MÓHÓSÁG 3.nap 1.rész

jún 29

Dévamrita Szvámi 2003. október 01. Divnomorsk

Ma folytatni fogjuk a Krisnáról és a mohóságról szóló beszélgetésünket.  Mivel Krisna bhaktái próbáltok lenni, ezért nyilván érdekel titeket Krisna. Arról már beszéltünk, hogy amikor szeretünk valakit, akkor minimum érdeklődünk az iránt a személy iránt. Abból állapíthatjátok meg, hogy a Krisna-tudatotok egyre sikeresebbé válik, hogy egyre jobban érdeklődtök Krisna iránt.

Már említettük, hogy a vrindávani tehénpásztorlányok nem azért akarták Krisnát férjül, hogy a saját érzékeiket elégítsék ki. Egyszerűen úgy gondolták, ha Krisna a férjük lenne, több örömöt szerezhetnének neki. Krisna bhaktájának lenni azt jelenti, hogy valaki Krisna boldogságán töri a fejét. Azt szeretném kérni tőletek, kérdezzétek meg magatoktól, hogy ti mennyire vagytok Krisna bhaktái? A Krisna-tudat nem csak elméleti dolog, ahogy ebben az anyagi világban a másokkal való kapcsolatotok sem elméleti. Ebben a világban élni azt jelenti, hogy belefolytok mások tevékenységeibe, neveibe, formáiba, tulajdonságaiba, de az a probléma más evilági neveivel, tulajdonságaival, tevékenységeivel, hogy mind ideiglenesek. Ha te lélek vagy, az azt jelenti: örök elégedettségre vágysz. Meg kell vizsgálnod a cselekedeteidet, és be kell látnod, a szíved ideiglenes dolgokból fakadó örök elégedettségre vágyik, ami nagyon aggasztó. Látjátok, a szívetekben tagadhatatlanul ott van a szeretetre való vágy, ezzel semmi baj nincs, de tudnotok kell, hogy mi a teendő a szeretetre való hajlamotokkal. Akkor hát mi a baj az anyagi élettel?

Bhakta: Minden ideiglenes.
Dévamrita Szvámi: Igen. Mi még?
Bhakta: Minden élvezet szenvedéshez vezet. Születés,  öregkor, betegség, magányosság. szeretet hiánya, nincs boldogság.

Szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy másképpen vizsgálódjatok. Az a probléma az anyagi világgal, hogy a szeretetre való hajlamunkat ide-oda irányítjuk, csak éppen oda nem, ahova kellene. Gondolkozzatok el ezen. A szívedben rejtett formában ott van a szeretni akarás, de mindenkinek adsz belőle, kivéve annak akinek kellene. Itt mindenki szeret szeretni, igaz? Van itt valaki, aki a szeretet, szerelem ellen van? A hölgyek könnyedén azt mondják, hogy igen, ők elismerik a szerelmet, a férfiak nem fogják bevallani, de ők is szeretik.
Gondolkozzatok el ezen. Az az én problémám az életben, hogy nem tudom hova kellene irányítani a szeretetemet. Hát nem egy érdekes módja az életünk vizsgálatának? Először is nem tagadod, hogy jelen van benned a szeretetre való hajlam. Még a férfiak sem tagadhatják, hogy vonzódnak a szerelemhez, nekik is van hajlamuk a szerelemre. Először is valljuk be, a Krisna-tudatban elengedhetetlen, hogy belássuk, van hajlamunk a szerelemre. Igen, ez az anyagi világ ideiglenes és tele van szenvedéssel, de ne felejtsük el , hogy az ideiglenesség és a szenvedés főleg a szeretetre való hajlamunkkal kapcsolatos. Ez nagyon frusztráló olyan dolgot szeretni, ami ideiglenes. Nagyon aggasztó és nyomasztó anyagi dolgot szeretni. Még egyszer: vannak a rosszul felhasznált szerelemre való hajlamok, és minél hamarabb értjük ezt meg, annál hamarabb egyenesbe tudjuk hozni az életünket.
Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk, mit csináljunk a szerelemre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztétek ezt már ezelőtt: „Kedves szerelemre való hajlamom, nem tudom, mit kellene csinálnom veled!” Tegyétek fel a kezeteket. Igen, ez legbelül ott van.

