MÓHÓSÁG 3.nap 1.rész

jún 29

Dévamrita Szvámi 2003. október 01. Divnomorsk

Ma folytatni fogjuk a Krisnáról és a mohóságról szóló beszélgetésünket.  Mivel Krisna bhaktái próbáltok lenni, ezért nyilván érdekel titeket Krisna. Arról már beszéltünk, hogy amikor szeretünk valakit, akkor minimum érdeklődünk az iránt a személy iránt. Abból állapíthatjátok meg, hogy a Krisna-tudatotok egyre sikeresebbé válik, hogy egyre jobban érdeklődtök Krisna iránt.

Már említettük, hogy a vrindávani tehénpásztorlányok nem azért akarták Krisnát férjül, hogy a saját érzékeiket elégítsék ki. Egyszerűen úgy gondolták, ha Krisna a férjük lenne, több örömöt szerezhetnének neki. Krisna bhaktájának lenni azt jelenti, hogy valaki Krisna boldogságán töri a fejét. Azt szeretném kérni tőletek, kérdezzétek meg magatoktól, hogy ti mennyire vagytok Krisna bhaktái? A Krisna-tudat nem csak elméleti dolog, ahogy ebben az anyagi világban a másokkal való kapcsolatotok sem elméleti. Ebben a világban élni azt jelenti, hogy belefolytok mások tevékenységeibe, neveibe, formáiba, tulajdonságaiba, de az a probléma más evilági neveivel, tulajdonságaival, tevékenységeivel, hogy mind ideiglenesek. Ha te lélek vagy, az azt jelenti: örök elégedettségre vágysz. Meg kell vizsgálnod a cselekedeteidet, és be kell látnod, a szíved ideiglenes dolgokból fakadó örök elégedettségre vágyik, ami nagyon aggasztó. Látjátok, a szívetekben tagadhatatlanul ott van a szeretetre való vágy, ezzel semmi baj nincs, de tudnotok kell, hogy mi a teendő a szeretetre való hajlamotokkal. Akkor hát mi a baj az anyagi élettel?

Bhakta: Minden ideiglenes.
Dévamrita Szvámi: Igen. Mi még?
Bhakta: Minden élvezet szenvedéshez vezet. Születés,  öregkor, betegség, magányosság. szeretet hiánya, nincs boldogság.

Szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy másképpen vizsgálódjatok. Az a probléma az anyagi világgal, hogy a szeretetre való hajlamunkat ide-oda irányítjuk, csak éppen oda nem, ahova kellene. Gondolkozzatok el ezen. A szívedben rejtett formában ott van a szeretni akarás, de mindenkinek adsz belőle, kivéve annak akinek kellene. Itt mindenki szeret szeretni, igaz? Van itt valaki, aki a szeretet, szerelem ellen van? A hölgyek könnyedén azt mondják, hogy igen, ők elismerik a szerelmet, a férfiak nem fogják bevallani, de ők is szeretik.
Gondolkozzatok el ezen. Az az én problémám az életben, hogy nem tudom hova kellene irányítani a szeretetemet. Hát nem egy érdekes módja az életünk vizsgálatának? Először is nem tagadod, hogy jelen van benned a szeretetre való hajlam. Még a férfiak sem tagadhatják, hogy vonzódnak a szerelemhez, nekik is van hajlamuk a szerelemre. Először is valljuk be, a Krisna-tudatban elengedhetetlen, hogy belássuk, van hajlamunk a szerelemre. Igen, ez az anyagi világ ideiglenes és tele van szenvedéssel, de ne felejtsük el , hogy az ideiglenesség és a szenvedés főleg a szeretetre való hajlamunkkal kapcsolatos. Ez nagyon frusztráló olyan dolgot szeretni, ami ideiglenes. Nagyon aggasztó és nyomasztó anyagi dolgot szeretni. Még egyszer: vannak a rosszul felhasznált szerelemre való hajlamok, és minél hamarabb értjük ezt meg, annál hamarabb egyenesbe tudjuk hozni az életünket.
Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk, mit csináljunk a szerelemre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztétek ezt már ezelőtt: „Kedves szerelemre való hajlamom, nem tudom, mit kellene csinálnom veled!” Tegyétek fel a kezeteket. Igen, ez legbelül ott van.

Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk mi tévők legyünk a szeretetre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztetek már így?

- Kedves szeretetre való hajlamom, nem tudom, mihez kezdjek veled!

Tegyétek fel a kezeteket. Jelen van, ugye? Bennetek van, és egyre jobban dagad fel, de nem tudjátok, mihez kezdjetek vele, jön ki az orrotokon, a fületeken. Néha csak szeretnénk ordítani – Akarok valakit, akit szerethetek!

Először is be kell ismernünk, hogy van ilyen vágyunk. A Krisna-tudatban nem tagadjuk ezt le, akkor se, ha brahmacarik, grihasták, vanaprasták vagy sannyasik vagyunk. Nem tagadjuk: szükségünk van rá, hogy szerethessünk. Mihez fogunk kezdeni a szeretetre való hajlammal, Hogyan és kit fogunk szeretni? Erről szól a bhakti jóga.
Szeretném, ha megértenétek, hogy a Krisna-tudat a szeretet vallása. Krisna a legfelsőbb szerető. A szerelem azonban nem olcsó dolog. Meg kell tisztulnunk hozzá a bhakti jógában. Szerintem nagy szívességet tennétek azzal magatoknak, ha beismernétek, hogy van hajlamotok a szerelemre, és arra alapozhatjátok az életeteket, hogyan fogtok szeretni. Praktikus tanács az életre, nem? Mindannyian azt nézitek, hogyan tudtok gyakorlatias életmódot folytatni. Akkor miért nem lehetséges, hogy amikor felkeltek reggel, eltervezitek hogyan fogtok aznap szeretni? Jót tesz ez az elhatározás mindkét nem számára. Tudom, hogy a férfiaknak talán kicsit szentimentálisnak tűnik, mivel a férfiak szeretik azt képzelni, hogy önmagukban elégedettek, de ők is ugyanúgy igénylik a szeretetet és ők is szeretni akarnak, ahogy mindenki más. A nők könnyen elbeszélgetnek erről a barátnőjükkel a telefonba: „Szerelmet akarok, szükségem van a szerelemre. Ismersz valakit, aki szabad?” És mit tesznek a férfiak? Csak akkor beszélnek erről, ha részegek: „Jaj, a szívem! Annyira megbántott! Az a nő teljesen összetört! Elvitte az összes pénzemet és megkaparintotta a szívemet is.” A  hétköznapi életben nem beszélnek erről, mert túlságosan büszkék. Ettől függetlenül mindenki szeretetet akar adni és kapni, mert ez jelent igazi örömöt az életben. Próbáljátok ki, hogy amikor reggel felébredtek, felfestitek a tilakot a tükör előtt: „om kesavaya namah” Ó, hogy fogok ma szeretni? Kit fogok ma szeretni?” Krisna-tudatosnak hangzik ez? Hát persze, hogy annak!

A krisna-tudat azt jelenti, hogy a szeretetre való hajlamodat Krisnára irányítod. Amikor Krisnát szereted, megtudod annak a titkát, hogyan lehet mindenkit szeretni. Csak úgy szerethetsz mindenkit, ha Krisnát szereted. Van itt valaki, aki már megpróbált mindenkit szeretni? Hogy csináltátok?

Nem a Krisna-tudatban, hanem a saját magatok módján. Ki próbált már Krisna-tudat nélkül mindenkit szeretni? Mit tettetek? Meséljétek el!

Bhakta: Mindenkinek boldogságot kívántam.
Dévamrita Szvámi: Hogy kívánsz boldogságot mindenkinek? Ismersz mindenkit? Hány embert ismersz? Hány ember megy el előtted? Hogy tudsz mindenkinek boldogságot kívánni?
Bhakta: Szívből.
Dévamrita Szvámi: De azt hogyan tezed?
Bhakta: Csak összpontosítok.
Dévamrita Szvámi:És aztán? Kinyesel egy darabot a szívedből, aztán odaadod nekik? Hogy szeretsz mindenkit?
Bhakta: Engedem a szívemnek, hogy szeressen.
Dévamrita Szvámi: Viszont a te szíved olyan picike. Komolyan, hány embert vagy képes szívből szeretni? Megmondom neked őszintén, még egyetlen egyet sem sikerül teljes szívből. Gondolj csak bele. Még az is nehezünkre esik, hogy egy személyt szeressünk. Ezért múlik el valamennyi idő után a romantika. Ki más próbált már mindenkit szeretni? Férfiak közül valaki? Igen? Oké, most halljuk a férfiakat.
Bhakta: Megpróbálni mindenkit megérteni.
Dévamrita Szvámi: Olyan parányiak vagyunk, hogy tudnánk mindenkit megérteni? Nem is ismerünk mindenkit és még saját magunkat sem értjük. Ki az, aki megpróbált már mindenkit megérteni?
Bhakta: Amikor a kereszténységet gyakoroltam, próbáltam a Bibliát követni és megérteni, hogy van az, hogy Jézus mindenkit szeret, és mindenkivel egyformán bánik. Magam is megpróbáltam ugyanezt.
Dévamrita Szvámi:  Jézus azt mondta, ha hiszel bennem, felszabadítalak. Ez volt a feltétele. Ha hiszel bennem, ha elfogadsz engem, akkor eléred felszabadulást. De amikor az úr eljön, mint Caitanya Maháprabhu és Nityánanda Prabhu, ingyen osztogatják az úr iránt érzett szeretetet. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda azt mondják, ízleljük meg az Isten iránti szeretetet először, és majd utána beszélhetünk arról, hogy mi legyen a következő lépés. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda nem kérik, hogy először higgy bennünk, aztán megízlelhetsz minket. Elárasztották az egész univerzumot a Krisna iránti szeretettel és azt mondták: Ízleld ezt meg, és majd utána beszélünk. Ettől függetlenül igaz, hogy a keresztény világban Jézus Krisztus áll legközelebb ahhoz, amit az emberek univerzális szeretetként ismernek.
Még egyszer, áruljátok el nekem, hogyan lehetséges mindenkit szeretni? Moszkva közepén kimentek az utcára, odamentek mindenkihez és azt mondjátok: szeretlek? Közületek bárki cselekedett már így?
Bhakta: Félreértenének minket.
Dévamrita Szvámi: Az biztos. Ezért kérdem tőletek, hogy hogyan szerettek mindenkit? Ez az én kérdésem. Krisna a szeretetetek tökéletes tárgya. Határtalan tárházzal bír ahhoz, hogy kielégítse a szereteteteket. Szeretitek a barátotokat vagy a barátnőtöket, mégis megunnak benneteket, vagy ti unjátok meg őket, aztán próbáltok valami kifogást találni, hogyan szabaduljatok meg tőlük. Nem ismeritek el, hogy már meguntátok őket. Inkább azt mondjátok, hogy aznap meg kell látogatnotok az anyukátokat vagy a barátotokat. Ugye? Nem valljátok be, hogy kell egy kis szünet, elég belőled. Krisnának viszont határtalan képessége van a szeretetetek a kielégítésére. Minél jobban szolgálod Krisnát, ő annál jobban megmutatkozik előtted. Az anyagi világban nincs még ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolat. Nincs olyan, hogy az, akivel kapcsolatod van, minden nap újat mutat magából, ugye? Ilyen nincsen az anyagi világban, még a legjobb barátságok esetén sincs. Igaz? Azok közületek, akik nagyon jó házasságban éltek, ti sem mondhatjátok el a társatokról, hogy minden nap egy új és új személy, minden nap egyre üdébb. Nem állíthatod ezt róla. Mi az, amit általában mondasz?

