Forró veszély a nyári éjszakában

feb 17

Különös módon valami felzavart az éjszaka kellős közepén. A sok utazás miatt néha a legváratlanabb időpontokban arra riadok fel, hogy azt sem tudom, hol vagyok. De ez a hirtelen ébredés más volt. Ügyetlenül feltápászkodtam a sötétben, félálomban botorkáltam, és folyamatosan azt kérdeztem magamtól: „Miért vagyok ébren, mit jelent ez?”

A hátsó udvarra néző ablakhoz tántorogtam. Odavonszoltam a testemet, a szemem majd leragadt, mikor kinéztem. Hatalmas tűz látványa fogadott.

Nagy lobogó tűz emésztette a hátsó udvart, a földről induló lángjai a ház magasabb részeit is elérték. A Felsőlélek, a legjobb éjjeli őr, felébresztett engem.

Miközben hívtuk a tűzoltókat, a ház minden lakója felkészült arra, hogy a bejárati ajtón át elhagyja az épületet. Minden társadalmi rend és asrama tagja felnyalábolta azt, ami a legfontosabb volt számukra: a családosok a gyermekeiket, a sannyási az utazási iratait.

Az épület előtt vártunk, minden szomszédot értesítettünk már, amikor meghallottuk a tűzoltó autókat, még mielőtt megpillanthattuk volna őket – ahogy a bhakti jógi először hall a lelki valóságról, és csak utána látja meg. Sürgősségi hívásunk után körülbelül öt perccel az ausztrál Melbourne tűzoltói leugrottak a kocsikról, és egy tömlővel megostromolták házak mögötti keskeny átjárót. A vadul lobogó tűz támadás alatt állt.

Mivel előre látták, hogy a tüzet tápláló anyag nem természetes, ezért az első sorban álló tűzoltóknál volt több tartálynyi kémiai tűzoltó anyag is. A házak mögött egy felújítás alatt álló étterem állt. Egy halom festék, zománcfesték, lakk és különféle építőanyag állt a hátsó udvarban, mely mindkét ingatlanhoz tartozott. Ki gyújtogatott?

Nappal a hőmérséklet elérte a 40 Celsius fokot; este ez 36 fokra enyhült. A tűző napon a kémiai anyagok maguktól begyulladtak, a tűz az építőanyagokból lakmározhatott, és mindent megolvasztott, amit elégetni nem tudott.

Ahogyan az élőlények is elégnek a halál tüzében, melyet nem ők okoznak, úgy sokféle szenvedésen mennek keresztül az anyagi világokban és testekben, melyeket nem ők hoznak létre. Más szóval, minket szellemi lelkeket lehet okolni azért, mert az anyagi természettel és az anyagi testtel kapcsolatba kerültünk, noha nem mi vagyunk az anyagi természet és a különféle testek végső forrásai és okai.

Ahogy Krisna mondja a Bhagavad-gitában (13.21-22):

„Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és hatásnak, míg az élőlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.”

„Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.”

Felejtsük el az ártatlan védőbeszédét. Minket kell hibáztatni, mert úgy döntöttünk, hogy az anyagi természet kínálta ideiglenes testtel és helyszínekkel azonosítjuk magunkat, és kapcsolatba kerülünk velük. Elfelejtvén Krisnát téves vágyaink miatt jutottunk el ilyen helyekre. Ezután tovább bonyolítjuk a helyzetet azzal, hogy az anyagi boldogságban és boldogtalanságban merülünk el, melyek olyan útvesztők, amiket a múlt karmánk szerint kapunk az adott helyszín mellé.

Hajnali kettőre eloltják a tüzet, az álmos bhakták visszatérnek a házba. Kitekintek az ablakon, mielőtt megpróbálnék pihenni, és meglátom, ahogy a tűzszakértők kutatják át a romokat és a hamut. Meg akarnak bizonyosodni a tűz okáról – nem gyújtogatás történt, hanem a túlhevült kémiai anyagok gyulladtak be spontán módon.

