Mielőtt aggódni kezdenél a boldogság miatt . . .

dec 05

Jól érzed magad és boldog vagy? Folytatódjon, legyen ebben részem minél többször. Az eszünk és a szívünk kórusban kiáltja ezt a parancsot az elménknek, amiről azt gondoljuk, hogy az anyagi létezésben a legértékesebb játékos.

Inkább fogadd el Krisna tanácsát. Mielőtt szobát foglalnál a Boldogság Szállóban, és bejelentkeznél, valami fontosabbra van szükség.

Először is egy függő helyzetben lévő, rendíthetetlen elmére.

Másodszor: belső békére.

Harmadszor: az első két lépést követően elkezdhetsz gondolkodni a saját boldogságodról.

Kedves bhakták, kérlek, ne a szekér elé kössétek be a lovat. Ha a boldogság a életcélotok, saját magatok és a szeretteitek kedvéért legyetek realisták: még sok tennivalónk akad. Aztán pedig élesben kell képeznünk magunkat.

A Legfelsőbb Élvezet Szakértője tudatja velünk az előzetes küldetést, az első állomást, mely nem más, mint az egész életre vonatkozó karrier elnyerése: „Ha valaki még jelen teste feladása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.”

(Bhagavad-gita 5.23)

Mennyit ér nekünk ez a belépést biztosító szint?

- Húha, fogalmam sincs. – mondja az elménk és a testünk, miközben az intelligenciánk meginog. Igen, tényleg el kell viselünk a szív gyengeségét, melyet a számtalan élet alatti karmikus feltételekhez kötöttség során lerakódott szennyeződések okoznak.

Gondoljatok bele, hogy az illúziónk mennyire szereti a ködösítést és a homályt a lelki gyakorlatok során. De ami az anyagi tevékenységeket illeti, azonnal tettre készek vagyunk. Krisna a szánkba rágja a dolgokat megint – talán túl világosan is fogalmaz.

„Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel [a Krisna-tudatban], annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna boldogság béke nélkül?” (Bg. 2.66)

Dicsőséges bhakti gyakorlók, együtt harcoljunk a saját valódi önérdekünkért, tudván, hogy Krisna az önvaló önvalója. Igen, igaz, hogy Maya boszorkánya életről életre mindig lenyakaz minket, de ne feledjük, hogy csak azért sújt le ránk, mert önként a guillotine-ra helyezzük a fejünket.

„Ha hiányzik a végső cél, s ez nyughatatlanságot okoz. Ám ha valaki biztos abban, hogy Krisna mindenki és minden élvezője, tulajdonosa és barátja, az rendíthetetlen elméjével békét tud teremteni.” (Bg. 2.66 magyarázat)

Legyünk igazán kegyesek, és tanítsuk meg másoknak is, hogyan tapasztalják meg a valódi elégedettséget. Felejtsük el a saját boldogságunkat, miután megtaláltuk a belső békét. Mielőtt a béke eluralkodna rajtunk, szükségünk van a transzcendentális intelligencia által kiegyensúlyozott és szilárddá tett elmére is.

A Krisna-tudat egy magától megnyilvánuló békés állapot, melyet csakis Krisnával kapcsolatba kerülve lehet elérni. (Bg. 2.66 magyarázat)

 

Dévamrita Szvámi, 2012. augusztus 2., 2:30 ·

 

Tovább

Karrier építés

dec 04

Természetes állapotunk dacára is küzdünk. Saját elménk és érzékeink rabszolgái vagyunk, és összezavarodunk: végig blöfföljük és gürizzük az életünket, miközben a következő élet sivatagain és mocsarain haladunk át.

Maya mesét ígér, Sri Caitanya pedig a valóságot. Noha az élet végső célja olyan távolinak tűnik, legyünk biztosak abban, hogy fokozatos fejlődés mellett elérhető.

