Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 3. rész

nov 21

Egyfajta életmódot szeretnénk az emberek számára felajánlani, hogy ennek segítségével megérthessék saját magukat, és Krisnát. Ez a kettő egyszerre történik. Az önmegvalósítás és Isten megvalósítása kéz a kézben jár. Amikor feljön a nap, nem csak a napot láthatjuk, hanem saját magunkat is. A nap mindent megvilágít, láthatjuk magunkat, és minden mást körülöttünk. Amikor Krisna-tudatossá válunk, jól látunk mindent: saját magunkat, a kapcsolatunkat Krisnával. Mindenki képes megérteni, hogy mi az Úr örök szolgái vagyunk. Amikor valaki nagyon fejlett a Krisna-tudatban, egy bizonyos fajta ízt tapasztal a kapcsolatokban, de Krisnával való mindennemű kapcsolatnak az alapja a szolgálat.

Azt kérjük mindenkitől, hogy fejlessze ki magában a tisztességet, a méltóságot és az önmagunk felé irányuló tiszteletet. Olyan nehéz rávenni az embereket, hogy ezt megtegyék. Annyira tönkretették magukat, erre azt kérjük tőlük, hogy töltsenek ugyanannyi időt azzal, hogy összeszedjék magukat.

- Szó sem lehet róla! Nem tehetem! Fontos döntéseket kell hoznom. Ezt akarom, azt akarom.

Még azt sem tudják, hogyan kell reggel lezuhanyozni, mégis hirtelen minden rendben van. Jól érzik magukat. Ennél az olcsó megközelítésnél többet ér egy ember. Ezzel próbálkozunk, igyekszünk megértetni az emberekkel, hogy többet érnek, mint saját maguk szokásos olcsó megközelítése. Ez a Krisna-tudatos prédikátor gyötrődése: látjuk, hogy az emberek jobbak, mint amilyennek gondolják magukat. Látjuk bennük a lehetőséget és azt, hogy Krisna szerves részei és örök szolgái. Ők viszont nem veszik észre bennük rejlő lehetőségeket. Görcsösen ragaszkodnak ehhez a pokoli társadalomhoz, miközben az illuzórikus energia kövein megütik magukat. Mindennek szemtanúi vagyunk.

A lélek úgy véli, hogy mivel a lelki tanítómesterem megmentett engem, ezért meg kell próbálnom visszafizetni azt az adósságot, melyet lehetetlen letörleszteni.

A Damodarastaka ima első versének első fele alázatra tanít minket, főleg az első sor.

namamisvaram sat-cit-ananda rupam

Hadd értsem meg, ki Isten! Ne kövessük vakon az intelligenciánkat ahhoz, hogy megértsük Krisnát. Az első sor után tovább léphetünk.

lasatkundalam gokule brajamánam

Az Úr ragyog Vrindavana birodalmában. Hirtelen személyes hangnemre vált át az ima. Lasatkundalam: cápa alakú fülbevalói vannak, melyek ide-oda himbálóznak a fülében. Ezek a fülbevalók nagyon különlegesek. Miért? Mert Krisna fülbevalói. Amikor ide-oda lengenek, mi történik? Megérintik az arcát. Krisna orcáját csak Yasoda anya csókolja meg, ill. bizalmas barátnői. Szerencsések azok a fülbevalók, mert ahogy ide-oda lengenek, megcsókolják az Úr arcát. Mit tudunk még meg ezekről a díszekről? A fülbevalók nem teszik szebbé Krisnát, hanem Krisna miatt tűnnek gyönyörűnek.

Hord itt valaki fülbevalót? Miért viselnek az emberek fülbevalót? Azért, hogy jól nézzenek ki. Amikor ránéz a férj a feleségre, a feleség azt reméli, hogy a látvány elégedetté teszi őt. A férjes asszonyoknak így kell gondolkodniuk. Menedéket veszünk ezeknél a fülbevalóknál, hogy jobban nézzünk ki. Mikor reggel a tükörbe nézel, és beteszed a fülbevalót, nem? Vagy mindig viseled? Magadon hagyod. Nem vagyok annyira járatos az efféle tudományokban. De azért hordod, mert emelni szeretnéd a szépségedet, nem? Persze én csak a lelki szépséget látom. Dharmapatniként ez a kötelességed, a feleség egyik vallásos kötelessége, hogy tessen a férjének. Reméled, hogy a fülbevaló valamit hozzáad a szépségedhez. Krisna azonban nem emiatt hord fülbevalót. Amikor fülbevalót hord, ő teszi még szebbé a fülbevalót. Szívességet tesz a fülbevalónak azzal, hogy hordja.

A Srímad Bhagavatam 3. énekében magyarázza ezt el Uddhava.

padam padam bhusanam bhusanam

Krisna a saját ékszereinek ékszere.

A Damodarastaka legelején, az első vers második sora különleges meditálni valóul szolgál. Krisna fülbevalója ide-oda leng, és eközben megérinti az arcát.

Ezután belépünk magába a kedvtelésbe.

yasoda-bhiyolukhalád dhavamánam

parámristam atyantato drutya gopyá

Yasoda anya egy őrlő mozsárhoz kötözte Krisnát. Hogy történhetett ez? Krisna elfutott, mert félt tőle. Hátulról elkapta Krisnát, amikor éppen előle futott el. Mintha egy tolvajt üldözne valakit, és hátulról sikerült megragadnia. Yasoda anya így kapta el Krisnát. Az egyik kezében egy botot tartott, a másikkal kapta Őt el. Mivel érdemelte ki ezt Krisna?

Mit csinált éppen Yasoda anya? A ház tűzhelyén tejet forralt, mert különleges tejtermékeket szeretetett volna készíteni Krisna számára. Aggódott, mert a fia mindig másokhoz, idősebb gopikhoz járt, hogy tejtermékeket lopjon tőlük. Yasoda anya elgondolkodott, hogy a fia miért megy el mindig másokhoz vajat lopni. Talán valami baj van a saját főztömmel? Az anyák így gondolkoznak. Yasoda anya reménykedett, hogy ha a különleges tehenektől származó különleges tejterméket készít, akkor a fia nem fog másokhoz járni, hogy lopjon. A kisgyerekek szeretnek elemelni dolgokat. Tulajdonképpen minden Krisnáé. Vrindávanában azonban élvezi, ha átmehet másokhoz, és elcsenhet ezt-azt. Ha nem talál semmi ínyére való tejterméket, amit elcsenhet, mit tesz olyankor? Addig nyúzza a gyerekeket, amíg sírni nem kezdenek. Ha semmilyen csíntevést nem tud elkövetni mások otthonában, akkor rávizel a padlóra. Látjátok? Ilyen Istent imádtok!

Gondolkozzatok el! Amikor gyerekek voltatok, szerettetek volna ilyesmit művelni: elmenni másokhoz, és azt tenni, amit csak akartok. Krisna pontosan ezt teszi. Gyerekként ketchupöt kentetek a falra, és hasonlók. Remek érzés volt! Nem vettétek figyelembe a felnőttek szabályait. Fogtátok a ketchupöt és amikor a szülők nem figyeltek, rákentétek a falra. Ki csinált ilyet? Valaki még? Hát persze! Jó móka volt, nem? Miért tagadnánk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől az ilyen élvezeteket? Azért van meg bennünk is ez a késztetés, mert Krisna szerves részei vagyunk.

Yasoda anya azt gondolta, hogy valahogy otthon tartja Krisnát. Különleges tehenei voltak, melyek különleges füvet legeltek. A különleges fű a tehenek tejének is különleges zamatot kölcsönzött. Megfejte ezeket a különleges teheneket, és a különleges zamatú tejből különleges édességet akart készíteni Krisnának. Akkor talán otthon marad.

