Segíség! – Az elmémben káosz van!

szept 08

Nem létezik nagyobb ellenség az irányítást nélkülöző elménél?

Komolyan?

Csak kérdezősködj. Az emberek tényleg úgy érzik, hogy az elméjüket nem sikerül kordában tartani?

Általában véve nem, mert a társadalom kézenfekvőnek és normálisnak tartja a mindennapi élet őrült elmeállapotát, főleg azért, mert a globális fogyasztási láz és az érzéki örömök hajhászása a bolygó vallásává válik. Igazából ez az élet, más szóval, az anyagi vágyak korlátlan kifejezési módja olyan, mint a légzés és az evés.

Figyeljük meg, ahogy az anyagi vágyakozás beférkőzik az elménkbe, aztán az elme legyűri az intelligenciát, majd túszként tartja fogva a vágy bűvöletében. Intelligenciánkat szép lassan már meg sem tudjuk különböztetni az elmebeli szeméttől.

A láncreakció így fokozza tovább a zűrzavart: az anyagi elme az életben felmerülő érzékkielégítés gondolatának tárháza lesz. Az elmebeli kotyvalék felhalmozott kupacai kéjvággyal telítik meg az elmét. A kéjvágy az érzékeken keresztül igyekszik kiszabadulni az elméből, majd drámaian felfokozódik.

A bhakti jóga által használt kéjvágy kifejezés nem a testiségre utal. Az anyagi világban élvezetére való vágyra és erőfeszítésre alkalmazzuk, legyen az a vágy durva vagy finom fizikai.

A Bhagavad-gítában Krisna kulcsfontosságú GPS helyzetet ad meg, és jelzi a forgalmi dugót.

„A kéjvágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt.”

Az eredetileg tiszta önvalót így bolondítja meg a kéjvágy, és megáll az Istenséghez vezető autópályán, ezzel meghosszabbítva az egyik testből a másikba vezető anyagi létezését, az önmegvalósításra való belső kényszer pedig elvész a hétköznapi, egyszerű kéjvágy miatt.

Krisna különleges bhaktája, Uddhava affelől tudakozódik, miért válik valaki a kéjvágy áldozatává. A Kali-yuga kezdetén tette fel kérdését, tehát egy magasabb rendű kultúrára utalt, mely a maival ellentétben bepillantást nyújtott az anyagi valóságba.

„Drága Krisna, az emberi lények általában tudják, hogy az anyagi élet a jövőben nagy szenvedést okoz, mégis megpróbálják élvezni azt. Kedves Uram, a tudással rendelkező személy hogy viselkedhet kutyák, szamarak vagy kecskék módjára?”

Ezután, ahogy azt a Gítában már megtette, csodálatos elemzést nyújt a halálos kéjvágy sorrendjéről:

„Kedves Uddhavám, az, akinek nincs intelligenciája, először az anyagi testtel és elmével azonosítja magát. Mikor ilyen hamis tudás merül fel valakinek a tudatában, a nagy szenvedések oka, az anyagi szenvedély hatja át az elmét, mely természeténél fogva a jóság kötőerejében van. Ekkor a szenvedéllyel szennyezett elme elmerül az anyagi fejlődés tervezgetésében és annak megvalósításában. Mivel folyamatosan az anyagi természet kötőerőire gondol, az ostobát elviselhetetlen anyagi vágyak kínozzák.”

Hogy lehet ebből a kelepcéből kijutni?

Ahogy Krisna mondja a Bhagavad Gíta negyedik fejezetének végén: Fékezzük meg a zabolátlan elmét a felszabadító bhakti intelligenciával. Azt mondja nekünk, hogy a lelki intelligenciánkat fordítsuk tiszta önazonosságunk felé, mint Krisna szolgái.

Igen, tudom, hogy a bhakti folyamata időt rabol el elfoglalt mindennapjainktól és általános ambicióinktól, s manapság mindenki híján van az időnek. Azonban ha tényleg akarjuk, képesek leszünk időt szánni rá. Takarítsunk meg és szánjunk rá időt, akár hogy is működjön az életstílusunk gyára. Látni fogjuk, hogy Krisna varázslata működik.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. május 1., 0:12 ·

 

Írj kommentet