Hogyan küzdjünk meg saját drámáinkkal, miközben a világ változik?

ápr 29

Ahogy a nyugati hagyományos társadalmi szövete mindenféle kaotikus kapcsolatokká foszlik szét, még India fiai és lányai is a gyors sávban akarnak haladni, ahol minden zajlik, ezért természetes, hogy a személyes, családi és társadalmi problémák egyre jobban hatást gyakorolnak az ISKCON-ra.

Végül is lelki táradalmunk a globális zűrzavar katyvaszából vonzza magához a tagokat; ezért az ajtón nem csak az új tagok jutnak be, hanem a gondjaik is, melyek egy széttöredező társadalomból születtek.

Ahogy Prabhupáda is megjósolta, a nyugati civilizáció feltételezett fejlődése falba ütközött. Attól függetlenül, hogy vajon a technológia vagy a gazdaság előre halad, vagy a klíma megváltozik-e vagy sem, a csupasz valóság az, hogy az emberek legbelül megbolondulnak.

Az emberi lények jólétéhez és normális mivoltához biztonságos, stabil társadalmi kapcsolatok hálózatára van szükségük. Áruljátok el nekem: most hová forduljanak ezzel az igénnyel? A régi idők elavultak; a nukleáris család elfonnyad. Tényleg mindenféle emberi kapcsolatért versengenek. Értelmezzük át a saját személyes ügyeinket, ha úgy érezzük, most ez a legjobb, amit tehetünk.

Ahogy a társadalom belső összetartása elenyészik és ronccsá válunk, felmerül a kérdés, vajon tud-e egy pszichológus a bhakti gyakorlóknak segíteni?

Igen és nem.

Sok bhakta noha részt vesz a bhakti folyamatában, mégsem vesz eléggé menedéket nála azzal az állandó intenzitással, mely ahhoz szükséges, hogy a múltbéli karmikus visszahatásokat elégessék. Következésképpen megragadnak a sárban, mintha megakadának, képtelenek állhatatosan előre haladni.

Mentális testüknek segítségre van szüksége, egyfajta átformálásra, ahogy ha a testünk lerobban, meg kell javítani. Hajrá! Mi értelmes van azonban az ideiglenes mentális és fizikai segítségnek, ha nem aknázzuk ki a tartós megoldást? Mindig emlékezzünk az alábbi párbeszédre:

„Tanítvány: A pszichoanalízis elmélete alapján Freud azt állítja, hogy ha visszaemlékezünk és újraértékeljük a minket a gyerekkorunktól kezdve ért érzelmi megrázkódtatásokat, akkor megszabadulunk attól a feszültségtől, amit most érzünk.

Srila Prabhupáda: Mi a garancia arra, hogy nem ér minket újabb megrázkódtatás? Lehet, hogy felgyógyulsz az egyik megrázkódtatásból, de semmi sem szavatolja, hogy a betegnek nem lesz része újabbakban. Ezért Freud kezelése haszontalan.”

A mi programunk a teljes felgyógyulás – nem érhet minket semmilyen sokk. Ha valaki tényleg igazán Krisna-tudatos, a legkeményebb megpróbáltotásokkal is képes szembe nézni, és semmi sem zavarja meg. A Krisna-tudatos mozgalom ezt a képességet nyújtja az embereknek.

Freud a megrázkódtatások visszahatását igyekszik meggyógyítani, viszont újabb megrázkódtatások érhetnek minket, egyik a másik után. Így működik az anyagi természet. Ha megoldunk egy problémát, azonnal felmerül egy másik. Ha azt is megoldjuk, jön a következő.

Amíg az anyagi természet irányítása alatt állunk, újabb és újabb megrázkódtatásban lesz részünk. Ha viszont Krisna-tudatossá válunk, nincs több sokk.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. március 11., 11:46

Tovább

A szív sötétje

ápr 29

Sosem volt olyan korszak, amikor az emberek ilyen intelligensek és fejlettek lettek volna, igaz? Ha a félelmet nem ismerő tudósaink, szakembereink és politikusaink vezetnek minket, hogyan is veszíthetnénk? Igazoljuk ezt, kezdjük az Oxfordi, a Milánói vagy a Melbourne-i Egyetem fejlett tudósainak és orvosi etikai szakértőivel.

