Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 2. rész

nov 15

Sri Sacavrata Muni azt akarja, hogy már az ima legelején megértsük, ki Krisna. Ha már megértettük, hogy Krisna a legfelsőbb Isvara, sokkal bizalmasabb témákba is beleáshatjuk magunkat. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt arra, hogy megértsük Krisnát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az erőfeszítést, amit tennünk kell, és ami szükséges ahhoz, hogy megértsük, hogy Krisna miként lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Olyan gyakran mondjuk, hogy ne csak azért csatlakozzon valaki a Krisna-tudathoz, mert boldogtalan, és arra vágyik, hogy megkönnyebbüljön az anyagi szenvedések után, aztán meg ne is akarjon erőfeszítést tenni azért, hogy megértse Krisnát. Ha nem próbáljuk megérteni Krisnát, sosem válunk erőssé a Krisna-tudatban. És amikor az anyagi szenvedés emlékei elkezdenek halványulni, akkor újrakezdjük, és megint az anyagi örvényben találjuk magunkat. Minden bhaktának szükséges, hogy megértse Krisnát, mint a legfelsőbb művészt, irányítót, szeretőt, barátot, gyermeket. Használjuk megfelelően az intelligenciánkat és az időnket arra, hogy így tegyünk.

namamisvaram sat-cit ánanda rupam

Milyen testtel rendelkezik az Isvara, a Legfelsőbb Irányító? El kell ezen gondolkoznunk. Istennek van formája, ő nem csak energia. Nem alaktalan. Mi parányiak vagyunk, mégis van formánk. Akkor miért ne lenne a Legfelsőbb Úrnak is formája? Különbség van azonban az Ő formája és a mi formánk felépítése között. A mi formánk anyagi elemekből áll, míg Krisna formája sat-cit-ánanda. Az örökkévalóság, a tudás és boldogság sűrített elegye. Mi különbözünk a testünktől. Krisna azonban azonos a testével. Nem létezik külső vagy belső Krisna. Ő maga a saját teste. Ebben az anyagi világban próbáljuk Krisnát utánozni úgy, hogy azt képzeljük, hogy azonosak vagyunk a testünkkel, és próbálunk élvezethez jutni, de persze nem sikerül. Krisna azonos a testével, ezért nincs gondja az élvezettel, hiszen ő a saját teste is egyben. Próbáljuk azt gondolni, hogy a saját testünk vagyunk, és majd boldogok és elégedettek leszünk, és így elpusztítjuk saját magunkat. Az ismétlődő születés és halál körforgásába csatlakozunk be újra és újra.

Ezért az első vers első sora namamisvaram sat-cit ánanda rupam, igen tömör formában nyújtja számunkra a szükséges tudást arról, hogy ki Isten. Irányító, akinek formája van. Ezután megtanítja, milyen ennek a formának a természete. Miből áll a mi testünk? Asatból, acitból és niránandából. Az asat azt jelenti, hogy ideiglenes. Az acit tudatlanságot takar. Niránanda pedig szenvedést jelent. Ebből áll a testünk. Amikor belenézünk a tükörbe, jusson ez eszünkbe. Gondoljunk bele, mi is alkotja a testünket. Ezt akarjuk mi élvezni. Mivel megzavar a természet három kötőereje, ezért tehetetlenek vagyunk.

Miből áll Krisna teste? Sat-cit-ánandából. Éppen az ellenkezőjéből: örökkévalóságból, tudásból és boldogságból tevődik össze. Nem az örökkévalóságból, tudásból és boldogságból álló testén belül van, hanem Ő ez a test.

Ez a Bhagavad-dharma első leckéje a Damodarastaka első versének első sorában. Először meg kell értenünk az első sort, hogy utána fel tudjuk fogni az ima további részét, vagy lemaradunk a hajóról. Az újonnan csatlakozók nézegethetik a gyermek Krisna képét, aki éppen a vajból lakmározik. Eltűnődhetnek:

- Szóval ez az az Isten, akit nekem imádnom kellene? Hát jó, ha ti mondjátok! Nyitott vagyok.

Gondoljunk abba bele, milyen személytelen háttértből jövünk, valószínűleg egyáltalán nem így gondolkoztunk Istenről. Azt képzeltük, hogy valamiféle lelki energia vagy elme.