Miközben éppen forralta a tejet, a kis Krisna odament hozzá. Akkora már tudott járni és futni is. Odament hozzá és jelezte, hogy éhes. Azt akarta, hogy foglalkozzon vele. Yasoda anya éppen vajat köpült a joghurtból. Eközben forralta a tejet a tűzhelyen. Kötelet használt, hogy a köpülő rúd mozogjon. Eközben egy gyönyörű, transzcendentális szimfónia töltötte meg a teret. Először is, a köpülő rúd hangot adott, miközben előre hátra húzta a kötéllel, aztán a karján összecsörrenő karkötők hangja. Vrindavanaban minden hang lelki. Harmadszor pedig éppen verset költött Krisna kedvteléseiről, és ezt a verset ismételgette. Ezek a hangok a legfenségesebb zenét alkották. A köpülőrúd hangja, a karján csilingelő karperecek és a vers, melyet mondott mind a legfenségesebb zenekart alkották. Azok a bhakták, akik Krisna szüleinek a nyomdokait követik, és próbálnak tiszte, szülői szeretetet kifejleszteni Krisna iránt, Yasoda anya alakján meditálnak, aki a joghurtból éppen vajat köpül. Házában minden Krisna élvezetét szolgálta. Krisna mégis odament hozzá, és jelezte, hogy szopni akar. Yasoda anya abbahagyta a köpülést, és felvette Krisnát, és szoptatni kezdte, és miközben az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szoptatta, nézte az arcát.

Képtelenség megérteni, milyen szerencsében volt része. Krisna, akinek nincsenek szülei, mégis beleegyezik abba, hogy elfogadjon egy anyát és egy apát azért, hogy az a bhakta szülői szeretettel szerethesse Őt. Nincsen semmilyen ok, amiért megjelenne Krisna, mivel ő minden ok végső oka. Születetlen, aja. Olyan, mintha lennének szülei, hogy szeretetteljes kapcsolatban lehessen velük.

Meditálhatunk azon, ahogy Yasoda anya Krisna arcát nézi, miközben dajkálja Őt. Krisna tudja, hogy kell élvezni. Végtelen módon élvez. Talán emlékszünk arra, milyen volt, amikor édesanyánk dajkált minket: biztonságban éreztük magunkat. Amikor az anya altatót dúdol, a gyerek teljes biztonságban érzi magát. Minden rendben van. Krisna ezt teljes mértékben kiélvezi. Yasoda anya dajkálja őt. Noha senkire sincs szüksége, hogy fenntartsa őt, senkitől sem függ, hogy táplálják, csak viszonozza a szeretetüket. Így fogadja el Yasoda anya szeretetét.

Aztán mi történik? A tej kezd kifutni a tűzhelyre, ezért Yasoda anya leteszi Krisnát, és a tejre figyel. Nem hagyja el Krisnát, hiszen a tejet Krisna élvezetére szánta. Amikor letette Krisnát, az mérges lett. Nem tetszett neki. Annyira felháborodott, hogy az ajkát harapdálta dühében. Próbáljuk ki, milyen érzés. Mérges volt, mert az anyukája lerakta, pedig olyan kedvesen dajkálta. Nem csak az ajkát harapdálta dühében, de nagyon felmérgelte magát, és dühödt csínytevő lett. Talált egy követ, majd összetörte a vajas edényt, amiben Yasoda anya éppen vajat köpült. A köpülőrúdhoz erősített kötél segítségével köpülte a vajat. Krisna meg fogott egy követ, és összetörte az edényt, amíg az anyukája nem figyelt. A vajat pedig elkezdte szétosztani a majmok között. De ennyi nem volt elég. Csak a csíntevésen járt az esze. Tudta, hogy egy másik helyiségben vajas edények lógnak a mennyezetről. Így tárolták a tejtermékeket, a plafonról lógtak a vajas edények. Túl magasan voltak, hogy a kis Krisna elérje őket. Mit csinált? Fogott egy fa őrlőmozsarat, amivel fűszereket és rizst őröltek, és arra állta, hogy elérje a plafonról lógó vajas edényt, majd elkezdte osztogatni a vajat a majmoknak.

Ezen a képen láthatjuk, milyen lehetett, de itt pont nem az őrlőmozsáron áll.

Eközben Yasoda anya meglátta az összetört vajas edényt a padlón. Krisna sehol sem volt. Ebből tudta, hogy baj van. Keresni kezdte Krisnát. Hogy találta meg őt? A vajas lába által hagyott nyomokat követte. Az odaadás nektárjának egyik fejezetében az áll, hogy az Úr lábnyoma kiváltják az eksztatikus szeretet érzését. Emlékeztek arra, amikor Uddhava Vrindavanaba tartott, milyen eksztázist tapasztalt, amikor meglátta az Úr lábnyomait, leugrott a szekeréről, amivel vissza akarta vinni Krisnát és Balarámot Mathurába. Leugrott a szekérről, és Krisna lábának porában hemperegni kezdett, s közben azt kiáltozta:

- Milyen csodálatos! Milyen csodálatos!

Yasoda anya Krisna vajas lábnyomaival találkozott. Követte ezeket a lábnyomokat, hogy megtalálja Krisnát. Eközben Krisna mit csinált? A fa őrlőmozsáron állt, és megdézsmálta a mennyezetről lógó vajas edények tartalmát, és kiosztotta a majmok között. Közben hátranézett, hogy nehogy Yasoda anya oda lopóddzon hozzá hátulról. Óvatos volt, nehogy rajtakapják. A majmok azonban megérezték, hogy Yasoda anya jön. Az állatoknak élesebb az érzékelésük, míg az emberek nem érzik meg, ha jön valaki. Az összes majom elmenekült a helyiségből. Nem akartak a közelben lenni, amikor megérkezik Yasoda anya. Yasoda anya belopódzott Krisna háta mögött, aki az őrlőmozsáron állt. Próbált rajtaütni, és úgy elkapni hátulról, de Krisna figyelte, és meglátta őt. Mit tett? Leugrott az őrlőmozsárról, és futni kezdett. Yasoda anya utána eredt, kezében egy bottal. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit még az elme sebességével utazó jógik sem képesek elkapni. Tudjátok, milyen sebes az elme? Most itt vagy, a fejedben azt képzeled, hogy másutt vagy. A jógik ilyen gyorsan képesek utazni. A legnagyobb jógik sem képesek elkapni Krisnát, noha az elme sebességével haladnak. Meg tudjuk valaha érteni, Krisna miért fut el Yasoda anya elől. amikor mindenki tart Krisnától, főleg az időként megjelenő formájától, kála-saktitól. Krisna mégis fél Yasoda anyától. Miközben üldözi őt, a szemünk előtt egy gyönyörű jelenet játszódik le, melyen meditálhatunk. Virágok hullnak a hajából, mivel a haját virágok díszítették, melyek kihullottak a hajából, miközben üldözte Krisnát. A teste rázkódott, mivel a védikus szépségideál szerint a nőknek vékony derekuk, telt csípőjük és keblük van. Su-majama ennek a szanszkrit megfelelője. Krisnát üldözte, és gyönyörű látvány nyújtott, ahogy a virágok kihullottak a hajából, kezében botot tartott.

parámristam atyantato drutya gopyá

Hátulról kapta őt el, mintha közönséges tolvaj lenne. Igazából ennek a kedvtelésnek a titka az, hogy Krisnát már rabul ejtette a szeretetével. De hogy növelje a szeretetteljes viszonzást, Krisna elfutott előle, hogy el kelljen kapnia. Krisnát a szereteténél fogva irányítja, de ez a kedvtelés csak fokozza Yasoda anya és azoknak a bhaktáknak szeretetét, akik hallják ezt a kedvtelést.

Ez a Damodarastaka ima első verse.