A bhakti jógik tudják azonban, hogy noha az anyagi létezés lángoló tüzének nem mi vagyunk a végső okai, mégis minket kell érte okolni. Úgy döntöttünk, hogy itt lébecolunk egy nagy kockázatot rejtő, tűzveszélyes területen. Anyagi vágyaink felgyülemlett szemétdombja között, mely gyakran lángra lobban magától is, próbálunk nevetgélni és játszadozni.

Dévamrita Szvámi, 2013. január 28., 11:06

Tovább

Ördög vagy angyal?

jan 19

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, mennyire vagyok különleges e vidéken? Ártatlan, bűnös, vagy valahol a kettő között? Magunk közt szólva, a befelé forduló lelki személyek gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon hűek-e a jóhoz (avagy a rosszhoz) és értékesek-e. Jobb szembenézni az igazsággal, és nyelni egy nagyot: a háborgó anyagi vágyak egyáltalán nem ártatlan vagy elfogadhatóak, hogyha a való világ, Krisna szemszögéből nézzük.

Au! Ki akarná, hogy hírhedt legyen tönkretett jóságáról, mely deformálódott, alaktalan és perverz?

Ahogy lelkileg fejlődünk a bhakti útján, úgy fokozatosan levetjük azt az illuzórikus köpenyt, mely ostoba anyagi vágyaink és ideiglenes haszonra való törekvésünk képzelt felelősségét fedi fel. Ráébredünk arra, hogy az egyik lyukat takargatnunk kell: vagy magunkévá tesszük a józan életmódot, vagy eltökélten a lelki józanság sztenderdje felé haladunk.

Noha reggel felébredve nem világosodtunk meg, mégis fejlődhetünk és proaktívak lehetünk a lelki növekedést tekintve. Az árt nekünk a legjobban, amikor igazolni és racionalizálni akarjuk az anyagi vágyakat, melyek korrupttá tesznek minket. Ez az a máyá, mely eltérített minket eredeti helyzetünkből.

A viták korának vezérelve nagylelkűen liberális és gyógykezelésszerűen távlati:

„A Krisna-tudatos mozgalom célja az, hogy az emberek minden fajtájában vonzalmat keltsen, még azokban is, akik másra vágynak, mint az Úr odaadó szolgálata. Az ilyen emberek a bhakták társaságának hatására lassanként elkezdik az odaadó szolgálatot.” (Caitanya-caritamrita  Madhya-lila 24:124 magyarázat)

 

Dévamrita Szvámi, 2013. január 11., 6:35 ·

Tovább

Fennakadva

jan 16

Amit olvasok, néha gúzsba köt. Prabhupada könyveinek a magyarázata végtelen mélységeket tár fel, és úgy érzem magamat, mintha kisgyerek lennék, aki először csodálkozik rá az óceánra. Hol ér véget; hol van a feneke? Merüljetek el ti is a Caitanya-caritámrita egyik részébe, mely két héttel ezelőtt kiverte nálam a biztosítékot – ezért sem írtam semmit sem (milyen kiváló kifogás!).

Jagannatha Puriban Maháprabhu bhaktái elmentek a tengerhez, hogy megfürödjenek, és remek ebédet készítsenek. Eközben az Úr Caitanya Haridasa Thakurát kereste. Meg is találta, aki természetesen éppen a mahámantrát énekelte Krisna iránti eksztatikus szeretetben. Haridasa Thakura azonnal úgy borult a földre, mint egy bot, és felajánlotta hódolatát. Mahaprabhu felemelte, majd megölelte.

A következő rész taglózott le:

„Az Úr és szolgája aztán eksztatikus szeretetükben sírni kezdtek. Szolgájának jelleme hatására az Úr teljesen átalakult, szolgáját pedig Ura tulajdonságai változtatták meg.” ( Caitanya-Caritamrita Madhya-lila 11:187)

Noha Maháprabhu maga Krisna, és mindig másokon, azaz az élőlény felett uralkodik, a kölcsönös eksztatikus szeretetben mindketten átalakulnak.

Ilyen Krisna intelligens tervezése – a létezés legbensőbb rejtélye.

