Ördög vagy angyal?

jan 19

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, mennyire vagyok különleges e vidéken? Ártatlan, bűnös, vagy valahol a kettő között? Magunk közt szólva, a befelé forduló lelki személyek gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon hűek-e a jóhoz (avagy a rosszhoz) és értékesek-e. Jobb szembenézni az igazsággal, és nyelni egy nagyot: a háborgó anyagi vágyak egyáltalán nem ártatlan vagy elfogadhatóak, hogyha a való világ, Krisna szemszögéből nézzük.

Au! Ki akarná, hogy hírhedt legyen tönkretett jóságáról, mely deformálódott, alaktalan és perverz?

Ahogy lelkileg fejlődünk a bhakti útján, úgy fokozatosan levetjük azt az illuzórikus köpenyt, mely ostoba anyagi vágyaink és ideiglenes haszonra való törekvésünk képzelt felelősségét fedi fel. Ráébredünk arra, hogy az egyik lyukat takargatnunk kell: vagy magunkévá tesszük a józan életmódot, vagy eltökélten a lelki józanság sztenderdje felé haladunk.

Noha reggel felébredve nem világosodtunk meg, mégis fejlődhetünk és proaktívak lehetünk a lelki növekedést tekintve. Az árt nekünk a legjobban, amikor igazolni és racionalizálni akarjuk az anyagi vágyakat, melyek korrupttá tesznek minket. Ez az a máyá, mely eltérített minket eredeti helyzetünkből.

A viták korának vezérelve nagylelkűen liberális és gyógykezelésszerűen távlati:

„A Krisna-tudatos mozgalom célja az, hogy az emberek minden fajtájában vonzalmat keltsen, még azokban is, akik másra vágynak, mint az Úr odaadó szolgálata. Az ilyen emberek a bhakták társaságának hatására lassanként elkezdik az odaadó szolgálatot.” (Caitanya-caritamrita  Madhya-lila 24:124 magyarázat)

 

Dévamrita Szvámi, 2013. január 11., 6:35 ·

Tovább

Fennakadva

jan 16

Amit olvasok, néha gúzsba köt. Prabhupada könyveinek a magyarázata végtelen mélységeket tár fel, és úgy érzem magamat, mintha kisgyerek lennék, aki először csodálkozik rá az óceánra. Hol ér véget; hol van a feneke? Merüljetek el ti is a Caitanya-caritámrita egyik részébe, mely két héttel ezelőtt kiverte nálam a biztosítékot – ezért sem írtam semmit sem (milyen kiváló kifogás!).

Jagannatha Puriban Maháprabhu bhaktái elmentek a tengerhez, hogy megfürödjenek, és remek ebédet készítsenek. Eközben az Úr Caitanya Haridasa Thakurát kereste. Meg is találta, aki természetesen éppen a mahámantrát énekelte Krisna iránti eksztatikus szeretetben. Haridasa Thakura azonnal úgy borult a földre, mint egy bot, és felajánlotta hódolatát. Mahaprabhu felemelte, majd megölelte.

A következő rész taglózott le:

„Az Úr és szolgája aztán eksztatikus szeretetükben sírni kezdtek. Szolgájának jelleme hatására az Úr teljesen átalakult, szolgáját pedig Ura tulajdonságai változtatták meg.” ( Caitanya-Caritamrita Madhya-lila 11:187)

Noha Maháprabhu maga Krisna, és mindig másokon, azaz az élőlény felett uralkodik, a kölcsönös eksztatikus szeretetben mindketten átalakulnak.

Ilyen Krisna intelligens tervezése – a létezés legbensőbb rejtélye.

Ahogy Prabhupada írja a magyarázatban:

„ (…) az Úr szolgája az Úr szíve, az Úr pedig a szolga szíve. (…) Szolgája transzcendentális tulajdonságai miatt az Úr alig várja, hogy üdvözölhesse őt. A szolga kedvében jár az Úrnak szolgálatával, s ezt az Úr úgy viszonozza, hogy szintén nagyon elégedetté teszi szolgáját, s még több szolgálatot végez neki, mint amit ő végzett Urának.

Attól tartunk, hogy majd nem tudjuk Krisnával való kapcsolatunkat erősebbé tenni? Az ilyen paranoiás őrültség csakis a Máyával való kapcsolatból eredhet.

 

 

Dévamrita Szávmi, 2012. december 27., 0:01

Tovább