Tényleg zavarodottá válhatunk, ha nem tudjuk mi tévők legyünk a szeretetre való hajlamunkkal. Közületek hányan éreztetek már így?

- Kedves szeretetre való hajlamom, nem tudom, mihez kezdjek veled!

Tegyétek fel a kezeteket. Jelen van, ugye? Bennetek van, és egyre jobban dagad fel, de nem tudjátok, mihez kezdjetek vele, jön ki az orrotokon, a fületeken. Néha csak szeretnénk ordítani – Akarok valakit, akit szerethetek!

Először is be kell ismernünk, hogy van ilyen vágyunk. A Krisna-tudatban nem tagadjuk ezt le, akkor se, ha brahmacarik, grihasták, vanaprasták vagy sannyasik vagyunk. Nem tagadjuk: szükségünk van rá, hogy szerethessünk. Mihez fogunk kezdeni a szeretetre való hajlammal, Hogyan és kit fogunk szeretni? Erről szól a bhakti jóga.
Szeretném, ha megértenétek, hogy a Krisna-tudat a szeretet vallása. Krisna a legfelsőbb szerető. A szerelem azonban nem olcsó dolog. Meg kell tisztulnunk hozzá a bhakti jógában. Szerintem nagy szívességet tennétek azzal magatoknak, ha beismernétek, hogy van hajlamotok a szerelemre, és arra alapozhatjátok az életeteket, hogyan fogtok szeretni. Praktikus tanács az életre, nem? Mindannyian azt nézitek, hogyan tudtok gyakorlatias életmódot folytatni. Akkor miért nem lehetséges, hogy amikor felkeltek reggel, eltervezitek hogyan fogtok aznap szeretni? Jót tesz ez az elhatározás mindkét nem számára. Tudom, hogy a férfiaknak talán kicsit szentimentálisnak tűnik, mivel a férfiak szeretik azt képzelni, hogy önmagukban elégedettek, de ők is ugyanúgy igénylik a szeretetet és ők is szeretni akarnak, ahogy mindenki más. A nők könnyen elbeszélgetnek erről a barátnőjükkel a telefonba: „Szerelmet akarok, szükségem van a szerelemre. Ismersz valakit, aki szabad?” És mit tesznek a férfiak? Csak akkor beszélnek erről, ha részegek: „Jaj, a szívem! Annyira megbántott! Az a nő teljesen összetört! Elvitte az összes pénzemet és megkaparintotta a szívemet is.” A  hétköznapi életben nem beszélnek erről, mert túlságosan büszkék. Ettől függetlenül mindenki szeretetet akar adni és kapni, mert ez jelent igazi örömöt az életben. Próbáljátok ki, hogy amikor reggel felébredtek, felfestitek a tilakot a tükör előtt: „om kesavaya namah” Ó, hogy fogok ma szeretni? Kit fogok ma szeretni?” Krisna-tudatosnak hangzik ez? Hát persze, hogy annak!

A krisna-tudat azt jelenti, hogy a szeretetre való hajlamodat Krisnára irányítod. Amikor Krisnát szereted, megtudod annak a titkát, hogyan lehet mindenkit szeretni. Csak úgy szerethetsz mindenkit, ha Krisnát szereted. Van itt valaki, aki már megpróbált mindenkit szeretni? Hogy csináltátok?

Nem a Krisna-tudatban, hanem a saját magatok módján. Ki próbált már Krisna-tudat nélkül mindenkit szeretni? Mit tettetek? Meséljétek el!

