Mindenki szembenéz majd vele…

szept 19

Mindenkinek lejár egyszer az ideje. Jelenlegi testünk elporlad. Srila Prabhupada ezt mondta a halálos ágyán:

- Ne higgyétek, hogy ez veletek nem fog megtörténni.

 

A következőkben egy bhakta eltávozásának gyönyörű részleteit olvashatjátok, és beszámolok arról is, hogy a bhakta családja és a helyi közösség milyen gyöngéden ápolta őt.

Acyuta-priya prabhu fűzte egybe ezt a beszámolót nagy szeretettel, aki az ISKCON helyi titkára Ukrajnában, Tiraspolban és Moldovában. Ez a történet a szívünkig hatol, és hatására még jobban vágyódunk majd Krisna lótuszlábaira.

Csak a rend kedvéért: Tiraspol egy 160000 fős város, Európa legszegényebb országának, Moldovának egyfajta szakadár települése, mely egy apró, 3,5 millió fős ország Kelet-Európában. Délnyugatra Ukrajnával határos. Mivel a kicsi, független Tiraspol a szervezett bűnözés, az Európán át áramló illegális drog- és fegyverkereskedelem melegágya, ezért elneveztem Gengszter Köztársaságnak. Még itt is visszatérhet Istenhez egy őszinte lélek, Srila Prabhupada ISKCON-jának gondoskodó bhaktái szárnya alatt.

 

******************

 

Khatvanga Prabhu könnyed és kedves bhakta volt, jól lehetett vele beszélgetni és gyorsan barátkozott. Minimum 15 évig gyakorolta a Krisna-tudatot. Felesége, Inna is bhakta volt. Két gyermekük született. Narayana 12 éves, a kisebb pedig másfél.

Éveken át nehezére esett Khatvanga prabhunak szigorúan követnie a szabályokat, néha megcsúszott. Néhány évvel ezelőtt nagyon komolyan kezdte gyakorolni a lelki életet. Felesége, Inna is igen lelkes bhakta.

Mikor rákos megbetegedést állapítottak meg nála, avatást kért. Ő Szentsége Devamrita Swami avatta fel 2012 januárjában. Olyan lelki nevet kapott, mely helyzetét is jelezte egyben: Khatvanga das.

2011 telén a végbél tumornak megoperálása után Khatvanga prabhu kezdte jobban érezni magát. Novemberben arról értesítette a bhaktákat, hogy teljesen felépült. 2012 januárjában azonban betegsége kiújult. Egy másik orvosi vizsgálat feltárta, hogy végső stádiumban lévő májrákban szenved. Khatvanga sokkal rosszabbul érezte magát.

A felépülés reményében alternatív gyógymódokhoz fordult, mely nem hozott kézzel fogható eredményt. Februárban elment Vrindavanaba praikramára, és így imádkozott az Úrhoz: „Ha ez a vágyad, hadd épüljek fel! Ha nem, kérlek, vigyél haza!” Ilyen eltökélt volt ő.

Tavasszal Khatvanga segítség nélkül tudott mozogni. Bhakták vitték őt és családját a templomba a vasárnapi programra és fesztiválokra. Május 5-én, az Úr Nrisimhadeva megjelenési napján Khatvanga állapota romlott.

Ideje nagy részében lelki tanítómestere és más ISKCON guruk leckéit hallgatta, olvasott és imádkozott. Inna, mint igazi vaisnavi-feleség, felolvasott neki és ápolta. A falra és az ágy fölött a plafonra vrindavani murtik képeit helyezte. Ekkorra, ahogy azt a tiraspoli bhakták mondják, Khatvanga prabhunak nem maradt anyagi vágya, elvárása vagy terve. Csak az az egyetlen erős vágy élt a szívében, hogy öntudatának teljes birtokában és a bhakták társaságában hagyhassa el a testét. Emiatt, noha szörnyű fájdalmakat tapasztalt, visszautasította a morfiumot, csak enyhe fájdalomcsillapítót vett be.