-A férjem avagy a feleségem kedves, jól kijövünk egymással, megpróbáljuk a viták és nézeteltérések számát a minimálisra csökkenteni, próbálunk együttműködni. Igaz? Ezt mondjátok. A legjobb kapcsolatban ez így működik. Próbáljátok azonban megérteni, hogy a Krisnával való kapcsolatban az Úr mindig üde, mindig új. A lényege annak, hogy Krisna kedvteléseiről hallgatunk, hogy megértsük, Krisna a szeretetünk legmegfelelőbb tárgya. Ezért kérlek, próbáljátok megérteni ezt, és gondolkozzatok el mélyen rajta! A Krisna-tudat a szerelem vallása mohó személyek számára.

A lényeg, hogy nem tudsz mindenkit szeretni Krisna-tudaton kívül. Mindannyian egyetértettetek abban, hogy a bhakti jógán kívül képtelenség mindenkit szeretni, igaz? Remek. Akkor a következő kérdés: általánosságban hogyan szeretsz egyvalakit? Hogy csinálod? Mi a siker-formula? Mit teszel, hogy sikerüljön szeretned egyvalakit?
Bhakta: Próbálom őt szolgálni.
Dévamrita Szvámi: Szolgálsz valakit. Kivasalod a ruháit?
Bhakta: Ajándékokat adok.

Dévamrita Szvámi: Ajándékozás? Hatásos volt? Mások szerint is nagyon hatásos módszer egy személyt szeretni? Elég hatásos? Na, gyerünk, mondjátok! Ki az itt közületek, aki még nem próbált valakit szeretni. Tegye fel a kezét. Mindenki próbálkozott már. Rendben, akkor mondjátok el a siker sztorikat. Mit kell tenni?
Bhakta: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját.
Dévamrita Szvámi: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját, mi? Erős szerelem!
Mindenki egyetért azzal, hogy már próbált legalább egy embert szeretni, szóval ezekkel az erőfeszítésekkel tapasztaltatok örökké növekvő boldogságot és tudást? Felteszek egy ártatlan kérdést. Mondhatnád: „Amikor veled vagyok, a boldogságom határtalan óceán, amikor veled vagyok, a tudásom egyre növekszik határok nélkül.” Mondta már valaha valaki ezt a szerelmének?
Bhakta: Csak reménykedünk ebben.
Dévamrita Szvámi: Igen. Reménykedtek a reménytelenség dacára. Ettől függetlenül nagyon érdekelnek minket a szerelmi ügyek. Egyértelműen tudnunk kellene, mi a szerelem siker-formula. Azért teszem fel nektek ezeket a kérdéseket, hogy megmutassam nektek, mi az igazi oka annak, amiért a Krisna-tudattal elkezdtetek foglalkozni. Be kell ismernekte magatoknak,  be kell látnotok, hogy az anyagi világban megbuktatok a szerelemben. Ez a szerénység avagy alázatosság kezdete. Amikor az Úr Caitanya azt mondja: trnad api sunicena, légy alázatosabb, mint az utcán heverő szalmaszál. Ez azt jelenti, hogy belátjuk: „az anyagi világban megbuktam a szerelemben”. Mert, megmondom nektek az igazságot, ha az anyagi életben találtatok volna olyan szerelmet, ami elégedetté tesz, akkor most nem lennétek itt. Értitek ezt? Az történt, hogy még ha volt is egy nagyon szép kapcsolatotok, valahol legbelül mégsem voltatok elégedettek. Ez a nőkre és a férfiakra is vonatkozik. Létezik egy pozitív és egy negatív ok arra, miért jöttetek a Krisna-tudatba. Mondhatnád: azért jöttem, mert az anyagi világ pokoli, Krisna pedig örömteli. Ezt is egy indok, de ennél pontosabb magyarázattal szolgálhatok nektek. Azért jöttél a Krisna-tudatba, mert a szeretetre való hajlamod az anyagi világban nem elégült ki. Ez egy negatív indok. A pozitív ok pedig, hogy Krisnában láttad a reményt az igaz szerelemre. Ez egy másik oka annak, amiért örömmel követned kellene a sadhana folyamatát, hogy teljesíthesd a küldetésedet megtalálni a tökéletes szeretetteljes viszonzást. Nos, mi a legnagyobb fájdalom, amit érezhetünk, amikor a Krisna-tudatot gyakoroljuk?
Bhakta: A bhaktáktól való elkülönülés.
Dévamrita Szvámi: Valaki más?
Bhakta: Frusztráció.
Dévamrita Szvámi: Miért pont a frusztráció?
Bhakta: Mert nem vagyunk olyan jók, mint gondoljuk.
Dévamrita Szvámi: Ez a legnagyobb fájdalom, amit Krisna-tudat gyakorlása közben érzel?
Bhakta: Amikor látjuk az anyagi ragaszkodásainkat.
Dévamrita Szvámi: Az nem a legnagyobb fájdalom. A legnagyobb fájdalom a Krisna-tudat gyakorlása közben az, amikor a szeretetteli viszonyunk a bhaktákkal zavart szenved. Tudod milyen érzés az? Azt hittem, ők bhakták, de aztán olyan rosszul bántak velem. Ez a legrosszabb érzés. Azt hittem hogy ő egy nagy bhakta, és erre ez történt. Ez a legnagyobb fájdalom.

(folytatjuk…)

Tovább

Kik azok a Bhakti-irtók?

jún 23

Amikor úgy tűnik, hogy Krisna elérhetetlen, és a szolgálata közbeni fejlődéstől fényévnyi távolság választ el minket, frusztráció és harag költözhet a szívedbe.

 

- Miért olyan nehéz ez a valóban értelmes folyamat? – kiáltunk fel. Aztán olyan versre bukkanunk, mint a következő:

„Az odaadás tökéletességét két okból nagyon nehéz elérni. Az első az, hogy ha az ember nem ragaszkodik Krisnához, nem tehet szert az odaadás tökéletességére még akkor sem, ha sokáig végez odaadó szolgálatot, a második pedig az, hogy Krisna nem adja meg könnyen az odaadó szolgálat tökéletességét.” (Caitanya-caritamrita. Madhya lila 24.172)

- Idesüssetek! – mondjuk magunknak, lehangoltan és csüggedten. – Igazolást kaptam arra, hogy elbátortalanodjak. Az igazi bhakti a legnagyobb kincs, de szinte lehetetlen elérni.

Ez a vers azonban mélyebb jelentéssel is bír.

Elárulja nekünk, hogy Krisna, aki a szeretet legfelsőbb ismerője, pontosan tudja, mit akar tőlünk. Azt is tudja, hogyan szerezze meg tőlünk.

Krisna látni akarja, hogy a bhakta valóban őszinte és komoly-e, és nincsenek-e rejtett indítékai. Nem szeretnéd, hogy valaki így szeressen téged? Nem vágyik erre a szíved?

Akkor meg miért is hibáztatnánk Őt, az igazi szeretet legfelsőbb ismerőjét amiatt, hogy pontosan tudja, hogyan hozza ki a legtöbbet akár a szerelemből is?

Srila Prabhupada elmondja a magyarázatban, hogy amikor a bhakták erőfeszítései ragyognak az őszinteségtől, komolyságtól és az anyagi napirendtől való mentességtől, az odaadó szolgálat tökéletességét könnyen el lehet érni. Ismétlem: könnyen el lehet érni.

Ismerjük el: mi vagyunk a saját bhaktink irtói és akadályozói. Mi tehetjük a saját magunk számára olyan könnyűvé, az Úr Cairanya, a Legfelsőbb Bhakti-könnyítő szolgáinak a vidám szívű szolgáiként pedig különösen.

 

Dévamrita Szvámi 2013. június 1.

Tovább

Menekülés a transzcendentális beavatkozás elől

jún 18

–  Bármire van is szükséged, próbáld meg elérni!  halljuk sokaktól mostanában. – Ragaszkodj a tulajdonodhoz, gondolkodj úgy, ahogy neked tetszik, légy olyan, amilyennek szükségét látod. Így túl fogod élni a napot.

Higgy valamiben, a vízisíelésben, a kávéban, Krisnában, a karrierista viselkedésben, Buddhában, az érzékiségben, az utazásban, Jézusban, a búvárkodásban. Nézd meg, milyen módszer működik a te esetedben.

Emlékezz arra, hogy nem számít, miben hiszel, a hited csakis rólad szól. A testedről és az elmédről. Végül is ki tudna bármit is az átmáról, azaz lélekről? Ha Isten létezik, a Nagy Akárkicsodától származik az élvezetre szolgáló testünk és elménk, nem?

Vedd csak el, amire szükséged van; add azt, amit szerinted tudsz. Ez a Sötétség Korszakának dharmája. Bármiben higgyél is, ne engedd, hogy egy felsőbb lény irányítson téged. Mondd ki hangosan:

– Hadd éljem a magam életét! – Mondd szelíden ugyanazt a dolgot, ha azt akarod, hogy az emberek előtt alázatosnak tűnjél. Ahogy egy materialista filozófus azt megfogalmazta, az igazi boldogság nem más, mint annak az érzete, hogy egyre inkább te uralkodsz, míg legyőzöd a saját hatalmad és terveid elleni szembeszállást.

Az a bajunk Krisnával, hogy túl tevékeny és túl közel van. Először is mint legfelsőbb élvezőnek ott vannak az eredeti, irigylésre méltó kedvtelései, melyeket a lelki és anyagi világban is egyaránt élvezhet. Aztán ott van a kiterjedése a szívben, nem számít, milyen testet kapunk.