„A Krisna iránti tiszta szeretet olyan, mint a boldogság óceánja. Ha valaki egyetlen cseppre szert tesz belőle, abban a cseppben az egész világ megfulladhat. Az ilyen istenszeretetet nem illik kifejezésre juttatni, de egy őrültnek beszélnie kell. Annak ellenére azonban, hogy beszél, senki sem hisz neki.” (Caitanya-caritamrita. Madhya 2.49)

Meg tudunk vajon birkózni a világi elismerés hiányával, hogy értékelhessük a hiteles lelki keresést? Tudunk más ütemre vonulni? Annak számára, aki igazán normális akar lenni, Krisna felmérhetetlenül kegyes aranyszínű formája felkavarja a bhakti elkülönülés óceánját:

Sri Caitanya Maháprabhu így siránkozott: „Hol van Sri Krisna, akinek alakja három helyen meghajlik? — kesergett. — Hol van fuvolájának édes dala, s hol van a Yamuná partja? Hol a rása tánc? Hol van az a tánc, az az ének s az a nevetés? Merre van az Én Uram, Madana-mohana, aki megigézi Kámadevát?” (Caitanya-caritamrita. Madhya 2.56)

A bhakti óceánjának partján állva arra vágyom, hogy csak egyetlen cseppet kaphassak a Krisna iránti tiszta odaadásból. Mivel ez a legkisebb, parányi mennyiség is képes megváltoztatni az egész világot, meg tud engem is, az alacsonyrendű szerencsétlent tisztítani, aki megszámlálhatatlan életek óta visszautasította Krisnát, és Mayat már számtalan formában a keblére ölelte. Áruld el, honnan fogok erőt kapni ahhoz, hogy végig járjam a haza vezető utat?

Csak akkor léphetek be a lelki világ legnagyobb rejtélyébe, ha megkapom hozzá a képességet a szolgálat és az isteni utasítások kegyének formájában.

„Hajdanán, vrindávanai kedvtelései során az Úr Krisna arra vágyott, hogy megízlelje az eksztázis három formáját, ám komoly erőfeszítése ellenére sem járt sikerrel. Ezeket az eksztázisokat egyedül Srímati Rádharáni tapasztalhatja, ezért Caitanya Maháprabhu alakjában Srí Krisna Srímati Rádharáni helyzetébe lépett, hogy megérezhesse ezeket az ízeket.

( Caitanya-caritamrita. Madhya2.80)

Noha a végső cél olyan elérhetetlenül messzinek tűnik, sose feledjük el, hogy a legnehezebb időkben Krisna a hozzá vezető utat teszi a legkönnyebbé, legyen szó akár anyagi, akár lelki fejlődésről.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. július 23., 9:49 ·

Tovább

Mikor a nehéz idők teszik próbára a szívet és az elmét

dec 03

Lelki utazásunk egyes fázisai olyan száraznak tűnhetnek, mint a sivatag, sőt, akár veszélyesen göröngyösnek is. Áruljátok el nekem: a belső konfliktusok valaha letörték már a kedveteket, és nem tudtátok, mit tegyetek? Úgy érzitek, hogy maya lüktet az elmétekben és testetekben, miközben éjjel-nappal küzdötök?

Ne feledjétek, barátaim, hol élünk: a zavar és bonyodalmak országában. Lássuk reálisan a saját közveltlen környezetünket: az anyagi világot két főbb elem, a szenvedély és a tudatlanság irányítja.

- Add már fel! – üvölti Maya az agyadban. – Sosem fogod elérni a bűnök nélküli bhaktit. Dőlj hátra és csússzál le szépen és merülj el önzőn testi örömökben. – Az illúzió csalogat és csábít:

- Értsd már meg, hogy egy kis hallucináció is szükséges, hogy végre békére találj.