Tovább

2012 Rádhastami lecke Krisna-völgyben

nov 18

2012 Radhastami

 

 

 

 

 

 

 

Tovább

Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 2. rész

nov 15

Sri Sacavrata Muni azt akarja, hogy már az ima legelején megértsük, ki Krisna. Ha már megértettük, hogy Krisna a legfelsőbb Isvara, sokkal bizalmasabb témákba is beleáshatjuk magunkat. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt arra, hogy megértsük Krisnát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az erőfeszítést, amit tennünk kell, és ami szükséges ahhoz, hogy megértsük, hogy Krisna miként lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Olyan gyakran mondjuk, hogy ne csak azért csatlakozzon valaki a Krisna-tudathoz, mert boldogtalan, és arra vágyik, hogy megkönnyebbüljön az anyagi szenvedések után, aztán meg ne is akarjon erőfeszítést tenni azért, hogy megértse Krisnát. Ha nem próbáljuk megérteni Krisnát, sosem válunk erőssé a Krisna-tudatban. És amikor az anyagi szenvedés emlékei elkezdenek halványulni, akkor újrakezdjük, és megint az anyagi örvényben találjuk magunkat. Minden bhaktának szükséges, hogy megértse Krisnát, mint a legfelsőbb művészt, irányítót, szeretőt, barátot, gyermeket. Használjuk megfelelően az intelligenciánkat és az időnket arra, hogy így tegyünk.

namamisvaram sat-cit ánanda rupam

Milyen testtel rendelkezik az Isvara, a Legfelsőbb Irányító? El kell ezen gondolkoznunk. Istennek van formája, ő nem csak energia. Nem alaktalan. Mi parányiak vagyunk, mégis van formánk. Akkor miért ne lenne a Legfelsőbb Úrnak is formája? Különbség van azonban az Ő formája és a mi formánk felépítése között. A mi formánk anyagi elemekből áll, míg Krisna formája sat-cit-ánanda. Az örökkévalóság, a tudás és boldogság sűrített elegye. Mi különbözünk a testünktől. Krisna azonban azonos a testével. Nem létezik külső vagy belső Krisna. Ő maga a saját teste. Ebben az anyagi világban próbáljuk Krisnát utánozni úgy, hogy azt képzeljük, hogy azonosak vagyunk a testünkkel, és próbálunk élvezethez jutni, de persze nem sikerül. Krisna azonos a testével, ezért nincs gondja az élvezettel, hiszen ő a saját teste is egyben. Próbáljuk azt gondolni, hogy a saját testünk vagyunk, és majd boldogok és elégedettek leszünk, és így elpusztítjuk saját magunkat. Az ismétlődő születés és halál körforgásába csatlakozunk be újra és újra.

Ezért az első vers első sora namamisvaram sat-cit ánanda rupam, igen tömör formában nyújtja számunkra a szükséges tudást arról, hogy ki Isten. Irányító, akinek formája van. Ezután megtanítja, milyen ennek a formának a természete. Miből áll a mi testünk? Asatból, acitból és niránandából. Az asat azt jelenti, hogy ideiglenes. Az acit tudatlanságot takar. Niránanda pedig szenvedést jelent. Ebből áll a testünk. Amikor belenézünk a tükörbe, jusson ez eszünkbe. Gondoljunk bele, mi is alkotja a testünket. Ezt akarjuk mi élvezni. Mivel megzavar a természet három kötőereje, ezért tehetetlenek vagyunk.

Miből áll Krisna teste? Sat-cit-ánandából. Éppen az ellenkezőjéből: örökkévalóságból, tudásból és boldogságból tevődik össze. Nem az örökkévalóságból, tudásból és boldogságból álló testén belül van, hanem Ő ez a test.

Ez a Bhagavad-dharma első leckéje a Damodarastaka első versének első sorában. Először meg kell értenünk az első sort, hogy utána fel tudjuk fogni az ima további részét, vagy lemaradunk a hajóról. Az újonnan csatlakozók nézegethetik a gyermek Krisna képét, aki éppen a vajból lakmározik. Eltűnődhetnek:

- Szóval ez az az Isten, akit nekem imádnom kellene? Hát jó, ha ti mondjátok! Nyitott vagyok.

Gondoljunk abba bele, milyen személytelen háttértből jövünk, valószínűleg egyáltalán nem így gondolkoztunk Istenről. Azt képzeltük, hogy valamiféle lelki energia vagy elme.

Tegnap este arról beszéltünk, hogy mindenki a Kali-yuga kedvteléseket és szokásokat tárgyalja meg. Ezek az emberek a hétvégi terveikről mesélnek. Még csak nem is álmodnak arról, hogy a Legfelsőbb Úr is tevékenykedik, és megvannak a maga kedvtelései. Igazából csak az Úr cselekedeteit nevezhetjük kedvtelésnek, mert semmit sem erőltet. A kedvtelés, vagy a lila szanszkritul azt jelenti, hogy nincsen semmi erőltetés, nincsenek feltételek. Gondoljunk csak a saját e világi kalandjainkra, mindent feltételek szabtak meg, minden irányítás alatt állt. A mi irányításunkon kívül estek a történések.

A legemelkedettebb tudást kapjuk meg, ami nem más, mint a Legfelsőbb Úr formájáról szóló leírás és a kedvtelései. Ez a Krisna-tudat szíve és lelke. Megtanítják nekünk, ki Isten, és hogyan legyünk vallásosak. Ne csak vallásos hívőként, hanem tapasztaljuk is meg Krisna nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit. Először fel kell adnunk a testünk iránti ragaszkodást. Az az igazi lemondás, ha lemondunk a testi azonosításról. Minden problémánk abból ered, hogy azt képzeljük, hogy ez a test vagyunk, és majd a testünk révén leszünk boldogok. Főleg az elején némi erőfeszítést igényel bhaktáktól, hogy ne tervezgessék, hogy majd élvezni fogják a testüket. Annyi tévképzettel jövünk a Krisna-tudatba. Olyan sok terhet cipelünk a hátunkon, melyet egyszerűen a testtel való azonosítási problémaként határozhatjuk meg. Úgy tudunk a legjobban fejlődni a Krisna-tudatban, ha minimálisra csökkentjük ezeket a testtel kapcsolatos gondokat. Kezdjünk tiszta lappal és próbáljuk megtisztítani magunkat, hogy megérthessük lelki önazonosságunkat. Nagyon bonyolult lesz úgy az élet, ha a Krisna-tudatunk kezdetén magunk után vonszolunk mindenféle testtel kapcsolatos dolgot. Nagyon nehéz lesz, mert ezek a testtel kapcsolatos dolgok a szennyezett látásmód miatt vannak. Időt kell szánni arra, hogy lelki látásmódot fejlesszünk ki.

A Krisna tudat nagyon gyakorlatias. De ott kell lennie az alázatnak is. Ezt mondtam a keresztény egyház híveinek. Gondoljatok bele: még csak 16-17 évesek vagytok. 3, 4, 5, 10 évesen kezdték az egészet. Hat éven keresztül irtottátok magatokat. A bűn által teljesen elpusztítottátok a tudatotokat. Miért nem tudunk legalább ugyanennyi időt beleölni abba, hogy megtisztítjuk magunkat a Krisna-tudatban?

10, 11, 12 ,de legkésőbb 13 évesen kezdtetek bűnös tettekbe, most 16-17 évesek vagytok. Nem tudtok 4 évet arra szánni, hogy megtisztuljatok? Túl sokat kérek? Hol van akkor a tisztesség? Olyan sok időt pazaroltam arra, hogy mindent összezavarjak, akár ugyanennyi időt rászánhatok arra is, hogy egyenesbe jöjjek. Más szóval, ha Krisna-tudatosak akarunk lenni, akkor tényleg annak kell lennünk. Legyünk becsületesek. Gyakorlatiasan kell nézni, hogy mit tettünk saját magunkkal, és mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt rendbe hozzuk. Sajnos sokakban nincs meg a becsületesség, ők játszmázni akarnak. Nem ismerik el, nem látják be, hogy mennyire tönkretették magukat. Sok éven keresztül a víz alatt voltak, most kimásztak, és végre friss levegőt szívnak, és úgy érzik, most minden rendben van. Nem tanulnak meg úszni. Kedvesen azt mondtam ezeknek a bhaktáknak, hogy valósítsák meg, mi az a becsületesség, méltóság és saját magunk tisztelete. Bele kell ölni valamennyi időt abba, hogy egyenesbe jöjjünk. Legalább annyi időt, amennyit azzal töltöttünk, hogy roncsot csináljunk magunkból. Az embereknek nehezére esik ezt megérteni.

