“A legjobb barátod leszek”

dec 20

A Mexikó mélyén fekvő Guadalajara az egyik utolsó állomás, ahol világ körüli utam véget ér. Persze egy utazó szvámi élete azt jelenti, hogy az utazás vége hamarosan a következő körút elejébe csap át. Lesz-e valaha édes otthonom? Őszintén szólva szerintem nem ebben az életben és nem ebben a világban.

Ne aggódjatok, az igazság nem ilyen rideg és szívtelen, mint amilyennek hangozhat. Ahogy a bhaktaként eltöltött évet telnek, minél jobban igyekszem körülvenni magamat Krisna dicsőítésével, annál inkább otthon érzem magamat. A bhakti jógát gyakorlók társaságában Krisnáról szóló dalokat énekelhetünk és róla szóló beszélgetésekbe mélyedhetünk, ami számomra igazi luxust jelent számomra. Ha Krisnáról szóló beszélgetésbe vagy kirtanába csöppenek, máris otthon vagyok.

Mikor kicsik voltatok, azt mondtátok egy másik gyereknek:

- Tedd meg ezt nekem, például add ide az egyik édességedet, és ígérem, a legjobb barátom leszel.

Ha kegyben akartok részesíteni engem, akkor engedjétek, hogy lefoglaljam magamat a hallásban, olvasásában és a Govindáról szóló éneklésben, aki a tehenek és az érzékek felélénkítője. Tegyétek ezt, akkor a barátaim lehettek.

Ne feledjétek, hogy igazából minden élőlény hajléktalan ebben a világban, miután elbitangolt a Krisnával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével megosztott eredeti otthonából, aki azt mondja:

„Nem vagyok jelen a Vaikuntha bolygókon, sem pedig a jógik szívében. Ott lakozok, ahol a bhaktáim cselekedeteim dicsőségét zengik.”

 

Devamrita Szvámi, 2012. december 11., 4:37 ·

Írj kommentet