Ezek a kihívást jelentő időszakok igazából megerősítik lelki izmainkat. Próbáld ki, és meg fogod tapasztalni Krisna és az Úr Caitanya lenyűgöző erejét, mely a sötétség korában is elérhető számunkra. Amikor Maya a falhoz nyom minket, minden kietlennek tűnik, és biztosak vagyunk abban, hogy semmi esélyünk arra, hogy lelkileg túléljük az egészet. Aztán ha mégis figyelmen kívül hagyjuk, amit az elménk és testünk suttog nekünk, annál jobban a Szent Név menedékére találunk a japán és a kirtanon keresztül.

Drága törekvő bhakták, középszintű gyakorlók és szeretett érett bhakti jógik, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megtapasztalja, hogyan kell a jogunkért harcolni, hogy figyelmesen énekelhessük a Hare Krisnát. A legjobb, ha a Mahamantrával ordítjuk le Maya fejét:

- Amíg zavarsz engem, én csak japázok. Nem érdekel, meddig fog tartani, napokig, hónapokig, évekig vagy akár több életen át: a japázás hatására nem tudsz megérinteni, és teljes biztonságban leszek Krisna lótuszlábainál.

Sosem fogod elfelejteni ezt az akaratformáló drámát, ha sikerül ellenállni Máyának azáltal, hogy még jobban belekapaszkodsz Krisnába. Ha a Krisnához vezető úton learatod ezt a győzelmet, egyre több lelki kincsel leszel felfegyverkezve, és bhaktikus életed csak fokozódik.

- Korábban már ellenálltam Mayanak, és tudom, hogy a Szent Név segítségével a kegy mindig nőttön nő.

Param vijayate sri krsna sankirtanam: Minden dicsőséget Krisna szent nevei éneklésének!

 

Dévamrita Szvámi, 2012. július 11., 0:10 ·

 

Tovább

MÓHÓSÁG 1. nap 2. rész

dec 01

A szabályok követésének az igazi célja az, hogy mohóságot fejlesszünk ki Krisna megízlelésére. A Caitanya Caritamritában olvassuk az Úr Caitanya Ramananda Ray beszélgetnek. Az Úr Caitanya mindig arra ösztönözte Ramananda Ray–t, hogy mondjon neki meg magasztosabb dolgokat. Ramananda ray leírta, hogy amikor éhes vagy és eszel valami finomat, érzed, ahogy az elégedettséged nő. Amikor a bhakti szabályzó elveit követed, elkezded érezni, ahogy ébred a Krisna-tudatod. A Krisna iránti természetes szeretet elkezd feléledni, de ez még mindig csak a sadhana bhakti szintje. A következő szintre kell lépni. Mindannyian, akik évek óta komolyan követik a sadhana bhakti folyamatát, a következő szintet el is érik.

Ne kételkedjetek ebben: a következő szint tényleg eljön. A Krisna-tudat életre szóló karrier. Miért életre szóló? Mert nitya-krisnadasok vagyunk, Krisna örök szolgái. Nem könnyű megértenünk az örökkévalóságot, de legalább erre az életre kell gondolnunk. Minden nőnek és férfinak rendelkeznie kell egy életre szóló tervvel, hogy hogyan fogja a Krisna-tudatot gyakorolni. Így kell gondolkoznotok. Hogyan tervezzem meg az életemet úgy, hogy növeljem a Krisna iránti vonzalmamat? A ti felelősségetek, hogy ilyen módon terveztek. Nehogy azt higgyétek:

– Ó, az ilyen gondolkodásmód Guru Maharaja asztala, majd ő aggódik ezek miatt helyettem is, vagy a templomvezető meg az idősebb bhakták gondja.

Nem! neked kell arra gondolnod, hogy hogy fogsz mangalára járni, és úgy alakítani az életedet, hogy fejleszd a Krisna-tudatodat. Ez a felelősség a tied, nem háríthatod rá valaki másra. Esély a számodra, hogy szeretetet fejlessz ki. Kérlek, ne csak úgy lássátok ezeket a szabályzó elveket, mint valami terhet, amit cipelnetek kell, inkább tekintsetek rá úgy, jó egy jó esélyre, hogy a Krisna iránti szeretetet kifejleszthessétek.