- Az orvosoknak legyen joguk az újszülött csecsemőket megölniük, ha mozgássérültek, túl drága fenntartani őket vagy egyszerűen nem akarja őket az anyukájuk. – mondják ezek az élvonalhoz tartozó tudósok. – A csecsemők nem igazi emberek.

Vegyük észre, hogy végül is ez egy becsületes materialisra kövezkeztetés, hiszen ha minden és mindenki anyag, akkor miért ne tisztogatnánk meg az emberi lényként ismert anyaghalmazt azzal, hogy a hibás vagy nem kívánatos anyagot kidodjuk, mint a szemetet? Ha a szellemi lélek nem létezik, akkor mit számít egyáltalán? Semmi különbség nincsen egy sörösdoboz és egy ember között.

Francesca Minerva, az orvosi etika női szakértője úgy véli, hogy a kisbaba nem valódi személy, ezért ha az első napokban megöljük, az csak kis mértékben különbözik attól, ha a méhben abortáljuk. Sőt mi több, még egy egészséges babának is kiolthatják az életét, ha az anya úgy dönt, hogy nem engedheti meg magának, hogy gondoskodjon róla.

Dr. Minerva szerzőtársával, a Milánói Egyetem bioetikusával, Alberto Giunlinivel együtt a Medical Ethics (Orvosi Etika) nevű újságban arról érvel, hogy a „születés utáni abrotuszt” engedjék meg minden olyan esetben, amikor az abortusz is lehetséges.

Állításuk szerint, ahogy egy meg nem született gyermeknek is, így az újszülöttnek is még reményeket, célokat és álmokat kell kifejlesztenie, ezért noha nyilván emberi lény, mégsem személy, akinek erkölcsi joga lenne az élethez.

Láthatjuk, hogy csak azzal törődnek, hogy a szülőknek, a család idősebb gyermekeinek és a társadalomnak mint egésznek céljai és tervei vannak, melyeket a gyermek megérkezése befolyásolhat. Ezért a teljes mértékben emberi lények számítanak elsősorban, különösképpen mivel a csecsemő, noha emberi lény, még nem személy.

Miért éljenek a mozgássérült gyerekek? A kutatók arra mutatnak rá, hogy a családalapítás gyakorlati valósága az, hogy a szülők gyakran a gyermek megszületéséig nem is tudják, hogy mozgássérült. Noha a mozgássérült gyermek boldog is lehet, mégsem lesz mindarra képes, amire egy normális gyerek.

- Egy ilyen gyermek felnevelése elviselhetetlen teher mind a család, mint a társadalom számára.

Miért viszolyogjunk a vértől és legyünk szentimentálisak? A logikus ellenérv szerint a társadalomban többmillió meg nem született gyermeket abortálnak, noha ha a magzatot békén hagyják és lehetővé teszik, hogy kijusson a méhből, megvan az esélye arra, hogy teljes emberi életet éljen.

Következésképpen a tudósok szerint nincs nagy különbség aközött, ha eltávolítanak egy gyereket az anyaméhből, vagy nem sokkal azután, hogy az anyaméhből kijutott. Egyik esetben sem fejlődött ki a személy, ezért a szülők és a társadalom szabadon azt tehetik, amit jónak látnak.

Legyünk a haladás mellett, legyünk gyakorlatiasak. A bioetika szakértői még azt is helyeslik, ha egy egészséges csecsemőt likvidálnak, ha a nő körülményei megváltoztak, és többé nincs se ideje, se pénze, se energiája gondoskodni róla.

Azzal érvelnek, hogy az örökbeadást a gyermek anyja dönti el, ami az anyának azonban pszichikai gondokat is okozhat.

A korai nyugati civilizáció is azt tanítja, ami illusztris elődeinknek, az ókori görögöknek és rómaiaknak bevett szokása volt.

A Római Birodalomban a mozgáskorlátozott gyerekeket a szülők gyakran a sorsukra bízták, mert nem tudták vagy nem akarták magukra venni az anyagi terhet. Kint hagyták a gyereket, hogy vagy éhen haljon, vagy a természet erői végezzenek vele. Közterületre tették ki az ilyen gyermeket. Ez teljesen elfogadott és megalapozott gyakorlat volt.