Sőt, nem lustálkodik ott a szívünkben, ahogy azt Srila Prabhupada mondta egyszer. Tevékeny, mint tanú és jóváhagyó. Segít beteljesíteni a vágyainkat, és igyekszik minket befolyásolni. Annak a gondolata, hogy jelen van a szívünkben, tanácsot ad, hízeleg, kampányt indít, zavarja meg az anyagi tudatunkat, ezért fel akarunk lázadni ellene.

– Nézd, a szívem a saját magánügyem és birodalmam. Bizalmasan elzárt helyen dobog. Tudjuk ugyan, hogy ott van a Felsőlélek a lényünk közepén… Kedves Uram itt a szívemben, adj egy kis teret nekem… függetlenséget, hogy úgy éljem az életemet, ahogy szeretném!

 

Dévamrita Szvámi, 2013. május 2. 10:48am

 

 

Tovább

Amit nem kívánsz magadnak se

jún 14

Szabadon dönthetünk, vajon az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de ezért semmiféle boldogság és elégedettség nem származik majd fiatalos erőfeszítésünk nyomán, amit a későbbiekben élvezhetnénk. Az igazán fiatal, aki a szívében az, a mai technokrata társadalomban azonban ez azt jelenti, hogyan tudjuk minél bonyolultabbá tenni az életünket mindenféle kütyükkel, és csak belegabalyodunk a jó öreg érzékek és azok tárgyainak hálójába. A fiatalon tapasztalt boldogság ideiglenes káprázat, mely addig tart, mint egy hullócsillag útja – felvillan pár pompás másodpercre, majd az éjszakai ég mély sötétje elnyeli.

Ahogy a Bhágavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint véget ér a lelkes ifjú titán érzékeinek energikus tobzódása, szépen lassan vonakodva kiábrándul belőle, aztán akár kétségbe is eshet és még keserűbbé válhat az élete hátralévő részére.

Lelki tudás nélkül a vénülő feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége a keserűség és cinizmus ellen az, ha megpróbál másodlagos élvezethez jutni a gyerekek és unokák révén. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába fog, és azt reméli, hogy így némi elismeréshez és önbecsüléshez juthat, noha egyáltalán nincsen semmilyen lelki tudás birtokában, mely szükséges lenne ahhoz, hogy valóban igazi, tartós változást hozzon valaki másnak az életébe.

 

Dévamrita Szvámi 2013. április 1., hétfő, 9:55am

Tovább

MÓHÓSÁG 2.nap 2.rész

ápr 19

Érdekes, hogy mindnyájatoknak van valamilyen elképzelése, hogy milyennek kellene lennie a tökéletes szeretőnek. Tudom, hogy először is olyasvalakit akartok, aki megértő és sok figyelmet szentel nektek. Át fogjuk beszélni a vastra-harana lilat, amikor Krisna ellopja a barátnői ruháját. Meg kell értenetek, hogy ebben a kedvtelésben szó sincs anyagi testekről vagy anyagi tulajdonságokról. Arról fogtok hallani, ahogy Krisna a suddha-bhavat, vagyis a tökéletes szerelmet élvezi.

A ruhák nem olyan fontosak, mert nincsenek jelen anyagi testek Krisna kedvteléseiben, úgyhogy itt nem az a kérdés, hogy valakin van-e ruha, vagy nincs – nincsen se anyagi szennyeződés, se kéjvágy. Figyelnetek kell a bhakták azon vágyára, hogy Krisnát tegyék a középpontba és Krisna vágyát arra, hogy viszonozzon a bhaktáival. A fiatal gopik Krisnát akartak férjükül, ezért mit tettek? Egy hónapon keresztül minden nap Katyayáni istennőt imádták. Mondhatnátok, hogy Katyayáni istennő maga Mahámáya avagy Yogamáya. Mahamaya valójában Yogamáyának a képviselője, Yogamáya Krisnának a tiszta lelki energiája, amely elrendezi a kedvteléseit. Yogamaya két helyen létezik: Goloka Vrindavanában, és ott, ahova Krisna eljön ebben a világban. Yogamáya nincs jelen a Vaikunthán. Tehát Yogamáyának van egy képviselője, aki elrejti Krisnát a nem-bhakták szeme elől, Yogamáya azonban Krisna tiszta lelki energiájaként lefoglalja Krisna tiszta bhaktáit a szolgálatában, és nem engedi, hogy a vrajabhásik érzékeljék, hogy Krisna Isten. Yogamáya még Krisnát is úgy befolyásolja, hogy Krisna ne viselkedjen úgy, mintha Isten lenne. Minden reggel napkeltekor a fiatal gopik felkelnek, összegyűlnek és megfogják egymás kezét, majd elmennek a Yamuna folyóhoz fürdeni. Amíg a Yamuna folyóhoz tartanak, addig Krisna neveit ismételgetik. Fürdés után pedig földből készítenek egy murtit a Yamuna partján, Katyayáni avagy Durgá istennő murtiját, és felajánlanak neki virágokat, ékszereket, füstölőket. Mi az imádatuk célja? Krisnát akarják férjükül. Közben egy gyönyörű imát énekelnek:

 katyayani maha-maye  maha-yoginiyadhisvari

nanda-gopa-sutam-devi  patim me kuru te namah

(Srimad-Bhagavatam. 10.22.4.)

„Ó, Katyayáni istennő, hatalmas energiája az Úrnak, bámulatos misztikus erő birtokosa, mindenek erős kezű irányítója! Kérlek, add meg, hogy Nanda Maharaja fia lehessen a férjem! Hódolatomat ajánlom neked!”

 

mahamaya – az Úr nagyszerű energiája
mahayogini-mahayogini yadivasvari – mindenki irányítója
devi – te, aki gyönyörű vagy
Mit kérnek? „Tudod, kedves istennő, hogy Nanda-gopanak, Nanda Maharajnak van ez a fia. patim me kuru te namah – hadd legyen a miénk, tedd őt a férjünkké!” Így imádkoznak Durgához. Miért akarták a gopik Krisnát férjükül? Ki tudja?
Bhakta: Mert nagyon szeretik.
Bhakta: Mert Krisna tökéletes.
Bhakta: Mert Krisna gyönyörű.
Bhakta: Mert ő a szerelem forrása.

Dévamrita Szvámi:  A fentiek úgy hangoznak, mintha az érzék-kielégítés lenne a motivációjuk. „Azért akarlak téged, amit adni tudsz nekem. Tökéletes vagy, ezért akarlak magamnak, gyönyörű vagy, ezért akarlak magamnak.” A „magamnak” itt azt jelenti, hogy az érzékeimnek. Ez finom szintű vágy, de látjátok? Senkit nem fogunk kritizálni az ISKCON-ban ezért a vágyért…

Bhakta: Mert szeretnék Krisnát elégedetté tenni.

Dévamrita Szvámi: Pontosan. Azért akarják Krisnát férjül, mert örömet akarnak okozni Krisna érzékeinek, és sosem gondoltak a saját érzék kielégítésükre. Így gondolkoztak: „Krisnának az lenne a legjobb, ha mi az övéi volnánk.” Érzitek a különbséget? Ezért mondja azt az Úr Caitanya, hogy semmit sem lehet összehasonlítani a gopik Krisna-tudatával.

ramya kacid upasana vraja-vadhu-vargena ya kalpita

Nincs jobb módja a Krisna iránti szeretetnek, mint ahogyan azt a gopik mutatják Vrindávanában. A gopiknak nincs semmilyen anyagi motivációjuk. Általában amikor az emberek félisteneket imádnak, valamit maguknak szeretnének. De a gopik Katyayánit azért imádták, hogy esélyt kapjanak Krisna szolgálatára. Srila Prabhupáda azt mondta, hogy bármit megtehetsz, ha a motivációd az, hogy Krisnát szolgáld. Minden reggelt így kezdtek. És mit tett Krisna? Szeretném, ha megértenétek, hogy Krisna érti a bhaktáit. Nem akarom, hogy azt gondoljátok, hogy odaadó szolgálatot végeztek, de Krisna észre sem veszi. Természetesen mi nem vagyunk a gopik szintjén, de ettől függetlenül Krisna figyelemmel kíséri mindazt, amit teszünk. Tudom, hogy néhányan néha így gondolkoztok: „Krisna vajon egyáltalán törődik azzal, hogy mit csinálok? Egyáltalán érdekli, hogy mi történik  velem?” Ki tette már fel magában ezt a kérdést? Emeljétek fel a kezeteket. Igen, ötven százalék, ami azt jelenti, hogy 75 százalék, mert a többiek csak nem merték feltenni a kezüket. „Követem a szabályokat és próbálom Krisnát követni, közben Krisnának fogalma sincs, hogy mi történik velem, nem is érdekli.”
Egyszer Ausztráliában elmentem egy házaspárhoz, és megdicsértem a feleséget: „Milyen szép tiszta és rendes a házad!” Zokogásban tört ki. „Minden nap háromszor kitakarítom a házat, de a férjem még soha nem vette észre.” Szóval néha ilyennek látjuk Krisnát is. „Tisztítom a szívemet, de vajon Krisna észreveszi egyáltalán? Kihúzogatom az anarthákat, de érdekli ez Krisnát?” Sokan így gondolkoztok néha: „Olyan keményen próbálkozok, hogy kövessem a szabályokat. Az Úr tényleg észreveszi, mennyi áldozatot hozok? Számomra nagy áldozat, hogy nem hódolok meg a Kali-yugának. Feladtam olyan csodálatos dolgokat, mint a mámorítószerek, a tiltott nemi élet, húsevés és szerencsejátékok. Vajon észreveszi Krisna a nagy ékköveket, amiket én félredobtam?”

Próbálom megérzékeltetni veletek, milyen nevetségesek a Krisna-tudatban felbukkanó érzéseink. Amikor erről hallotok, elkezditek megérteni, milyen nevetséges. A gopik Katyayánihoz imádkoztak, nanda suta kuru te namah. Tedd Nanda Maharaja e fiát a férjünkké. Mivel ott van mindenki szívében, Krisna tudja, mi megy végbe a bhaktáiban. Azért imádkoztak, hogy Krisna legyen a férjük, ezért Krisna teljesíteni fogja ezt a vágyukat. Krisna yogesvaresvara, a misztikus hatalom mesterének a mestere, ezért érti, miért mennek a gopik korán reggel a Kálindi folyóhoz. Mit tett Krisna? Tökéletes szeretőként pontosan tudja, hogy mit kell tennie, ki tudja dolgozni a tökéletes stratégiát. Amíg a tehénpásztor lányok a folyóban fürödtek, addig Krisna és a kis tehénpásztor fiú barátai megjelentek a helyszínen, majd Krisna összeszedte a gopik összes ruháját a folyópartról, aztán felmászott a fa tetejére. Egy félreeső helyen történt mindez. A gopik testi formái teljesen kifejlettek, mégsem volt szemernyi anyagi szennyezettség sem, mert ebben a kedvtelésben nincsen semmi anyagi: sem anyagi testek vagy anyagi tulajdonságok. Ez Krisna tökéletes szerelmének a világa. Mi a helyzet azokkal a tehénpásztor fiúkkal, akik Krisnával voltak? Felmerül a kérdés: „Az rendben van, hogy Krisna ezt művelte, de mi a helyzet a többi fiúval, akik vele voltak?” A gopik nem imádkoztak, hogy a többi fiú is a férjük legyen, de akkor mit kerestek azok a fiúk ott és miért nézték a meztelen gopikat? A Krisnát elkísérő tehénpásztorfiúk csak két-három évesek lehettek, ezért nem tudtak különbséget tenni nő és férfi között. Mit tett először Krisna, amikor felért a fára a ruhákkal? Mi volt az első dolga? Ki tudja?