Mint ahogy tudjátok, a sadhana bhakti azzal kezdődik, hogy fel kell ébreszteni a szeretetet. Amiatt ne aggódjatok, hogy pár évet elvesz az életetekből – ez fog történni. Mi a következő szint? Ramananda Ray ezt is elmagyarázta az Úr Caitanyának. Mindkét alkalommal, amikor válaszolt a kérdésekre, Ramananda Ray egy verset idézett Rupa Goswami egyik könyvéből, a Padyavaliból.

Azt mondta, hogy a Krisna iránti mohóságot nem lehet elérni millió és millió élet jámbor tevékenységeivel sem. A Krisna iránti mohóság annyira intenzív, hogy az anyagi világban nem lehet megtapasztalni. Ezt majd megbeszéljük. Ahhoz, hogy a Krisna iránti mohóságot megértsük, előbb a könyörgés fogalmát is értenünk kell.

Itt ebben a teremben hányan érzitek úgy, hogy még sosem könyörögtetek semmiért sem egész életetekben? Tegyétek fel a kezetek. Mindenki könyörgött már valamiért. (Valaki felemeli a kezet) Ó, tényleg? Te még sosem könyörögtél semmiért, egyetlen dologért sem? Biztos vagy benne? Az életed egy pontján biztosan könyörögsz valamiért. Vagy Krisnához fogsz könyörögni szolgálatért, vagy az anyagi energiához, hogy “Kérlek, ne zavarj engem!” Nem emlékszel arra, amikor kisgyerek voltál, és könyörögtél. Igen, könyörögtél játékokért, amivel játszhatsz, vagy könyörögtél más gyerekeknek, hogy játszanak veled. Könyörögtél a szüleidnek, hogy ne büntessenek meg, vagy adjanak neked cukorkát. Csak nem emlékszel már rá. Arra sem emlékszel, amikor az édesanyád méhében azért könyörögtél, hogy kijuthass.

A Bhagavatam harmadik énekében az Úr Kapila elmagyarázza, hogy a szerencsés gyermek a méhben imádkozik a Legfelsőbb Úrhoz és könyörög:

– Kérlek, segíts kijutni ebből a méhből, annyira fájdalmas itt. Ígérem, ha segítesz kikerülnöm, a bhaktád leszek.

Könyörögnünk kell, mert Krisna parányi részei vagyunk, és nem vagyunk függetlenek. Az anyagi természet arra kényszerít, hogy azt gondold magadról, hogy önmagadban elégedett lehetsz, de ez sosem lesz igaz. Így aztán választanod kell, vagy Krisnától fogsz függeni, vagy az anyagi energiától. Nincs teljes szabadság, kivéve, ha Krisnától függsz. Nyugodj bele, hogy valamitől függened kell – ez a természeted, mint Krisna határenergiája. Most válassz: az anyagi energiától akarsz függeni, vagy Krisnatól? Mit jelent a mindennapokban a Krisnától való függés? Csak három hónapig leszünk Krisna-tudatosak, vagy egy évig, három évig …? Ki az itt, aki már több mint 5 éve gyakorolja a Krisna-tudatot? Tegyétek fel a kezeteket. Több mint tíz éve? Több mint tizenöt? Kezeket fel. Senki sincs, aki több mint 15 éve? (számol) egy… kettő.

Ki az, aki több mint 25 éve?…Csak egy ember… Több mint 30? Jó, én több mint harminc éve.

Az a kérésem mindenkihez, hogy gondoljátok át, hogyan fogjátok a Krisna-tudatot folytatni? Csak ideig-óráig lesztek Krisna-tudatosak? Biztosan van itt Ukrajnában és Oroszországban olyan, aki csak csatlakozik a Krisna-tudathoz, aztán elmegy, ugye? Nem úgy van, hogy mindenki, aki csatlakozik, szünet nélkül és töretlenül folytatja. Azt kívánjuk, bárcsak mindenki maradna, de nem ez történik. Lehet, hogy néhányan attól félnek: Mi van ha leesek Krisna-tudatból és mayába kerülök? Hányan tartanak ettől? (sokan felemelik a kezüket) Így van, alázatosnak kell lennetek és félni mayától.