Bhakta: Mindenkinek boldogságot kívántam.
Dévamrita Szvámi: Hogy kívánsz boldogságot mindenkinek? Ismersz mindenkit? Hány embert ismersz? Hány ember megy el előtted? Hogy tudsz mindenkinek boldogságot kívánni?
Bhakta: Szívből.
Dévamrita Szvámi: De azt hogyan tezed?
Bhakta: Csak összpontosítok.
Dévamrita Szvámi:És aztán? Kinyesel egy darabot a szívedből, aztán odaadod nekik? Hogy szeretsz mindenkit?
Bhakta: Engedem a szívemnek, hogy szeressen.
Dévamrita Szvámi: Viszont a te szíved olyan picike. Komolyan, hány embert vagy képes szívből szeretni? Megmondom neked őszintén, még egyetlen egyet sem sikerül teljes szívből. Gondolj csak bele. Még az is nehezünkre esik, hogy egy személyt szeressünk. Ezért múlik el valamennyi idő után a romantika. Ki más próbált már mindenkit szeretni? Férfiak közül valaki? Igen? Oké, most halljuk a férfiakat.
Bhakta: Megpróbálni mindenkit megérteni.
Dévamrita Szvámi: Olyan parányiak vagyunk, hogy tudnánk mindenkit megérteni? Nem is ismerünk mindenkit és még saját magunkat sem értjük. Ki az, aki megpróbált már mindenkit megérteni?
Bhakta: Amikor a kereszténységet gyakoroltam, próbáltam a Bibliát követni és megérteni, hogy van az, hogy Jézus mindenkit szeret, és mindenkivel egyformán bánik. Magam is megpróbáltam ugyanezt.
Dévamrita Szvámi:  Jézus azt mondta, ha hiszel bennem, felszabadítalak. Ez volt a feltétele. Ha hiszel bennem, ha elfogadsz engem, akkor eléred felszabadulást. De amikor az úr eljön, mint Caitanya Maháprabhu és Nityánanda Prabhu, ingyen osztogatják az úr iránt érzett szeretetet. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda azt mondják, ízleljük meg az Isten iránti szeretetet először, és majd utána beszélhetünk arról, hogy mi legyen a következő lépés. Az Úr Caitanya és az Úr Nityánanda nem kérik, hogy először higgy bennünk, aztán megízlelhetsz minket. Elárasztották az egész univerzumot a Krisna iránti szeretettel és azt mondták: Ízleld ezt meg, és majd utána beszélünk. Ettől függetlenül igaz, hogy a keresztény világban Jézus Krisztus áll legközelebb ahhoz, amit az emberek univerzális szeretetként ismernek.
Még egyszer, áruljátok el nekem, hogyan lehetséges mindenkit szeretni? Moszkva közepén kimentek az utcára, odamentek mindenkihez és azt mondjátok: szeretlek? Közületek bárki cselekedett már így?
Bhakta: Félreértenének minket.
Dévamrita Szvámi: Az biztos. Ezért kérdem tőletek, hogy hogyan szerettek mindenkit? Ez az én kérdésem. Krisna a szeretetetek tökéletes tárgya. Határtalan tárházzal bír ahhoz, hogy kielégítse a szereteteteket. Szeretitek a barátotokat vagy a barátnőtöket, mégis megunnak benneteket, vagy ti unjátok meg őket, aztán próbáltok valami kifogást találni, hogyan szabaduljatok meg tőlük. Nem ismeritek el, hogy már meguntátok őket. Inkább azt mondjátok, hogy aznap meg kell látogatnotok az anyukátokat vagy a barátotokat. Ugye? Nem valljátok be, hogy kell egy kis szünet, elég belőled. Krisnának viszont határtalan képessége van a szeretetetek a kielégítésére. Minél jobban szolgálod Krisnát, ő annál jobban megmutatkozik előtted. Az anyagi világban nincs még ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolat. Nincs olyan, hogy az, akivel kapcsolatod van, minden nap újat mutat magából, ugye? Ilyen nincsen az anyagi világban, még a legjobb barátságok esetén sincs. Igaz? Azok közületek, akik nagyon jó házasságban éltek, ti sem mondhatjátok el a társatokról, hogy minden nap egy új és új személy, minden nap egyre üdébb. Nem állíthatod ezt róla. Mi az, amit általában mondasz?