Persze amikor az ember fiatal, azt gondolja, hogy pár év maga az örökkévalóság. Beszélgettem az egyik régi ismerősöddel, Ray Battával. Mondtam neki, hogy éljen néhány évet az asramában, most még csak 21 éves. Utána majd meglátod, mihez szeretnél kezdeni. Csak még két évet.

- Két évet? Két év olyan hosszú!

Ne már, csak két Gaura Purnima, két Janmastami.

- Két év? Az maga az örökkévalóság!

Ez így működik. Az idő számlájára írhatjuk. Így fog ki az agyunkon kamaszkorunkban. Emlékszem, amikor kamasz voltam, a keresztény közösségbe jártam, és éppen egy soha véget nem érő, lusta, nyári szünidős nap volt. Emlékeztek ilyen napra? Forró nyári nap, amikor úgy tűnt, hogy a reggel sosem akar elmúlni, hogy este legyen. Feküdtem a szobámban a tikkasztó melegben, és úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Csapdába estem, mert olyan volt, mintha nem telne az idő. Volt már ilyen érzésetek, hogy megállt az idő? Semmi dolgom nem volt. Emlékszem, ott feküdtem, közben járt a ventilátor, és 14 évesen azon tűnődtem, mit fogok majd csinálni. Mindenki jól érzi magát, csak én nem. Miért kell olyan sokat tanulnom? Miért nem járhatok bulizni, mint az összes többi gyerek? Ezen morfondíroztam. Aztán kinéztem a szobám ablakán, mely az utcára nézett, és láttam, mit csinál éppen ott szemben egy lány. Eltűnődtem, vajon mit gondolhat rólam? Ilyen a kamasz elme, fiúként elképzeled, hogy majd ezt és ezt fogod a lánynak mondani. Ilyen egy tini elméje. Minden olyan fontos, sőt, döntő fontosságú. Most azonnal, az egész világ ettől függ! Emlékszem, egész nap ott feküdtem a 35 fokos melegben, ment az elektromos ventilátor, ki-bekapcsoltam a rádiót, kinéztem az ablakon, hátha éppen az utcánkban jár az egyik barátom. Néztem, hátha kijön a szemben lakó lány, eltűnődtem, mit mondanék neki, ha kijönne, elképzeltem az egész beszélgetést a fejemben. Persze elmondhatjuk, hogy egész ártatlan ez a helyzet, a tietekével összehasonlítva.

Lehet, együtt megyünk majd templomba? Végül tényleg így történt. Egyik vasárnap ugyanabba a templomba mentünk. Nem tudom, hogy történhetett. A szülőknek tetszett. Ott ültünk a templom padján, előttünk az énekeskönyv, s közben egymást néztük…

Aztán elmerengsz, hogy vajon gondol-e rám? Ilyenek a tinédzser évek. Miután elköltöztünk arról a környékről, megtudtam, hogy tényleg gondolt rám, de a családom már máshol élt. Később az egyik régi barátomtól megtudtam, hogy gondolt rám. Ó, nem! Ilyen a kamaszok élete.

Miért nem tudunk időt szánni arra, hogy kifejlesszük magunkban az önfegyelmet? Miért kell nekünk minden most azonnal? Miért? Miért kell az egész életet ösztöneinknek engedelmeskedve élnünk? Miért hoznánk olyan döntéseket, melyek évtizedekre gúzsba kötnek minket? Ez az őrültség netovábbja. Miért nem tudunk önkontrollt vagy ragaszkodás mentességet kifejleszteni? Fektessünk időt abba, hogy magunkon dolgozunk, hogy majd a jövőben megfelelő döntést hozhassunk.

Miért legyünk olcsók? Ez történik. A modern társadalomban az emberek olyan olcsók. Minden könnyen elérhető, csak úgy az ölünkbe hullik. Olcsó minden kapcsolat, a tisztesség, az intelligencia. Senki sem akar időt és energiát belefektetni abba, hogy kifejlessze magában az önfegyelmet, az erőt, a jellemet. Ez a Kali-kor problémája. Miért nem szakítunk időt arra, hogy megértsük Krisnát? Sokan azért jönnek a Krisna-tudatba, mert annyira szenvednek, és megkönnyebbülésre vágynak, mert kiábrándultak az érzék-kielégítésből. Miért nem szánunk időt arra, hogy megértsük Krisnát, aki a legkedvesebb dolog az életünkben, a lelkünk lelke? Megállapítottuk, hogy a test azért annyira kedves a számunkra, mert jelen van benne a lélek. Amikor a lélek elhagyja a testet, többé nem foglalkozunk vele. Természetesen a lélek azért olyan kedves számunkra, mert Krisna szerves része.

Tovább

Devamrita Maharaja Damodárastaka lecke első nap 1. rész

nov 07

lasat-kudala gokule bhrajamanam

A Damodarastaka ima során először felajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat a Legfelsőbb Isvarának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Namamisvara. Miért teszünk így? Nem akarunk abba a hibába esni, hogy azt gondoljuk, hogy Bálagopála, ez a kis tehénpásztor fiú közönséges kisfiú. Krisna és kedvtelése nagyon zavarba tudják ejteni az embert. Még a félisteneket is zavarba tudja hozni tetteivel, az emberi lényekről nem is beszélve. Mit is mond Krisna a Bhagavad-gítában?

na me viduh sura-ganah

prabhavam na maharshayah

aham adir hi devanam

maharshinam ca sarvasah

 

Krisna elmagyarázza a Gítában, hogy:

„Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.”

Azért nem tudják Őt megérteni, mert Krisna már a létezésük előtt is létezett. Ha egy gyermek a te életed során születik meg, mondjuk van egy öcséd vagy húgod, akik akkor születtek meg, amikor már tudatodnál voltál. Láttad, ahogy fejlődnek. Nekik viszont nehéz megérteniük, milyen lehetett az életed, mielőtt ők világra jöttek volna. Krisna elmagyarázza, hogy sem a legnagyobb félistenek, sem a legnagyobb bölcsek, a mennyei bolygók szentjei és bölcsei sem képesek megérteni Őt, mert már születésük előtt is létezett. Krisnának nincsen se kezdete, se vége. Érzékszerveink érzékelésén kívül létezik. Ezért nevezik adhoksajának. Legyőzi az érzékeinket, amikor próbáljuk megérteni Krisnát. Aprameyaként, határtalannak is ismerik.

Mielőtt a Damodarastaka ima mélyére hatolnánk, fontos, hogy megértsük, hogy Bálagopala, a Damodara lila tehénpásztor fiúja maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Vrindavanának a Krisna nem hirdeti magáról, hogy ő a Legfelsőbb Úr, mert nem akarja. Vrindávanában Krisna hivatalon kívül akar élvezni. Vrindavan az ő magánterülete, ahol bizalmas kapcsolatba léphet megbízható bhaktáival, akiknek a szeretete olyan tiszta, hogy szükségtelen tudniuk, hogy Krisna Isten ahhoz, hogy életükké és lelkükké tegyék az Ő szolgálatát. A lelki világ Vaikuntha bolygóin tudják, hogy Krisna Isten. Ott Krisna négykarú Nárayana formájában van jelen, és elfogadja az imádatot, melyet nagy pompával bemutatnak számára. A lelki világ bizalmas területén, Goloka Vrindávanában azonban Krisna hagyja, hogy bhaktái a szeretetükkel irányítsák őt. Erről szól a Damodara lila. Olyan kedvtelés, melyben az anyukája megkötözi az Urat. A tiszta bhakti, avagy a tiszta szeretet és odaadás erejéről szól, melynek saját önszántából az irányítása alá kerül az Úr. Csak így lehet rabul ejteni Krisnát. Hogyan lehet elfogni valakit, aki határtalan? Hogyan lehet elfogni valakit, aki túl van az érzékeink felfogó képességén? Krisnát, aki adhoksaja és aprameya, a tiszta szeretettel lehet rabul ejteni. Megengedi nekünk. Ezt mutatja be ez a kedvtelés. Ez a legfenségesebb lelki rejtély. Ezért amikor a Damodarastakát énekeljük, érezzük annak édességét, mely megnyugtatja a szívünket. Azért nyugszik meg a szív, mert Krisna az örökké szeretett lény, a lelkünk lelke.