Egyszer Srila Prabhupada azt mondta, hogy az egyetlen különbség a tanítványai és ő közötte az, hogy ő mindig így imádkozik Krisnához:

– Kérlek, ne engedd, hogy leessek! – Természetesen ő nagyon alázatosan beszél. Egyszer azt is mondta, hogy a tanítványaival az a baj, hogy nem félnek mayától. Az jó, ha mi félünk az anyagi energiától, viszont nem szabad engednünk, hogy ez a félelem negatív módon fejlődjön ki bennünk. Tudjátok, milyen a mayától való negatív félelem?

– Maya olyan erős, hogy mindenki le fog esni. Miért kellene nekem akkor annyira keményen próbálkoznom? Előbb–utóbb én is le fogok esni. Láthatjuk mi történt ezzel a bhaktával is, három évig nagyon erős volt. De most mayában van. Már érzem, hogy nem sokára én is leesek. Úgyhogy minek erőlködjek annyira Krisna-tudatban, ha úgyis le fogok esni?

Ez a mayától való negatív félelem. Ismertek ilyen bhaktákat, akik így félnek az anyagi energiától?

Most nézzük, mi a pozitiv félelem mayától. A mayától való pozitív félelem azt jelenti, hogy azt gondoljuk:

– Az anyagi energia olyan erős, hogy mindenképpen tartok tőle. Ezért menedéket veszek gurunál és Krisnánál. – Balaráma, Krisna bátyja megadja azt az erőt, hogy Krisna utasításait véghez tudjuk vinni. Egyszer Srila Prabhupada magyarázta, hogy az egyetlen ima, amit a bhaktáknak kell mondania nem más, mint könyörgés Krisnához

– Kedves Uram, könyörgök, adj nekem erőt, hogy szolgálhassalak! Ha nem kérleljük így Krisnát, akkor majd az anyagi energiához fogunk rimánkodni. Elégedettséget akarunk majd kapni az anyagi energiától:

– Kérlek, elégíts ki, teljesítsd a vágyaimat, adj boldogságot, elégítsd ki az érzékeimet és kérlek, ne adj nekem semmi aggodalmat!

Emlékeztek, amikor így imádkoztatok az anyagi energiához? Lehet, hogy nem gondoltatok tudatosan arra, hogy ez is könyörgés. Mindenki könyörgött már így

– Kérlek, maya teljesítsd a vágyaimat! Kérlek, tegyél boldoggá. Ne legyen több fájdalom és szenvedés!

Emlékeztek, amikor a szívetekben így könyörögtetek, imádkoztatok máyához? Reggel felébredtek, és nem is tudatosan így könyörögtök mayához:

– Kérlek, engedd, hogy ma jó napom legyen! – Rémlik valami? Ez is könyörgés – mindenkinek könyörögnie kell. A bhakti yoga azt jelenti, hogy Krisnához könyörgünk, nem pedig Krisna illuzórikus energiájához.

Rupa Goswami írt egy nagyon érdekes verset, mely megtalálható a Caitanya Caritamritában. Ez a vers lesz a mai szemináriumunknak a háttere. Ahogy előrehaladunk a vrajai és dvárakai kedvtelések elbeszélésében, szeretném, ha emlékeznétek erre a kulcsfontosságú versre, amit Rupa Goswami írt. Ramananda Ray idézte ezt a verset, amikor Úr Caitanyával beszélgettek:

 

krisna bhakti rasa bhavita matih

kriyatam yadi kuto pi labhyate

tatra laulyam api mulyam ekalam

janma koti sukrtair na labhyate

(Madhya–lila 8.70.)