Az ókori görög városállamban, Spártában nem sok választása lehetett az embernek. Az újszülötteket az állam tulajdonának tekintették, ezért a közösség vezetője minden egyes gyermeket megvizsgált. Ha a gyermek torznak vagy egészségtelennek bizonyult, a szülőknek ki kellett tenniük őt.

A családi költségek enyhítésének erkölcsös módja:

A nyugati kultúra ezen megalapított társadalmaiban előnyben részesítették, ha a gyermeket a természet kénye kedvére bízták, mint ha elpusztították volna, hiszen így természetes okok miatt halt meg, ami erkölcsösebb halál, mintha megölték volna őt.

Ha valaki nem ismeri az önvaló, a Felsőlélek, a dharma lelki tudományát, akkor idáig jut a társadalom: a durva, démonikus materializmus, mely mentes a „szentimentális kedvességtől”. Újra és újra ugyanaz a rusnyaság üti fel a fejét, évszázadról évzsázadra.

 

Devamrita Swami, 2012. március 5., 4:32

 

Tovább

Az arany hold mindent megtett

ápr 28

Gaura Jayanti teliholdja, Sri Caitanya Maháprabhu megjelenési napja és az aznapi böjt közeleg. Az Úr Gaura Krisna holdhoz hasonlatos arcának látványától való elkülönülést mutatta be oly mértékben, ahogy azt csak Krisna legkedvesebb társa, Srimati Rádharáni képes tapasztalni.

„Nem látom a fuvoláján játszó Krisna holdarcát, és nincs rá mód, hogy találkozzam Vele, mégis gondját viselem saját testemnek. Ilyen hát a kéj, s Én csak élem tovább légyhez hasonló életemet.”

Mivel Sri Cairanya Maháprabhu Rádha-Krisna együttesen, ezért teljes mértékben képes felfedni a kapcsolatuk titokzatosságát és a vele járó érzéseket. Ami még meglepőbb, hogy ebben a legsötétebb korban is ingyen osztogatja a kapcsolatuk zamatát.

Gondoljunk bele: az emberek manapság képtelen megérteni, hogy ők nem ez a test, hogy az élet/a tudat nem az anyagból származik, és van egy végső, túlszárnyalhatatlanul intelligens irányító/élvező. Őrült módjára erősködnek, hogy az az kezdeti meleg, amit egy olyan házban éreznek, amely lángra gyúlt, valójában élvezetes.

- Jöjjön ki a házból! – kiáltja a szomszéd a kerítésen át. – Látom, hogy tüzet fogott a tető! – Az őrültek ott bent boldogak, és rá se hederítenek.

- Jól érezzük itt bent magunkat. Kint tombol a tél, itt bent hirtelen olyan jó banánérlelő meleg lett. Törődjön a maga dolgával, hagyjon minket békén, hogy nyugodtan összebújhassunk.

- Azta, érzed ezt a füstös illatot, ami átjárja a helyiségeket? Mintha egy szantál füstölő égne. A világegyetem jól bánik velünk, csodálatos módon ellát minket kényelmes meleggel és egzotikus illatokkal. Mindezt azért, hogy élvezzük a varázslatos pillantot, nézhessük a tévét az édes otthonunkban.

Az emberiség történelmének legőrültebb időszakában (valójában védikus nézőpontból ember alatti szinten élünk) az Úr Caitanya megteszi azt, amire Krisna nem lenne hajlandó, noha ötezer évvel ezelőtt bemutatta kedvteléseit. Sri Gauranga megadja azt, amit Krisna visszatartana:

„Bárcsak a Legfelsőbb Úr, Srimati Saci-devi fia transzcendentálisan ott lakozna szíved legbensőbb zugában! Az olvadt arany ragyogását szórva indokolatlan kegyéből megjelent Kali korában, hogy azt az ajándékot adja, melyet még soha egyetlen inkarnáció sem kínált: a szerelmi kapcsolat ízét, amely az odaadó szolgálat legfenségesebb és legtündöklőbb lelki íze.”