Ahogy Prabhupada írja a magyarázatban:

„ (…) az Úr szolgája az Úr szíve, az Úr pedig a szolga szíve. (…) Szolgája transzcendentális tulajdonságai miatt az Úr alig várja, hogy üdvözölhesse őt. A szolga kedvében jár az Úrnak szolgálatával, s ezt az Úr úgy viszonozza, hogy szintén nagyon elégedetté teszi szolgáját, s még több szolgálatot végez neki, mint amit ő végzett Urának.

Attól tartunk, hogy majd nem tudjuk Krisnával való kapcsolatunkat erősebbé tenni? Az ilyen paranoiás őrültség csakis a Máyával való kapcsolatból eredhet.

 

 

Dévamrita Szávmi, 2012. december 27., 0:01

Tovább

“A legjobb barátod leszek”

dec 20

A Mexikó mélyén fekvő Guadalajara az egyik utolsó állomás, ahol világ körüli utam véget ér. Persze egy utazó szvámi élete azt jelenti, hogy az utazás vége hamarosan a következő körút elejébe csap át. Lesz-e valaha édes otthonom? Őszintén szólva szerintem nem ebben az életben és nem ebben a világban.

Ne aggódjatok, az igazság nem ilyen rideg és szívtelen, mint amilyennek hangozhat. Ahogy a bhaktaként eltöltött évet telnek, minél jobban igyekszem körülvenni magamat Krisna dicsőítésével, annál inkább otthon érzem magamat. A bhakti jógát gyakorlók társaságában Krisnáról szóló dalokat énekelhetünk és róla szóló beszélgetésekbe mélyedhetünk, ami számomra igazi luxust jelent számomra. Ha Krisnáról szóló beszélgetésbe vagy kirtanába csöppenek, máris otthon vagyok.

Mikor kicsik voltatok, azt mondtátok egy másik gyereknek:

- Tedd meg ezt nekem, például add ide az egyik édességedet, és ígérem, a legjobb barátom leszel.

Ha kegyben akartok részesíteni engem, akkor engedjétek, hogy lefoglaljam magamat a hallásban, olvasásában és a Govindáról szóló éneklésben, aki a tehenek és az érzékek felélénkítője. Tegyétek ezt, akkor a barátaim lehettek.

Ne feledjétek, hogy igazából minden élőlény hajléktalan ebben a világban, miután elbitangolt a Krisnával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével megosztott eredeti otthonából, aki azt mondja:

„Nem vagyok jelen a Vaikuntha bolygókon, sem pedig a jógik szívében. Ott lakozok, ahol a bhaktáim cselekedeteim dicsőségét zengik.”

 

Devamrita Szvámi, 2012. december 11., 4:37 ·

Tovább

Megosztom veletek: zavaros életem

dec 14

Két hetet töltöttem az USA északkeleti részén és Kanadában, az elmém pedig azt mondja, a testem határait feszegetem. A bhakti yogik feladata azonban az, hogy az ösztökélő elmét irányítsák a lelki intelligencia segítségével.

Mindazonáltal még szvámik is emberek. Ezért betekintést nyújtok az életembe. Hadd magyarázzam el, hogy ez a test gép régóta hozzászokot ahhoz, hogy gyakorlatilag a tél nem is létezik Ausztráliában és Új Zélandon, és az igazat megvallva a két fagyos hét előtt közvetlenül éppen Indiában melegedett, miközben a lélek az örök lelki táplálékban dőzsölt.

Mióta november 14-én eljöttem Vrindávanából, az odaadó életem nagy része négyszeresére gyorsult.

November 14: A Govardhan puja estéjén eljöttem a Govardhana hegyről, hogy elérjem a másnap kora reggel induló londoni járatomat Delhiben.

Nov. 15: Késő este megérkeztem Londonba.

Nov. 16: Esti programot tartottam a London School of Business-en (a Londoni Üzleti Fősikolán), majd részt vettem a Mantra Lounge-ban megrendezett esti programon, a londoni Soho templom kirtanáján, melyet a szorgalmas Jai Murai dasi szervezett meg.

Nov. 17: Prabhupada eltávozási napja. Délben az USA-ba repültem a Gita-Nagari farmra.

Nov. 18: Govardhana-puja ünnepség Sri Sri Radha-Damodara társaságában.