Bhakta: Mondta nekik, hogy jöjjenek ki.
Dévamrita Szvámi: Nem, nem. Ki tudja?
Bhakta: Elkezdte dicsőíteni őket.
Dévamrita Szvámi: Nem, nem.
Bhakta: Csinált …

Dévamrita Szvámi: Nem és nem. Krisna tudja, hogy kell mulatni. Mi volt az első dolga, amikor felmászott a kadamba fára a gopik ruhájával? Nevetett! Az összes kis tehénpásztor fiú barátai is nevettek. Ilyem isten! Ez az az Isten, akit ti imádtok… De el ne mondjátok a szüleiteknek! Se a papoknak a szülővárosotokban. Az élet testi szintjén azt gondolod, hogy te ez a test vagy, ezért nem értheted Krisna kedvteléseit. Mit mond Krisna?

– Először is most megmondom nektek az igazat. Nem fogok hazudni nektek. Tudom, hogy fáradtak vagytok már az egy hónapos Katyayáni imádattól, ezért sosem füllentenék. Nem akarok kellemetlenséget okozni nektek. Ezenfelül én meg sosem lódította. Csak kérdezzétek meg ezeket a fiúkat. – Krisna ismeri a módját, hogyan tudja magát jól érezni a tehénpásztorfiúkkal is. Ő a tökéletesség, így ezt mondta:

– Rendben, íme a terv. Ó, sumadhyuma, ó karcsú derekú lányok, íme a tervem… Azt szeretném, hogy gyertek ki a vízből. Csapatban is kijöhettek, vagy egyénkent is, hogy visszakapjátok a ruháitokat. Nagyon egyszerű, semmi gond. – Ekkor mi történt? Hogyan reagáltak erre a gopik?  Azt gondolták:

– Krisna annyi figyelmet szentel nekünk  és viccelődik itt velünk. – Egymásra néztek és elkezdtek nevetgélni és tréfálkozni egymás közt, és noha szégyenlősek voltak, boldogságot éreztek.

– Krisna olyan sok figyelemben részesít minket. – Végeredményképp még inkább szerelmesek lettek Krisnába. Visvanatha Cakravati Thákura még több szint kölcsönöz ennek a kedvtelésnek. A gopik mondhatnák Krisnának:

– Rendben, tedd csak le a ruháinkat a folyópartra és menj el. – Logikusan hangzik, nem? De mit felelne Krisna?

– De olyan sokan vagytok, és attól tartok, ha a ruháitokat a parton hagyom, még valaki másnak a ruháját veszitek fel. Csak segíteni akarok, hogy megelőzzük a lopást. – Lehet, hogy a gopik azt válaszolnák:

– Mi becsületesek vagyunk, és soha nem lopunk, sosem fogunk hozzányúlni más ruhájához. –Erre mit mondana Krisna?

– Jól van, ha becsületesek vagytok, akkor mi a gond? Csak gyertek ki, és vegyétek el tőlem a ruháitokat. – Ekkor látták a gopik, Krisna milyen eltökélt. Attól bízunk annyira a szerelemben, ha látjuk, hogy mennyire eltökélt a szerető. Amikor a gopik érezték, Krisna milyen elszánt, zavarba jöttek, ugyanakkor nagyon örültek, hogy ilyen sok figyelmet kapnak tőle. Természetesen még mindig a vízben maradtak nyakig, de a víz elkezdett hideg lenni. Krisna számított erre. A gopik elkezdtek viccelődni egymással

– Te menj elsőnek, mi majd megnézzük, mi történik.

– Nem, nem. te menj először, és majd mi nézzük, mi történik veled, meglátjuk, Krisna megtréfál-e. – De senki sem ment ki. Az elméjüket teljesen elrabolták Krisna viccelődő szavai. Gondoljatok csak bele, milyen lehet ez. A szerelmi kalandoknak ez egy nagyon fontos része, amikor az elmét elrabolják a szerető viccelődő szavai. Krisna manohara, elrabolja a bhakták elméjét a fuvolajátékával, vagy azzal, ahogy beszél vagy viccelődik. Visvanatha Cakravatt Thakura kicsit kiszínezi ezt a kedvtelést… Krisna így szól:

– Hát ha nem jöttök ki a ruháitokért most azonnal, akkor függőágyat fogok fonni belőlük, és itt fogok aludni a fán. Ó, kezdek elálmosodni, szerintem itt töltöm az éjszakát. Készítek egy jó kis függőágyat a ruhákból. –  Mit kérdeznek erre a gopik?

– Ó, tehénpásztor fiú! És mi lesz a teheneiddel? Messzire mentek füvet keresni, gyorsan iszkolj és szedd össze a teheneidet! –  Mit válaszol Krisna?

– Ó, drága gopijaim! Gyorsan el kell indulnotok! Vissza kell mennetek Vrajába, vár titeket a házimunka. Hosszú távollétetek meg fogja zavarni a szüleiteket és a családotokat. –  Ekkor a gopik így feleselnek:

– Krisna, itt maradhatunk egész hónapban, hogy a vratát befejezzük, a lemondásra és koplalásra tett fogadalmainknak eleget tegyünk. Nem kell visszamennünk a családunkhoz. – Mit felel erre Krisna?

– Az által, hogy benneteket nézlek, én is lemondást végzek, úgyhogy szerintem én is itt maradok még egy hónapig. – Így aztán világossá vált a gopik számára, hogy Krisna nem fogja meggondolni magát. Még egy utolsó kísérletet tettek:

– Krisna, ne légy igazságtalan! Téged tiszteletben tartanak a közösségben, tiszteletben álló édesapád van, mindenki tisztel. Kérünk, add vissza a ruháinkat, mert kezdünk fázni.

Talán meg emlékeztek arra, hogy valami hasonlót mondtatok a szerelmeteknek. Szeretet éreztetek felé, ugyanakkor az járt a fejetekben: „Nem igazságos, amit művelsz.” Hányan emlékeztek hasonló anyagi szeretetteljes pillanatokra?  „Ez nem igazság!” Ugyanakkor az anyagi szívedben élvezted a helyzetet. Szóval Krisna tudja, hogyan hozza létre ezt a tökéletes bhavat, avagy tökéletes hangulatot, mely mentes az anyagi szennyeződéstől. Végül a gopik megadták magukat:

– Syamasundara, a szolgálólányaid vagyunk, és azt kell tennünk amit mondasz, de ismered te is a vallásos elveket. Vissza kell adnod a ruháinkat. Ha nem adod vissza a ruháinkat, akkor feljelentünk Kamsánál, és beárulunk az édesapádnál is. – Mit válaszolt erre Krisna?

– És akkor mi van, ha elmondjátok Kamsa királynak? Engem nem érdekel a király. Menjetek és mondjátok el Nanda Maharajanak! Nem érdekel. Túl öreg, úgysem tud semmit tenni ellenem. – Aztán hozzátette: – De ha tényleg a szolgálólányaim vagytok, és igazából meghódoltok, akkor gyertek ide ártatlanul mosolyogva és vegyétek el tőlem a ruháitokat. Nektek suci-smita, nagyon üde, ártatlan mosolyotok van, ezt szeretném látni. Ha nem teszitek azt, amit mondok, akkor nem fogom visszaadni a ruháitokat. – Ekkor nyilvánvalóvá vált az Úr eltökéltsége, a gopikat  a saját szavaikkal győzte le. Így feleltek:

– A szolgálólányaid vagyunk, azt tesszük, amit csak akarsz. Ezt te is jól tudod, úgyhogy légy szíves add vissza a ruháinkat. – Ekkor a gopik elkezdték győzködni egymást:

– Nem tehetünk semmi mást. Krisna eltökélte, hogy a szeretőnk lesz, mit tehetnénk? – Így aztán kijöttek a vízből. Mi történt? Mi érdekli Krisnát? Nem az anyag vagy az anyagi tulajdonságok. A Bhágavatam azt mondja suddha-bhava prasad-atahah. Krisnát a tiszta bhava, a suddha-bhava teszi elégedetté. Vállán átvetve a ruháik, elkezdett hozzájuk szeretettel (priti) beszélni. Fontos azt megérteni, hogy az Úr a tiszta odaadásuktól hatódott meg. Krisna szerette volna látni a szerelmük hatalmát. Nektek is volt már ilyen érzésetek, ugye? Egy kapcsolatban látni akartátok a másik fél szerelmének az erejét. Mintha mi lennénk a legfelsőbb élvezők! De Krisnának megvan a joga ahhoz, hogy lássa a szerelmünk erejét, mert ő az önvaló önvalója. Jogában áll ezt tenni. Így a vrindávani tehénpásztor lányok megmutatták, hogy nincs magasabb rendű szeretet az övéknél.

Ezt a kedvtelést hallgatva egy probléma merülhet fel. Így vélekedünk: „Ha én lettem volna abban a helyzetben, elöntött volna a kéjvágy.” Elkezdünk ezekről a dolgokról a mi szemszögünkből gondolkozni. Kezdjük Krisnát és a kedvteléseit a szemünk elől téveszteni, mert rávetítjük a mi saját mentalitásunkat ezekre a lilákra: „A helyében olyan kéjvágyó lennék. Hát milyen Isten az ilyen? És micsoda bhakták ezek?” Ez a mi saját hibánk. Nincsenek anyagi szennyeződések Krisna liláiban. Krisna elárulta nekik: „Látom a vágyaitokat, ezért most teljesítem őket. A legnagyszerűbb szeretőimmé váltatok.”

karuna tena tosita: „Könyörületességem jeleként elégedetté tett az, amit tettél.” Azért beszélünk erről a kedvtelésről, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy az Úrnak is vannak érzései.  Krisna szíve meghatódott a gopik szeretetétől és tiszta szerelmük kifejeződésétől. Azt hangoztatta, hogy ő meg jobban viszonoz. Miért volt ott Krisna eleve a folyóparton, amíg a gopik a vízben fürdőztek? A gopik vágyai miatt volt ott és viszonzott velük. Ezért Sukadeva Goszvámí elmondja nekünk ezt a verset:

„Noha Srí Krisna alaposan rászedte a gopikat, megfosztotta őket erényüktől, nevetségessé tette őket és úgy játszott velük, mintha csak játékbabák lennének, sőt, még a ruhájukat is ellopta, a gopik egy csöppet sem haragudtak meg Rá. Csupán boldogok voltak, hogy alkalmuk nyílt kedvesük társaságát élvezni.”