(Cc. Adi 1.4)

 

Devamrita Swami, 2012. február 27., 9:15

Tovább

Menny és pokol a fogorvosi székben

ápr 26

A fogászati felvilágosodásnak hatalmas értéke van. A fogorvosnál tett látogatás egyszerre fájdalmas és ösztönző. A szájban történő kisebb munkálatok, a lágy íny és az állkapocs finom belsejében való szúrás és bökdösődés mind nem kívánatos kényelmetlenség – arról nem is beszélve, amikor egy fog nagyobb javításokat igényel.

Múlt héten három órás fogműtéten estem át, az eseményt műtét előtti és utáni részek fogták közre. Gondoljunk bele: mindez… egyetlen fog miatt. Még csak nem is létfontosságú szerv!

Mielőtt a fogorvos hozzálátott volna, összesen három injekciót döfött a szám belsejébe. Döfött, majd várt, megint döfött, megint várt.

- Még nem zsibbadt el a szája? – kérdezte aggodalmasan. Végül a gyógyszerek együttesen kifejtették hatásukat, a számban lévő idegek elhaltak, így nekifoghatott a feladatnak: a legújabb lézeres technikával szétnyithatta az ínyemet, hogy minden fog gyökere kilátszódjon.

Három órán át csapdában estem, a szám tátva, a legkorszerűbb fogászati eszközök végezték a dolgukat, miközben legalább hat Prabhupáda leckét meghallgattam. Azt mondta, hogy ha a test egészséges, az csoda – más szóval szokatlan és kivételes. A test alap esetben mindig rosszul működik, gondot okoz vagy lerobban.

Mia véleményetek Prabhupáda klasszikus analíziséről? Valaki úgy vélheti, hogy negatív és taszító. A Zen mesterek legjobbját is túlszárnyalva Prabhupáda a feje tetejére állítja az intelligenciánkat pár odavetett szóval, hogy ne ragaszkodjunk olyan erősen az illúzióinkhoz, és kezdjük az életet a Krisnaloka szemszögéből figyelni. Kétségtelen, hogy a tökéletes lélek számára, aki tényként ismeri a lelki test és a lelki világ dicsőségét, az anyagi létezésben minden pocsék és beteg.

Azon kívül, hogy leckét hallgattam az i-Podomról, mi mást tehettem volna a fogorvos markában? Íme az én hivatalos fogászati meditációm.

Minden fájdalom közepette, miközben mindenhova nyál fröcsög, és ki kellett öblítenem a vért a fogorvosi szék melletti kis mosdóba, összpontosítva arra gondoltam:

- Érezd csak. Ez ugyanaz a test, amiről maya azt ígéri, majd elhozza neked a tapintás gyönyörét. Érezd a nyálat termelő szádat, mely az ízérzékelésért felelős, mennyire fáj.

- Ne feledd, te bolond! – utasítom magamat. – Mivel el akarod fogadni ezt a bőrt, a nyálkahártyát, az ínyt, a nyelvet és az úgynevezett élvezetet, mely csapongó és nem létező, samsparsa-ja bhoga (Bg. 5.22), ezért el kell fogadnod a szenvedést is, amit a fogorvos rádmér. Krisna azt akarja, hogy újra visszanyerd az igazi gyönyörrel teli felsőbbrendű életet. Eljön Sri Caitanya Maháprabhuként, hogy ingyen osztogassa. Elfogadod?

 Dévamrita Szvámi, 2012. február 20., 3:33 

Tovább

Kisgyermek, aki elveszett Májá erdejében

ápr 26

- Hol vagyok? Miért vagyok itt? – gyerekként ez a kusza gondolat töltötte el az elmémet. Emlékszem, úgy éreztem, mint aki rossz bolygón kötött ki.

- Tényleg itt akarok lenni? – kérdeztem magamtól. – Szüksége van itt bárkinek rám?

Az első kérdésben bizonytalan voltam; a második nyilvánvalónak tűnt: anyunak és apunak szüksége volt rám, mivel a sajátjuknak tekintettek.

A kozmikus eltévedés erős érzete öt éves koromig tartott, amíg az iskolapadba nem kerültem. Szerettem az iskolát, a templomot és a sportokat. Ez a hármas tette ki korai éveimet. Kamasz éveim előtt az iskolai feladatok, a templom és a sport űzése ill. nézése foglalták le a gondolataimat. Fokozatosan kezdtem úgy érezni, hogy beilleszkedtem, és az emberiség valódi tagja vagyok.

