A legédesebb hegy lábainál — készen állva a nagy napra

dec 13

A Govardhana hegy egy kőhajításnyira van a szállásomtól, remek kilátás nyílik rá, és jelenléte betölti az elmét. Krisna olyan mély benyomást tett Vrindávana lakóira, hogy a hegy nem különbözik tőle.

Az a vágyam, hogy amilyen könnyedén Krisna fel tudta emelni a Govardhana hegyet, mint egy gombát, ugyanúgy levegye a szívemről a terhet, és állandóan kiűzi onnan a szemetet.

Mindennek mennie kell, ami akadályozza az odaadó szolgálatot. Ez a hozzáállás teszi a bhakta életét állandó imává. Az igazi szeretetnek nincsenek szintjei, hiszen állandó erőfeszítésből áll. Ahogy már rámutattam erre többször is, minél többet lubickolunk a Krisna iránti extatikus szeretet medencéjében, annál kevésbé fogjuk látni a végét. Nincsen határ, egyszerre nem fogunk mindent látni. Szokjunk hozzá, hiszen ez a normális.

Sri Govardhan lábainál gyűltünk össze az istentestvéreimmel, Jayadvaita Szvámival, Kesava Bharati das Goszvámival, Vaisesika prabhuval és Suresvara prabhuval. Milyen csodálatos, hogy olyan bhaktákkal lehetek együtt, akik 40 éve gyakorolják a lelki életet megszámlálhatatlan rendkívüli körülmény, kaland, megpróbáltatás és lemondás dacára.

Prabhupada a legjobb életmódot kínálta nekünk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy viszonozzuk. Egyik istentestvérem, Badrinarayan Prabhu, aki San Diegoban szolgál, hogyan nyitotta meg a szívét élete alkonyán, és együttérzést keresve gyengéden ezt kérdezte:

- Fiam, ha visszatekintesz a bhakták szolgálatának 30 évére, nem unatkoztál néha, mint ahogy mindenki más is érez ebben a világban? – Badrinarayana prabhu gyorsan így felelt:

- Apa, őszintén megmondhatom neked, hogy mint az egyik ISKCON vezető, minden lehetséges érzelmet megtapasztaltam, egészen a vakító dühtől a leírhatatlan örömig, de nem mondhatom, hogy valaha is unatkoztam volna.

Két nap múlva Govardhana-puja. Új szakácsok hajolnak a tűzhely fölé, és tömérdek ételt készítenek, hogy felajánlják és kiosszák majd. Az egész világon többszáz templom és központ megünnepli majd Krisna mutatványát, aki személyesen gondoskodott a bhaktáiról, és védte meg a teheneket:

- Az emberek és a tehenek jöjjenek be a hegy alá, miközben felemelem a bal kezem kisujjával; ne féljetek!

Néha arra gondolok, ideje lenne megcsípnem a karomat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem álmodom: itt van a Bhaktivedanta Ásramban, a Govardhana hegy és Krishna ott áll kint az ajtóm előtt.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 12., 11:18 ·

Írj kommentet