Nov. 18 to 21: Találkoztam a farm vezetőivel és támogatóival, miközben próbáltam hozzászokni az időeltolódáshoz (9.5 óra eltérés Indiához, 5 Angliához képest.)

Nov. 21: Reggel Torontóba repültem, ahol Mangal-Arti dasi teljesen készen állta arra, hogy elinduljunk azon nyomban, hogy leszálltam a késő gépről. Esti program a Ryerson Egyetemen.

Nov. 22: Közös ebéd Candramauli Szvámival. Esti program az Ontario Művészeti Főiskolán.

Nov. 23: Közös ebéd Bhakti Marga Szvámival. Esti program a Bhakti Lounge-ban.

Nov. 24 to 25: Hétvégi elvonulás, melynek a Bhakti Lounge adott helyet Torontótól két órányira, majd este gyorsan ellátogattunk a torontói templomba, hogy elénekeljük a Damodarastaka-t.

Nov. 26: Program a George Brown Főiskolán.

Nov. 27: Próbáltam eljutni New York a heti kedd esti programra a Bhakti Centerbe.

Most Torontóból New York havas repterére indulok. Az egyik járatot törtölték, majd a következőt is, aztán az utolsó késve indult. A repülőtéren való hosszú várakozásnak hála végre kifújhattam magamat. Az úgynevezett informatika korában ez azt jelenti, hogy sikerült megnéznem a leveleimet, melyek felhalmozódtak indiai tartózkodásom alatt.

A pusztító hurrikán, Sandy óta a new yorki Bhakti Centerben végre ismét van áram, a szökőár elárasztotta föld alatti járatokban dübörögtek alatta a metrók. A megkeményedett new yorkiak visszanyerték szokásos féktelen ritmusukat abban a városban, mely sosem alszik.

A szülővárosomban tartott számos program után itt az idő, hogy végre megint lássam a napot. Nem repülök 6 órát Sin Citybe, Las Vegasba, hogy elmerüljek az érzékeimben. A leghőbb vágyam, hogy Krisna érzékeit tegyem elégedetté egy bhakta, örök lelki tanítómesterem elégedettségén keresztül. Máskülönben ennek az utazgatásnak nincsen semmi értelme, és nem fogja senkinek sem felkelteni a figyelmét.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 30., 3:02 ·

Tovább

A legédesebb hegy lábainál — készen állva a nagy napra

dec 13

A Govardhana hegy egy kőhajításnyira van a szállásomtól, remek kilátás nyílik rá, és jelenléte betölti az elmét. Krisna olyan mély benyomást tett Vrindávana lakóira, hogy a hegy nem különbözik tőle.

Az a vágyam, hogy amilyen könnyedén Krisna fel tudta emelni a Govardhana hegyet, mint egy gombát, ugyanúgy levegye a szívemről a terhet, és állandóan kiűzi onnan a szemetet.

Mindennek mennie kell, ami akadályozza az odaadó szolgálatot. Ez a hozzáállás teszi a bhakta életét állandó imává. Az igazi szeretetnek nincsenek szintjei, hiszen állandó erőfeszítésből áll. Ahogy már rámutattam erre többször is, minél többet lubickolunk a Krisna iránti extatikus szeretet medencéjében, annál kevésbé fogjuk látni a végét. Nincsen határ, egyszerre nem fogunk mindent látni. Szokjunk hozzá, hiszen ez a normális.

Sri Govardhan lábainál gyűltünk össze az istentestvéreimmel, Jayadvaita Szvámival, Kesava Bharati das Goszvámival, Vaisesika prabhuval és Suresvara prabhuval. Milyen csodálatos, hogy olyan bhaktákkal lehetek együtt, akik 40 éve gyakorolják a lelki életet megszámlálhatatlan rendkívüli körülmény, kaland, megpróbáltatás és lemondás dacára.