-A férjem avagy a feleségem kedves, jól kijövünk egymással, megpróbáljuk a viták és nézeteltérések számát a minimálisra csökkenteni, próbálunk együttműködni. Igaz? Ezt mondjátok. A legjobb kapcsolatban ez így működik. Próbáljátok azonban megérteni, hogy a Krisnával való kapcsolatban az Úr mindig üde, mindig új. A lényege annak, hogy Krisna kedvteléseiről hallgatunk, hogy megértsük, Krisna a szeretetünk legmegfelelőbb tárgya. Ezért kérlek, próbáljátok megérteni ezt, és gondolkozzatok el mélyen rajta! A Krisna-tudat a szerelem vallása mohó személyek számára.

A lényeg, hogy nem tudsz mindenkit szeretni Krisna-tudaton kívül. Mindannyian egyetértettetek abban, hogy a bhakti jógán kívül képtelenség mindenkit szeretni, igaz? Remek. Akkor a következő kérdés: általánosságban hogyan szeretsz egyvalakit? Hogy csinálod? Mi a siker-formula? Mit teszel, hogy sikerüljön szeretned egyvalakit?
Bhakta: Próbálom őt szolgálni.
Dévamrita Szvámi: Szolgálsz valakit. Kivasalod a ruháit?
Bhakta: Ajándékokat adok.

Dévamrita Szvámi: Ajándékozás? Hatásos volt? Mások szerint is nagyon hatásos módszer egy személyt szeretni? Elég hatásos? Na, gyerünk, mondjátok! Ki az itt közületek, aki még nem próbált valakit szeretni. Tegye fel a kezét. Mindenki próbálkozott már. Rendben, akkor mondjátok el a siker sztorikat. Mit kell tenni?
Bhakta: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját.
Dévamrita Szvámi: Meg kell próbálni elégedetté tenni a hamis egóját, mi? Erős szerelem!
Mindenki egyetért azzal, hogy már próbált legalább egy embert szeretni, szóval ezekkel az erőfeszítésekkel tapasztaltatok örökké növekvő boldogságot és tudást? Felteszek egy ártatlan kérdést. Mondhatnád: „Amikor veled vagyok, a boldogságom határtalan óceán, amikor veled vagyok, a tudásom egyre növekszik határok nélkül.” Mondta már valaha valaki ezt a szerelmének?
Bhakta: Csak reménykedünk ebben.
Dévamrita Szvámi: Igen. Reménykedtek a reménytelenség dacára. Ettől függetlenül nagyon érdekelnek minket a szerelmi ügyek. Egyértelműen tudnunk kellene, mi a szerelem siker-formula. Azért teszem fel nektek ezeket a kérdéseket, hogy megmutassam nektek, mi az igazi oka annak, amiért a Krisna-tudattal elkezdtetek foglalkozni. Be kell ismernekte magatoknak,  be kell látnotok, hogy az anyagi világban megbuktatok a szerelemben. Ez a szerénység avagy alázatosság kezdete. Amikor az Úr Caitanya azt mondja: trnad api sunicena, légy alázatosabb, mint az utcán heverő szalmaszál. Ez azt jelenti, hogy belátjuk: „az anyagi világban megbuktam a szerelemben”. Mert, megmondom nektek az igazságot, ha az anyagi életben találtatok volna olyan szerelmet, ami elégedetté tesz, akkor most nem lennétek itt. Értitek ezt? Az történt, hogy még ha volt is egy nagyon szép kapcsolatotok, valahol legbelül mégsem voltatok elégedettek. Ez a nőkre és a férfiakra is vonatkozik. Létezik egy pozitív és egy negatív ok arra, miért jöttetek a Krisna-tudatba. Mondhatnád: azért jöttem, mert az anyagi világ pokoli, Krisna pedig örömteli. Ezt is egy indok, de ennél pontosabb magyarázattal szolgálhatok nektek. Azért jöttél a Krisna-tudatba, mert a szeretetre való hajlamod az anyagi világban nem elégült ki. Ez egy negatív indok. A pozitív ok pedig, hogy Krisnában láttad a reményt az igaz szerelemre. Ez egy másik oka annak, amiért örömmel követned kellene a sadhana folyamatát, hogy teljesíthesd a küldetésedet megtalálni a tökéletes szeretetteljes viszonzást. Nos, mi a legnagyobb fájdalom, amit érezhetünk, amikor a Krisna-tudatot gyakoroljuk?
Bhakta: A bhaktáktól való elkülönülés.
Dévamrita Szvámi: Valaki más?
Bhakta: Frusztráció.
Dévamrita Szvámi: Miért pont a frusztráció?
Bhakta: Mert nem vagyunk olyan jók, mint gondoljuk.
Dévamrita Szvámi: Ez a legnagyobb fájdalom, amit Krisna-tudat gyakorlása közben érzel?
Bhakta: Amikor látjuk az anyagi ragaszkodásainkat.
Dévamrita Szvámi: Az nem a legnagyobb fájdalom. A legnagyobb fájdalom a Krisna-tudat gyakorlása közben az, amikor a szeretetteli viszonyunk a bhaktákkal zavart szenved. Tudod milyen érzés az? Azt hittem, ők bhakták, de aztán olyan rosszul bántak velem. Ez a legrosszabb érzés. Azt hittem hogy ő egy nagy bhakta, és erre ez történt. Ez a legnagyobb fájdalom.

