Vrindavan belső felelőssége

dec 11

Aki néhány napnál tovább időzik Vrindávanában, az legyen éber. Először is, amikor hosszú távollét után megérkezünk, főleg, ha távollétünkben próbáltunk önzetlen odaadó szolgálatot végezni, a lelki hajlék örök frissessége lenyűgöző.

- Nahát, szünidő a lelki világban! – Emlékezzünk arra, mikor Akrura és Uddhava megérkezett Vrindávanába: bárcsak örökre magával ragadna ez a mámorító hangulat!

Néhány nappal később azonban az érkezés öröme apadni kezd, régi barátok köszöntenek minket, és rádöbbenünk arra, hogy belsőnkön még komolyabban kell munkálkodnunk, ha Krisna személyes szomszédságának megfelelő vendégei akarunk lenni.

Ekkor kezdjünk el dolgozni a szívünkön, még többet hallgassuk és énekeljük Krisna dicsőségét. Ne próbáljunk csak úgy ellenni Vrindávanában, arról nem is beszélve, hogy arra fecséreljük az időnket, hogy másokkal fölösleges csevegésbe bonyolódunk, vagy kimerítő bevásárló körútra indulunk.

Minden nap az a felelősség vár ránk, hogy tudatunkban még mélyebbre hatoljunk, és esedezve könyörögjünk Krisnához tiszta bhaktáin keresztül, hogy egyre közelebb kerülhessünk Hozzá.

Valójában erőtlennek és tehetetlennek érzem itt magamat. A szívemet lemeztelenítették, hogy isteni orvosi beavatkozásra kerülhessen sor.

Krisna kedvteléseinek nektárjában mélyedek el, és ettől elszégyellem magamat. Számtalan születéssel ezelőtt azért incselkedtem az anyagi energiával, hogy Krisna szerelmi kedvteléseit utánozzam. Miért csak Ő élvezze az összes rasát és lilát, a szeretetteljes kapcsolatok minden fajtáját? Szerzek magamnak is a saját hajlékot, mely csaki az én élvezetemet szolgálja.

Fejemet leszegem, a szívem ég a lelkiismeret-furdalástól. Bűnösnek vallom magamat. Annyira irigy lettem Krisnára, hogy az sem érdekelt, ha el kell jönnöm az anyagi világba, hogy életről életre itt lébecoljak.

Krisna, ahogy a nevedet énekelve ez a féreg előtted kúszik, arra kérlek, hogy teljesen megtisztuljak attól a vágytól, hogy Téged akarjalak utánozni.

Ez után ráébredek arra, hogy ahhoz, hogy Krisnát utánozhassam, irigységemből fakadóan magamat kellett irányítónak megtenni: a világ, az én világom működjön úgy, ahogy én akarom. Akkor a személyes és világbéke gyarapodni fog.

Vajon megvan-e bennem a lelki erő, a bhágavata bátorság ahhoz, hogy szembenézzek az igazsággal: a saját parányi mivoltommal, jelentéktelenségemmel, melynek dacára megpróbáltam a birtoklás érzetet megtapasztalni, és irányítani mindazt, amiről azt képzeltem, hogy az enyém?

A bhakti életre szóló karrier, és még több annál. Aki elidőzik Vrindávanában, szembesül ennek valóságával. A valódi lelki fejlődés kemény meló, igazából szeretetteljes munka.

Szánjunk kellő időt Krisnára. Az illuzórikus energiájával szemben Ő tényleg a legjobbat érdemli.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. november 5., 12:15 ·

Írj kommentet