Prabhupada a legjobb életmódot kínálta nekünk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy viszonozzuk. Egyik istentestvérem, Badrinarayan Prabhu, aki San Diegoban szolgál, hogyan nyitotta meg a szívét élete alkonyán, és együttérzést keresve gyengéden ezt kérdezte:

- Fiam, ha visszatekintesz a bhakták szolgálatának 30 évére, nem unatkoztál néha, mint ahogy mindenki más is érez ebben a világban? – Badrinarayana prabhu gyorsan így felelt:

- Apa, őszintén megmondhatom neked, hogy mint az egyik ISKCON vezető, minden lehetséges érzelmet megtapasztaltam, egészen a vakító dühtől a leírhatatlan örömig, de nem mondhatom, hogy valaha is unatkoztam volna.

Két nap múlva Govardhana-puja. Új szakácsok hajolnak a tűzhely fölé, és tömérdek ételt készítenek, hogy felajánlják és kiosszák majd. Az egész világon többszáz templom és központ megünnepli majd Krisna mutatványát, aki személyesen gondoskodott a bhaktáiról, és védte meg a teheneket:

- Az emberek és a tehenek jöjjenek be a hegy alá, miközben felemelem a bal kezem kisujjával; ne féljetek!

Néha arra gondolok, ideje lenne megcsípnem a karomat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem álmodom: itt van a Bhaktivedanta Ásramban, a Govardhana hegy és Krishna ott áll kint az ajtóm előtt.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 12., 11:18 ·

Tovább

Vrindavan belső felelőssége

dec 11

Aki néhány napnál tovább időzik Vrindávanában, az legyen éber. Először is, amikor hosszú távollét után megérkezünk, főleg, ha távollétünkben próbáltunk önzetlen odaadó szolgálatot végezni, a lelki hajlék örök frissessége lenyűgöző.

- Nahát, szünidő a lelki világban! – Emlékezzünk arra, mikor Akrura és Uddhava megérkezett Vrindávanába: bárcsak örökre magával ragadna ez a mámorító hangulat!

Néhány nappal később azonban az érkezés öröme apadni kezd, régi barátok köszöntenek minket, és rádöbbenünk arra, hogy belsőnkön még komolyabban kell munkálkodnunk, ha Krisna személyes szomszédságának megfelelő vendégei akarunk lenni.

Ekkor kezdjünk el dolgozni a szívünkön, még többet hallgassuk és énekeljük Krisna dicsőségét. Ne próbáljunk csak úgy ellenni Vrindávanában, arról nem is beszélve, hogy arra fecséreljük az időnket, hogy másokkal fölösleges csevegésbe bonyolódunk, vagy kimerítő bevásárló körútra indulunk.

Minden nap az a felelősség vár ránk, hogy tudatunkban még mélyebbre hatoljunk, és esedezve könyörögjünk Krisnához tiszta bhaktáin keresztül, hogy egyre közelebb kerülhessünk Hozzá.

Valójában erőtlennek és tehetetlennek érzem itt magamat. A szívemet lemeztelenítették, hogy isteni orvosi beavatkozásra kerülhessen sor.

Krisna kedvteléseinek nektárjában mélyedek el, és ettől elszégyellem magamat. Számtalan születéssel ezelőtt azért incselkedtem az anyagi energiával, hogy Krisna szerelmi kedvteléseit utánozzam. Miért csak Ő élvezze az összes rasát és lilát, a szeretetteljes kapcsolatok minden fajtáját? Szerzek magamnak is a saját hajlékot, mely csaki az én élvezetemet szolgálja.

Fejemet leszegem, a szívem ég a lelkiismeret-furdalástól. Bűnösnek vallom magamat. Annyira irigy lettem Krisnára, hogy az sem érdekelt, ha el kell jönnöm az anyagi világba, hogy életről életre itt lébecoljak.

Krisna, ahogy a nevedet énekelve ez a féreg előtted kúszik, arra kérlek, hogy teljesen megtisztuljak attól a vágytól, hogy Téged akarjalak utánozni.

Ez után ráébredek arra, hogy ahhoz, hogy Krisnát utánozhassam, irigységemből fakadóan magamat kellett irányítónak megtenni: a világ, az én világom működjön úgy, ahogy én akarom. Akkor a személyes és világbéke gyarapodni fog.