(Srimad-Bhagavatam 10.22.22.)

Ez az a hangulat, amit az Úr Caitanya megfogalmazott a Sri Siksástakam utolsó versében: „Tégy velem amit akarsz, de mindig az imádandó uram maradsz feltételek nélkül.”
A gopik élőben mutatják be ezt az imát. Miután felöltöztek, mit tettek? Csak álltak ott, nem tudtak meg sem mozdulni. Miért? Mire gondoltak?

– Krisna biztos ragaszkodik hozzánk, különben miért vállalta volna ezeket a bonyodalmakat velünk? Bizonyára ragaszkodik hozzánk. Biztos szeret minket. – Nagyon szégyenlősen néztek Krisnára, hogy ne vegye észre, hogy őt nézik.

– Bizonyára ragaszkodik hozzánk. – Láthatjátok a tökéletes, egyszerű odaadásukat. – Ez az esemény annak a bizonyítéka, hogy Krisna ragaszkodik hozzánk. – El tudjatok képzelni, mennyire boldogok voltak? – Ragaszkodik hozzánk és azért eszelte ki ezt az egészet. – Mit mondott Krisna? Krisna megígérte nekik:

– Eljön még az idő avagy az az éjszaka. amikor többet kaphattok belőlem. Értem az igazi indíttatásotokat, és hogy miért imádjátok Katyayáni istennőt. Jóváhagyom a vágyaitokat, és el fogjátok érni a célotokat. – Krisna elárulta nekik:

– Lesz majd egy éjszaka, amikor megkapjátok amire vágytok, sőt még többet is. Az elkövetkező éjszakákon az én társaságomat fogjátok élvezni. Úgyhogy most menjetek utatokra, térjetek vissza Vrindávanába, ó, satik, ó tiszta szívűek! Ne feledjétek, hogy a különleges éjszaka nemsokára elérkezik. – Látjátok, hogy Krisna mindig többet és többet ad? Olyan érzéssel, olyan érzékenységgel, hogy csak úgy lehet élni, hogy Krisnához vonzódunk. Kérlek, emlékezzetek erre! Dolgozzatok keményen a krisna-tudatban, hogy a mohóság, az a ritka krisna-tudatos mohóság kifejlődjön. A sádhana bhaktiból következik majd ennek a ritka mohóságnak a szintje, ami az egyetlen ár, amin Krisnát meg lehet venni.  Készítsetek tervet erre az életre a krisna-tudat gyakorlásához, dolgozzatok együtt a lelki tanítómesteretekkel és a segítőitekkel, hogy elérjétek ennek az életnek a célját. Megtörténhet, csak tőletek függ. Krisna lehetővé akarja tenni, ezért eljött, mint Úr Caitanya, úgyhogy kérlek, használjátok ezt ki!

Hare Krisna!
Minden dicsőséget Sríla Prabhupádanak!

Tovább

Amit el akarsz kerülni az életben

ápr 04

Szabadon dönthetünk, hogy az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de valójában nem származik semmilyen lelki boldogság és elégedettség a tetterős fiatalkor fáradozásaiból. A fiatalság és a szív fiatalsága a mai technokrata társadalomban azt jelenti, hogyan bonyolítsuk az életünket mindenféle kütyükkel, és hagyjuk, ahogy a jó öreg érzékek elmerülnek az érzéktárgyak élvezetében. A fiatalság során tapasztalt boldogság időleges illúzió, mely addig tart, mint egy hullócsillag fénye – felvillan néhány remek másodpercre az égen, majd az éjszaka szétterülő sötétsége elnyeli.

Ahogy a Bhagavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint leáldozik az érzékek napja, a lelkes fiatal élvező vonakodva ábrándul ki és kétségbeesetten hajszolja az élet még posványosabb élvezeti morzsáit.

Lelki tudás híján a korosodó feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége, hogy keserűségbe és cinizmusba fojtja csalódottságát és megpróbál pótélvezethez jutni a gyerekeken és az unokákon keresztül. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába vagy jótékonysági tevékenységbe fog, és azt reméli, hogy elismerést kap ezért, és az önértékelése is helyreáll, noha semmilyen lelki tudásnak nincsen birtokában, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy valódi, tartós változást hozhasson mások életében.

 

 Dévamrita Szvámi  2013. április 1., 9:55

Tovább

MÓHÓSÁG 2.nap 1.rész

márc 17

Dévamrita Szvámi 2003. szeptember 30. Divnomorsk

Hare Krisna. Ez a mohóság szeminárium, mely arról szól, hogy miként lehet kifejleszteni azt a különleges mohóságot, ami az odaadó szolgálatban sem hétköznapi. Tegnap Rupa Goszvámi Padjávalijának két verséről beszéltünk. Említettük, hogy amikor éhes vagy és eszel, elkezdesz elégedettséget érezni, ehhez hasonlóan, amikor követed a sadhana bhakti szabályzó elveit, akkor a Krisna iránti szeretet fokozatosan feléled benned. Különösen a sadhana bhakti szabályait követve a különleges laulyam, azaz mohóság fog felébredni benned.

Azok, akik tegnap is itt voltak, biztosan emlékeznek arra, hogy megállapítottuk, hogy sok bhakta attól tart, hogy az egész bhaktaként töltött életüket arra teszik fel, hogy igyekeznek a Krisna-tudatos szabályokat követni. Több bhaktától hallottuk már, hogy attól tartanak, „az egész Krisna tudatos életem arról fog csak szólni  évről évre, hogy szabályokat követek.”
Elképesztő, hogy azt képzeljük, hogy majd Krisna megszakítja a Krisna tudatos fejlődésünket, hogy úgy érezzük, pusztán kedves emberek vagyunk, akik a Krisna tudat folyamatát próbálják követni, amit Krisna igen nehézzé tesz.

– Rengeteg a szabály! A bhakti persze csodálatos, a legcsodálatosabb dolog, a sok szabály jelenléte mégis elérhetetlenné teszi. Tetszenek a Krisna tudat elvei, szeretem a bhaktákat, a prasadamot, szeretek táncolni és énekelni, na de japázni… Hát… Muszáj japáznom, különben mindenki azt fogja mondani, hogy mayaban vagyok. Aztán itt vannak a szabályzó elvek. Sosem vonzódtam a szerencsejátékhoz, a húsevéshez, megvagyok nélkülük, a kábító és mámorítószerek sem olyan fontosak. Várjunk csak, volt még egy, amire most nem emlékszem. Ó, megvan, nem ehetünk gabonát Ékádasin!

Erről az emlékezet kiesésről eszembe jutott egy történet. Kelet-Európában még a kommunizmus idején, az első, ha jól emlékszem talán az 1979-es avatási ceremóniák egyikén, egy bolgár férfi kapott avatást. Eljött Magyarországra pusztán azért, hogy avatást kaphasson. Mint tudjátok, abban az időben dúlt a szovjet szocializmus.  Amikor a fogadalomtétel részhez értünk, hogy adhassunk neki nevet, nem emlékezett a negyedik szabályra. Végül támadt egy ötlete, és ezt mondta:

– Nem lehet fekete piacozni.

Rögtön mondanunk kellett neki, hogy téved, jól van ez így. Ez volt az egyetlen lehetőségünk abban az időben. Minden tevékenységünk illegális volt. Illegálisan nyomtattunk könyveket, illegálisan adtuk el őket, illegálisan váltottunk pénzt és illegális programokat tartottunk. Ezért azt mondtuk neki:

– A feketepiaccal nincsen semmi gond.  Gondold át még egyszer, mi lehet a negyedik szabály.

Néha azt hisszük, hogy Krisna megnehezítette a dolgunkat, és véget vet természetes életvitelünknek. Hányan vélekedtek így közületek? Emeljétek fel a kezeteket! Mint tudjátok, a valódi szám legalább a kétszeresét jelenti annak, mint ahányan feltettétek a kezeteket. Muszáj szembesülnünk a ténnyel, hogy sok bhakta úgy gondolkozik az odaadó szolgálat gyakorlásáról, hogy hosszú listát lehetne írni arról, amit megtehetünk, ill. amit nem tehetünk meg. Említsetek pár példát, amit nehéz követni vagy nehéz elkerülni.  Na, ki kezdi?

Bhakta: Mangala árati.

Dévamrita Szvámi: Mangala árati! Hányan találjatok a mangala áratit nehéznek? Kezeket fel. Akik a templomban laknak, tudják, hogy mangala áratira járni könnyű, ha időben lefekszetek. Ennyi az egész.

Bhakta: Önfegyelem.

Dévamrita Szvámi: Az önfegyelem is könnyebb, ha megérted, hogy Krisnáért vállalod. Mi van még, amit nehéz gyakorolni, vagy amit nehéz megállni?

Bhakta: Meghódolás.

Dévamrita Szvámi: A meghódolás nehéz?

Bhakta: Alázatosság.

Dévamrita Szvámi: Amikor az anyagi természet bokán rúg, nem leszel azonnal alázatos?

Egy hideg ukrán téli nap nem tesz alázatossá? Nem, mi? Lehet. Lehet, hogy nem. Amikor Murminskban voltam, megkérdeztem a helyieket:

– A világ más tájairól sokan azt gondolják, hogy nagyon szenvedtek itt.

Tudjátok, hol van Murminsk, ugye? Az Északi Sarkkör fölött. Premavardhana is ott volt, jönnie kellett velem tolmácsolni, úgyhogy neki van tapasztalata a városról. Télen néha mínusz 45 fok alá is süllyed a hőmérséklet. Sosincs ennyire hideg itt Ukrajnában, igaz? Kérdezgettem ott az embereket, hogy azokon a jeges napokon nagyon szenvednek-e. Tudjátok, mit mondtak? Nem, csak otthon maradunk, este pedig bulizunk. Ennyire makacs a feltételekhez kötött lélek, mindenféle körülmények között élvezni akar, még akkor is, amikor az anyagi természet teljesen lenyom. Ha megértitek, hogy az anyagi természet arra kényszerít benneteket, hogy mayának meghódoljatok, akkor már egyből nem lesz olyan nehéz Krisnának meghódolnotok. A Krisnának való meghódolós a nyelvvel kezdődik. Használd a nyelvedet arra, hogy Krisnáról beszélj. Ez is meghódolás. Nem szeretnétek, ha valaki mindig csak rólatok beszélne? Nagyon élveznétek. Ehhez hasonlóan Krisna is élvezi, amikor róla beszéltek, a különbség az, hogy Krisna megérdemli, hogy róla beszéljünk, míg bennünk semmi olyan nincs, amiről másoknak állandóan beszélniük kellene. Jöjjenek most a fiúk! Mit gondoltok, mi az, amit nehéz megtenni vagy megállni?

