Az apró igazi nagyságra vágyakozik

ápr 26

Mennyire lehetünk felfuvalkodottak? Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a hamis egonk a normál méreténél nagyobbra fújja magát. Az anyagi lét azt jelenti, hogy a hamis ego kitúrja a lelket a helyéről és az elmét minden körmönfontsága dacára teszi meg életünk urává.

Az elme a lélek eltorzított tükörképe. Az önvaló természetellenes változata, mely gondolkodik, érez és akar – mindezt tévesen. Valójában a boldogság és szenvedés érzete, mely keresztül vonul az elménken, csupán a korábbi karmánk által materializálódott visszahatások. Mindenki a maga sorsának a kovácsa, ami az anyagi természettel való korábbi kapcsolatunk és az ezt eredményező karma szerint valósul meg.

Mekkora lehet valakinek a szíve? Ezt a kérdést tettem fel magamnak Sri Advaita Ácsárja megjelenési napján. A szíve minden élőlény szenvedését a magáénak érezte. Ezért kiáltott minden úr Urához, hogy különleges alkalommal jelenjen meg. Sri Advaita Ácsárja határtalan együttérzése következtében az arany avatár, Sri Caitanya Maháprabhu alászállt.

Maradjunk-e elégedettek egy kisszerű szívvel, jelentéktelen 14 éves forma szeretettel, mely szűkös, kicsinyes, szűklátókörű? Vágyhatunk-e arra, hogy széles körben mindenkit szeressünk, úgy terjedjen, mint az ellenőrizetlen bozóttűz, szívünk pedig messzire áradjon ki? Ha igen, hogyan?

Sri Advairta Ácsárja Sri Nityánandára és Sri Caitanyára mutat, Ők a megoldás.

Szolgáld őket. A két testvéren keresztül szeressünk és kövessük a lábnyomaikat.

Ekkor szerető hajlamunk olyannyira megnő, hogy mindenkit elégedettlé tud tenni. Elégedettek leszünk, mert Ők is azok. Ez a hiteles szeretet útja – nagyszerű, maha, óceán méretű.

Ahogy Sri Nityananda és Sri Caitanya megjelenési napja közeledik, imádkozzunk velem együtt azért, hogy felhatalmazzanak minket, hogy hitelesen és kiterjedten tudjunk szeretni. Elég az apró, fukar szeretetből, melyet máyá kényszerít ki belőlünk, és amely a testünkön és az elme korlátain keresztül eredménytelenül és torz módon jut kifejezésre.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. február 3., 3:37

 

Írj kommentet