Vajon megvan-e bennem a lelki erő, a bhágavata bátorság ahhoz, hogy szembenézzek az igazsággal: a saját parányi mivoltommal, jelentéktelenségemmel, melynek dacára megpróbáltam a birtoklás érzetet megtapasztalni, és irányítani mindazt, amiről azt képzeltem, hogy az enyém?

A bhakti életre szóló karrier, és még több annál. Aki elidőzik Vrindávanában, szembesül ennek valóságával. A valódi lelki fejlődés kemény meló, igazából szeretetteljes munka.

Szánjunk kellő időt Krisnára. Az illuzórikus energiájával szemben Ő tényleg a legjobbat érdemli.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 5., 12:15 ·

Tovább

A menekült kegyelemért könyörög

dec 10

Ez a parányi lélek a Hare Krisna mahamantra menedékét keresi Vrindavanában elrejtőzve. Az állandó utazás kimerítő lemondás, mely a legjobb formáját kívánja meg az embertől – a fizikai és lelki akkumulátorok végre feltöltődnek, nem merülnek le.

Hadd fedjem fel előttetek jelentéktelen életemet, mely egy interkontinentális entitás, hat kontinenst ölel fel, és mikor elfáradok – legalábbis erről álmodozok – kevesebb helyet érint.

Főleg a családomnak igen nehéz elképzelnie magát az életmódot, mert fogalmuk sincsen arról, hogy miért döntene valaki úgy, hogy hajléktalan vándor lesz. Évtizedről évtizedre ugyanazt a munkát végzi, ugyanabban a lakásban lakik, ugyanabba a templomba jár, és ugyanazok a rokonok és barátok veszik körül. Ki hibáztathatná őket, hogy a biztonságért és a józanságért küzdenek ebben a felforgatott, stresszes világban. Látszólagosan végtelen rutinjukat időszakonként egy tengeren túli szabadsággal túrbózzák fel.

A több évtizednyi globális bhakti szolgálat felemésztette az életemet. Nem is tudhatjátok, milyen hálás vagyok azért, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, hogy áldozatot hozzak az odaadó szolgálaton keresztül az Úr Caitanya transzcendentális seregében.

Gondoljatok bele. Ha vissza kell nézni egy olyan életre, mely naról napra saját magunk szolgálatából, világi énközpontúságból áll – már a gondollattól is borsódzik a hátam.

Észrevétlenül, csodálatos módon Srila Prabhuada a legjobb életmódot biztosította számomra: örök keresés, hoy hiteles bhakta, bhakti yogi legyek, és ebben segítsek másokat is.

Vrindávanában rádöbbenek arra, hogy egy év is eltelt, mióta utoljára a szent dhámában jártam. Aki a szeretetnek olyan súlyos terhét hordozza, mint én, annak túl soknak tűnik ez az idő. Mi a célom itt? Japázás, japázás, japázás.

Nincsenek repülőterek, járatok, e-mailek és telefonhívások tömkelege. Azt tervezem, hogy minden reggel 32 kört japázok (végre nem este). Amikor első nap felkeltem, így is tettem – tényleg, micsoda luxus élet!

Többet olvasok, és talán egy kis írás is belefér majd, hogy kitöltse a napot. A Sri Caitanya-caritamrita nektári menedéke a fő társam, amíg a Bhaktivedanta Asramába nem megyek a Govardhana hegyre, ahol az istentestvéreim, Kesava Bharati Maharaj, Vaishesika Prabhu társasága fogják jelenteni a megvilágosodást.

Ez a titkom – ettől működik még a belső órám.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. október 30., 6:52 ·

Tovább

Hogy lehet levenni a béklyót a szívről?

dec 09

Nyúlj mélyen bele a szívedbe, kutass és keress. Milyen érzés, milyen az anyaga? Óvatosan és becsülettel tapintsd ki a kis vagy az akár nagy csomókat is.

Valószínűleg másokat okolunk azért, ha történt vagy nem történt valami az életünkben.

Tudjátok ez az okolósdi noha olyan népszerű, mégis elégedetlenséget hagy maga után, és megkeményíti a szívet. Ha másoknak lelkiismeret-furdalást okozunk, az később majd visszaüt ránk is. A szív kőhöz hasonlító csomói nem csak az anyagi életünket, de lelki előmenetelünket is befolyásolják.

