Budapesten a világhírű lelkitanítómester most kedden

aug 21

20140403riZ9J4r4

 

A szürke hétköznapok ötven színes árnyalata

A modern civilizáció betegségeit többek között a mindennapi hatások által keltett feszültségekre lehet visszavezetni, hiszen a felfokozott élettempó miatt folyamatos stressznek vagyunk kitéve.Ez rengeteg energiát emészt fel bennünk és egyben a negatív érzelmeink táptalaja is, amik a gyomnövényekhez hasonlóan képesek terjedni a tudatunkban. A különféle fizikai és érzelmi hatások kezdeti tünetei hosszútávon krónikus betegségekhez vezetnek, és a gyógyszeripar megoldásai kémiai úton tovább rontják az állapotot.
A jóga többezer éves tudománya korunk szélsőséges problémáihoz is hatékony megoldásokat tud nyújtani, és az eredményei által a legszkeptikusabb tudományos körökben is egyre több hitelt nyer az alternatív gyógyászat és a holisztikus szemlélet.
Dévamrita Szvámi világhírű spirituális tanítómester a leghatékonyabb stresszkezelési módszererek alkalmazásáról tart előadást, és útmutatót kínál a tudatos világkép által tapasztalható harmonikus élet felé.

- Az előadás angol nyelven, magyar fordítással hallható.
~ A megfelelő tudatállapotra hangolódás érdekében programunkat transzcendentális mantra meditációval kezdjük ~
A részvétel díjmentes, szeretettel várunk! ॐ

Helyszín:

Govinda Étterem és jógastúdió

- Vigyázó Ferenc utca 4, Budapest 1051, Magyarország

18:00-20:00

Tovább

Szeretem az elmémet. És te szereted a tiédet?

jún 27

Igen, az élet olyan nyugodt, amikor bízunk az elménkben, relaxálunk és sütkérezünk benne. Engedjük szabadjára a gyeplőt, igazából dobjuk is el. Végül is ez a mi saját elménk, oly közeli és kedves társ, imádandó és elragadó. Legalábbis az elmém szerint.

 

A Bhágavatam tanításai szerint az anyagi létezés egy színdarab, mely az elmén keresztül zajlik. Az elme felszínes dolgokat kohol, úgymint boldogság és szenvedés, és elmélyülünk az egyik, majd a másik életben, az egyik testről a másikba ugrálva.

 

Krisna azt mondja a Gítávan, hogy az elménél az intelligencia magasabb rendű, és még annál is magasabb rendű a lélek. A bhkati-yoga azt jelenti, hogy arra használjuk az elmét, hogy Krisnára és az Ő szolgálatára gondoljunk (egy és ugyanaz), és közvetlen felettese, azaz az intelligencia irányítása alatt tartsuk az elmét. Ekkor a saját önvalónk, vagyik a lélek fokozatosan feltárul, és amint fejlettebbek leszünk, a Felsőlélek elkezd minket személyesen is oktatni.

 

Sukadeva Goszvámi látja el a bhakti gyakorlóit létfontosságú tanáccsal Krisnához vezető utukon:

„Ahogyan azonban a ravasz vadász nem bízik a rabul ejtett állatokban, mert azok elfuthatnak, úgy a lelki élet fejlett síkján álló emberek sem bíznak az elmében, sőt mindig éberen figyelik annak működését.

Minden tanult tudósnak ez a véleménye: Az elme természete nagyon nyughatatlan, ezért senki se barátkozzon vele! Ha bízunk benne, bármikor becsaphat minket.  (Srímad-Bhágavatam 5.6.2-3)

 

Ellenkezzünk.

Ez a figyelmeztetés nem csak az új bhaktáknak, az új hívőknek szól? Már itt vagyok egy ideje, itt az ideje, hogy hagyjam megtörténni a dolgokat.

 

Hadd lazítsak végre, minden lelki gyakorlatot a magamévá tettem, ezért most már nem kell az a sok szabály. Elég, ha csak jámboran élek, ahogy azt a legtöbben teszik, miközbn természetesen hisznek Istenben, azaz Krisnában.