(folytatjuk…)

Tovább

Kik azok a Bhakti-irtók?

jún 23

Amikor úgy tűnik, hogy Krisna elérhetetlen, és a szolgálata közbeni fejlődéstől fényévnyi távolság választ el minket, frusztráció és harag költözhet a szívedbe.

 

- Miért olyan nehéz ez a valóban értelmes folyamat? – kiáltunk fel. Aztán olyan versre bukkanunk, mint a következő:

„Az odaadás tökéletességét két okból nagyon nehéz elérni. Az első az, hogy ha az ember nem ragaszkodik Krisnához, nem tehet szert az odaadás tökéletességére még akkor sem, ha sokáig végez odaadó szolgálatot, a második pedig az, hogy Krisna nem adja meg könnyen az odaadó szolgálat tökéletességét.” (Caitanya-caritamrita. Madhya lila 24.172)

- Idesüssetek! – mondjuk magunknak, lehangoltan és csüggedten. – Igazolást kaptam arra, hogy elbátortalanodjak. Az igazi bhakti a legnagyobb kincs, de szinte lehetetlen elérni.

Ez a vers azonban mélyebb jelentéssel is bír.

Elárulja nekünk, hogy Krisna, aki a szeretet legfelsőbb ismerője, pontosan tudja, mit akar tőlünk. Azt is tudja, hogyan szerezze meg tőlünk.

Krisna látni akarja, hogy a bhakta valóban őszinte és komoly-e, és nincsenek-e rejtett indítékai. Nem szeretnéd, hogy valaki így szeressen téged? Nem vágyik erre a szíved?

Akkor meg miért is hibáztatnánk Őt, az igazi szeretet legfelsőbb ismerőjét amiatt, hogy pontosan tudja, hogyan hozza ki a legtöbbet akár a szerelemből is?

Srila Prabhupada elmondja a magyarázatban, hogy amikor a bhakták erőfeszítései ragyognak az őszinteségtől, komolyságtól és az anyagi napirendtől való mentességtől, az odaadó szolgálat tökéletességét könnyen el lehet érni. Ismétlem: könnyen el lehet érni.

Ismerjük el: mi vagyunk a saját bhaktink irtói és akadályozói. Mi tehetjük a saját magunk számára olyan könnyűvé, az Úr Cairanya, a Legfelsőbb Bhakti-könnyítő szolgáinak a vidám szívű szolgáiként pedig különösen.

 

Dévamrita Szvámi 2013. június 1.

Tovább

Menekülés a transzcendentális beavatkozás elől

jún 18

–  Bármire van is szükséged, próbáld meg elérni!  halljuk sokaktól mostanában. – Ragaszkodj a tulajdonodhoz, gondolkodj úgy, ahogy neked tetszik, légy olyan, amilyennek szükségét látod. Így túl fogod élni a napot.

