefektetni abba, hogy kifejlessze magában az önfegyelmet, az erőt, a jellemet. Ez a Kali-kor problémája. Miért nem szakítunk időt arra, hogy megértsük Krisnát? Sokan azért jönnek a Krisna-tudatba, mert annyira szenvednek, és megkönnyebbülésre vágynak, mert kiábrándultak az érzék-kielégítésből. Miért nem szánunk időt arra, hogy megértsük Krisnát, aki a legkedvesebb dolog az életünkben, a lelkünk lelke? Megállapítottuk, hogy a test azért annyira kedves a számunkra, mert jelen van benne a lélek. Amikor a lélek elhagyja a testet, többé nem foglalkozunk vele. Természetesen a lélek azért olyan kedves számunkra, mert Krisna szerves része.

Tovább

Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 1. rész

nov 07

lasat-kudala gokule bhrajamanam

A Damodarastaka ima során először felajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat a Legfelsőbb Isvarának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Namamisvara. Miért teszünk így? Nem akarunk abba a hibába esni, hogy azt gondoljuk, hogy Bálagopála, ez a kis tehénpásztor fiú közönséges kisfiú. Krisna és kedvtelése nagyon zavarba tudják ejteni az embert. Még a félisteneket is zavarba tudja hozni tetteivel, az emberi lényekről nem is beszélve. Mit is mond Krisna a Bhagavad-gítában?

na me viduh sura-ganah

prabhavam na maharshayah

aham adir hi devanam

maharshinam ca sarvasah

 

Krisna elmagyarázza a Gítában, hogy:

„Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.”

Azért nem tudják Őt megérteni, mert Krisna már a létezésük előtt is létezett. Ha egy gyermek a te életed során születik meg, mondjuk van egy öcséd vagy húgod, akik akkor születtek meg, amikor már tudatodnál voltál. Láttad, ahogy fejlődnek. Nekik viszont nehéz megérteniük, milyen lehetett az életed, mielőtt ők világra jöttek volna. Krisna elmagyarázza, hogy sem a legnagyobb félistenek, sem a legnagyobb bölcsek, a mennyei bolygók szentjei és bölcsei sem képesek megérteni Őt, mert már születésük előtt is létezett. Krisnának nincsen se kezdete, se vége. Érzékszerveink érzékelésén kívül létezik. Ezért nevezik adhoksajának. Legyőzi az érzékeinket, amikor próbáljuk megérteni Krisnát. Aprameyaként, határtalannak is ismerik.

Mielőtt a Damodarastaka ima mélyére hatolnánk, fontos, hogy megértsük, hogy Bálagopala, a Damodara lila tehénpásztor fiúja maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Vrindavanának a Krisna nem hirdeti magáról, hogy ő a Legfelsőbb Úr, mert nem akarja. Vrindávanában Krisna hivatalon kívül akar élvezni. Vrindavan az ő magánterülete, ahol bizalmas kapcsolatba léphet megbízható bhaktáival, akiknek a szeretete olyan tiszta, hogy szükségtelen tudniuk, hogy Krisna Isten ahhoz, hogy életükké és lelkükké tegyék az Ő szolgálatát. A lelki világ Vaikuntha bolygóin tudják, hogy Krisna Isten. Ott Krisna négykarú Nárayana formájában van jelen, és elfogadja az imádatot, melyet nagy pompával bemutatnak számára. A lelki világ bizalmas területén, Goloka Vrindávanában azonban Krisna hagyja, hogy bhaktái a szeretetükkel irányítsák őt. Erről szól a Damodara lila. Olyan kedvtelés, melyben az anyukája megkötözi az Urat. A tiszta bhakti, avagy a tiszta szeretet és odaadás erejéről szól, melynek saját önszántából az irányítása alá kerül az Úr. Csak így lehet rabul ejteni Krisnát. Hogyan lehet elfogni valakit, aki határtalan? Hogyan lehet elfogni valakit, aki túl van az érzékeink felfogó képességén? Krisnát, aki adhoksaja és aprameya, a tiszta szeretettel lehet rabul ejteni. Megengedi nekünk. Ezt mutatja be ez a kedvtelés. Ez a legfenségesebb lelki rejtély. Ezért amikor a Damodarastakát énekeljük, érezzük annak édességét, mely megnyugtatja a szívünket. Azért nyugszik meg a szív, mert Krisna az örökké szeretett lény, a lelkünk lelke.