Ostoba bhakta, hallgass Visvanáth Csakravarti Thakurra, aki részletesen elmondja, hogy az elme, mint egy kaméleon, mindig más állapotba kerül. Az egyik pillanatban tiszta, a következőben szennyezett. A ravasz csaló olyanokkal barátkozik, akik megbíznak benne; aztán kirabolja és legyilkolja őket. Ehhez hasonlóan a feltételekhez kötött lélek elméje néha valóban tiszta, mentes a kéjvágytól és a dühtől, és hajlandó odaadó tetteket végezni. Aztán egy gyanútlan pillanatban, miután a bhakta egy kicsit hátradőlt, hirtelen visszaviharzik az anyagi elme, elárul minket, miközben az anyagi szennyek cunamijában fuldoklunk. Így esik le a bhakti gyakorlója.

 

 

 

Cakravartipáda kijelenti, hogy amikor a régóta gyakorló jógi még mindig hisz az elmének, az elme iránti bizalma nyilvánvalóvá válik, amikor elveszítik összegyűjtött erejüket, és elemésztik lemondásaik gyümölcsét. Idővel az egyre erősődő kendőzetlen igazság lecsap, és észrevétlenül elkapja őket.

 

Sukadeva Goszvámi így folytatja szigorú utasításait (SB 5.6.4-5):

„A hűtlen asszonyt nagyon könnyen elcsábítják szeretői, akik néha még meg is ölik a férjét. Ha a jógi esélyt ad az elméjének, és nem tartja kordában, az elme utat fog engedni az ellenségnek, vagyis a kéjnek, a dühnek és a mohóságnak, melyek kétségtelenül el fogják pusztítani.

A kéj, a düh, a büszkeség, a mohóság, a siránkozás, az illúzió és a félelem alapvető oka az elme. Mindezek együtt alkotják a gyümölcsöző tettekhez fűző köteleket. Hol az a bölcs ember, aki megbízna az elmében?”

 

Saját magunkat sodorjuk veszélybe, ha nem követjük ezt a fontos tanácsot.

 

 

2013. október 02. 12:35

 

Tovább

Ukrán Fesztivál utózönge

jún 27

 

A világ legnagyszerűbb transzcendentális show-műsora ért véget, mely minden évben egyre jobb és hatalmasabb. A mayapuri fesztiválhoz képest több mint kétszer annyi bhakta vett rajta részt, egy átlagos város népességének négyszerese, így az ukrán ISKCON fesztivál túlszárnyal minden földi ISKCON-rendezvényt. A fesztivál szervezés tekintetében is brillíroz.

 

A résztvevők nagy része Ukrajnából jött, a sort a szomszédos orosz gyülekezet folytatja, a fejlett országokból származó, vagyis angol, kanadai és ausztrál stb. parányi csapattal megspékelve.

 

A fesztivál során Rádhanátha Szvámi megjegyezte, hogy az ukrán bhakták „semmit sem vesznek készpénznek.” Egy mellettünk elhaladó idősebb bhakta mosolya is örökké a szívünkben él, és sosem felejtjük el. Ahogy azt tavaly is említettem, a fejlett országokban élő bhakták közötti kapcsolat elég bizalmassá és megkopottá válhat, ami a gurukat és tanítványaikat illeti. Jellemezheti őket egyfajta olyan hozzáállás, hogy „Úgy is mindig itt van, nem nagy ügy.”

 

Elmondtam Niranjana Szváminak, Ukrajna GBC-jének és lelki alappillérének a megvalósításomat: „Én csak a saját megtisztulásom érdekében vagyok itt.” Remélhetőleg az ukrán bhakták meghökkentő őszintesége és nyíltszívűsége át fog ragadni rám is. Ártatlanságuk és szándékaik tisztasága vonzza Krisna áldását. Talán Krisna kegyének egy része rám is hull majd.

 

Ahogy Krisna mondja a Gítában (5.11):

„A yogik lemondanak minden ragaszkodásról, és testükkel, elméjükkel, értelmükkel, sőt érzékeikkel is egyedül a tisztulás érdekében cselekszenek.”