Aztán beütöttek a tini hormonok. Azon tűnődtem:

- Mi a csuda ez? Lányok? Miért? Hogyan? – Előtte gyerekként mindig megkérdeztem a párokat, miért vannak együtt, mi értelme annak, hogy egymás mellett ülnek és fogják egymás kezét. Titokzatosan mosolyogtak, és mindig így feleltek:

- Pár év múlva rájössz. Várd ki.

Bárcsak örökké tartana a késleltetés.

 

Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakur így magyarázta:

„Az anyagi élvezőket elönti a büszkeség, mivel saját tetteik okának tekintik magukat, azonban ez a büszkeség elvakítja őket, így nem láthatják a Legfelsőbb Urat.”

Azt is mondta, hogy akár mi lehetünk az anyagi világnak a legtöbb tapasztalattal rendelkező lelke, olyan sok hátralékot gyűjtöttünk össze a munka, a meló és a gürcölés során, hogy még az sem lenne elég, ha testből testbe, területről területre utaznánk, hogy megszabaduljunk attól az anyagi vágytól, hogy mi legyünk az élvezők.

Ez az eltévedt gyermek, a reinkarnációba belefáradt lélek zavart kamasszá serdült, majd a huszas évei elején megtalálta örök lelki tanítómesterét, Srila Prabhupádot, aki újra összekapcsolta őt Krisnával. Itt a történet vége, és hadd kezdődjön ennél a pontnál.

 

 Dévamrita Szvámi, 2012. február 11., 4:16

Tovább

Az apró igazi nagyságra vágyakozik

ápr 26

Mennyire lehetünk felfuvalkodottak? Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a hamis egonk a normál méreténél nagyobbra fújja magát. Az anyagi lét azt jelenti, hogy a hamis ego kitúrja a lelket a helyéről és az elmét minden körmönfontsága dacára teszi meg életünk urává.

Az elme a lélek eltorzított tükörképe. Az önvaló természetellenes változata, mely gondolkodik, érez és akar – mindezt tévesen. Valójában a boldogság és szenvedés érzete, mely keresztül vonul az elménken, csupán a korábbi karmánk által materializálódott visszahatások. Mindenki a maga sorsának a kovácsa, ami az anyagi természettel való korábbi kapcsolatunk és az ezt eredményező karma szerint valósul meg.

Mekkora lehet valakinek a szíve? Ezt a kérdést tettem fel magamnak Sri Advaita Ácsárja megjelenési napján. A szíve minden élőlény szenvedését a magáénak érezte. Ezért kiáltott minden úr Urához, hogy különleges alkalommal jelenjen meg. Sri Advaita Ácsárja határtalan együttérzése következtében az arany avatár, Sri Caitanya Maháprabhu alászállt.

Maradjunk-e elégedettek egy kisszerű szívvel, jelentéktelen 14 éves forma szeretettel, mely szűkös, kicsinyes, szűklátókörű? Vágyhatunk-e arra, hogy széles körben mindenkit szeressünk, úgy terjedjen, mint az ellenőrizetlen bozóttűz, szívünk pedig messzire áradjon ki? Ha igen, hogyan?

Sri Advairta Ácsárja Sri Nityánandára és Sri Caitanyára mutat, Ők a megoldás.

Szolgáld őket. A két testvéren keresztül szeressünk és kövessük a lábnyomaikat.

Ekkor szerető hajlamunk olyannyira megnő, hogy mindenkit elégedettlé tud tenni. Elégedettek leszünk, mert Ők is azok. Ez a hiteles szeretet útja – nagyszerű, maha, óceán méretű.

Ahogy Sri Nityananda és Sri Caitanya megjelenési napja közeledik, imádkozzunk velem együtt azért, hogy felhatalmazzanak minket, hogy hitelesen és kiterjedten tudjunk szeretni. Elég az apró, fukar szeretetből, melyet máyá kényszerít ki belőlünk, és amely a testünkön és az elme korlátain keresztül eredménytelenül és torz módon jut kifejezésre.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. február 3., 3:37

 

Tovább

Devamrita Maharja leckéje Janmastami napján 2010 3.rész

ápr 22

Tovább

Dévamrita Maharja leckéje Janmastami napján 2010 2.rész

ápr 01

Tovább