Van egy anyagi testünk. Legutóbb éppen a Kali-yuga kapcsolatokról beszélgettünk. Miért kedves számunkra a testünk? A lélek jelenléte miatt az. Amint a lélek elhagyja a testet, már nem érdekel minket többé az a test. Elégetjük, vagy a földbe ássuk. Csak a lélek jelenléte miatt érdekel minket a test. A gondolatmenetet folytatva: miért érdekel minket a lélek? Azért, mert a lélek Krisna része. Krisna a lélek lelke. Minden ragaszkodásunk végső soron Krisna felé irányul. Krisna miatt törődünk magunkkal és a testünkkel.

Kartika hónapban minden nap elénekeljük ezt az imát, ami a Damodara vratának a része. Valamilyen fogadalmat teszünk a Kartika hónap alatt. Kartika-vrata. A vrata fogadalmat jelent. A Kartika-vrata fő célja, hogy még jobban dicsőítsük az Úr Krisnát, és még jobban elmerüljünk az Ő dicsőítésében. A bhakták néha fizikai lemondást is vállalnak. A lemondások fő célja az, hogy még több időt töltsünk Krisna dicsőítésével.

A Damodara vrata, avagy a Kartika vrata elsősorban Srimati Radharáni elégedetté tételére szolgál, aki Krisna legbizalmasabb bhaktája, és az Ő gyönyörenergiájának kiterjedése. Urjesvariként is ismerik. Az urja fogadalom királynője. A Damodarastaka ima legvégén találunk célzást is Srimati Radharanira. Ez a legbizalmasabb téma.

A Damodarastaka ima a Padma-puránából származik. Sacavrata muni mondta el hallgatóságának, akik között ott volt Nárada Muni is. Maga az ima örök és tökéletes, mely Sacavrata muni száján keresztül nyilvánult meg. Krisna kedvtelése örökké zajlanak, nem arról van szó, hogy csupán egyetlen Damodara-lila volt és kész. Univerzumról univerzumra megy, és bemutatja ezeket a kedvteléseket. Ha élete végén valaki eléri a tökéletességet, csatlakozhat Krisnához egy adott univerzumban, ahol éppen kedvteléseinek hódol. Csatlakozhatunk utazó csapatához, és képzést kaphatunk a földi Vrindávanában, bármelyik univerzumba menjünk is. Ha már megtanultuk, hogyan viszonyuljunk Krisnához, csak akkor mehetünk Goloka Vrindavanába. Nincs különbség Krisna földi és lelki világ béli dhámjai, szent helyei között.

Ezeket a Damodarastaka imákat az úgynevezett tekergő kígyó dallammal szokták énekelni. Magunk elé képzelhetjük éneklés közben, hogy a dallam olyan, mintha egy kígyó tekeredne előre-hátra. A bhaktiban minden nagyon művészi. Minden művészet valójában Krisna lótuszszájából ered. Vrindávanban láthatjuk minden művészeti ág célját, ahol minden lépés egy tánc, minden szó egy ének. Itt minden művészi mozdulat 100%-ig Krisna dicsőítését szolgálja. A bhakták élete igen művészi. De minden művészet Krisna dicsőítésére való.

Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy a bhaktikus élet steril és száraz, mert valójában a művészi élet legmagasabb kifejeződése: a főzés, a zene, a festészet, a beszélgetés. Amikor a Bhágavatamot olvassuk, észrevehetjük, hogy milyen művészien fejezi ki magát Sukadeva Goswami és Pariksit Maharaja. A bhakták élete tele van művészi szépséggel. Az emberi lények képtelenek művészi szépség nélkül létezni. Még a szegény emberek kunyhóin is legalább egy bizonyos mértékig szép tárgy van, mert mindenki szereti a szépséget. Amikor Indiában vagyunk, láthatjuk, hogy még a szegény asszonyok is valamilyen mintás szárit hordanak, vagy értéktelen fémből készült orrkarikát viselnek. Mindenki vágyik a szépségre valamilyen mértékben. Krisna minden szépség eredete. Ezt követhetjük nyomon ebben a Damodasastaka imában, mely Krisna gyermekkori kedvteléseit dicsőíti.