 

Ukrajnai utam során az orosz határhoz közel eső Lugansk-ba érve ezen a Gíta-versen meditálok, és remélem, hogy ez lesz a pártfogóm és útmutatóm.

 

2013. szeptember 28., 9:15

Tovább

Visszatérés a Facebook-ra

okt 01

- Bármikor jössz hozzánk, a föld megmozdul – mondta nekem az egyik új-zélandi Bhakti Lounge tag Wellingtonban. Nem, nem csak egyszerűen hízelgett nekem.

Noha gyakran változtatom földi tartózkodási helyemet, valahogy mindig sikerült olyankor Wellingtonban tartózkodnom az elmúlt négy hét alatt, amikor éppen egy nagyobb földrengés sújtotta a területet.

Első alkalommal egy – Új-Zélandhoz képest – hűvös július 21-ei vasárnapon egy bérház harmadik emeletén szálltam meg. Miközben az elképzelhető legkiszolgáltatott helyzetben időztem a mosdóban, hirtelen éreztem, hogy az épület meginog, mintha guruló kerekeket építettek volna a ház alapozása alá.

Mitévő legyek?

- Micsoda világot élünk! – gondoltam. – Képtelenség békés körülmények között könnyíteni magadon!

Pusztán egy vékony ruhadarab fedte a testemet deréktájt, mégis szaladjak ki a lakásból, le a lépcsőn ki a hidegbe?

Elkezdtem énekelni a Hare Krisnát, miután az első rengéshullám alábbhagyott, aztán úgy döntöttem, ha már fel kell adnom a testemet, a tetemem inkább legyen tiszta. Miután befejeztem a fürdőszobai rituálét, lezuhanyoztam, és közben azon tűnődtem, mi jöhet még, hiszen sosem lehet tudni, mikor ér tényleg véget egy földrengés, mikor vagyunk tulajdonképpen túl a nehezén.

Az elkövetkező 24 órán át folytatódtak a rengések. A vasárnapi program a szokásos menetrend szerint zajlott a Bhakti Lounge-ban, és Krisnához annyi vendége jött, mint máskor.

Most, hogy tapasztalatot szereztem a földrengések terén, mélyen együttérzek azokkal, akiket megrázta már egyszer egy ilyen esemény. Na dehogy újra?

Átutaztam az óceánt, majd egy hónappal később még éppen időben tértem vissza Wellingtonba, hogy elcsípjek még egyet augusztus 16-án, amely erősebbnek bizonyolt a korábbinál.

Noha a wellingtoni és a christchurchi rengés is elérte a 6-os fokozatot, ezúttal mégsem követelt emberáldozatot, senki sem sérült meg és nem dőltek össze épületek. Az utórengések egész nap és még éjjel is folytatódtak, melyek közül kettő is elérte az 5-ös fokozatot.

A Srímad Bhágavatam így emlékezet minket (10.14.58): „Akik elfogadták az Úr lótuszlábának hajóját — az Úrét, aki a megnyilvánult kozmosz menedéke, és aki Muráriként, Mura démon ellenségeként híres —, azok számára az anyagi világ olyan csupán, akár a borjú patanyomában összegyűlt víz. Az ő céljuk a param padam, Vaikuntha, az a világ, ahol nincs anyagi nyomorúság, nem pedig az a hely, ahol minden lépésnél veszély fenyeget.”

Hol lelünk biztonságra ezen a világon – talán a föld felett, a levegőben?

Vegyük a néhány hónappal ezelőtt a Times of Indiában megjelent hírt:

Az Air India egyik Bangkokból Delhibe tartó 166 utast szállító járatán a másodpilóta elhagyta a pilótafülkét és kiszaladt a mosdóba, és a légikísérőnek megengedte, hogy elfoglalja a helyét az irányítópultnál.

Pár perccel később a kapitány is kiment, ezúttal két stweardesst oktatott ki sebtiben arról, hogyan kell a járművet vezetni.