Tegnap este arról beszéltünk, hogy mindenki a Kali-yuga kedvteléseket és szokásokat tárgyalja meg. Ezek az emberek a hétvégi terveikről mesélnek. Még csak nem is álmodnak arról, hogy a Legfelsőbb Úr is tevékenykedik, és megvannak a maga kedvtelései. Igazából csak az Úr cselekedeteit nevezhetjük kedvtelésnek, mert semmit sem erőltet. A kedvtelés, vagy a lila szanszkritul azt jelenti, hogy nincsen semmi erőltetés, nincsenek feltételek. Gondoljunk csak a saját e világi kalandjainkra, mindent feltételek szabtak meg, minden irányítás alatt állt. A mi irányításunkon kívül estek a történések.

A legemelkedettebb tudást kapjuk meg, ami nem más, mint a Legfelsőbb Úr formájáról szóló leírás és a kedvtelései. Ez a Krisna-tudat szíve és lelke. Megtanítják nekünk, ki Isten, és hogyan legyünk vallásosak. Ne csak vallásos hívőként, hanem tapasztaljuk is meg Krisna nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit. Először fel kell adnunk a testünk iránti ragaszkodást. Az az igazi lemondás, ha lemondunk a testi azonosításról. Minden problémánk abból ered, hogy azt képzeljük, hogy ez a test vagyunk, és majd a testünk révén leszünk boldogok. Főleg az elején némi erőfeszítést igényel bhaktáktól, hogy ne tervezgessék, hogy majd élvezni fogják a testüket. Annyi tévképzettel jövünk a Krisna-tudatba. Olyan sok terhet cipelünk a hátunkon, melyet egyszerűen a testtel való azonosítási problémaként határozhatjuk meg. Úgy tudunk a legjobban fejlődni a Krisna-tudatban, ha minimálisra csökkentjük ezeket a testtel kapcsolatos gondokat. Kezdjünk tiszta lappal és próbáljuk megtisztítani magunkat, hogy megérthessük lelki önazonosságunkat. Nagyon bonyolult lesz úgy az élet, ha a Krisna-tudatunk kezdetén magunk után vonszolunk mindenféle testtel kapcsolatos dolgot. Nagyon nehéz lesz, mert ezek a testtel kapcsolatos dolgok a szennyezett látásmód miatt vannak. Időt kell szánni arra, hogy lelki látásmódot fejlesszünk ki.

A Krisna tudat nagyon gyakorlatias. De ott kell lennie az alázatnak is. Ezt mondtam a keresztény egyház híveinek. Gondoljatok bele: még csak 16-17 évesek vagytok. 3, 4, 5, 10 évesen kezdték az egészet. Hat éven keresztül irtottátok magatokat. A bűn által teljesen elpusztítottátok a tudatotokat. Miért nem tudunk legalább ugyanennyi időt beleölni abba, hogy megtisztítjuk magunkat a Krisna-tudatban?

10, 11, 12 ,de legkésőbb 13 évesen kezdtetek bűnös tettekbe, most 16-17 évesek vagytok. Nem tudtok 4 évet arra szánni, hogy megtisztuljatok? Túl sokat kérek? Hol van akkor a tisztesség? Olyan sok időt pazaroltam arra, hogy mindent összezavarjak, akár ugyanennyi időt rászánhatok arra is, hogy egyenesbe jöjjek. Más szóval, ha Krisna-tudatosak akarunk lenni, akkor tényleg annak kell lennünk. Legyünk becsületesek. Gyakorlatiasan kell nézni, hogy mit tettünk saját magunkkal, és mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt rendbe hozzuk. Sajnos sokakban nincs meg a becsületesség, ők játszmázni akarnak. Nem ismerik el, nem látják be, hogy mennyire tönkretették magukat. Sok éven keresztül a víz alatt voltak, most kimásztak, és végre friss levegőt szívnak, és úgy érzik, most minden rendben van. Nem tanulnak meg úszni. Kedvesen azt mondtam ezeknek a bhaktáknak, hogy valósítsák meg, mi az a becsületesség, méltóság és saját magunk tisztelete. Bele kell ölni valamennyi időt abba, hogy egyenesbe jöjjünk. Legalább annyi időt, amennyit azzal töltöttünk, hogy roncsot csináljunk magunkból. Az embereknek nehezére esik ezt megérteni.

Persze amikor az ember fiatal, azt gondolja, hogy pár év maga az örökkévalóság. Beszélgettem az egyik régi ismerősöddel, Ray Battával. Mondtam neki, hogy éljen néhány évet az asramában, most még csak 21 éves. Utána majd meglátod, mihez szeretnél kezdeni. Csak még két évet.