Bhakta: Irányítani az elmét.

Dévamrita Szvámi: Irányítani az elmét. Mit szeretne az elme?

Bhakta: Élvezni.

Dévamrita Szvámi: Mit akar élvezni?

Bhakta: A tiltott nemi életet.

Dévamrita Szvámi: Az elme ezt szeretné ezt élvezni? Pedig nagyon unalmas, nem tudtad? Unalmas. Minden állat tudja a módját, mindig ugyanaz a régi nóta. Az elme képtelen elégedettséget meríteni ebből a tevékenységből – ezért leszel dühös utána, igaz? Az ilyenféle Kali-yuga bűnök nem elégítik ki az elmét.  A Kali-yuga a képmutatás kora, ezért a férfiak nem mondják meg a nőknek, hogy az elméjük nem elégedett, és a nők sem árulják ezt el a férfiaknak. Mindenki lehetővé teszi a hazudozást – megjátsszák, hogy a Kali-yuga piszka kielégíti az elméjüket. Az igazat mondom most nektek. Valami más, amit a férfiak nehéznek találnak elvégezni vagy megállni? A férfiak nehezebben nyílnak meg, mint a hölgyek.

Bhakta: Nehéz minden nőre úgy tekinteni, mint az anyánkra.

Dévamrita Szvámi: Mit gondolhat valaki, amikor rájuk néz?

Bhakta: Nehéz kifejleszteni igazi szerető kapcsolatot lelki szinten.

Dévamrita Szvámi: Hogy érted ezt? Hogyha csúnya, akkor az anyukád, de ha szép, akkor meg valami más? Igaz? Így gondolkoznak a férfiak!„Ó, mataji!” Ez azt jelenti, hogy nem gondolja róla, hogy szép. Ezt jelenti a „mataji” szó. Prabhupada szép  formulát ad erre a helyzetre. Elmondta, hogy kellene a brahmacariknak gondolkozniuk. Amikor a brahmacarik meglátják a hölgyeket, azt kell gondolniuk: „Ó, ezek a gyönyörű gopik Krisna öröméért vannak.” Elismered, hogy gyönyörűek, elismered azt, amit el kell ismerni. De úgy véled, hogy minden szépség Krisna számára van. Meg lehet próbálni: „Ó, ezek a gyönyörű gopik Krisna örömére vannak itt.” De ne legyetek irigyek Krisnára, csak Ő élvezhet. Jól van, ez már egy másik téma.

A lényeg az, hogy máshogy lássátok a sadhana bhaktit. Ha rendszerként kezdtek el a szabályokra tekinteni, mely arra szolgál, hogy mohóságot fejlesszünk ki, akkor szerintem jobban fogjátok szeretni. Ezért most megbeszéljük, hogyan tekintsünk a szabályokra nagyon pozitív módon. A szabályokról való kedvező gondolkodás nem csak a képzelet szüleménye. Hogyan kell olyasmire kedvező módon tekinteni, amit nem szerettek? „A bhakti szabályai olyan csodálatosak ki jay!” Igen, a lelki tanítómesterek és a szentírások is azt mondják, hogy szeretnünk kell a szabályokat. Főleg, amikor másoknak prédikálunk, azt kell hangoztatnunk, hogy mi is mennyire szeretjük. „Mindenkinek meg kell hódolnia, a szabályok pedig nagyon fontosak”.

Amikor viszont saját magunkról van szó: „Igen, a legjobbat próbáltam kihozni magamból, de ha Krisna azt akarja, hogy Krisna-tudatosak legyünk, akkor miért nem tesz minket azonnal azzá?” Hányan éreztek így? Jelentkezzetek! Gyerünk! „Krisna könnyedén elintézhetné, miért kell nekünk kínlódnunk? Még hogy tisztulás? Ha Krisna tényleg Isten és törődik velünk, akkor adja nekünk ingyen a bhaktit.” Miről szól azonban a bhakti? A bhakti a viszonzásról szól. Hányan házasok itt? Emeljétek fel a kezeteket. Jól van. Hányan nem házasok, de szeretnének megházasodni? Emeljétek fel a kezeteket. Nézzük, kit használjak fel példának? Rendben, Layna, tegyük fel, házas vagy, és 5 év múlva a férjed azt mondja neked: „Őszinte szeretnék lenni veled. Az egyetlen oka annak, hogy elvettelek, hogy a templomvezető kényszerített rá.” Hogy éreznéd magadat? Elmondhatjuk, hogy már csak ilyen a férj és a házasság, kit érdekel, hogyan történt? Vajon a férj önszántából fogadott el, vagy sem? Ő férfi, nem ez számít igazán? Hm? Mit szerettél volna inkább? Viszonzást, ugye? Azt szeretnéd, hogy a férj a saját önszántából válasszon téged. Vágyik itt bárki kényszer-szerelemre? Tegyétek fel  a kezeteket! Ki szeretne kényszer-szerelmet? Valaki? Senki sem.

Mégis ezt kívánjátok Krisnától. Látjátok, milyen ostobák vagyunk? Olyan dolgot akarunk Krisnára kényszeríteni, amit egyikünk sem fogadna el. Értitek? „Krisna, ha azt akarod hogy Krisna-tudatos legyek, kényszeríts rá. Krisna, miért kell téged választanom? Csettints egyet és tégy engem Krisna-tudatossá. Miért kell nekem itt kínlódnom a szabályok követésével? Miért kell a sadhana bhaktival erőlködnöm? Krisna, ha azt akarod, hogy mohó legyek Rád, akkor intézd el, hogy megtörténjen. Te vagy Isten, te bármit megtehetsz, úgyhogy intézd úgy, hogy akarjalak téged. Ez tőled függ.”

Ha te sem szeretnél ilyen fajta szerelmet, akkor miért várod el Krisnától ugyanezt? Miért akarod, hogy Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége fogadjon el egy olyan helyzetet, amit még a legkisebb élőlény sem akarna? Te is azt szeretnéd érezni, hogy valaki azért választott téged, mert tetszettek neki a tulajdonságaid, a tetteid, a formád, ugye? Mondjunk egy példát. A jövendőbeli férjed azt mondja neked: „Tudod, éppen a sannyasa rendbe akartam lépni, de amikor megláttalak téged a szemem sarkából, az egész életem megváltozott. Feltűntek nekem csodálatos odaadó jellemed, csodálatos tetteid, csodálatos alakod és levetettem a nevemet a sannyasa listáról.” Hogy éreznél? Hallottátok? Azt mondta, a hetedik mennyországban érezné magát! Mi a baj azzal, hogy Krisna kapja meg ezt tőlünk? Miért baj, ha azt mondjuk Krisnának: „Feladtam az anyagi ragaszkodásaimat csak azért, mert hallottam a nevedről, formádról, tulajdonságaidról es kedvteléseidről.” Ha ilyen fajta szerelmet kívánunk magunknak, akkor miért akarjuk, hogy Krisna kényszerítsen minket arra, hogy szeressük Őt?

Azt gondoljátok, hogy Krisnának fegyvert kellene fognia a fejünkhöz és azt mondania: „Gyere, szeress engem és légy boldog!” Hogy tetszene nektek, ha a házastársatok vagy a jövendőbelitek pisztolyt tartana a fejetekhez? „Igazán szeretsz engem, ugye? Tényleg azt gondolod, hogy gyönyörű vagyok, ugye? És tele vagyok jó tulajdonságokkal, ugye?” Nem ezt szeretnétek, de akkor miért akartok ilyenfajta érzést ajánlani Krisnának? Szóval mi az, amit Krisna tesz értünk? Krisna példát mutat szeplőtlen kedvteléseivel, hogy vonzza a mi önkéntes figyelmünket. Annak, hogy Krisna eljött az anyagi világba és elhozta a vraja-lilat, az a célja, hogy megmutassa nekünk az igazi viszonzást, amire a szívünk áhítozik. Az Úr édes akarata révén a dhamok mozdíthatóak, ezért Krisna megjelenhet az anyagi világban, Vrindavan dhamaban anélkül, hogy ez a lelki világbeli dhamaban zavart keltene. Nem az történik, hogy Krisna elhagyja Goloka Vrindavant, és alászáll a földi Vrindavanban. Az eredeti Istenség Személyisége egy időben jelen van mindkét helyen.

Mit tesz Krisna a saját hajlékán?

Mit tesz Krisna a saját lakhelyén? Tegnap már beszéltünk arról, hogy mennyi bhakta küzd problémákkal. Említettük tegnap, hogy sok bhaktának adódik gondja Istennel. Vannak akik méregbe gurulnak, amikor valami természeti katasztrófák történnek a világban, sok ember meghal. Ilyenkor Istent okolják. Emlékszem arra, amikor Chilében, Dél-Amerikában egyszer földrengés volt. Láttam egy képet, amin néhány gazda az öklét rázta az ég felé, mondván: „Isten, hogy tehetted ezt velünk? Miféle Isten vagy te?” Talán ti is ismertek olyan rokont, akinek valamilyen tragédia történt az életében, utána pedig Istent okolták érte. Valakinek van ilyen rokona? Lehet, hogy még közöttetek is akad olyan, aki valaha így érzett. „Isten, hogy hagyhattad, hogy ez történjen velem? Én vagyok én, Te pedig hagytad, hogy ez történjen velem. Hát milyen Isten vagy te? Tragédiák megeshetnek másokkal, de nem velem!”

Néhány ember ekképpen hibáztatja Istent. Érdekes dolgot tudtunk meg tegnap. A jelen lévő orosz yatrának majdnem háromnegyede bevallotta, hogy a Krisna-tudatos életük egy pontján felmerült az a problémás kérdés, hogy Krisnának miért lehetnek szerelmi kalandjai a kedveseivel. A résztvevők 75%-a ismerte ezt be tegnap.  Ugyanez történt, amikor feltettem ugyanezt a kérdést Ukrajnában. Ma ismét megkérdezem: Hány új bhakta van, aki nem jött el tegnap? Azok közül, akik tegnap nem voltak itt, hányótoknak okozott problémát a Krisna- tudatos éveitek egy pontján, hogy istennek barátnői vannak? Tegyétek fel a kezeteket. Ez egy lényeges pont, mert Krisnának a legfelsőbb tökéletessége az, hogy mindig körülveszik csodálatos szerető hangulatú bhaktái.