Az első és a másodpilóta magára hagyta a két légikísérőt, majd az utastér első osztályán kényelembe helyezték magukat, és elaludtak.

Már ötven perce horpasztottak, amikor az egyik stewardess véletlenül kikapcsolta a robotpilótát, veszélybe sodorva ezzel a gépet. Felriadva a szendergésből a két pilóta visszarohant a fülkébe.

Mind a négy elkövetőt – az első- és másodpilótát és a két légikísérőt is – kiiktatták majd később felfüggesztették.

Üdvözöllek az élvezetekkel teli, biztonságos anyagi világban!

 

 

Dévamrita Svámi, 2013. augusztus 21., 2:34

Tovább

Kik azok a Bhakti-irtók?

jún 23

Amikor úgy tűnik, hogy Krisna elérhetetlen, és a szolgálata közbeni fejlődéstől fényévnyi távolság választ el minket, frusztráció és harag költözhet a szívedbe.

 

- Miért olyan nehéz ez a valóban értelmes folyamat? – kiáltunk fel. Aztán olyan versre bukkanunk, mint a következő:

„Az odaadás tökéletességét két okból nagyon nehéz elérni. Az első az, hogy ha az ember nem ragaszkodik Krisnához, nem tehet szert az odaadás tökéletességére még akkor sem, ha sokáig végez odaadó szolgálatot, a második pedig az, hogy Krisna nem adja meg könnyen az odaadó szolgálat tökéletességét.” (Caitanya-caritamrita. Madhya lila 24.172)

- Idesüssetek! – mondjuk magunknak, lehangoltan és csüggedten. – Igazolást kaptam arra, hogy elbátortalanodjak. Az igazi bhakti a legnagyobb kincs, de szinte lehetetlen elérni.

Ez a vers azonban mélyebb jelentéssel is bír.

Elárulja nekünk, hogy Krisna, aki a szeretet legfelsőbb ismerője, pontosan tudja, mit akar tőlünk. Azt is tudja, hogyan szerezze meg tőlünk.

Krisna látni akarja, hogy a bhakta valóban őszinte és komoly-e, és nincsenek-e rejtett indítékai. Nem szeretnéd, hogy valaki így szeressen téged? Nem vágyik erre a szíved?

Akkor meg miért is hibáztatnánk Őt, az igazi szeretet legfelsőbb ismerőjét amiatt, hogy pontosan tudja, hogyan hozza ki a legtöbbet akár a szerelemből is?

Srila Prabhupada elmondja a magyarázatban, hogy amikor a bhakták erőfeszítései ragyognak az őszinteségtől, komolyságtól és az anyagi napirendtől való mentességtől, az odaadó szolgálat tökéletességét könnyen el lehet érni. Ismétlem: könnyen el lehet érni.

Ismerjük el: mi vagyunk a saját bhaktink irtói és akadályozói. Mi tehetjük a saját magunk számára olyan könnyűvé, az Úr Cairanya, a Legfelsőbb Bhakti-könnyítő szolgáinak a vidám szívű szolgáiként pedig különösen.

 

Dévamrita Szvámi 2013. június 1.

Tovább

Menekülés a transzcendentális beavatkozás elől

jún 18

–  Bármire van is szükséged, próbáld meg elérni!  halljuk sokaktól mostanában. – Ragaszkodj a tulajdonodhoz, gondolkodj úgy, ahogy neked tetszik, légy olyan, amilyennek szükségét látod. Így túl fogod élni a napot.

Higgy valamiben, a vízisíelésben, a kávéban, Krisnában, a karrierista viselkedésben, Buddhában, az érzékiségben, az utazásban, Jézusban, a búvárkodásban. Nézd meg, milyen módszer működik a te esetedben.

Emlékezz arra, hogy nem számít, miben hiszel, a hited csakis rólad szól. A testedről és az elmédről. Végül is ki tudna bármit is az átmáról, azaz lélekről? Ha Isten létezik, a Nagy Akárkicsodától származik az élvezetre szolgáló testünk és elménk, nem?