Legutóbb Az odaadás nektárjának egyik fejezetéről beszéltünk, melynek címe, Ösztönzés az extatikus szeretetre. Az extatikus szeretet egyik ilyen ösztönzője Krisna teste, és testének különféle fázisai. Ismerjük a három fázist: pauganda, a kumára szint, amikor Krisna még kisfiú. A születés és az öt éves kor közötti időszak. Ebben a korban főként az édesanyjával és édesapjával, ill. Vrindávana idősebb gopijaival és gopáival végzi kedvteléseit. Yasoda anya és Nanda Maharaja ekkor ízlelhetik meg Krisna gyermekkori kedvteléseinek ízét. Öt és tíz éves kora között beszélünk a pauganda korszakról. Ekkor kedvtelései elsősorban a tehénpásztor barátai felé irányulnak. Vrindavan erdeiben játszanak. Ezután következik a kisora korszak. 10 és 15 éves kora között Krisna kedvtelései elsősorban gopi barátnői köré csoportosulnak. Titkos találkákon vesznek részt Vrindavanban. 16 éves kora után Krisna nava-yauvana, örökké fiatal üde férfi, aki sosem öregszik meg. Mindig vonzó fiatal férfi marad. Nem számít, Krisna mennyi idősnek tűnik, Nanda Maharaja és Yasoda anya mindig kisfiukként kezelik őt. Amikor Kuruksetrán találkoznak Krisnával, akkora Krisnának több ezer felesége és gyermeke volt, Yasoda anya és Nanda Maharaja az ölükbe ültették, úgy sírtak felette, mintha még kisfiú lenne. Ez a Krisna iránt érzett szülői szeretet. Láthatjuk ebben az anyagi világban, mennyire szeretik az emberek az újszülött csecsemőket. Az újszülöttek olyan üdének, ártatlannak tűnnek, a bőrük olyan puha. Elbűvöli az embereket az új élet, az új megnyilvánulás. Krisna gyermekkori kedvtelései során lehet a legjobban megtapasztalni a szülői szeretetet és a gyerekes viselkedést. Krisna is tudja ezt. Úgy mutatja be gyermekkori kedvteléseit, hogy vonzza és rabul ejtse tudatunkat. Krisna eljön ebbe a világba, és bemutatja a kedvteléseit, hogy elvonzza az elménket az anyagi cselekedetektől. Mik az anyagi cselekedetek? Olyan tettek, melyeknek nincsen kapcsolata Krisnával. Krisna eljön, hogy még a vallásos jámborságtól is elvonzza az elménket. A vallásos jámborság azt jelenti, hogy valaki jó ember, és élete végén a mennyei bolygókra kerül, ahol nagyobb élvezetben lehet része.

Krisna azt akarja, hogy megértsük, sem alacsonyabb bolygók, sem a középbolygók, sem a magasabb szintű bolygók nem az otthonunk. Az otthonunk a lelki világ. Krisna hív minket, hogy vegyünk részt a kedvteléseiben.

Az első versben az áll:

namam isvaram sac-cid-ananda-rupam

Mielőtt megérthetnéd, miről szól a többi vers, meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úrral, az Isvarával van dolgunk. Ne essünk bele abba a hibába, hogy ez a kis tehénpásztorfiú ugyanolyan, mint bárki más. Indra elkövette ezt a hibát, Brahmá is megzavarodott a Brahma-vimohana lilában.

 

 

Tovább

MOHÓSÁG 1. nap 1. rész

nov 06

Dévamrita Szvámi 2003. szeptember 29. Divnomorsk

Hare Krisna! Üdvözlök mindenkit! A tervem az, hogy nagyon érzelmes szemináriumot tartsak az erős érzelmi motivációink kezeléséről és arról, hogyan próbáljuk beépíteni ezeket az érzelmi funkciókat a mindennapi életünkbe. Később természetesen beszélünk Krisnáról is.

Remélem mindannyian vágytok arra, hogy Krisnáról halljatok, mivel erről szól a bhakti-jóga folyamata.

Kifejezetten a Krisna-tudatban lévő mohóságról beszélünk ma.

Az anyagi világban kapzsinak lenni nem szép dolog. Mindannyiótoknak van tapasztalata arról, milyen is az, amikor feltámad bennünk a mohóság.