Krisnát kisora-sekharaként ismerik, aki a tizenévesek közül a legjobb. Emlékeztek még a tini éveitekre? Vannak itt tizenévesek? Amikor kamasz vagy, érzed a fiatalság energiáját, ugyanakkor összezavar az anyagi természet. Hadd kérdezzem meg tőletek, közületek hányan követtek el valami buta dolgot, amikor tizenévesek voltak? Emeljétek fel a kezeteket. Tehát értitek, hogy ezek a tinédzser évek a fiatalság és erő érzését biztosítják, ugyanakkor a tested és az elméd teljesen összezavar. Amikor arra gondolok, hogy milyen okból nem akarok még egyszer megszületni, így imádkozok Krisnához: „Nem akarok még egyszer tini lenni!” Még egyszer keresztülmenni azokon a zavarodott és kellemetlen éveken, mint tizenéves… A tested és az elméd is zavarba ejt. Nem tudod, ki vagy, de próbálsz jól kinézni mindenki előtt, és ostobaságokat követsz el, amiket nem is terveztél.

Mi a helyzet azonban Krisnával? Ő kisora-sekhara, a tinik legjobbika, a tizenévesek korona ékköve. Krisna sosem lesz öregebb  egy fiatal felnőttnél, mert az a legjobb kor arra, hogy jól érezzük magunkat. Krisna élvezete viszont nem jár problémákkal. Gondolkozzatok el ezen: tizenévesnek lenni minden probléma nélkül – ez Isten. Tökéletes kamasz lét. Örökké jókedvű anélkül, hogy bármi problémája lenne. Mit mond erről Rupa Gosvami?

kaisoram saphali-karoti kalayan viharam harih

(Caitanya-caritamrita adi lila 4.117.)

 

Rupa Gosvami azt mondja, hogy az úr Krisna úgy teljesíti ki a fiatalságát, hogy elrendezi romantikus találkozóit vrindavan lugasaiban. Miért jelent nekünk problémát, ahogy elfogadjuk, hogy az Úr szerelmi viszonyban áll a barátnőivel?  Itt majdnem mindenki házas, és majdnem mindenki szeretne megházasodni. Hányan nem akarnak közületek soha megházasodni? Emeljétek fel a kezeteket. Talán tíz bhakta. Ez azt jelenti, hogy mindenki más szeretne. Akkor miért tagadnátok ezt meg a Legfelsőbb Abszolút Igazságtól? Meg akartok házasodni, viszonzást szeretnétek és már belefáradtatok, hogy a tükörbe nézve magatokhoz beszéljetek. Akkor miért tagadjátok meg ezt a viszonzást az Abszolút Igazságtól? Mit mond a Bhagavatam első verse? Ki tudja? Janmady asya yatah. Az Abszolút Igazságból származik minden. A minden azt jelenti, hogy minden, még a barátnőkkel való szerelmi viszonyok is. Miért van az, hogy olvasod a Bhagavatam első versét, az elméd meg kihagyja a szerelmi viszonzásokat? Nektek is van barátotok, barátnőtök, akkor Krisnának miért ne lehetne? Miért akarod azt megvonni Krisnától, amit te annyira akarsz?

Ez olyan, mintha azt mondanád: „Hiszek Istenben, de hadd mondjam meg, mit kellene Istennek csinálnia. Istennek hat nap alatt meg kell teremtenie a világot, aztán fáradjon el. A hetedik napon pihenjen meg. Isten legyen a nagy pék – add meg nekünk mindennapi kenyerünket. Akkor Isten mérges lesz és elpusztítja az egész univerzumot. Megteheti akkor, ha én már addigra a mennyországban vagyok. Szóval Istennek teremtenie, fenntartania és pusztítania kell, és elégítse ki minden vágyunkat.”

Hányan imádkoztatok így valamikor? „Kérlek Istenem, hadd legyen enyém ez az ember!” Tegyétek fel a kezeteket. Így imádkoztok Istenhez:  „Hadd legyen ez és ez az enyém”. Azt hiszed, hogy Isten majd szemtanúként fogja figyelni az összes szerelmi kalandodat? Könyörögsz Istenhez: „Hadd legyen ő az enyém!” Elkerülhetetlenül sok problémád lesz. Néhány hónappal később rimánkodni fogsz Istenhez: „ Tüntesd el ezt a perszónát az életemből! Istenem, soha többé nem akarom látni!”  Hányan élték már ezt át? Értitek? Krisnának talán végig kellene néznie az ostoba kedvteléseiteket, a viszonzásra való ostoba próbálkozásaitokat? Nem, Krisnának megvan a maga saját világa a tökéletes szerelemben, olyan bhaktákkal viszonoz, akiknek tökéletes, nem anyagi testük van, és nincsenek anyagi tulajdonságaik. Ez a Legfelsőbb Úr legfelsőbb tökéletessége. Kérlek, értsétek meg, Krisna dicsősége benne foglaltatik abban a versben, amit mindig eléneklünk Bhagavatam lecke előtt. Srila Prabhupada szerint Bhaktivinoda Thakura dala tökéletes képet fest a lelki világról.

jaya radha madhava kunja bihari
gopi jana vallabha girivara dhari

Krisna, a gopik szerelme Vrindavana lugasaiban élvezi kedvteléseit. Ő Yasoda anyának a kedves kisfia. A Damodarastaka imák is milyen gyönyörűek, ugye?

namamisvaram sat-cit ananda rupam

Miért olyan gyönyörű? Mert Krisnát, a tökéletes kisfiút dicsőíti. Krisna tudja, hogyan kapja meg a szeretetedet, avagy az édesanyja szeretetét édes kisbabaként. Én voltam édesanyám kedvenc fia, még mindig nem tudja túltenni magát ezen a ragaszkodáson. Persze tele vagyok tökéletlenségekkel, ő viszont még mindig annyira ragaszkodik hozzám. De Krisna a tökéletes kisfiú szerepét játssza, mert néhány bhakta ebben a rasában akarja Őt örökké szeretni. Amikor Vrindavanaban a kis Krisna és Balarama belopóznak mások házába, és nem találják meg, amit keresnek, odapisilnek és odapiszkítanak a padlóra. Mindenki dicsőíti őket ezért! Természetesen elmennek Yasoda anyához és panaszkodnak neki: „A te Krisnád ezt és ezt csinálta!” Yasoda anya pedig csak ránéz Krisnára, és noha érzi, hogy le kellene szidnia, de akkor Krisna rámosolyog teljesen ártatlanul, ezért Vrindavana minden sértett lakója azt mondja: „Ó, hagyd csak!” Igazából mindannyian egyszerűen csak szeretnek Krisnáról és a tetteiről beszélgetni. Ahogy Krisna tökéletes kisfiú lehet, úgy lehet tökéletes szerető is. Mik a tökéletes szerető ismertető jegyei? Nevezzetek meg pár dolgot, mik a tökéletes szerető ismertető jegyei?

Bhakta: Szenvedést okoz nekünk.

Dévamrita Szvámi: Nem, Krisna nem okoz nekünk szenvedést. Ez nagy félreértés. Krisnának nagyon sok szeretője akad, mégis mindet száz százalékig elégedetté tudja tenni. Inkább azt mondhatjuk, hogy a tökéletes szerető az összes szerelmét elégedetté tudja tenni. Ez a tökéletes szerelem másik tulajdonsága. Menjünk tovább. Még valami?

Bhakta: Mindig a szerelme tárgyára gondol.

Dévamrita Szvámi: Igen, Krisna tökéletes abban, hogy mindig a bhaktáira gondol. Amikor Krisna nincs Vrindavanában, a vrajavasik mindig Rá gondolnak, és Krisna is mindig rájuk gondol.

Kérlek, jegyezzétek meg, hogy Krisna senkinek sem okoz szenvedést. Mélyebben meg kell értenetek, hogy lássátok, milyen a Krisna iránt elkülönülésben érzett szeretet. Úgy tűnik, mintha szenvedés lenne, de nem az. Ez a legmagasabb fokú extázis. Amikor már meg lesz az egész Caitanya Caritamrta oroszul, majd olvashatjátok amikor Ramananda Raya elkezdi magyarázni a Krisna iránt elkülönülésben érzett szeretetet. Amikor erre a pontra ér, az Úr Caitanya befogja a száját és megkéri, hogy hagyja abba, és ne beszéljen neki erről többet. Ez a legmagasabb lelki tapasztalat.

Milyen más tulajdonságai vannak a tökéletes szeretőnek?

Bhakta: A legfigyelmesebb.

Dévamrita Szvámi:  Elmondok nektek egy lilat, amiből meglátjátok, Krisna mennyire figyelmes és megértő. Nem ezt akarja mindenki egy tökéletes szeretőtől? Ugye? Figyelem, megértés. Milyen még?

Bhakta: Kiváló szerető.

Dévamrita Szvámi: Ez mit jelent?

Bhakta: Nagyon kiváló.

Dévamrita Szvámi: Miben?

Bhakta: A szerelemben.

Dévamrita Szvámi: Kiválóan ki tudja hozni a szeretői érzéseket? Igen. Krisna tudja, hogy kell keverni a bhava óceánját.

Bhakta: Nagyon törődő.

Dévamrita Szvámi: Igen, Krisna nagyon törődő, mert tudja, hogy ő a legjobb dolog a másik számára.

Bhakta: Mindig üde és friss.

Dévamrita Szvámi: Igen, ez egy anyagi kapcsolatban lehetetlen. Az anyagi kapcsolatok unalmassá válnak, de Krisna mindig a frissességnek a határtalan forrása.

Tovább

Az a másik erdő

feb 26

Az anyagi élvezet erdeje csak sovány, gyötrelmes és csekély nemi élvezetet biztosít a hatalmas akadályokkal és az elkeserítő hiányosságokkal való küzdelemért cserébe. Az anyagi síkon képtelenség kiegyensúlyozott életet élni, mert az irányítást nélkülöző elme és érzékek diktálják az egész ideiglenes műsor menetét.

A másik lehetőség? Krisna legfelsőbb játszótere, a vrindávanai erdő végtelenül vonzza mind az öt érzékszervet. Ott a tökéletesen lelki érzéktárgyak táplálják a lelki test összes lelki érzékszervét. Persze Krisna óhaja diktál a boldogsággal teli erdei kalandok tekintetében. Ne feledjük soha a legfontosabb különbséget: Krisna közvetlen élvezethez jut, míg mi, parányi részei az Ő szolgálata és élvezetének megízlelése által jutunk elégedettséghez.