Vedd csak el, amire szükséged van; add azt, amit szerinted tudsz. Ez a Sötétség Korszakának dharmája. Bármiben higgyél is, ne engedd, hogy egy felsőbb lény irányítson téged. Mondd ki hangosan:

– Hadd éljem a magam életét! – Mondd szelíden ugyanazt a dolgot, ha azt akarod, hogy az emberek előtt alázatosnak tűnjél. Ahogy egy materialista filozófus azt megfogalmazta, az igazi boldogság nem más, mint annak az érzete, hogy egyre inkább te uralkodsz, míg legyőzöd a saját hatalmad és terveid elleni szembeszállást.

Az a bajunk Krisnával, hogy túl tevékeny és túl közel van. Először is mint legfelsőbb élvezőnek ott vannak az eredeti, irigylésre méltó kedvtelései, melyeket a lelki és anyagi világban is egyaránt élvezhet. Aztán ott van a kiterjedése a szívben, nem számít, milyen testet kapunk.

Sőt, nem lustálkodik ott a szívünkben, ahogy azt Srila Prabhupada mondta egyszer. Tevékeny, mint tanú és jóváhagyó. Segít beteljesíteni a vágyainkat, és igyekszik minket befolyásolni. Annak a gondolata, hogy jelen van a szívünkben, tanácsot ad, hízeleg, kampányt indít, zavarja meg az anyagi tudatunkat, ezért fel akarunk lázadni ellene.

– Nézd, a szívem a saját magánügyem és birodalmam. Bizalmasan elzárt helyen dobog. Tudjuk ugyan, hogy ott van a Felsőlélek a lényünk közepén… Kedves Uram itt a szívemben, adj egy kis teret nekem… függetlenséget, hogy úgy éljem az életemet, ahogy szeretném!

 

Dévamrita Szvámi, 2013. május 2. 10:48am

 

 

Tovább

Amit nem kívánsz magadnak se

jún 14

Szabadon dönthetünk, vajon az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de ezért semmiféle boldogság és elégedettség nem származik majd fiatalos erőfeszítésünk nyomán, amit a későbbiekben élvezhetnénk. Az igazán fiatal, aki a szívében az, a mai technokrata társadalomban azonban ez azt jelenti, hogyan tudjuk minél bonyolultabbá tenni az életünket mindenféle kütyükkel, és csak belegabalyodunk a jó öreg érzékek és azok tárgyainak hálójába. A fiatalon tapasztalt boldogság ideiglenes káprázat, mely addig tart, mint egy hullócsillag útja – felvillan pár pompás másodpercre, majd az éjszakai ég mély sötétje elnyeli.

Ahogy a Bhágavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint véget ér a lelkes ifjú titán érzékeinek energikus tobzódása, szépen lassan vonakodva kiábrándul belőle, aztán akár kétségbe is eshet és még keserűbbé válhat az élete hátralévő részére.

Lelki tudás nélkül a vénülő feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége a keserűség és cinizmus ellen az, ha megpróbál másodlagos élvezethez jutni a gyerekek és unokák révén. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába fog, és azt reméli, hogy így némi elismeréshez és önbecsüléshez juthat, noha egyáltalán nincsen semmilyen lelki tudás birtokában, mely szükséges lenne ahhoz, hogy valóban igazi, tartós változást hozzon valaki másnak az életébe.

 

Dévamrita Szvámi 2013. április 1., hétfő, 9:55am

Tovább

Amit el akarsz kerülni az életben

ápr 04

Szabadon dönthetünk, hogy az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de valójában nem származik semmilyen lelki boldogság és elégedettség a tetterős fiatalkor fáradozásaiból. A fiatalság és a szív fiatalsága a mai technokrata társadalomban azt jelenti, hogyan bonyolítsuk az életünket mindenféle kütyükkel, és hagyjuk, ahogy a jó öreg érzékek elmerülnek az érzéktárgyak élvezetében. A fiatalság során tapasztalt boldogság időleges illúzió, mely addig tart, mint egy hullócsillag fénye – felvillan néhány remek másodpercre az égen, majd az éjszaka szétterülő sötétsége elnyeli.