Megkérte a bhaktákat, hogy hamvasztassák el a testét, és szüleinek is meghagyta ezt. Látszott rajta, hogy egyáltalán nincsen bene félelem, békés volt, nem aggódott, mintha csak egy hosszú utazás előtt várakozna valamire.

Május 12-én a bhakták meglátogatták Khatvanga prabhut, együtt kirtanoztak neki, ő pedig sírva fakadt, mint egy gyermek, és arra kérte a bhaktákat, bocsássanak meg neki: „Bhakták, úgy szeretlek benneteket! Kérlek, bocsássatok meg nekem, ha bármilyen módon megsértettelek titeket. Nagyon kedvesek vagytok a szívemnek, mindegyikőtökre név szerint emlékszem. Nagyon szeretlek titeket.”

Ekkor Khatvanga prabhu már képtelen volt enni. Gyomra üres volt, a teste azért harcolt, hogy kivesse magából a toxinokat. Vért hányt.

Május 13-án fájdalmai erősödtek, szinte az egész napot egy karosszékben ülve, vagy az ágyon fekve töltötte. 16-ára állapota rosszabodott: olyan erős fájdalom gyötörte, mintha tűzben égne. Este a mentősök kijöttek hozzá, és morfiumot adtak neki. Barátja, Sapta-risi és felesége, Inna az ágya közelében kezdtek japázni, miközben Srila Prabhupada japája szólt. Idősebb fia, Narayana, a szomszédos szobában imádkozott.

Éjfélkor Khatvanga arcán a félelem árnyéka jelent meg, mintha aggódna valamiért. Felesége szeretetteljes és lágy hangon azt mondta neki: „Ne aggód! Krisnához mész!” Arca újra békés kifejezést öltött.

1:30-kor Khatvanga prabhu többször is tisztán elismételte: „Elmegyek! Haza megyek!” Félig lehúnyt szeme kipattant. Sem a testi fájdalom, sem a morfium nem gyakorolt rá többé hatást.

Pár perccel a teste elhagyása előtt azt mondta: „Nyisd ki az ajtót.” Nehezen és szabálytalanul lélegzett, arcvonásai élessé váltak. Fia, Narayana és feleségei is bejött Sapta-risivel együtt, és japázni kezdtek.

Khatvanga Prabhu valamit keresni kezdett a falon. Inna közelebb vitte hozzá Devamrita Swami és az Úr Jagannatha Patita-pavana murtikat.

Élete utolsó öt percében csak nézte őket anélkül, hogy elfordította volna a tekintetét. Sapta-risi Tulasi levelet helyezett a szájába és Radha-kund vizet locsolt a fejére. Május 17-én a tiraspoli idő szerint hajnali 2 óra 10 perckor Khatvanga prabhu öntudatának teljes birtokában elhagyta a testét. Felesége bátran viselte. Csak akkor tört ki könnyekben, mikor a mentők elvitték a férje testét.

A bhakták megmosdatták Khatvanga testét, tilakot festettek rá és vaisnava ruhába öltöztették, majd testét a templomba szállították.

A búcsúztató ceremónián több mint 90 ember vett részt: az egész tiraspoli yátra és Khatvanga prabhu 50 rokona. A rokonok akkor látták először Sri Sri Nitai-Gaurachandrát. A Govindam adi purusamot játszották, miközben ott feküdt a teste. A bhakták és a rokonok Khatvanga prabhuról beszéltek. Apja szavain megütköztek a bhakták:

- Az elmúlt 20 évben nagyon elleneztem fiam vallási gyakorlatát. Ma látván a ceremóniát, és hallván, ahogy a bhakták végső búcsút vesznek a fiamtól, rájöttem, hogy a Krisna-tudat jó dolog. Nagyon hálás vagyok a Krisna-tudatos társadalomnak. Köszönöm!

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 24., 2:38 ·

 

Írj kommentet