Amit nem kívánsz magadnak se

jún 14

Szabadon dönthetünk, vajon az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de ezért semmiféle boldogság és elégedettség nem származik majd fiatalos erőfeszítésünk nyomán, amit a későbbiekben élvezhetnénk. Az igazán fiatal, aki a szívében az, a mai technokrata társadalomban azonban ez azt jelenti, hogyan tudjuk minél bonyolultabbá tenni az életünket mindenféle kütyükkel, és csak belegabalyodunk a jó öreg érzékek és azok tárgyainak hálójába. A fiatalon tapasztalt boldogság ideiglenes káprázat, mely addig tart, mint egy hullócsillag útja – felvillan pár pompás másodpercre, majd az éjszakai ég mély sötétje elnyeli.

Ahogy a Bhágavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint véget ér a lelkes ifjú titán érzékeinek energikus tobzódása, szépen lassan vonakodva kiábrándul belőle, aztán akár kétségbe is eshet és még keserűbbé válhat az élete hátralévő részére.

Lelki tudás nélkül a vénülő feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége a keserűség és cinizmus ellen az, ha megpróbál másodlagos élvezethez jutni a gyerekek és unokák révén. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába fog, és azt reméli, hogy így némi elismeréshez és önbecsüléshez juthat, noha egyáltalán nincsen semmilyen lelki tudás birtokában, mely szükséges lenne ahhoz, hogy valóban igazi, tartós változást hozzon valaki másnak az életébe.

 

Dévamrita Szvámi 2013. április 1., hétfő, 9:55am

Írj kommentet