Fennakadva

jan 16

Amit olvasok, néha gúzsba köt. Prabhupada könyveinek a magyarázata végtelen mélységeket tár fel, és úgy érzem magamat, mintha kisgyerek lennék, aki először csodálkozik rá az óceánra. Hol ér véget; hol van a feneke? Merüljetek el ti is a Caitanya-caritámrita egyik részébe, mely két héttel ezelőtt kiverte nálam a biztosítékot – ezért sem írtam semmit sem (milyen kiváló kifogás!).

Jagannatha Puriban Maháprabhu bhaktái elmentek a tengerhez, hogy megfürödjenek, és remek ebédet készítsenek. Eközben az Úr Caitanya Haridasa Thakurát kereste. Meg is találta, aki természetesen éppen a mahámantrát énekelte Krisna iránti eksztatikus szeretetben. Haridasa Thakura azonnal úgy borult a földre, mint egy bot, és felajánlotta hódolatát. Mahaprabhu felemelte, majd megölelte.

A következő rész taglózott le:

„Az Úr és szolgája aztán eksztatikus szeretetükben sírni kezdtek. Szolgájának jelleme hatására az Úr teljesen átalakult, szolgáját pedig Ura tulajdonságai változtatták meg.” ( Caitanya-Caritamrita Madhya-lila 11:187)

Noha Maháprabhu maga Krisna, és mindig másokon, azaz az élőlény felett uralkodik, a kölcsönös eksztatikus szeretetben mindketten átalakulnak.

Ilyen Krisna intelligens tervezése – a létezés legbensőbb rejtélye.

Ahogy Prabhupada írja a magyarázatban:

„ (…) az Úr szolgája az Úr szíve, az Úr pedig a szolga szíve. (…) Szolgája transzcendentális tulajdonságai miatt az Úr alig várja, hogy üdvözölhesse őt. A szolga kedvében jár az Úrnak szolgálatával, s ezt az Úr úgy viszonozza, hogy szintén nagyon elégedetté teszi szolgáját, s még több szolgálatot végez neki, mint amit ő végzett Urának.

Attól tartunk, hogy majd nem tudjuk Krisnával való kapcsolatunkat erősebbé tenni? Az ilyen paranoiás őrültség csakis a Máyával való kapcsolatból eredhet.

 

 

Dévamrita Szávmi, 2012. december 27., 0:01

Írj kommentet