Dévamrita Szvámi életrajza

 

Ő Szentsége Dévamrita Szvámi

 

 

New York városában egy jámbor és keresztény anya elsőszülöttjeként látott napvilágot 1950. október 16-án, aki a családban domináns szerepet töltött be. Édesanyja később bevallotta neki, hogy fogantatása közben Istenhez imádkozott, hogy az “Úr egyik szolgáját” küldje el hozzá. Figyelte, ahogy a gyermek a könyvespolcokhoz mászik, majd igyekszik megkaparintani a köteteket. Négy éves korában maga tanította írni és olvasni, miközben megbizonyosodott arról is, hogy fia elmerüljön a gyerekek számára tartott templomi foglalkozásokban. Ekkor kezdett el bibliai verseket tanulni, szerette a Bibliát, a himnuszokat és a templomi életet. Általános iskolai tanulmányainak első három évét lutheránus intézményben végezte, élvezte a tanulást ebben a vallásos környezetben. Nyolc éves volt, amikor a lutheránus egyház egyetemi ösztöndíjat ajánlott neki azzal a feltétellel, hogy a jövőben lutheránus lelkész lesz.

 

Miután a család anyagi tartalékai kimerültek, nem tudták tovább fizetni az egyházi iskolai tandíjat, így polgári általános- ill. középiskolába íratták be. Mivel édesanyja tudta, hogy a legjobb New York-i polgári iskolákba nagy számban jelentkeztek zsidók, ügyesen kicselezte a kerületi iskolákat, és gyermekei számára állandóan a legjobb polgári iskolákra és tanárokra vadászott. Ezen évek során legidősebb fiát érdekelni kezdte a judaizmus, és eltűnődött, vajon léteznek-e más lelki ösvények is.

 

Édesanyja, aki minden protestáns vallást jól ismert, presbiteriánus templomba kezdett el járni, ahol is a későbbi szvámi 13 évesen tartotta meg első vasárnapi miséjét. Miután észrevette, hogy fia unatkozik az iskolában, ami semmi kihívást nem jelentett a számára, édesanyja arra ösztökélte, hogy nyerjen ösztöndíjat és teljes eltartást a New Hampshire-i bentlakásos magán iskolába, ahol az Exeter Academy-be járt nyáron, ill. a Holderness fiúiskolába a normál iskolai év során. Látván, hogy az amerikai dúsgazdag és híres családok sarjai milyen szörnyetegek, sosem felejtette el azt a tapasztalatot, hogy a vagyon és a társadalmi osztály nem hozza meg a boldogságot.

15 évesen olyannyira elkápráztatták őt a kifinomult anyagi tudományok, hogy a gyermekkora óta őt kísérő lelki hajlam agnoszticizmusba csapott. Egy évvel később azonban John Coltrane “Felsőbb szeretet” című történelmi jelentőségű zenéje került a kezébe. A jazz legenda odaadó megnyilvánulásai és a borítón olvasható nyilvános nyilatkozata, miszerint az istenszeretet az élet végső célja, felrázta őt, így a későbbi Dévamrita Szvámi úgy döntött, megtalálja a Legfelsőbb iránti tiszta szeretetet. Coltrane indiai zenei és filozófiai felfedezései, főként a Bhagavad-gita verseinek éneklése egyszerre zavarta meg és ejtette ámulatba a fiatal diák elméjét, aki éppen egyetemre készült.

1968-ban ösztöndíjat nyert a Yale Egyetemre. Mikor tudatta egyetemi tanácsadóival, hogy a legmagasabb rendű tudást keresi, és bármit hajlandó megtanulni, amit azok akarnak, tekintet nélkül arra a szabályra, hogy egy valamire kell összpontosítania, a témavezetői boldogan egyetértettek, és elismerték, hogy amíg ők maguk is hallgatók voltak, ugyanezt szerették volna tenni. Hiába merült bele a világtörténelembe, a nyugati filozófiába, a politikatudományba, a gazdaságba és a természettudományok történetébe, a negyedik évre feladta – egyetlen gondolkodó sem gyakorolt rá benyomást. Nem sikerült olyan következetes tudás vagy hatékony társadalmi-politikai stratégiát találnia, amely az emberiséget felemelhetné. Mialatt az egyetem után évekig a megkönnyebbülést kereste, New Yorkba utazott busszal, és az East Village-en és a Második Sugárúton barangolt, és várta, hogy felfedezhessen valamit ott, ami megmenthetné az életét.