Jól tudjátok, hogy a Bhagavad-gíta kifejti, hogy az anyagi mohóság a pokolba vezető egyik kapu.

 

tri–vidam narakasyedam

dvaram nasanam atmanah

 

Az úr Krisna azt mondja, három kapu nyílik a pokolba: a kéjvágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek el kell kerülnie ezeket a kapukat, mivel dvaram nasanam atmanah, ez a három kapu önpusztításhoz vezet.

Mielőtt belemegyünk a lelki mohóság tárgyalásába, engedjétek meg, hogy megvitassuk az anyagi mohóság fogalmát, mivel az a célom, hogy legyen valami fogalmatok arról, hogyan válunk mohóvá.

Az ukrajnai Odesszában az éves fesztivál alatt, amikor az előadáson azt kérdeztem, hány ember tudja, milyen is mohónak lenni, csaknem mindenki felemelte a kezét.

Igen, életünk során mindannyian szereztünk tapasztalatot arról, hogy milyen is a mohóság.

Kérlek, emeljétek fel a kezeteket. Nagyon jó, most kérlek, említsetek meg párat azokból a dolgokból, ami mohóvá tesz titeket!

Gyorsan! Ki lesz az első?

Bhakta: A prasadam.

Devamrita Swami: Prasadam rendben. Mi jöhet még szóba?

Bhakta: Félelem attól, hogy valamit örökre elveszítek.

Devamrita Swami: Huh? Mire vagy mohó?

Bhakta: Arra, amit nem kaphatok meg.

Devamrita Swami: Ez a nem mohóság – a mohóság azt jelenti, hogy már van valamid de még többet és többet és többet akarsz belőle!

Bhakta: Pénz.

Devamrita Swami: Pénz. Rendben. Más valami? Gyerünk, mondjátok, mire vagytok mohók.

Bhakta: Szári!

Devamrita Swami: Szárik! Gyorsan még, még!

Bhakta: Dolgok, fogyasztási cikkek.

Devamrita Swami: Például? Gyerünk már!

Bhakta: Kitüntetés, dicsőség, édesség.

Devamrita Swami: (nevet) Nem mondasz nekem igazat. Elgondolkodtam, mit is jelent mohónak lenni – megízlelsz valamit, aztán módfelett sóvárogni kezdesz utána: „Ó muszáj még sokkal többet ennem.” Azután elkezded tömni a hasadat, amíg fájni nem kezd. Bár tudod, hogy ennyi elég, még többet akarsz.

Az anyagi élet mohóságával fájdalom és szenvedés jár. Az első hitvány kapu a kéjvágy, mivel sohasem lehet kielégíteni, ebből jön a következő kapu, a harag.

Amikor a vágyaid kielégítetlenek, keserű és dühös leszel az egész világra és önmagadra.

Talán néhányatoknak van olyan tapasztalata, hogy elkezdett ragaszkodni valakihez, aki nem elégítette ki a vágyait.

Nagyon dühbe gurulsz ettől. Rémlik valami?

Először az erőteljes ragaszkodás jött, aztán a harag. A következő pillanatban ráordítasz: „Tünés az életemből, ne is lássalak többé!” Hányatokkal történt már ez meg? Általában kétszer annyi emberrel, mint ahányan felrakjátok a kezeteket, mert a többiek szégyenlősek.

Csak gondoljatok bele: egyik percben még annyira ragaszkodtál:

– Ó, te vagy a mindenem. Nem tudok élni nélküled! – A következő hónapban:

– Tűnj el az életemből! Undorodom tőled! Ugyanazt, akit olyan szorosan öleltél, most már sosem akarod látni többé. Az az igazság, hogy nincs olyan anyagi világból való személy, aki elégedetté tudna tenni. Ebből kifolyólag a dühnek ott kell lennie. Persze mondhatod:

– Emlékszem arra, hogy néha elégedett voltam.

Igaz? Mindenkinek tapasztalt már ideiglenes anyagi elégedettséget, ugye?