Van egy anyagi testünk. Legutóbb éppen a Kali-yuga kapcsolatokról beszélgettünk. Miért kedves számunkra a testünk? A lélek jelenléte miatt az. Amint a lélek elhagyja a testet, már nem érdekel minket többé az a test. Elégetjük, vagy a földbe ássuk. Csak a lélek jelenléte miatt érdekel minket a test. A gondolatmenetet folytatva: miért érdekel minket a lélek? Azért, mert a lélek Krisna része. Krisna a lélek lelke. Minden ragaszkodásunk végső soron Krisna felé irányul. Krisna miatt törődünk magunkkal és a testünkkel.

Kartika hónapban minden nap elénekeljük ezt az imát, ami a Damodara vratának a része. Valamilyen fogadalmat teszünk a Kartika hónap alatt. Kartika-vrata. A vrata fogadalmat jelent. A Kartika-vrata fő célja, hogy még jobban dicsőítsük az Úr Krisnát, és még jobban elmerüljünk az Ő dicsőítésében. A bhakták néha fizikai lemondást is vállalnak. A lemondások fő célja az, hogy még több időt töltsünk Krisna dicsőítésével.

A Damodara vrata, avagy a Kartika vrata elsősorban Srimati Radharáni elégedetté tételére szolgál, aki Krisna legbizalmasabb bhaktája, és az Ő gyönyörenergiájának kiterjedése. Urjesvariként is ismerik. Az urja fogadalom királynője. A Damodarastaka ima legvégén találunk célzást is Srimati Radharanira. Ez a legbizalmasabb téma.

A Damodarastaka ima a Padma-puránából származik. Sacavrata muni mondta el hallgatóságának, akik között ott volt Nárada Muni is. Maga az ima örök és tökéletes, mely Sacavrata muni száján keresztül nyilvánult meg. Krisna kedvtelése örökké zajlanak, nem arról van szó, hogy csupán egyetlen Damodara-lila volt és kész. Univerzumról univerzumra megy, és bemutatja ezeket a kedvteléseket. Ha élete végén valaki eléri a tökéletességet, csatlakozhat Krisnához egy adott univerzumban, ahol éppen kedvteléseinek hódol. Csatlakozhatunk utazó csapatához, és képzést kaphatunk a földi Vrindávanában, bármelyik univerzumba menjünk is. Ha már megtanultuk, hogyan viszonyuljunk Krisnához, csak akkor mehetünk Goloka Vrindavanába. Nincs különbség Krisna földi és lelki világ béli dhámjai, szent helyei között.

Ezeket a Damodarastaka imákat az úgynevezett tekergő kígyó dallammal szokták énekelni. Magunk elé képzelhetjük éneklés közben, hogy a dallam olyan, mintha egy kígyó tekeredne előre-hátra. A bhaktiban minden nagyon művészi. Minden művészet valójában Krisna lótuszszájából ered. Vrindávanban láthatjuk minden művészeti ág célját, ahol minden lépés egy tánc, minden szó egy ének. Itt minden művészi mozdulat 100%-ig Krisna dicsőítését szolgálja. A bhakták élete igen művészi. De minden művészet Krisna dicsőítésére való.

Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy a bhaktikus élet steril és száraz, mert valójában a művészi élet legmagasabb kifejeződése: a főzés, a zene, a festészet, a beszélgetés. Amikor a Bhágavatamot olvassuk, észrevehetjük, hogy milyen művészien fejezi ki magát Sukadeva Goswami és Pariksit Maharaja. A bhakták élete tele van művészi szépséggel. Az emberi lények képtelenek művészi szépség nélkül létezni. Még a szegény emberek kunyhóin is legalább egy bizonyos mértékig szép tárgy van, mert mindenki szereti a szépséget. Amikor Indiában vagyunk, láthatjuk, hogy még a szegény asszonyok is valamilyen mintás szárit hordanak, vagy értéktelen fémből készült orrkarikát viselnek. Mindenki vágyik a szépségre valamilyen mértékben. Krisna minden szépség eredete. Ezt követhetjük nyomon ebben a Damodasastaka imában, mely Krisna gyermekkori kedvteléseit dicsőíti.

Legutóbb Az odaadás nektárjának egyik fejezetéről beszéltünk, melynek címe, Ösztönzés az extatikus szeretetre. Az extatikus szeretet egyik ilyen ösztönzője Krisna teste, és testének különféle fázisai. Ismerjük a három fázist: pauganda, a kumára szint, amikor Krisna még kisfiú. A születés és az öt éves kor közötti időszak. Ebben a korban főként az édesanyjával és édesapjával, ill. Vrindávana idősebb gopijaival és gopáival végzi kedvteléseit. Yasoda anya és Nanda Maharaja ekkor ízlelhetik meg Krisna gyermekkori kedvteléseinek ízét. Öt és tíz éves kora között beszélünk a pauganda korszakról. Ekkor kedvtelései elsősorban a tehénpásztor barátai felé irányulnak. Vrindavan erdeiben játszanak. Ezután következik a kisora korszak. 10 és 15 éves kora között Krisna kedvtelései elsősorban gopi barátnői köré csoportosulnak. Titkos találkákon vesznek részt Vrindavanban. 16 éves kora után Krisna nava-yauvana, örökké fiatal üde férfi, aki sosem öregszik meg. Mindig vonzó fiatal férfi marad. Nem számít, Krisna mennyi idősnek tűnik, Nanda Maharaja és Yasoda anya mindig kisfiukként kezelik őt. Amikor Kuruksetrán találkoznak Krisnával, akkora Krisnának több ezer felesége és gyermeke volt, Yasoda anya és Nanda Maharaja az ölükbe ültették, úgy sírtak felette, mintha még kisfiú lenne. Ez a Krisna iránt érzett szülői szeretet. Láthatjuk ebben az anyagi világban, mennyire szeretik az emberek az újszülött csecsemőket. Az újszülöttek olyan üdének, ártatlannak tűnnek, a bőrük olyan puha. Elbűvöli az embereket az új élet, az új megnyilvánulás. Krisna gyermekkori kedvtelései során lehet a legjobban megtapasztalni a szülői szeretetet és a gyerekes viselkedést. Krisna is tudja ezt. Úgy mutatja be gyermekkori kedvteléseit, hogy vonzza és rabul ejtse tudatunkat. Krisna eljön ebbe a világba, és bemutatja a kedvteléseit, hogy elvonzza az elménket az anyagi cselekedetektől. Mik az anyagi cselekedetek? Olyan tettek, melyeknek nincsen kapcsolata Krisnával. Krisna eljön, hogy még a vallásos jámborságtól is elvonzza az elménket. A vallásos jámborság azt jelenti, hogy valaki jó ember, és élete végén a mennyei bolygókra kerül, ahol nagyobb élvezetben lehet része.

Krisna azt akarja, hogy megértsük, sem alacsonyabb bolygók, sem a középbolygók, sem a magasabb szintű bolygók nem az otthonunk. Az otthonunk a lelki világ. Krisna hív minket, hogy vegyünk részt a kedvteléseiben.

Az első versben az áll:

namam isvaram sac-cid-ananda-rupam

Mielőtt megérthetnéd, miről szól a többi vers, meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úrral, az Isvarával van dolgunk. Ne essünk bele abba a hibába, hogy ez a kis tehénpásztorfiú ugyanolyan, mint bárki más. Indra elkövette ezt a hibát, Brahmá is megzavarodott a Brahma-vimohana lilában.