- Két évet? Két év olyan hosszú!

Ne már, csak két Gaura Purnima, két Janmastami.

- Két év? Az maga az örökkévalóság!

Ez így működik. Az idő számlájára írhatjuk. Így fog ki az agyunkon kamaszkorunkban. Emlékszem, amikor kamasz voltam, a keresztény közösségbe jártam, és éppen egy soha véget nem érő, lusta, nyári szünidős nap volt. Emlékeztek ilyen napra? Forró nyári nap, amikor úgy tűnt, hogy a reggel sosem akar elmúlni, hogy este legyen. Feküdtem a szobámban a tikkasztó melegben, és úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Csapdába estem, mert olyan volt, mintha nem telne az idő. Volt már ilyen érzésetek, hogy megállt az idő? Semmi dolgom nem volt. Emlékszem, ott feküdtem, közben járt a ventilátor, és 14 évesen azon tűnődtem, mit fogok majd csinálni. Mindenki jól érzi magát, csak én nem. Miért kell olyan sokat tanulnom? Miért nem járhatok bulizni, mint az összes többi gyerek? Ezen morfondíroztam. Aztán kinéztem a szobám ablakán, mely az utcára nézett, és láttam, mit csinál éppen ott szemben egy lány. Eltűnődtem, vajon mit gondolhat rólam? Ilyen a kamasz elme, fiúként elképzeled, hogy majd ezt és ezt fogod a lánynak mondani. Ilyen egy tini elméje. Minden olyan fontos, sőt, döntő fontosságú. Most azonnal, az egész világ ettől függ! Emlékszem, egész nap ott feküdtem a 35 fokos melegben, ment az elektromos ventilátor, ki-bekapcsoltam a rádiót, kinéztem az ablakon, hátha éppen az utcánkban jár az egyik barátom. Néztem, hátha kijön a szemben lakó lány, eltűnődtem, mit mondanék neki, ha kijönne, elképzeltem az egész beszélgetést a fejemben. Persze elmondhatjuk, hogy egész ártatlan ez a helyzet, a tietekével összehasonlítva.

Lehet, együtt megyünk majd templomba? Végül tényleg így történt. Egyik vasárnap ugyanabba a templomba mentünk. Nem tudom, hogy történhetett. A szülőknek tetszett. Ott ültünk a templom padján, előttünk az énekeskönyv, s közben egymást néztük…

Aztán elmerengsz, hogy vajon gondol-e rám? Ilyenek a tinédzser évek. Miután elköltöztünk arról a környékről, megtudtam, hogy tényleg gondolt rám, de a családom már máshol élt. Később az egyik régi barátomtól megtudtam, hogy gondolt rám. Ó, nem! Ilyen a kamaszok élete.

Miért nem tudunk időt szánni arra, hogy kifejlesszük magunkban az önfegyelmet? Miért kell nekünk minden most azonnal? Miért? Miért kell az egész életet ösztöneinknek engedelmeskedve élnünk? Miért hoznánk olyan döntéseket, melyek évtizedekre gúzsba kötnek minket? Ez az őrültség netovábbja. Miért nem tudunk önkontrollt vagy ragaszkodás mentességet kifejleszteni? Fektessünk időt abba, hogy magunkon dolgozunk, hogy majd a jövőben megfelelő döntést hozhassunk.

Miért legyünk olcsók? Ez történik. A modern társadalomban az emberek olyan olcsók. Minden könnyen elérhető, csak úgy az ölünkbe hullik. Olcsó minden kapcsolat, a tisztesség, az intelligencia. Senki sem akar időt és energiát belefektetni abba, hogy kifejlessze magában az önfegyelmet, az erőt, a jellemet. Ez a Kali-kor problémája. Miért nem szakítunk időt arra, hogy megértsük Krisnát? Sokan azért jönnek a Krisna-tudatba, mert annyira szenvednek, és megkönnyebbülésre vágynak, mert kiábrándultak az érzék-kielégítésből. Miért nem szánunk időt arra, hogy megértsük Krisnát, aki a legkedvesebb dolog az életünkben, a lelkünk lelke? Megállapítottuk, hogy a test azért annyira kedves a számunkra, mert jelen van benne a lélek. Amikor a lélek elhagyja a testet, többé nem foglalkozunk vele. Természetesen a lélek azért olyan kedves számunkra, mert Krisna szerves része.

Írj kommentet