Higgy valamiben, a vízisíelésben, a kávéban, Krisnában, a karrierista viselkedésben, Buddhában, az érzékiségben, az utazásban, Jézusban, a búvárkodásban. Nézd meg, milyen módszer működik a te esetedben.

Emlékezz arra, hogy nem számít, miben hiszel, a hited csakis rólad szól. A testedről és az elmédről. Végül is ki tudna bármit is az átmáról, azaz lélekről? Ha Isten létezik, a Nagy Akárkicsodától származik az élvezetre szolgáló testünk és elménk, nem?

Vedd csak el, amire szükséged van; add azt, amit szerinted tudsz. Ez a Sötétség Korszakának dharmája. Bármiben higgyél is, ne engedd, hogy egy felsőbb lény irányítson téged. Mondd ki hangosan:

– Hadd éljem a magam életét! – Mondd szelíden ugyanazt a dolgot, ha azt akarod, hogy az emberek előtt alázatosnak tűnjél. Ahogy egy materialista filozófus azt megfogalmazta, az igazi boldogság nem más, mint annak az érzete, hogy egyre inkább te uralkodsz, míg legyőzöd a saját hatalmad és terveid elleni szembeszállást.

Az a bajunk Krisnával, hogy túl tevékeny és túl közel van. Először is mint legfelsőbb élvezőnek ott vannak az eredeti, irigylésre méltó kedvtelései, melyeket a lelki és anyagi világban is egyaránt élvezhet. Aztán ott van a kiterjedése a szívben, nem számít, milyen testet kapunk.

Sőt, nem lustálkodik ott a szívünkben, ahogy azt Srila Prabhupada mondta egyszer. Tevékeny, mint tanú és jóváhagyó. Segít beteljesíteni a vágyainkat, és igyekszik minket befolyásolni. Annak a gondolata, hogy jelen van a szívünkben, tanácsot ad, hízeleg, kampányt indít, zavarja meg az anyagi tudatunkat, ezért fel akarunk lázadni ellene.

– Nézd, a szívem a saját magánügyem és birodalmam. Bizalmasan elzárt helyen dobog. Tudjuk ugyan, hogy ott van a Felsőlélek a lényünk közepén… Kedves Uram itt a szívemben, adj egy kis teret nekem… függetlenséget, hogy úgy éljem az életemet, ahogy szeretném!

 

Dévamrita Szvámi, 2013. május 2. 10:48am

 

 

Tovább

Amit nem kívánsz magadnak se

jún 14

Szabadon dönthetünk, vajon az elménk és érzékeink rabszolgái leszünk-e, de ezért semmiféle boldogság és elégedettség nem származik majd fiatalos erőfeszítésünk nyomán, amit a későbbiekben élvezhetnénk. Az igazán fiatal, aki a szívében az, a mai technokrata társadalomban azonban ez azt jelenti, hogyan tudjuk minél bonyolultabbá tenni az életünket mindenféle kütyükkel, és csak belegabalyodunk a jó öreg érzékek és azok tárgyainak hálójába. A fiatalon tapasztalt boldogság ideiglenes káprázat, mely addig tart, mint egy hullócsillag útja – felvillan pár pompás másodpercre, majd az éjszakai ég mély sötétje elnyeli.

Ahogy a Bhágavatam (Negyedik Ének, 27. fejezet) rámutat, amint véget ér a lelkes ifjú titán érzékeinek energikus tobzódása, szépen lassan vonakodva kiábrándul belőle, aztán akár kétségbe is eshet és még keserűbbé válhat az élete hátralévő részére.

Lelki tudás nélkül a vénülő feltételekhez kötött lélek egyetlen lehetősége a keserűség és cinizmus ellen az, ha megpróbál másodlagos élvezethez jutni a gyerekek és unokák révén. A kiszipolyozott hős néha társadalmi munkába fog, és azt reméli, hogy így némi elismeréshez és önbecsüléshez juthat, noha egyáltalán nincsen semmilyen lelki tudás birtokában, mely szükséges lenne ahhoz, hogy valóban igazi, tartós változást hozzon valaki másnak az életébe.

 

Dévamrita Szvámi 2013. április 1., hétfő, 9:55am

Tovább