 

 

Tovább

Sri Damodárastaka ima

nov 07

(1)

namāmīśvaram sac-cid-ānanda-rūpam
lasat-kundalam gokule bhrājamanam
yaśodā-bhiyolūkhalād dhāvamānaḿ
parāmristam atyantato drutya gopyā

(2)

rudantam muhur netra-yugmam mrijantam
karāmbhoja-yugmena sātańka-netram
muhuhśvāsa-kampa-trirekhāńka-kantha-
sthita-graivaḿ dāmodaraḿ bhakti-baddham

(3)

itīdrik sva-līlābhir ānanda-kunde
sva-ghosam nimajjantam ākhyāpayantam
tadīyesita-jñesu bhaktair jitatvam
punah prematas taḿ śatāvritti vande

(4)

varam deva moksam na moksāvadhim vā
na canyaḿ vrine ‘haḿ varesād apīha
idaḿ te vapur nātha gopāla-bālam
sadā me manasy āvirāstām kim anyaih

(5)

idam te mukhāmbhojam atyanta-nīlair
vritam kuntalaih snigdha-raktaiś ca gopyā
muhuś cumbitam bimba-raktādharam me
manasy āvirāstām alam laksa-lābhaih

(6)

namo deva dāmodarānanta visno
prasīda prabho duhkha-jālābdhi-magnam
kripā-dristi-vrisitiyāti-dīnaḿ batānu
grihānesa mām ajñam edhy aksi-driśyah

(7)

kuverātmajau baddha-mūrtyaiva yadvat
tvayā mocitau bhakti-bhājau kritau ca
tathā prema-bhaktiḿ svakāḿ me prayaccha
na mokse graho me ‘sti dāmodareha

(8)

namas te ‘stu dāmne sphurad-dīpti-dhāmne
tvadīyodarāyātha viśvasya dhāmne
namo rādhikāyai tvadīya-priyāyai
namo ‘nanta-līlāya devāya tubhyam

 

(1) Alázatos hódolatomat ajánlom a Legfelsõbb Úrnak, Sri Damodarának, akinek alakjában az öröklét, a tudás és a boldogság testesül meg, akinek cápa alakú fülbevalói ide-oda lengenek, aki gyönyörűségesen ragyog Gokula isteni birodalmában, s aki [mivel rossz fát tett a tűzre, azzal, hogy eltörte az edényt, amiben anyja a joghurtból vajat köpült, aztán pedig egy mennyezetrõl lecsüngõ edénybõl ellopta a vajat] sebesen elszaladt a fa õrlõmozsár elõl Yasoda anyától való félelmében, de akit a mamája, mivel gyosabban futott nála, elkapott hátulról.

(2) [Amikor meglátta anyja kezében a köpülõbotot,] sírva fakadt, s lótuszkezével egyre csak a szemeit dörgölte, melyek félelemmel teltek meg. A sírástól oly sebesen szedte a levegõt, hogy gyöngysor-lánca egyre csak rázkódott kagylóhoz hasonlóan három vonallal barázdált nyakán. Ennek a Legfelsõbb Úrnak, Sri Damodarának ajánlom fel alázatos hódolatomat, akit anyja nem kötelekkel, hanem tiszta szeretetével kötözött meg a derekánál fogva.

(3) Gokula lakóit az eksztázis tavában füröszti ezekkel a gyermekkori kedvtelésekkel, a legmagasztosabb fenségérõl szóló tudásba merült hívei elõtt pedig felfedi, hogy csak azok a bhakták hódíthatják meg a szívét, akiknek tiszta szeretetét bensõségesség hatja át, s akik mentesek az áhítatos tisztelet érzéseitõl. Nagy szeretettel, újra meg újra, sok százszor felajánlom a hódolatomat az Úr Damodarának.

(4) Ó, Uram, habár minden áldást képes vagy megadni, én nem imádkozom a személytelen felszabadulásért, sem a Vaikuntha-beli örök életet jelentõ, legmagasabb rendû felszabadulásáért, sem bármilyen más áldásért [melyeket a bhakti kilencféle folyamatának végzésével lehet elérni]. Uram, csak arra vágyom, hogy ez a vrndavanai Bála Gopála formád mindörökre láthatóvá váljon a szívemben, hiszen számomra minden más áldás értéktelen.

(5) Ó, Uram, lótuszarcodat, melyet vöröses árnyalatú lágy fekete haj övez, újra meg újra megcsókolja Yasoda anya. Ajkad oly piros, mint a bimba-gyümölcs. Bárcsak mindörökre láthatóvá válna lótuszarcod gyönyörû látványa a szívemben! Sok ezer más áldásnak sem lenne semmi értelme a számomra.

(6) Ó, Legfelsõbb Isten! Hódolatomat ajánlom Neked! Ó, Damodara! Ó, Ananta! Ó, Visnu! Ó, mester! Ó, Uram, kérlek, légy elégedett velem. Kegyes pillantásodat rá vetve, szabadítsd fel ezt a szegény, tudatlan ostobát, aki belemerült a világi bajok óceánjába, s válj láthatóvá a számára!

(7) Ó, Uram, Damodara! Ahogy gyermekként, egy famozsárhoz kötözve felszabadítottad Narada átka alól, és nagy bhaktáddá tetted Kuvera két fiát [Manigrivát és Nalakuvarát], kérlek, engem is részesíts az Irántad érzett prema-bhakti kegyében. Csak ezt kérem, és nem vágyom semmilyen felszabadulásra.

(8) Ó, Uram, Damodara, elõször is felajánlom hódolatomat a ragyogóan sugárzó kötélnek, mely hasadat öleli körül. Azután felajánlom hódolatomat a hasadnak, mely az egész világmindenség nyugvóhelye. Alázatosan leborulok a Te imádott Srimati Rádháránid elõtt, s végül felajánlom minden hódolatomat Neked, a Legfelsõbb Úrnak, akinek végtelenül sok kedvtelése van.

 

Damodarastaka ima <<< itt meghallgathatod.

Tovább

MOHÓSÁG 1. nap 1. rész

nov 06

Dévamrita Szvámi 2003. szeptember 29. Divnomorsk

Hare Krisna! Üdvözlök mindenkit! A tervem az, hogy nagyon érzelmes szemináriumot tartsak az erős érzelmi motivációink kezeléséről és arról, hogyan próbáljuk beépíteni ezeket az érzelmi funkciókat a mindennapi életünkbe. Később természetesen beszélünk Krisnáról is.

Remélem mindannyian vágytok arra, hogy Krisnáról halljatok, mivel erről szól a bhakti-jóga folyamata.

Kifejezetten a Krisna-tudatban lévő mohóságról beszélünk ma.

Az anyagi világban kapzsinak lenni nem szép dolog. Mindannyiótoknak van tapasztalata arról, milyen is az, amikor feltámad bennünk a mohóság.

Jól tudjátok, hogy a Bhagavad-gíta kifejti, hogy az anyagi mohóság a pokolba vezető egyik kapu.

 

tri–vidam narakasyedam

dvaram nasanam atmanah

 

Az úr Krisna azt mondja, három kapu nyílik a pokolba: a kéjvágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek el kell kerülnie ezeket a kapukat, mivel dvaram nasanam atmanah, ez a három kapu önpusztításhoz vezet.

Mielőtt belemegyünk a lelki mohóság tárgyalásába, engedjétek meg, hogy megvitassuk az anyagi mohóság fogalmát, mivel az a célom, hogy legyen valami fogalmatok arról, hogyan válunk mohóvá.

Az ukrajnai Odesszában az éves fesztivál alatt, amikor az előadáson azt kérdeztem, hány ember tudja, milyen is mohónak lenni, csaknem mindenki felemelte a kezét.

Igen, életünk során mindannyian szereztünk tapasztalatot arról, hogy milyen is a mohóság.