Maya néha kegyesnek tűnik – nem gyakran, de néha, igaz? Mayának azok a varázslatos pillanatai, melyekre aztán egész életedben elégedettséggel gondolsz, és melyek mindig visszatérnek és megzavarják a Krisna-tudatodat. Igaz? Mindenkivel megtörtént már, hogy elmerültet egy pillanatban, amikor maya olyan jónak tűnt, igaz? Ezért amikor Krisna azt mondja a Bhagavad-gitában:

dukhalayam asasvatam – ez az anyagi világ gyötrelmekkel teli hely, akkor csöndben, odaadással azt mondod:

– Igaz, de nem mindig. Talán azt gondoljuk, hogy Krisna csak túloz, hogy jobban lelkesítsen minket az odaadó szolgálatban.

Mi mást mond még Krisna a Bhagavad-gítában?

Anityam ashukam lokam:

Ez az anyagi világ ideiglenes és szenvedésekkel teli hajlék. Mi mégis azt mondjuk:

– Igen, ez többnyire igaz, de voltak azért néha jó idők. – Az a pár úgynevezett varázslatos anyagi pillanat elegendő ahhoz, hogy ragaszkodást ébresszen benned, hogy tovább szenvedj az anyagi világban. Általában ez úgy történik, hogy a kéjvágy dühhöz vezet, mert a vágyaid nem, vagy nem a megfelelő módon elégülnek ki. De mi történik, amikor tényleg azt hiszed, hogy elégedett vagy? Mi történik? Ki tudja? Még a dühnél is valami rosszabb történik. Amit most elmagyarázok nektek, az az, hogy jobb ha a kéjvágyat düh követi, mert ha úgy tűnik, hogy a kéjvágy kielégült, akkor valami sokkal rosszabb fog történni. A harmadik kapu az összeomláshoz: a mohóság. A kielégítetlen kéjvágy dühben tör ki, de azok a látszólagosan varázslatos pillanatok, amikor a kéjvágy kielégültnek tűnik, valami sokkal rosszabbat hoz, mint a düh: szenvedélyt és mohóságot.

– Adj még többet! Ó, ez olyan jó volt! Újra és újra és újra meg kell kapjam! Nem érdekel, ha 20 évet kell is várnom még egy ilyen pillanatra! Akarom!

Az anyagi mohóság rosszabb, mert a mohóság tapasztalatát nem bírod kiverni a fejedből, ugye?

– Volt pár szép időszakom, néhány nektári pillanatom mayában. Csak még többet szeretnék belőle. Nem érdekel, ha szenvednem kell, bárcsak kaphatnék egy kicsit többet mayának azokból a kegyes pillanataiból!

Értitek? Ez a legveszedelmesebb eredmény.

– Beleegyezek abba, hogy életről életre szenvedjek, nem érdekel. Csak hadd élvezzek pár ilyen pillanatot újra!

Gyakorlatilag könyörögsz az anyagi energiának:

– Üthetsz, kihasználhatsz, csak kérlek, adj még nekem pár értékes pillanatot, mint a szép időkben! Annyira mohón vágyok rá! Sosem elég belőle!

Ez a fajta mohóság a legveszélyesebb dolog az anyagi világban. Jobb, ha a kéjvágy nem elégül ki, mert akkor csak mérges leszel. A dühöt könnyebben ki lehet elégíteni szóbeli vagy fizikai fenyítéssel az ellen, akire mérges vagy. Valakivel volt már ilyen? Kezdetleges, elképzelt elégedettség dühbe jönni:

– Annyira felidegesítettél, ezért neked támadtam. Már jobban érzem magamat.

Igen, mindenki tapasztalta már ezt. A mohóságból viszont még elképzelt elégedettség sem származik. Amikor a kéjvágy mohósággá változik, a lángok csak úgy égnek a szívedben: többet, többet, többet, forróbban, forróbban!! Amikor dühös vagy, még mindig van esély arra, hogy lenyugszol, ha valakit megversz, de amikor a kéjvágy mohósággá változik, a tűz csak egyre jobban és jobban éget. A mohóság megszilárdítja az anyagi boldogságban való hitedet. Tehát a mohóság a legrosszabb.

Mi most a lelki mohóságról szeretnénk beszélni. A lelki mohóság olyan dolog, ami a sadhana bhakti szintjén (a szabályzó elvek követésében végzett odaadó szolgálat) túl van. Kérlek, értsétek meg, hogy azért végezzük az odaadó szolgálatot a szabályzó elvek szerint, hogy elérjük a Krisna iránti spontán mohóságot. A Krisna iránti mohóság nem mindennapi dolog. Az anyagi életben mindennapos jelenség a mohóság, de a Krisna iránti mohósághoz már tisztulásra van szükség.