Meglepő módon még a bhakták is, noha nem ismerik el egykönnyen, mélyen elrejtik a szívbe, és Krisnát vádolják.

- Miért hagyta, hogy ez történjen velem? Miért nem engedte ezt vagy azt? – De odaadás szempontjából lehetünk ennél még közvetlenebbek és vádlóbbak: – Miért tette ezt velem?

A démonok nyíltan és rosszindulatúan vádolják Krisnát. Ott van például Sisupál vagy Dantavakra, akikről Nárada muni azt mondja, hogy gyermekként még azelőtt gyalázták Krisnát, hogy beszélni tudtak volna.

Ahogy cseperedtek, úgy nőtt Krisna elleni vádaskodás mérge is bennük. Sisupálban akkor gyúlt fel igazán a harag, amikor Krisna elrabolta Rukminit az esküvőjéről. Krisna tetteit elítélte, mondván hogy a társadalomban felfordulást kelt velük. Utolsó beszédében kijelentette, hogy Krisna alacsony rendű, aki csak a szemetet kutatja, mint egy varjú.

Dantavakra őrültsége akkor tetőzött, amikor Krisna eltette láb alól barátját, Sálvát.

- Krisna, mivel az unokaöcsém vagy, ezért nem kellene megölnöm téged. De mivel megölted a barátomat, Sálvát, ezért mivel a kölcsön kenyér mindig visszajár a barátaimnak, el kell távolítanom téged, ahogy egy égési seb is sebészeti eltávolítást igényel.

Mi nem démonikus módon vádoljuk Krisnát, hanem elkendőzzük azt. Általában amiatt támad fel bennünk, mert anyagi szempontból csalódtunk, vagy boldogtalanok vagyunk az odaadó szolgálatban. Lehet, hogy finom módon anyagi vágyakat és elképzeléseket tartunk fenn, melyeket Krisna szerintünk nem a legjobb módszerrel kezelt. Vagy megzavarodtunk, mert a tagadhatatlan jóságunk ellenére rossz dolgok is történnek velünk.

- Bhakták vagyunk, Krisna miért engedte, hogy az anyagi természet megmutassa a gonosz arcát.

Főleg:

- Annyi szolgálatot próbáltam végezni Krisnának, miért engedte, hogy a bhakták félreértsenek engem?

Amikor Krisnát vádoljuk, a szívünkben kövek keletkeznek, melyek megakadályozzák a bhakti áramlását. A japázás és a gyakorlati szolgálat általában nehezebbé válik, szétporlad vagy szerte foszlik, de nem értjük, miért.

Krisna tényleg azt érdemli, hogy lelkiismeret-furdalást keltünk benne?

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt a bráhmanához: Én teljesen bhaktáim irányítása alatt állok. Valójában egyáltalán nem vagyok független. Mivel bhaktáimnak egyáltalán nincsenek anyagi vágyai, egyedül az ő szívük mélyén ülök. Még bhaktám bhaktái is nagyon kedvesek Számomra, saját bhaktámról nem is beszélve.”

(Srimad-bhagavatam. 9.4.63)

Krisna valaha is elhagyagolta a bhaktáit, vagy rosszul bánt velük? Ígérd meg nekem, hogy ma megnézed, van-e ilyen érzés a szívedben, és tűntesd el onnan. Ha nincsenek ott ezek a kövek, a lelki életünk sokkal jobban fog működni, amikor tudat alatt vagy közvetve nem vádoljuk Krisnát semmiféle fogyatékossággal.