Kérlek, emeljétek fel a kezeteket. Nagyon jó, most kérlek, említsetek meg párat azokból a dolgokból, ami mohóvá tesz titeket!

Gyorsan! Ki lesz az első?

Bhakta: A prasadam.

Devamrita Swami: Prasadam rendben. Mi jöhet még szóba?

Bhakta: Félelem attól, hogy valamit örökre elveszítek.

Devamrita Swami: Huh? Mire vagy mohó?

Bhakta: Arra, amit nem kaphatok meg.

Devamrita Swami: Ez a nem mohóság – a mohóság azt jelenti, hogy már van valamid de még többet és többet és többet akarsz belőle!

Bhakta: Pénz.

Devamrita Swami: Pénz. Rendben. Más valami? Gyerünk, mondjátok, mire vagytok mohók.

Bhakta: Szári!

Devamrita Swami: Szárik! Gyorsan még, még!

Bhakta: Dolgok, fogyasztási cikkek.

Devamrita Swami: Például? Gyerünk már!

Bhakta: Kitüntetés, dicsőség, édesség.

Devamrita Swami: (nevet) Nem mondasz nekem igazat. Elgondolkodtam, mit is jelent mohónak lenni – megízlelsz valamit, aztán módfelett sóvárogni kezdesz utána: „Ó muszáj még sokkal többet ennem.” Azután elkezded tömni a hasadat, amíg fájni nem kezd. Bár tudod, hogy ennyi elég, még többet akarsz.

Az anyagi élet mohóságával fájdalom és szenvedés jár. Az első hitvány kapu a kéjvágy, mivel sohasem lehet kielégíteni, ebből jön a következő kapu, a harag.

Amikor a vágyaid kielégítetlenek, keserű és dühös leszel az egész világra és önmagadra.

Talán néhányatoknak van olyan tapasztalata, hogy elkezdett ragaszkodni valakihez, aki nem elégítette ki a vágyait.

Nagyon dühbe gurulsz ettől. Rémlik valami?

Először az erőteljes ragaszkodás jött, aztán a harag. A következő pillanatban ráordítasz: „Tünés az életemből, ne is lássalak többé!” Hányatokkal történt már ez meg? Általában kétszer annyi emberrel, mint ahányan felrakjátok a kezeteket, mert a többiek szégyenlősek.

Csak gondoljatok bele: egyik percben még annyira ragaszkodtál:

– Ó, te vagy a mindenem. Nem tudok élni nélküled! – A következő hónapban:

– Tűnj el az életemből! Undorodom tőled! Ugyanazt, akit olyan szorosan öleltél, most már sosem akarod látni többé. Az az igazság, hogy nincs olyan anyagi világból való személy, aki elégedetté tudna tenni. Ebből kifolyólag a dühnek ott kell lennie. Persze mondhatod:

– Emlékszem arra, hogy néha elégedett voltam.

Igaz? Mindenkinek tapasztalt már ideiglenes anyagi elégedettséget, ugye?

Maya néha kegyesnek tűnik – nem gyakran, de néha, igaz? Mayának azok a varázslatos pillanatai, melyekre aztán egész életedben elégedettséggel gondolsz, és melyek mindig visszatérnek és megzavarják a Krisna-tudatodat. Igaz? Mindenkivel megtörtént már, hogy elmerültet egy pillanatban, amikor maya olyan jónak tűnt, igaz? Ezért amikor Krisna azt mondja a Bhagavad-gitában:

dukhalayam asasvatam – ez az anyagi világ gyötrelmekkel teli hely, akkor csöndben, odaadással azt mondod:

– Igaz, de nem mindig. Talán azt gondoljuk, hogy Krisna csak túloz, hogy jobban lelkesítsen minket az odaadó szolgálatban.

Mi mást mond még Krisna a Bhagavad-gítában?

Anityam ashukam lokam:

Ez az anyagi világ ideiglenes és szenvedésekkel teli hajlék. Mi mégis azt mondjuk:

– Igen, ez többnyire igaz, de voltak azért néha jó idők. – Az a pár úgynevezett varázslatos anyagi pillanat elegendő ahhoz, hogy ragaszkodást ébresszen benned, hogy tovább szenvedj az anyagi világban. Általában ez úgy történik, hogy a kéjvágy dühhöz vezet, mert a vágyaid nem, vagy nem a megfelelő módon elégülnek ki. De mi történik, amikor tényleg azt hiszed, hogy elégedett vagy? Mi történik? Ki tudja? Még a dühnél is valami rosszabb történik. Amit most elmagyarázok nektek, az az, hogy jobb ha a kéjvágyat düh követi, mert ha úgy tűnik, hogy a kéjvágy kielégült, akkor valami sokkal rosszabb fog történni. A harmadik kapu az összeomláshoz: a mohóság. A kielégítetlen kéjvágy dühben tör ki, de azok a látszólagosan varázslatos pillanatok, amikor a kéjvágy kielégültnek tűnik, valami sokkal rosszabbat hoz, mint a düh: szenvedélyt és mohóságot.

– Adj még többet! Ó, ez olyan jó volt! Újra és újra és újra meg kell kapjam! Nem érdekel, ha 20 évet kell is várnom még egy ilyen pillanatra! Akarom!

Az anyagi mohóság rosszabb, mert a mohóság tapasztalatát nem bírod kiverni a fejedből, ugye?

– Volt pár szép időszakom, néhány nektári pillanatom mayában. Csak még többet szeretnék belőle. Nem érdekel, ha szenvednem kell, bárcsak kaphatnék egy kicsit többet mayának azokból a kegyes pillanataiból!

Értitek? Ez a legveszedelmesebb eredmény.

– Beleegyezek abba, hogy életről életre szenvedjek, nem érdekel. Csak hadd élvezzek pár ilyen pillanatot újra!

Gyakorlatilag könyörögsz az anyagi energiának:

– Üthetsz, kihasználhatsz, csak kérlek, adj még nekem pár értékes pillanatot, mint a szép időkben! Annyira mohón vágyok rá! Sosem elég belőle!

Ez a fajta mohóság a legveszélyesebb dolog az anyagi világban. Jobb, ha a kéjvágy nem elégül ki, mert akkor csak mérges leszel. A dühöt könnyebben ki lehet elégíteni szóbeli vagy fizikai fenyítéssel az ellen, akire mérges vagy. Valakivel volt már ilyen? Kezdetleges, elképzelt elégedettség dühbe jönni:

– Annyira felidegesítettél, ezért neked támadtam. Már jobban érzem magamat.

Igen, mindenki tapasztalta már ezt. A mohóságból viszont még elképzelt elégedettség sem származik. Amikor a kéjvágy mohósággá változik, a lángok csak úgy égnek a szívedben: többet, többet, többet, forróbban, forróbban!! Amikor dühös vagy, még mindig van esély arra, hogy lenyugszol, ha valakit megversz, de amikor a kéjvágy mohósággá változik, a tűz csak egyre jobban és jobban éget. A mohóság megszilárdítja az anyagi boldogságban való hitedet. Tehát a mohóság a legrosszabb.

Mi most a lelki mohóságról szeretnénk beszélni. A lelki mohóság olyan dolog, ami a sadhana bhakti szintjén (a szabályzó elvek követésében végzett odaadó szolgálat) túl van. Kérlek, értsétek meg, hogy azért végezzük az odaadó szolgálatot a szabályzó elvek szerint, hogy elérjük a Krisna iránti spontán mohóságot. A Krisna iránti mohóság nem mindennapi dolog. Az anyagi életben mindennapos jelenség a mohóság, de a Krisna iránti mohósághoz már tisztulásra van szükség.

Megosztom veletek a félelmemet, aggodalmamat. Miközben így teszek, lássuk, mennyire különböztök az ukrán bhaktáktól.

