A menekült kegyelemért könyörög

dec 10

Ez a parányi lélek a Hare Krisna mahamantra menedékét keresi Vrindavanában elrejtőzve. Az állandó utazás kimerítő lemondás, mely a legjobb formáját kívánja meg az embertől – a fizikai és lelki akkumulátorok végre feltöltődnek, nem merülnek le.

Hadd fedjem fel előttetek jelentéktelen életemet, mely egy interkontinentális entitás, hat kontinenst ölel fel, és mikor elfáradok – legalábbis erről álmodozok – kevesebb helyet érint.

Főleg a családomnak igen nehéz elképzelnie magát az életmódot, mert fogalmuk sincsen arról, hogy miért döntene valaki úgy, hogy hajléktalan vándor lesz. Évtizedről évtizedre ugyanazt a munkát végzi, ugyanabban a lakásban lakik, ugyanabba a templomba jár, és ugyanazok a rokonok és barátok veszik körül. Ki hibáztathatná őket, hogy a biztonságért és a józanságért küzdenek ebben a felforgatott, stresszes világban. Látszólagosan végtelen rutinjukat időszakonként egy tengeren túli szabadsággal túrbózzák fel.

A több évtizednyi globális bhakti szolgálat felemésztette az életemet. Nem is tudhatjátok, milyen hálás vagyok azért, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, hogy áldozatot hozzak az odaadó szolgálaton keresztül az Úr Caitanya transzcendentális seregében.

Gondoljatok bele. Ha vissza kell nézni egy olyan életre, mely naról napra saját magunk szolgálatából, világi énközpontúságból áll – már a gondollattól is borsódzik a hátam.

Észrevétlenül, csodálatos módon Srila Prabhuada a legjobb életmódot biztosította számomra: örök keresés, hoy hiteles bhakta, bhakti yogi legyek, és ebben segítsek másokat is.

Vrindávanában rádöbbenek arra, hogy egy év is eltelt, mióta utoljára a szent dhámában jártam. Aki a szeretetnek olyan súlyos terhét hordozza, mint én, annak túl soknak tűnik ez az idő. Mi a célom itt? Japázás, japázás, japázás.

Nincsenek repülőterek, járatok, e-mailek és telefonhívások tömkelege. Azt tervezem, hogy minden reggel 32 kört japázok (végre nem este). Amikor első nap felkeltem, így is tettem – tényleg, micsoda luxus élet!

Többet olvasok, és talán egy kis írás is belefér majd, hogy kitöltse a napot. A Sri Caitanya-caritamrita nektári menedéke a fő társam, amíg a Bhaktivedanta Asramába nem megyek a Govardhana hegyre, ahol az istentestvéreim, Kesava Bharati Maharaj, Vaishesika Prabhu társasága fogják jelenteni a megvilágosodást.

Ez a titkom – ettől működik még a belső órám.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. október 30., 6:52 ·

Írj kommentet