Ha pusztán arról hallunk, Krisna hogyan leli kedvét vrindávana erdejében, máris megkönnyebbülünk az anyagi létezés lángoló erdőtüze közepette. Sőt, mi több, ha figyelmesen hallgatjuk, Krisna hogyan élvez, fokozatosan közelebb jutunk az élet legmagasabb rendű energiájához: a Krisna iránt érzett tiszta szeretethez.

Szemek: Vrindávana erdejének megkapó szépsége – fák, virágok, tavak, folyók – örömöt okoznak a látóérzéknek.

Orr: a lótuszvirágok mindenütt jelen lévő illata felélénkíti a szagló érzéket.

Fülek: a madarak, méhek és más erdei állatok elbűvölik a hallás érzékszervét.

Nyelv: az áttetsző tavak édes vizének finom íze, melyet az erdei szellő magával hoz, felélénkíti az ízlelő érzékünket.

Tapintás: a szél magával hozza az erdőből a hűsítő vízcseppeket, és ez ingerli a tapintó érzéket.

Krisnát elégedetté teszi a vrindávanai erdő hangulata. A Legfelsőbb Élvezet Személyisége személyesen is értékeli, ahogy az erdő igyekszik Őt szolgálva a kedvére tenni. Menjünk hát mi is oda:

 „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége végigpillantott az erdőn, mely méhek, vadak és madarak elbűvölő hangversenyétől visszhangzott. Egy tavacska, melynek kristálytiszta vize olyan volt, akár a nagy lelkek elméje, valamint a szellő, mely a százszirmú lótusz aromájától illatozott, még csodálatosabbá varázsolta a vidéket. Mindezek láttán az Úr Krisna úgy határozott, élvezetet merít az áldásos környezetből.” (Srimad-Bhagavatam 10.15.3)

 

Dévamrita Szvámi, 2013. február 13., 15:04 ·

Tovább

Cselszövő erdő

feb 18

Melyik erdő tetszik neked? Az élet számomra két erdő közötti választás. Nézzük a lehetőségeket. Először is az anyagi élvezet erdejét, mely igencsak ismerős terep számunkra. A Srímad Bhágavatam ötödik éneke leírja, hogy ez a földterület anyagi lehetőségeket, birtoktárgyakat és érzéktárgyakat kínál – mind csakis nekem és számomra.

Élvező mentalitásunk eredménye az élet testi felfogása: „Meg kell szereznem.” Aztán pedig: „Még több kell belőle!” Mint amikor a kereskedők kutatnak értékes tárgyak után, vagy a nemzetek fúrják ki a földet olajért és stratégiai fontosságú ércekért, úgy hatol egyre mélyebbre az elménk az érzék-kielégítés, sikerek és mások kihasználásának erdejében. Végül is, mi vagyunk az uralkodó faj, az élvező, nem? Sajnálatos módon, amit kifizetődőnek véltünk, az a szellemi lélek számára a belebonyolódás rémálmává válik. A 13. fejezet összefoglalója szerint:

 „Ebben az erdőben rablók garázdálkodnak (a hat érzék), valamint vérengző vadállatok, sakálok, farkasok és oroszlánok élnek (a feleség, a gyermekek és a többi rokon), akik csupán a családfő vérét szívják. Az erdei rablók és a vérszívó vadállatok összefognak, hogy elvegyék az anyagi világban élő ember minden energiáját. Van az erdőben egy sötét verem is, melyet fű borít, s melybe könnyen beleeshetünk. Az erdőbe belépve számtalan csábító anyagi dolog ejt rabul bennünket, s így az anyagi világgal, társadalommal, barátsággal, szerelemmel és családdal azonosítjuk magunkat. Amikor szem elől tévesztjük az ösvényt, eltévedünk, s nem tudjuk többé, merre menjünk. Vadállatok és madarak támadnak ránk, és áldozatul esünk a számtalan vágynak is. Mindenkire hatalmas küzdelem vár ebben az erdőben, s közben csak ide-oda bolyong. Elbűvöl minket az ideiglenes boldogság, s állítólagos szenvedések gyötörnek bennünket. Ebben az erdőben az ember csak szenved a nem létező boldogságtól és boldogtalanságtól. Néha egy kígyó (a mély alvás) támad ránk, majd a kígyómarás hatására eszméletünket vesztjük, tépelődünk, és megzavarodunk kötelességünk végrehajtását illetőleg. Néha a feleségünkön kívül más nőkhöz is vonzódni kezdünk, így azt gondoljuk, hogy a házasságon kívüli szerelmet élvezzük egy másik nővel. Különféle betegségek, bánat, a nyár és a tél támadnak meg minket. Így szenvedünk az anyagi világ erdejében az anyagi lét fájdalmaitól. Az élőlény abban a reményben, hogy egyszer majd boldog lesz, örökké egyik helyről a másikra vándorol, ám egy materialista ember sohasem lehet boldog az anyagi világban. Szakadatlanul anyagi cselekedeteket végez, ezért örökké zavarban van. Elfelejti, hogy egy nap meg kell halnia. Noha végtelen szenvedésben van része, az anyagi energia illúziójában mégis anyagi boldogságra vágyakozik, így teljesen megfeledkezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatáról.”

Srímad Bhágavatam 5. ének 13. fejezet összefoglaló

Ez csak a fejezet összefoglalása. Gondoljunk bele, milyenek lehetnek a fejezet versei és magyarázatai! És mivel a hallgatóság nem teljesen értette meg a 13. fejezetben leírt erdő allegóriának fontosságát, a beszélő tovább magyarázza a következőben.

Áruljátok el nekem, hogyan eshetünk tévedésekbe, amikor ott van az orrunk előtt minden lényeges, alapos információ? Igen, Maya csal tőrbe minket. Gürizünk, küzdünk, kimerítjük saját magunkat, hogy hazugságban élhessünk. Az emberek őrült módjára vágják ki a Föld erdőit, de mivel nem segíti őket ebben Krisna, egy valamit sosem fognak tudni kiirtani: az anyagi élvezet erdejét.

De mi van a másik választható erdővel? Legközelebb megtudjátok.

Forest

Chowpatty Festival, Mumbai © 2013 Michelle Haymoz

 

Dévamrita Szvámi, 2013. február 4., 10:52 ·

 

 

Tovább

Forró veszély a nyári éjszakában

feb 17

Különös módon valami felzavart az éjszaka kellős közepén. A sok utazás miatt néha a legváratlanabb időpontokban arra riadok fel, hogy azt sem tudom, hol vagyok. De ez a hirtelen ébredés más volt. Ügyetlenül feltápászkodtam a sötétben, félálomban botorkáltam, és folyamatosan azt kérdeztem magamtól: „Miért vagyok ébren, mit jelent ez?”

A hátsó udvarra néző ablakhoz tántorogtam. Odavonszoltam a testemet, a szemem majd leragadt, mikor kinéztem. Hatalmas tűz látványa fogadott.

Nagy lobogó tűz emésztette a hátsó udvart, a földről induló lángjai a ház magasabb részeit is elérték. A Felsőlélek, a legjobb éjjeli őr, felébresztett engem.

Miközben hívtuk a tűzoltókat, a ház minden lakója felkészült arra, hogy a bejárati ajtón át elhagyja az épületet. Minden társadalmi rend és asrama tagja felnyalábolta azt, ami a legfontosabb volt számukra: a családosok a gyermekeiket, a sannyási az utazási iratait.

Az épület előtt vártunk, minden szomszédot értesítettünk már, amikor meghallottuk a tűzoltó autókat, még mielőtt megpillanthattuk volna őket – ahogy a bhakti jógi először hall a lelki valóságról, és csak utána látja meg. Sürgősségi hívásunk után körülbelül öt perccel az ausztrál Melbourne tűzoltói leugrottak a kocsikról, és egy tömlővel megostromolták házak mögötti keskeny átjárót. A vadul lobogó tűz támadás alatt állt.

Mivel előre látták, hogy a tüzet tápláló anyag nem természetes, ezért az első sorban álló tűzoltóknál volt több tartálynyi kémiai tűzoltó anyag is. A házak mögött egy felújítás alatt álló étterem állt. Egy halom festék, zománcfesték, lakk és különféle építőanyag állt a hátsó udvarban, mely mindkét ingatlanhoz tartozott. Ki gyújtogatott?

Nappal a hőmérséklet elérte a 40 Celsius fokot; este ez 36 fokra enyhült. A tűző napon a kémiai anyagok maguktól begyulladtak, a tűz az építőanyagokból lakmározhatott, és mindent megolvasztott, amit elégetni nem tudott.

Ahogyan az élőlények is elégnek a halál tüzében, melyet nem ők okoznak, úgy sokféle szenvedésen mennek keresztül az anyagi világokban és testekben, melyeket nem ők hoznak létre. Más szóval, minket szellemi lelkeket lehet okolni azért, mert az anyagi természettel és az anyagi testtel kapcsolatba kerültünk, noha nem mi vagyunk az anyagi természet és a különféle testek végső forrásai és okai.

Ahogy Krisna mondja a Bhagavad-gitában (13.21-22):

„Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és hatásnak, míg az élőlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.”

„Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.”

Felejtsük el az ártatlan védőbeszédét. Minket kell hibáztatni, mert úgy döntöttünk, hogy az anyagi természet kínálta ideiglenes testtel és helyszínekkel azonosítjuk magunkat, és kapcsolatba kerülünk velük. Elfelejtvén Krisnát téves vágyaink miatt jutottunk el ilyen helyekre. Ezután tovább bonyolítjuk a helyzetet azzal, hogy az anyagi boldogságban és boldogtalanságban merülünk el, melyek olyan útvesztők, amiket a múlt karmánk szerint kapunk az adott helyszín mellé.

Hajnali kettőre eloltják a tüzet, az álmos bhakták visszatérnek a házba. Kitekintek az ablakon, mielőtt megpróbálnék pihenni, és meglátom, ahogy a tűzszakértők kutatják át a romokat és a hamut. Meg akarnak bizonyosodni a tűz okáról – nem gyújtogatás történt, hanem a túlhevült kémiai anyagok gyulladtak be spontán módon.

A bhakti jógik tudják azonban, hogy noha az anyagi létezés lángoló tüzének nem mi vagyunk a végső okai, mégis minket kell érte okolni. Úgy döntöttünk, hogy itt lébecolunk egy nagy kockázatot rejtő, tűzveszélyes területen. Anyagi vágyaink felgyülemlett szemétdombja között, mely gyakran lángra lobban magától is, próbálunk nevetgélni és játszadozni.

Dévamrita Szvámi, 2013. január 28., 11:06

Tovább