Ahogy a Bhagavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint leáldozik az érzékek napja, a lelkes fiatal élvező vonakodva ábrándul ki és kétségbeesetten hajszolja az élet még posványosabb élvezeti morzsáit.

Lelki tudás híján a korosodó feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége, hogy keserűségbe és cinizmusba fojtja csalódottságát és megpróbál pótélvezethez jutni a gyerekeken és az unokákon keresztül. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába vagy jótékonysági tevékenységbe fog, és azt reméli, hogy elismerést kap ezért, és az önértékelése is helyreáll, noha semmilyen lelki tudásnak nincsen birtokában, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy valódi, tartós változást hozhasson mások életében.

 

 Dévamrita Szvámi  2013. április 1., 9:55

Tovább

Az a másik erdő

feb 26

Az anyagi élvezet erdeje csak sovány, gyötrelmes és csekély nemi élvezetet biztosít a hatalmas akadályokkal és az elkeserítő hiányosságokkal való küzdelemért cserébe. Az anyagi síkon képtelenség kiegyensúlyozott életet élni, mert az irányítást nélkülöző elme és érzékek diktálják az egész ideiglenes műsor menetét.

A másik lehetőség? Krisna legfelsőbb játszótere, a vrindávanai erdő végtelenül vonzza mind az öt érzékszervet. Ott a tökéletesen lelki érzéktárgyak táplálják a lelki test összes lelki érzékszervét. Persze Krisna óhaja diktál a boldogsággal teli erdei kalandok tekintetében. Ne feledjük soha a legfontosabb különbséget: Krisna közvetlen élvezethez jut, míg mi, parányi részei az Ő szolgálata és élvezetének megízlelése által jutunk elégedettséghez.

Ha pusztán arról hallunk, Krisna hogyan leli kedvét vrindávana erdejében, máris megkönnyebbülünk az anyagi létezés lángoló erdőtüze közepette. Sőt, mi több, ha figyelmesen hallgatjuk, Krisna hogyan élvez, fokozatosan közelebb jutunk az élet legmagasabb rendű energiájához: a Krisna iránt érzett tiszta szeretethez.

Szemek: Vrindávana erdejének megkapó szépsége – fák, virágok, tavak, folyók – örömöt okoznak a látóérzéknek.

Orr: a lótuszvirágok mindenütt jelen lévő illata felélénkíti a szagló érzéket.

Fülek: a madarak, méhek és más erdei állatok elbűvölik a hallás érzékszervét.

Nyelv: az áttetsző tavak édes vizének finom íze, melyet az erdei szellő magával hoz, felélénkíti az ízlelő érzékünket.

Tapintás: a szél magával hozza az erdőből a hűsítő vízcseppeket, és ez ingerli a tapintó érzéket.

Krisnát elégedetté teszi a vrindávanai erdő hangulata. A Legfelsőbb Élvezet Személyisége személyesen is értékeli, ahogy az erdő igyekszik Őt szolgálva a kedvére tenni. Menjünk hát mi is oda:

 „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége végigpillantott az erdőn, mely méhek, vadak és madarak elbűvölő hangversenyétől visszhangzott. Egy tavacska, melynek kristálytiszta vize olyan volt, akár a nagy lelkek elméje, valamint a szellő, mely a százszirmú lótusz aromájától illatozott, még csodálatosabbá varázsolta a vidéket. Mindezek láttán az Úr Krisna úgy határozott, élvezetet merít az áldásos környezetből.” (Srimad-Bhagavatam 10.15.3)

 

Dévamrita Szvámi, 2013. február 13., 15:04 ·

Tovább

Cselszövő erdő

feb 18

Melyik erdő tetszik neked? Az élet számomra két erdő közötti választás. Nézzük a lehetőségeket. Először is az anyagi élvezet erdejét, mely igencsak ismerős terep számunkra. A Srímad Bhágavatam ötödik éneke leírja, hogy ez a földterület anyagi lehetőségeket, birtoktárgyakat és érzéktárgyakat kínál – mind csakis nekem és számomra.