 

A vers első felében Rupa Goswami elmondja, mi a Krisna-tudat. Elmagyarázza, hogy a Krisna-tudat azt jelenti, hogy elmerülünk Krisna szolgálatának ízeiben. Az odaadó szolgálatnak különféle ízei vannak, a bhakta pedig mindig el van merülve ezekben a rasákban. Rupa Goswami ezt mondja:

– Ha az esélyt, hogy teljesen elmerülj a Krisna-tudat ízeiben, meg lehet venni a piacon, vedd meg azonnal!

krisna bhakti rasa bhavitah: a Krisna iránti szeretet ízeiben való elmerülést bármikor, bárhol és bármilyen áron meg kell ragadni!

kriyatam yadi kuto pi labyate: ha látod, hogy valahol elérhető vagy van rá lehetőség, hogy mohóak legyünk Krisnára, ragadd meg, vedd meg azonnal! Megjegyzi azért, hogy ez a fajta lehetőség nem elérhető millió életek jámbor tetteivel sem.

tatra laulyam api mulyam ekalam: az egyetlen ár arra az esélyre, hogy Krisna-tudatban elmerülhessünk, a laulyam, az erős mohóság.

janma koti sukratair na labhyate: nem fizetheted ki a Krisna bhakti árát millió életek jámbor tetteivel sem. Az egyetlen ár a mohóság.

Kérlek, gondolkodjatok el ezen. Az a mohóság, amiről Rupa Goswami beszél, nem található meg a sadhana bhakti szintjén. Ha rendesen követjük a sadhana bhakti folyamatát, az elvezet a Krisna iránt érzett spontán szeretet szintjére. A Krisna iránt érzett spontán szeretet szintje tény – nem lehetetlen. Maya úgy tünteti fel, hogy lehetetlen elérni, ugye? Maya ezt mondja:  – Csak nézz magadra! Gondolod, hogy valaha el fogod érni a Krisna iránti spontán szeretetet? Lehetetlen. Tedd csak le szépen a japád most – ne vegyél részt egy hosszú és felesleges csatában! Hódolj meg a kéjvágynak. Úgyis olyan nehéz neked a sadhana bhaktit követni, akkor hogyan mehetnél még tovább?

Félrevezető propaganda, hamis, mert ha te tényleg szívvel követed a sadhana bhaktit éveken keresztül, akkor majd észreveszed, hogy valami elkezd feléledni, valami, amiről nem is tudtál azelőtt, hogy ott van. Mennyien érzitek, hogy tényleg lélekkel végezzük a Krisna-tudatot? Tegyétek fel a kezeteket (nézi a kezeket). Ez őszinte. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor valamit szívvel csinálunk, igaz? Mindenki tudja, odaadni a szívünket valamiért. Miért nem tudjuk ezt Krisnáért megtenni? Mi mindennel foglalkozunk szívvel-lélekkel? Kérem, valaki mondjon pár példát.

Bhakta: Család.

Bhakta: Gyerekek.

Bhakta: Emberek, akik kedvesek számunkra.

Bhakta: Karrier.

Bhakta: Zene.

Bhakta: Autó.

Devamrita Swami: Valami más? Számítógép, valakinek? Sok feleség azzal vádolja a férjét, hogy a szívét a számítógépnek és az autónak adja. Sok férj pedig azzal vádolja a feleségét, hogy a szíve barátnővel való végtelen telefonbeszélgetéseké. A lényeg az, hogy ti mind tudjátok, milyen az, amikor feláldozzuk magunkat valamiért. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi akadályoz minket abban, hogy Krisna szolgálatának szenteljük magunkat, mert csak akkor fog ez a különleges mohóság kifejlődni, ha az odaadó szolgálatot szívvel-lélekkel végezzük. Nem úgy működik, hogy Krisna hagyni fog minket szenvedni a szabályzó elvek súlya alatt. Az első a szabályok között Krisna kegye. A Bhagavad-gíta leírja, hogy a sadhana szabályzó elvei a szabadsághoz vezetnek.

