Megosztom veletek: zavaros életem

dec 14

Két hetet töltöttem az USA északkeleti részén és Kanadában, az elmém pedig azt mondja, a testem határait feszegetem. A bhakti yogik feladata azonban az, hogy az ösztökélő elmét irányítsák a lelki intelligencia segítségével.

Mindazonáltal még szvámik is emberek. Ezért betekintést nyújtok az életembe. Hadd magyarázzam el, hogy ez a test gép régóta hozzászokot ahhoz, hogy gyakorlatilag a tél nem is létezik Ausztráliában és Új Zélandon, és az igazat megvallva a két fagyos hét előtt közvetlenül éppen Indiában melegedett, miközben a lélek az örök lelki táplálékban dőzsölt.

Mióta november 14-én eljöttem Vrindávanából, az odaadó életem nagy része négyszeresére gyorsult.

November 14: A Govardhan puja estéjén eljöttem a Govardhana hegyről, hogy elérjem a másnap kora reggel induló londoni járatomat Delhiben.

Nov. 15: Késő este megérkeztem Londonba.

Nov. 16: Esti programot tartottam a London School of Business-en (a Londoni Üzleti Fősikolán), majd részt vettem a Mantra Lounge-ban megrendezett esti programon, a londoni Soho templom kirtanáján, melyet a szorgalmas Jai Murai dasi szervezett meg.

Nov. 17: Prabhupada eltávozási napja. Délben az USA-ba repültem a Gita-Nagari farmra.

Nov. 18: Govardhana-puja ünnepség Sri Sri Radha-Damodara társaságában.

Nov. 18 to 21: Találkoztam a farm vezetőivel és támogatóival, miközben próbáltam hozzászokni az időeltolódáshoz (9.5 óra eltérés Indiához, 5 Angliához képest.)

Nov. 21: Reggel Torontóba repültem, ahol Mangal-Arti dasi teljesen készen állta arra, hogy elinduljunk azon nyomban, hogy leszálltam a késő gépről. Esti program a Ryerson Egyetemen.

Nov. 22: Közös ebéd Candramauli Szvámival. Esti program az Ontario Művészeti Főiskolán.

Nov. 23: Közös ebéd Bhakti Marga Szvámival. Esti program a Bhakti Lounge-ban.

Nov. 24 to 25: Hétvégi elvonulás, melynek a Bhakti Lounge adott helyet Torontótól két órányira, majd este gyorsan ellátogattunk a torontói templomba, hogy elénekeljük a Damodarastaka-t.

Nov. 26: Program a George Brown Főiskolán.

Nov. 27: Próbáltam eljutni New York a heti kedd esti programra a Bhakti Centerbe.

Most Torontóból New York havas repterére indulok. Az egyik járatot törtölték, majd a következőt is, aztán az utolsó késve indult. A repülőtéren való hosszú várakozásnak hála végre kifújhattam magamat. Az úgynevezett informatika korában ez azt jelenti, hogy sikerült megnéznem a leveleimet, melyek felhalmozódtak indiai tartózkodásom alatt.

A pusztító hurrikán, Sandy óta a new yorki Bhakti Centerben végre ismét van áram, a szökőár elárasztotta föld alatti járatokban dübörögtek alatta a metrók. A megkeményedett new yorkiak visszanyerték szokásos féktelen ritmusukat abban a városban, mely sosem alszik.

A szülővárosomban tartott számos program után itt az idő, hogy végre megint lássam a napot. Nem repülök 6 órát Sin Citybe, Las Vegasba, hogy elmerüljek az érzékeimben. A leghőbb vágyam, hogy Krisna érzékeit tegyem elégedetté egy bhakta, örök lelki tanítómesterem elégedettségén keresztül. Máskülönben ennek az utazgatásnak nincsen semmi értelme, és nem fogja senkinek sem felkelteni a figyelmét.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 30., 3:02 ·

Írj kommentet