Élvező mentalitásunk eredménye az élet testi felfogása: „Meg kell szereznem.” Aztán pedig: „Még több kell belőle!” Mint amikor a kereskedők kutatnak értékes tárgyak után, vagy a nemzetek fúrják ki a földet olajért és stratégiai fontosságú ércekért, úgy hatol egyre mélyebbre az elménk az érzék-kielégítés, sikerek és mások kihasználásának erdejében. Végül is, mi vagyunk az uralkodó faj, az élvező, nem? Sajnálatos módon, amit kifizetődőnek véltünk, az a szellemi lélek számára a belebonyolódás rémálmává válik. A 13. fejezet összefoglalója szerint:

 „Ebben az erdőben rablók garázdálkodnak (a hat érzék), valamint vérengző vadállatok, sakálok, farkasok és oroszlánok élnek (a feleség, a gyermekek és a többi rokon), akik csupán a családfő vérét szívják. Az erdei rablók és a vérszívó vadállatok összefognak, hogy elvegyék az anyagi világban élő ember minden energiáját. Van az erdőben egy sötét verem is, melyet fű borít, s melybe könnyen beleeshetünk. Az erdőbe belépve számtalan csábító anyagi dolog ejt rabul bennünket, s így az anyagi világgal, társadalommal, barátsággal, szerelemmel és családdal azonosítjuk magunkat. Amikor szem elől tévesztjük az ösvényt, eltévedünk, s nem tudjuk többé, merre menjünk. Vadállatok és madarak támadnak ránk, és áldozatul esünk a számtalan vágynak is. Mindenkire hatalmas küzdelem vár ebben az erdőben, s közben csak ide-oda bolyong. Elbűvöl minket az ideiglenes boldogság, s állítólagos szenvedések gyötörnek bennünket. Ebben az erdőben az ember csak szenved a nem létező boldogságtól és boldogtalanságtól. Néha egy kígyó (a mély alvás) támad ránk, majd a kígyómarás hatására eszméletünket vesztjük, tépelődünk, és megzavarodunk kötelességünk végrehajtását illetőleg. Néha a feleségünkön kívül más nőkhöz is vonzódni kezdünk, így azt gondoljuk, hogy a házasságon kívüli szerelmet élvezzük egy másik nővel. Különféle betegségek, bánat, a nyár és a tél támadnak meg minket. Így szenvedünk az anyagi világ erdejében az anyagi lét fájdalmaitól. Az élőlény abban a reményben, hogy egyszer majd boldog lesz, örökké egyik helyről a másikra vándorol, ám egy materialista ember sohasem lehet boldog az anyagi világban. Szakadatlanul anyagi cselekedeteket végez, ezért örökké zavarban van. Elfelejti, hogy egy nap meg kell halnia. Noha végtelen szenvedésben van része, az anyagi energia illúziójában mégis anyagi boldogságra vágyakozik, így teljesen megfeledkezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatáról.”

Srímad Bhágavatam 5. ének 13. fejezet összefoglaló

Ez csak a fejezet összefoglalása. Gondoljunk bele, milyenek lehetnek a fejezet versei és magyarázatai! És mivel a hallgatóság nem teljesen értette meg a 13. fejezetben leírt erdő allegóriának fontosságát, a beszélő tovább magyarázza a következőben.

Áruljátok el nekem, hogyan eshetünk tévedésekbe, amikor ott van az orrunk előtt minden lényeges, alapos információ? Igen, Maya csal tőrbe minket. Gürizünk, küzdünk, kimerítjük saját magunkat, hogy hazugságban élhessünk. Az emberek őrült módjára vágják ki a Föld erdőit, de mivel nem segíti őket ebben Krisna, egy valamit sosem fognak tudni kiirtani: az anyagi élvezet erdejét.

De mi van a másik választható erdővel? Legközelebb megtudjátok.

Forest

Chowpatty Festival, Mumbai © 2013 Michelle Haymoz

 

Dévamrita Szvámi, 2013. február 4., 10:52 ·

 

 

Tovább