 

raga–dvésa–vimuktais tu

visayan indriyais caran

atma–vasyair viheyatma

prasadam adhigacchati

 

De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől és képes a szabadság szabályzó elveinek réven Uralkodni az érzékein az elnyerheti az Úr teljés kegyet.

(Bhagavad-gíta 2.64.)

 

A Krisna-tudatban tehát a bhakti szabályai szabadítanak fel minket, de néha nem így érezzük, ugye? Lehet, hogy keresztülmegyünk olyan időszakokon, amikor nyavalygunk:

– Ezek a szabályok csak szenvedést okoznak nekem. De követnem kell őket, különben mindenki azt fogja hinni, hogy mayában vagyok. Bárcsak lehetnék a szabályok nélkül is Krisna-tudatos. Tudod mit nem szeretek a bhaktákban? Mindig megkérdezik: japázod a köreidet? Követed a szabályokat? Ez néha olyan unalmas. Miért fektetnek erre olyan nagy hangsúlyt? Szabadnak kellene lennünk!

Viszont a szabályzó elvek nélkül nincsen szabadság. A beteg, aki a doktor utasításait követi, nem ellenkezik, hogy miért ad neki gyógyszert és orvosi utasításokat? Nem akar szabad lenni! Valaki közületek volt már nagyon beteg? Az orvos felírt valami gyógyszert, ugye? Bizonyos fajta életmódot kellett folytatnod, meg kellett változtatnod az életviteledet. Ellenkeztél az orvossal?

– Nem akarom ezeket a szabályokat követni! Szabad akarok lenni!

Senki nem mond ilyeneket az orvosnak.

– Nem akarok több gyógyszert, egyedül szeretnék lenni!

Nem mondod ezt, mert jól tudod, hogy az orvos gyógyszere és szabályai segíteni fognak abban, hogy szabad legyél abban az értelemben, hogy visszanyerjed az egészségedet. Ehhez hasonlóan a bhakti szabályzó elvei is a mi javunkat szolgálják – azért vannak, hogy segítsenek visszanyerni eredeti egészséges lelki természetünket, az igazi szabadságot. Az orvosság feléleszti benned a mohóságot, és ekkor eléred a spontán szerető szolgálat szintjét. És mit tesz Krisna, hogy ezen keresztül segítsen? Lehet, hogy néha elgondolkoztok ezen:

– Mit tesz Krisna értem? Olyan sok szolgálatot végzek, követem az összes szabályt, de mit tesz Krisna értem? Két vagy három éve meghódoltam Krisnának. Mikor fogja Krisna végre megmutatni magát?

Hányan éreztek néha így? Gyerünk, gyerünk, ne legyetek szégyenlősek!

Látjátok, Szentpéterváron már mindenkit betanítottam. Tudják, hogy most fel kell tenniük a kezüket. Beszéltem a bhaktáknak erről Odesszában. Amikor először Szentpétervárra mentem, és tettem fel ezeket a személyes kérdéseket, mint például:

– Hányan érzitek úgy, hogy Krisna mindent túl nehézzé tesz? – akkor mindenki csak csendben és mozdulatlanul ült tovább. Senki sem válaszolt. Mindenki egyenesen előre nézett, még a legkisebb mozdulatot is fegyelmezve úgy, hogy a szemük sem rebbent. Van itt néhány bhakta Szentpétervárról. Biztosan emlékeznek erre. Én meg csak folyton kérdezgettem őket:

– Hányan éreztek így vagy úgy?