„Óh, legkiválóbb bráhmana! Azon szentek nélkül, akiknek Én vagyok az egyetlen célja, nem vágyom arra, hogy transzcendentális boldogságomat és legfelsőbb rendű kincseimet élvezzem.” (9.4.64)

Vegyük le Krisnát a vádlistánkról, hogy leessen a csomókból álló béklyó a szívünkről. Ne foglalkozzunk vele, ha nem értjük teljes mértékben, hogy miért értek kihívások a múltban vagy a jelenben. Noha soha nem fogjuk megérteni, hogy az életünknek miért voltak nehéz időszakai, és váltakozott a tél, tavasz, nyár és az ősz, azt akarjuk, hogy a Krisnának végzett szolgálatunk táncolva haladjon előre, és mentes legyen az akadályoktól.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. október 7., 5:53 ·

Tovább

Szvámik és parfümök

dec 08

A nőiesség hulláma árasztja el őket, világos fotókon mutogatják magukat a nők, mintha teljes elégedettséget merítenének egyfajta illatból, az orrlyukaik a levegő egzotikus illatától kitágul: a két szvámi így küzd, miközben Kijev vámmentes parfüm részlegén ügyetlenkedik az ukrán reptéren.

Rádhastami előtti nap volt. Niranjana Szvámi és én nemrég jöttünk el a hatalmas ukrán fesztivélról, melyen idén 8000 ember vett részt. Új Vraja Dhamaba tartottunk Magyarországra, hogy ott ünnepeljük meg Srimati Radharani megjelenési napját. Istentestvéreink, Candramauli Szvámi és Suresvara Prabhu is velünk tartottak.

Már lehagytuk az útlevél ellenőrzést, amikor Niranjana Maharajanak az az ötlete támadt, hogy vegyünk valamilyen ajándékot Krisna legkedvesebb társának.

- Menjünk el a duty free boltba, és vegyünk neki valamilyen parfümöt.

Először azt gondoltam magamban:

- Micsoda odaadás! Miért is nem jutott ez nekem eszembe? – aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem értek a parfümökhöz. Feltételeztem, hogy Niranjana Maharaja viszont értett hozzájuk, ezért felülemelkedtem a tiltakozásomon, ahogy az üzlet felé haladtunk.

Micsoda remek ötlet Sri Sri Radhe-Syamanak, Új Vraja Dhama uralkodó murtijainak finom illatott adni!

Küldetésünk második percében egymásra néztünk, és így döntöttünk:

- Hare Krisna. Tűnjünk innen!

Ahogy gyorsan kimenekültünk, Niranjana Szváminak eszébe jutott, hogy tavaly egy vele utazó grihastha pár milyen ügyesen vásárolt parfümöt a murtiknak. Purusartha Prabhu felesége bevetette magát a duty-free üzletbe, öt perccel később már fel is bukkant, és nagy önbizalommal a kezében lévő dobozra mutatott:

- Ez jó lesz!

Olyan könnyűnek tűnt a küldetés. A szvámiknak viszont be kellett ismerniük, hogy zavarba jöttek. Gyorsan feladtuk.

- Ajándékot akartam vinni Srimati Radharaninak. – szólt Niranjana Maharaja.

- Énekelj neki; japázz előtte. – javasoltam.

Később a Budapestre tartó repülőn jött az ötlet.

- Lehet, hogy meg kellett volna kérni az egyik eladót, hogy segítsen kiválasztani a parfümöt.

Mivel ismertünk bhaktákat, akik duty-free üzletben dolgoztak, nem voltam ebben olyan biztos. Elmesélték nekem, hogy ha egy férfi odamegy egy hölgy eladóhoz, hogy tanácsot kérjen parfüm ügyben, az olyan, mintha egy nő tanácskozna egy használt autó kereskedővel arról, hogy szerinte milyen a jó autó – mindkét vevő az eladók álma. Mivel a nők általában semmit sem tudnak a kocsikról, a férfiak pedig a női illatok világáról. Az eladó mindkét esetben valami gagyit sózna rá a vevőre csillagászati áron, vagy a legdrágább terméket dupla áron kínálná neki.

Úgy ért véget ez a kis epizód, hogy elismerésünkkel adóztunk azok felé, akik járatosak annak tudományában, hogy lehet Rádhának és Krisnának a legfinomabb illatokat beszerezni és felajánlani. Radhastami napján azt ajánlottuk fel Srimati Radharaninak, amit tudtunk: kirtanokat és leckéket tartottunk, táncoltunk és elfogadtuk a lakomát, majd könyörögtünk Srila Prabhupadahoz, hogy Radharani egyszer az Ő Krisnájának a figyelmébe ajánljon minket.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. szeptember 25., 15:29 

Tovább