Megosztom veletek a félelmemet, aggodalmamat. Miközben így teszek, lássuk, mennyire különböztök az ukrán bhaktáktól.

Bhakta: Mások vagyunk itt. (nevetés)

Devamrita Swami: Természetesen. Oroszország és Ukrajna olyan messze van egymástól (nevetés). Szóval az én aggodalmam az, hogy néhányan talán azt gondoljátok:

– Mi értelme van a szabályzó elveknek a Krisna-tudatban? Néha úgy tűnik, hogy csak követjük ezeket, ami olyan nehéz!

Hányan éreztek így néha? Emeljétek fel a kezeteket. Igen, pontosan ahogy gondoltam. Magunkban így gondolkozunk:

– A bhakti yogában olyan hosszú a tiltó lista. Eltiltanak ettől, nem teheted ezt meg azt és még azt sem… – Néha így gondolkozunk:

– Milyen lesz így a jövőm? Egész életemben ezeket a szabályokat fogom követni? –– Igaz? Néha így gondoljátok.

Néha úgy véljük, hogy Krisna olyan kegyetlen, hogy ilyen csodálatos dolgot ajánl fel nekünk, mint a bhakti, de olyan nehézzé teszi az elérését. Hányan gondoltátok már, hogy Krisna túl nehézzé tette a bhakti elérését? Nyújtsátok fel a kezeteket. Igen, igen, mindenki egyetért abban, hogy a bhakti csodálatos dolog. Minden bhakta felkiáltana: bhakti ki jaya! Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a szabályzó elvek túl nehezek, ugye? Tudom, hogy néhányotóknak az jár a fejében, hogy ha Krisna tényleg igazságos, akkor ad nekünk bhaktit anélkül is, hogy annyira szigorúan kellene követnünk a szabályokat. Igen, ez egy jó Isten lenne, mi? Olyan Isten aki ezt mondja:

– Csak higgy bennem, mindössze ennyi, amit tenned kell!

Jó Krisna lenne, ugye? Ehelyett Krisna azt mondja nekünk a Bhagavad–gitában, hogy akinek nincs spontán szeretete iránta, az gyakorolja az odaadó szolgálatot a szabályzó elvek követésével. Ez a probléma, ugye? Miért nem tud Isten minket egyszerűen csak Krisna-tudatossá tenni? Amikor otthonról a templom felé sétálunk, hirtelen belénk csap a villám és feltölt minket Krisna-tudattal. Miért nem lehet így? A tizen- és huszonévesekben merülhet ez fel elsősorban. Persze tudom, hogy a harminc, negyven éveseknek tökéletes önkontroljuk van – csak a fiataloknak vannak nehézségeik!

Így gondolkozunk:

– Az egész életem kínlódás lesz így. Mit akar tőlem Krisna, hogy szenvedjek? Miért kell annyira eltérnünk az átlagemberektől? Miért nem lazíthatunk. Higgyünk Krisnában, közben meg viselkedjünk úgy, mint mindenki más.

Tudom, sokan így vélekednek. Köszönöm az őszinteségeteket.

Eszünkbe kell vésnünk, hogy a sadhana szabályzó elveinek követése azt a célt szolgálja, hogy erős mohóságot és vágyakozást fejlesszünk ki Krisna iránt. Persze értem, hogy ez talán furcsának tűnik ez: a mohóság kifejlesztéséhez szabályzó elveket kell követni. Látjátok: a Krisna iránti mohóság olyan különleges, hogy meg kell tisztulnunk ahhoz, hogy megtapasztalhassuk.

Mindannyian tudjátok, milyen érzés az anyagi mohóság. Amikor meglátsz egy szép tál fagyit, tüstént megeszed majd egyre többet és többet akarsz belőle. Elmerülsz abban az érzésben, ahogy a fagyi lecsúszik a torkodon a gyomrodba. Először ízlelgeted a szádban, majd a hasadban érzed. Még többet és többet eszel, a hasad pedig egyre nagyobb lesz – ez az anyagi mohóság. Most nézzük meg, hogy Krisna-tudatban milyen a mohóság? Hogyan jutunk hozzá ehhez a Krisna iránti erős sóvárgáshoz? Több Krisnát, több Krisnát, és soha nem elég Krisnából! Hogyan fejlesszük ezt ki? A folyamat a sadhana bhakti. De úgy vettem észre, sok bhakta nem érti, mi a szabályzó elvek követésének a célja. Megfigyeltem, hogy sok bhakta érzékennyé válik:

– Micsoda kínlódás! Mindig ilyen lesz?! Hát meddig fogom tudni követni ezeket a szabályokat?