Már hónapok óta mindig feltettem nekik ezeket a kérdéseket, és elkezdtek a mellettük ülőre nézni, hogy vajon ő fel meri-e tenni a kezét. Láttam, hogy próbálják felemelni a karjukat, és néztek körbe, hogy mások mit csinálnak. Egy év múlva, amikor azt a provokáló kérdést tettem fel nekik, hogy

– Hányan gondoljátok azt, hogy lehetetlenség figyelmesen japázni? – lassan kezdték felemelni a kezüket. Évek után már természetesen gyorsan felteszik a kezüket. Eltartott egy ideig, amíg betanítottam őket, úgyhogy nem vagyok meglepődve, hogy itt nem nyújtjátok fel a kezeteket. Az igaz, hogy kérdezek – és ezek szívet provokáló kérdések. Szeretném, ha elgondolkodnátok ezeken a dolgokon. Nem akarom, hogy rituális bhakták legyetek – szárazak és gépiesek. Azt szeretném, ha szívvel-lélekkel gyakorolnátok az odaadó szolgálatot. Ezért kell ezekről a dolgokról gondolkoznotok:

– Hogyan fejlesszünk ki vonzalmat Krisna iránt? – Ez jó móka! Igazából ez a hobbink!

– Nézzük csak az életemet! Hogyan tehetném még vonzóbbá Krisna számára. Hadd gondolkozzak – most ezt kellene tennem és azt kellene tennem. Hmmm… többre van szükségem Krisna szent nevéből! Arra van szükségem, hogy többet lássam a formáját, hogy többet olvassak Róla, hogy több kedvtelést halljak, és főként még több gyakorlati szolgálatra van szükségem. Amikor a szolgálatot végzem, jobban bele kell raknom a szívemet!

Így gondolkozunk és tervezünk, amikor a bhakti az életük és lelkünk. Kérlek, gondolkozzatok el ezen:

– Miért akarna Krisna olyan felajánlást, amiben nincs benne a szívünk?

Ettől függetlenül tudom, hogy sok bhaktának az a fő aggodalma, hogy hogyan kellene Krisnának a mi életünket könnyebbé tennie.

– Krisna, te mit teszel értünk – mi olyan sokat dolgozunk érted! Követjük a szabályokat. Mit vársz még tőlünk? Nem tudod, hogy Kali-yuga van? Mi, a te meghódolt bhaktáid követjük a szabályzó elveket… többnyire. Szóval Krisna, miért nem nyugszol meg és érted meg, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. És még japazsákunk is van. Benne tartjuk a kezünket, amikor sétálunk és beszélgetünk, és néha lendületesen megrázzuk a japazsákot – a bhakták lelkesedése! Mit vársz még tőlünk?

Valóban, néha az az érzésünk:

– Krisna, mit fogsz te értünk tenni?

Vannak köztetek tizenévesek? Vivasvan Szentpétervárról itt van? Ő tudja milyen ez:

– Hé, Krisna, én egy tinédzser vagyok, ami azt jelenti, hogy sok vad dolgot művelhetnék, mégsem teszem. Mit vársz még tőlem?

Ha huszonéves vagy, akkor elég szenvedélyes tudsz lenni, ugye?

– Figyelj Krisna! Legyünk őszinték. Huszonkét éves vagyok. Mindketten tudjuk, hogy sok vad dolgot tudnék most művelni. Élhetnék úgy, mint egy Kali-yuga kutya, mégis inkább téged szolgállak. Úgyhogy legyél boldog! Nem tudom, mit akarsz még tőlem! 22 éves testem van, amit szétfeszít a szenvedély, én meg próbálok szent sadhu lenni. Komolyan, Krisna, csak szeretném, ha látnád, hogy mekkora szívességet teszek Neked…

Ez így van, ugye?

– Krisna, szeretnék őszinte lenni veled. Mit teszel te értem? Legyünk tényszerűek. Kanthimála van a nyakamon, meg talán brahmin zsinórom is van. Dhotit, sarit hordok, tilakot viselek és azt mondom, hogy hari haribol.

Úgy érezzük, hogy jogunk van kérdőre vonni Krisnát:

– Krisna, te mit teszel értem? Pár éve itt vagyok, és tényleg szeretném már látni, hogy mit fogsz te nekem adni.

Eközben mi az, amit igazából Krisna tesz? Nem jó a kérdés feltevés? Beszéljünk hát erről is.

 

Tovább