 

Ahogy közeledett a diplomaosztó 1972-ben, bizonygatta a tanulmányi dékánnak, hogy nem lát semmi jövőt a maga számára a materialista társadalomban. A dékán, lerázva őt, egyenesen a szemébe nézett, és kijelentette:

– Maga a Yale diákja; az egész világot befolyásolni fogja.

 

Egy hónappal a diplomaosztó után megvette Srila Prabhupada egyik kis könyvét az utcán. Az élete teljesen megváltozott. Olyannyira lenyűgözte a tartalma, hogy azonnal felkeresett egy metafizikai könyvesboltot, hogy Srila Prabhupada még több írását megszerezze. Bár függő lett Prabhupada írásaitól, mégis kétkedve fogadta, hogy majd a Krisna-tudatos szervezet képes lesz megoldani a világ problémáit, levélben rendelte meg a könyveket, hogy elkerülje a bhaktákkal való személyes kapcsolatot. Naponta három vagy több órát olvasta újra és újra Srila Prabhupada összes beszerezhető könyvét fél éven át, aztán végül 1972. decemberében úgy döntött, elmegy a New York-i ISKCON templomba, mely újfent Brooklynba költözött. A bhakták elmondták neki, hogy a Második Sugárúton jelent meg a nyugati világban a Krisna-tudat. Abban az időben rótta arrafelé az utcákat, mint diák, kétségbeesetten kutatva a remény után.

 

Sri Sri Radha Govindához imádkozott, hogy vágják el az anyagi ragaszkodásainak csomóit. 1973 márciusában lett a templom teljesidős tagja. Miután 1974 januárjában Srila Prabhupada felavatta őt, hosszú évek alatt beutazta az USA-t, és azokat a könyveket osztotta, amelyek annyira megváltoztatták az életét. Ezt követően elment Los Angelesbe, hogy segítsen Srila Prabhupada-nak a könyvgyártásban, először mint szerkesztő, majd később mint ügyvezető. Pár hónappal Srila Prabhupada 1977-es eltávozása után végleg a nemzetközi misszionáriusi élet mellett döntött, majd 1982-ben a lemondott rendbe lépett mint Dévamrita Szvámi.

 

Több, mint három évtizeden át utazott a világ minden kontinensén, az ISKCON történetében néha a legnehezebb és leginkább emberpróbáló körülmények között. Nyolc, különösképpen szívszaggató évet töltött gyakran magányosan azzal, hogy próbált beszivárogni a vasfüggöny mögé, és titokban osztotta a könyveket. Ebben a kemény időszakban a következő személyes mottót fogalmazta meg: “Akár élek, akár meghalok, a Bhagavad-gita és a Srimad-Bhagavatam örök.”

 

Lévén az ISKCON Kormányzó Testületének tagja, társai megválasztották őt először alelnöknek, majd elnöknek. Széleskörű felelőssége kiterjed a következő zónákra: Ausztráliára, Új-Zélandra, ahol évi öt hónapot tölt, Oroszországra, Dél-Afrikára, Hawaiira ill. a Gíta-nagari farm projektre Pennsylvaniában. Azon felül, hogy ezeken területeken lelki felelősséggel tartozik, szerte a világban utazik, főként Dél-Amerikába, Európába és Indiába.

A Bhaktivedanta Book Trust könyvkiadó egyik szerzője, aki eddig a Védikus India nyomában és a Tökéletes szökés c. köteteket írta. Krisnának és Srila Prabhupadának végzett millió szolgálatán túl arra összpontosít, hogy hagyományon kívüli módszereket dolgozzon ki a nyugati közönség számára a bhakti megközelítése céljából; felkéri a fiatal indiai diákokat és diplomásokat, hogy hatoljanak át a vallásos hit és mitológia fátylán; a lelki alapú gazdaságot, fenntarthatóságot és környezetvédelmet támogatja.