Hadd áruljam el nektek, ha nem értitek, hogy mi a cél, akkor nem lesz meg a kellő lelkesedésetek a szabályok követéséhez. Ezért aztán nagyon fontos hallani Krisnáról és a kedvteléseiről, hogy megértsétek, mi a cél. különben néhány év Krisna-tudat gyakorlása után az elszántságotok köddé válik.

Mi történik, amikor először megismerkedtek a bhaktival? Emlékeztek? Általában nagyon lelkesek vagytok, mert már olyan sokat szenvedtetek az anyagi életben. Annyi féle módon próbáltatok élvezni és sosem sikerült. Akkor hirtelen ott van Krisna, a maha mantra, a prasadam, a fesztiválok, bhakták – minden olyan szép. Mi történik pár év elteltével? Elfelejtitek, hogy mennyire aggódtatok mindig, mennyit szenvedtetek, és így kezdtek gondolkozni:

– Az anyagi világ nem is tűnik olyan rossznak. Régebben sem volt annyira. Most hogy már néhány évet eltöltöttem Krisna-tudatban, követnem kell a szabályokat. De mi értelme van ennek? Évről évre csak újabb szabályok.

Lehetséges, hogy így kezdtek el gondolkozni? Az idősebb bhakták? Nem kell bevállalnotok. Ne tegyétek fel a kezeteket. Ennek a tudatnak az az oka, hogy nem kapunk eleget Krisnából. Ha nem értjük a szabályzó elvek követésének a célját, akkor az egész Krisna-tudatos folyamat tehernek tűnik.

Elérkeztünk egy lényeges részhez. Szeretném, ha képesek lennétek különbséget tenni a két dolog között, és nagyon fontos, hogy ismerjétek ennek módszerét. Szeretném, ha külön tudnátok választani azt az eredeti érzéseteket, amikor a Krisna-tudatba jöttetek. Főleg arra utalok, hogy válasszátok külön az örök aggodalmaktól való menekülést a Krisna iránti igazi vonzalomtól. Hogy tetszik ez nektek? Lehetséges? Tudjátok, milyen érzés megszabadulni az anyagi aggodalmaktól? Például, ha valaki újra és újra fejbe vágja a fordítónkat, Premavardhana dast. Mondjuk a felesége mérges rá és egy fazekat tart a kezében. Amikor végre abbahagyja az ütlegelést, mi az első dolog, amit érezni fog?

Bhakta: Hálát.

Devamrita Swami: Nem, megkönnyebbülést fog érezni.

– Abbahagyta, nem érzem már végre a fájdalmat. – De ez vajon ugyanolyan, mintha pozitív érzelmei lennének a felesége felé? Értitek? Azt akarom mondani, hogy ez két különböző dolog: a megkönnyebbülés érzése: “Ó, nincs több fájdalom” és a pozitív vonzalom: “újra vonzónak talállak.”

Kérlek, gondolkozzatok el ezen. Képessé kell válnotok arra, hogy megkülönböztessétek az érzéseiteket Krisna-tudatban, fel kell ismernetek azt az érzést, amikor csak megkönnyebbültök az anyagi aggodalomtól. Az igazi Krisna-tudat azt jelenti, hogy pozitív vonzalmat érzünk Krisna nevei, formája, tulajdonságai és kedvtelései iránt. Sok bhakta jön a Krisna-tudatba majd egy, két, három, öt vagy akár hat év után ezt mondjak: “Végre boldogabb vagyok.” Sokszor ezalatt azt értik, hogy “Sokkal kevesebbet szenvedek, maya nem rugdos többé”. Ez mind nagyon jó, arra kell azonban igazán vágyakoznunk, hogy Krisna nevéhez, formájához, tulajdonságaihoz és kedvteléséhez vonzódjunk.

Tovább