Bhakta: Mások vagyunk itt. (nevetés)

Devamrita Swami: Természetesen. Oroszország és Ukrajna olyan messze van egymástól (nevetés). Szóval az én aggodalmam az, hogy néhányan talán azt gondoljátok:

– Mi értelme van a szabályzó elveknek a Krisna-tudatban? Néha úgy tűnik, hogy csak követjük ezeket, ami olyan nehéz!

Hányan éreztek így néha? Emeljétek fel a kezeteket. Igen, pontosan ahogy gondoltam. Magunkban így gondolkozunk:

– A bhakti yogában olyan hosszú a tiltó lista. Eltiltanak ettől, nem teheted ezt meg azt és még azt sem… – Néha így gondolkozunk:

– Milyen lesz így a jövőm? Egész életemben ezeket a szabályokat fogom követni? –– Igaz? Néha így gondoljátok.

Néha úgy véljük, hogy Krisna olyan kegyetlen, hogy ilyen csodálatos dolgot ajánl fel nekünk, mint a bhakti, de olyan nehézzé teszi az elérését. Hányan gondoltátok már, hogy Krisna túl nehézzé tette a bhakti elérését? Nyújtsátok fel a kezeteket. Igen, igen, mindenki egyetért abban, hogy a bhakti csodálatos dolog. Minden bhakta felkiáltana: bhakti ki jaya! Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a szabályzó elvek túl nehezek, ugye? Tudom, hogy néhányotóknak az jár a fejében, hogy ha Krisna tényleg igazságos, akkor ad nekünk bhaktit anélkül is, hogy annyira szigorúan kellene követnünk a szabályokat. Igen, ez egy jó Isten lenne, mi? Olyan Isten aki ezt mondja:

– Csak higgy bennem, mindössze ennyi, amit tenned kell!

Jó Krisna lenne, ugye? Ehelyett Krisna azt mondja nekünk a Bhagavad–gitában, hogy akinek nincs spontán szeretete iránta, az gyakorolja az odaadó szolgálatot a szabályzó elvek követésével. Ez a probléma, ugye? Miért nem tud Isten minket egyszerűen csak Krisna-tudatossá tenni? Amikor otthonról a templom felé sétálunk, hirtelen belénk csap a villám és feltölt minket Krisna-tudattal. Miért nem lehet így? A tizen- és huszonévesekben merülhet ez fel elsősorban. Persze tudom, hogy a harminc, negyven éveseknek tökéletes önkontroljuk van – csak a fiataloknak vannak nehézségeik!

Így gondolkozunk:

– Az egész életem kínlódás lesz így. Mit akar tőlem Krisna, hogy szenvedjek? Miért kell annyira eltérnünk az átlagemberektől? Miért nem lazíthatunk. Higgyünk Krisnában, közben meg viselkedjünk úgy, mint mindenki más.

Tudom, sokan így vélekednek. Köszönöm az őszinteségeteket.

Eszünkbe kell vésnünk, hogy a sadhana szabályzó elveinek követése azt a célt szolgálja, hogy erős mohóságot és vágyakozást fejlesszünk ki Krisna iránt. Persze értem, hogy ez talán furcsának tűnik ez: a mohóság kifejlesztéséhez szabályzó elveket kell követni. Látjátok: a Krisna iránti mohóság olyan különleges, hogy meg kell tisztulnunk ahhoz, hogy megtapasztalhassuk.

Mindannyian tudjátok, milyen érzés az anyagi mohóság. Amikor meglátsz egy szép tál fagyit, tüstént megeszed majd egyre többet és többet akarsz belőle. Elmerülsz abban az érzésben, ahogy a fagyi lecsúszik a torkodon a gyomrodba. Először ízlelgeted a szádban, majd a hasadban érzed. Még többet és többet eszel, a hasad pedig egyre nagyobb lesz – ez az anyagi mohóság. Most nézzük meg, hogy Krisna-tudatban milyen a mohóság? Hogyan jutunk hozzá ehhez a Krisna iránti erős sóvárgáshoz? Több Krisnát, több Krisnát, és soha nem elég Krisnából! Hogyan fejlesszük ezt ki? A folyamat a sadhana bhakti. De úgy vettem észre, sok bhakta nem érti, mi a szabályzó elvek követésének a célja. Megfigyeltem, hogy sok bhakta érzékennyé válik:

– Micsoda kínlódás! Mindig ilyen lesz?! Hát meddig fogom tudni követni ezeket a szabályokat?

Hadd áruljam el nektek, ha nem értitek, hogy mi a cél, akkor nem lesz meg a kellő lelkesedésetek a szabályok követéséhez. Ezért aztán nagyon fontos hallani Krisnáról és a kedvteléseiről, hogy megértsétek, mi a cél. különben néhány év Krisna-tudat gyakorlása után az elszántságotok köddé válik.

Mi történik, amikor először megismerkedtek a bhaktival? Emlékeztek? Általában nagyon lelkesek vagytok, mert már olyan sokat szenvedtetek az anyagi életben. Annyi féle módon próbáltatok élvezni és sosem sikerült. Akkor hirtelen ott van Krisna, a maha mantra, a prasadam, a fesztiválok, bhakták – minden olyan szép. Mi történik pár év elteltével? Elfelejtitek, hogy mennyire aggódtatok mindig, mennyit szenvedtetek, és így kezdtek gondolkozni:

– Az anyagi világ nem is tűnik olyan rossznak. Régebben sem volt annyira. Most hogy már néhány évet eltöltöttem Krisna-tudatban, követnem kell a szabályokat. De mi értelme van ennek? Évről évre csak újabb szabályok.

Lehetséges, hogy így kezdtek el gondolkozni? Az idősebb bhakták? Nem kell bevállalnotok. Ne tegyétek fel a kezeteket. Ennek a tudatnak az az oka, hogy nem kapunk eleget Krisnából. Ha nem értjük a szabályzó elvek követésének a célját, akkor az egész Krisna-tudatos folyamat tehernek tűnik.

Elérkeztünk egy lényeges részhez. Szeretném, ha képesek lennétek különbséget tenni a két dolog között, és nagyon fontos, hogy ismerjétek ennek módszerét. Szeretném, ha külön tudnátok választani azt az eredeti érzéseteket, amikor a Krisna-tudatba jöttetek. Főleg arra utalok, hogy válasszátok külön az örök aggodalmaktól való menekülést a Krisna iránti igazi vonzalomtól. Hogy tetszik ez nektek? Lehetséges? Tudjátok, milyen érzés megszabadulni az anyagi aggodalmaktól? Például, ha valaki újra és újra fejbe vágja a fordítónkat, Premavardhana dast. Mondjuk a felesége mérges rá és egy fazekat tart a kezében. Amikor végre abbahagyja az ütlegelést, mi az első dolog, amit érezni fog?

Bhakta: Hálát.

Devamrita Swami: Nem, megkönnyebbülést fog érezni.

– Abbahagyta, nem érzem már végre a fájdalmat. – De ez vajon ugyanolyan, mintha pozitív érzelmei lennének a felesége felé? Értitek? Azt akarom mondani, hogy ez két különböző dolog: a megkönnyebbülés érzése: “Ó, nincs több fájdalom” és a pozitív vonzalom: “újra vonzónak talállak.”

Kérlek, gondolkozzatok el ezen. Képessé kell válnotok arra, hogy megkülönböztessétek az érzéseiteket Krisna-tudatban, fel kell ismernetek azt az érzést, amikor csak megkönnyebbültök az anyagi aggodalomtól. Az igazi Krisna-tudat azt jelenti, hogy pozitív vonzalmat érzünk Krisna nevei, formája, tulajdonságai és kedvtelései iránt. Sok bhakta jön a Krisna-tudatba majd egy, két, három, öt vagy akár hat év után ezt mondjak: “Végre boldogabb vagyok.” Sokszor ezalatt azt értik, hogy “Sokkal kevesebbet szenvedek, maya nem rugdos többé”. Ez mind nagyon jó, arra kell azonban igazán vágyakoznunk, hogy Krisna nevéhez, formájához, tulajdonságaihoz és kedvteléséhez vonzódjunk.

Tovább