Dévamrita Maharja leckéje Janmastami napján 2010 1.rész

márc 31

Tovább

“Sajnálattal közlöm . . .”

márc 24

Így kezdődik egy bhaktának a Legfelsőbb Eredeti Személlyel való első összeszólalkozása. Csak gondold át: ilyen messzire jutottál, és így magadra hagytak, noha a kijárat tényleg az udvariasság tökélye.

Milyen érzés volt az a mérföldkőnek számító esemény, amikor lelki keresésed során úgy érezted, érzékelted, hogy Krisna kegyesen és meglepő módon belekukkantott a kis életedbe?

Egy viharos kirtan kellős közepén a lelked hirtelen felizzik? Vagy talán amíg japzátál, pár pillanatra tényleg meghallottad a szent nevet, ahogy a belső mélységekben felcsendül? Talán a templomi murtik váratlanul eloszlatták a fejünket gyűrűként körülvevő illúzió ködét, és felejthetetlen darsanban volt részünk!

Prabhupada könyveinek szavai néha meghökkentenek mindket azzal, mennyire valóságosak és hogyan lepőlezik le a tisztaságot. Ha másban nem is, minden bhakta elmerült már a prasadam csodájában, amikor a Krisnának felajánlott étel rabul ejti a nyelvet, a hasat és aztán egész tudatunkat elpusztítja.

Igen, a bhakti misztikumának sem az eredete, sem a következménye nem evilági. Mindannyiunknak megvannak a meghatározó pillanatai, legyenek azok kicsik, vagy nagyok. Részben ez az oka annak, amiért folytatjuk, és az odaadó szolgálaton keresztül üldözzük Krisnát.

„Amint elmémben, amely már átalakult a transzcendentális szeretetben, az Istenség Személyiségének lótuszlábain kezdtem meditálni, könnyek csordultak ki szememből, és Srí Krisna, az Istenség Személyisége nyomban megjelent szívem lótuszán.

Óh, Vyásadeva! Ekkor a boldogság érzése teljesen hatalmába kerített. Testem minden tagját külön-külön öröm töltötte el, s az eksztázis óceánjában elmerülve sem magamat, sem az Urat nem láttam.

Az Úr transzcendentális formája kielégíti az elme vágyát, s egyszerre eltörli minden kétségét. E formát szem elől tévesztve hirtelen felálltam, oly zaklatottan, ahogyan csak az szokott, aki elveszíti azt, amire vágyott.

Arra vágytam, hogy újra megpillanthassam az Úr e transzcendentális formáját, ám annak ellenére, hogy megpróbáltam a szívre összpontosítani figyelmemet, hogy alakja újra feltűnjön, nem láttam többé, s így elégedetlenségemben elöntött a bánat.

Az Istenség Személyisége, aki felülmúl minden anyagi leírást, látta próbálkozásaimat azon az elhagyatott helyen, s komolyan, kedves szavakkal szólt hozzám, hogy enyhítse bánatomat.

Óh, Nárada! [ — szólt az Úr.] Sajnálom, de ebben az életben nem láthatsz többé. Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben minden anyagi szennyezettségtől, nem láthatnak meg könnyen Engem.”

(Srímad Bhágavatam 1.6.16-21)

 

Devamrita Swami, 2012. január 28., 0:38

Tovább

Segíts, hogy lerójuk Ő Isteni Kegyelmének a tartozásunkat

márc 24

Noha a mai társadalomban hétköznapi jelenség, hogy manapság a romlottság a józan észt távol tartja, Prabhupada számára az, hogy egy újdonsült házas hölgy lecseréli a férjét egy másik férfira a szív sötétségét jelentette.

Ugyanakkor azonban Prabhupada eltökélt volt, hogy elindítsa az ISKCON-t. Ahhoz, hogy sikerüljön talpra állítania és úgy is tartania, az újoncok segítő kezére volt szüksége.

Később azt mondta:

– Tűzön kellett átgyalogolnom, hogy elkezdjem a Hare Krisna mozgalmat

1968-ban Subala das elutazott Santa Feből, az Új-Mexikói parányi ISKCON parányi központjából, hogy meglátogassa a keleti parton élő szüleit. Mire visszatért, újdonsült felesége, Krisna devi lecserélte őt egy másik férfira, aki gyakran megfordult a központban.

Teljes kétségbeesésében az egyetlen dolgot tehette, amit az új Hare Krisna mozgalom új bhaktái eléképzelni tudtak: elment meglátogatni Prabhupada-ot Los Angelesben, hogy feltárja előtte a problémáját.

– Ne aggódj! – vígasztalta Prabhupada – Minden rendben lesz. Írok a feleségednek, és megkérem, térjen vissza hozzád. Holnap menj vissza Santa Febe, minden rendben lesz.

Miután Subála elment, Prabhupada elgondolkozott a szent szertartás során nemrég általa összeadott házastársak nyomorult ügyén. Hangot adott annak is, mennyire zavarta ez a barbárság.

Eközben Subala visszatért Santa Febe, ahol a központból mindent elvittek. A felesége a barátjával együtt elhagyta a várost.

A lány azt írta Prabhupadanak, hogy folytatni akarja a bhaktit az új szerelmével karöltve.

– Ez ostobaság – kiáltott Prabhupada. – Fogom magam, és visszamegyek Vrindavanaba, hogy üljek és énekeljem a Hare Krisnát. Miért kellene itt maradnom? Miért kellene a házas felek közötti vitával foglalkoznom? Ez nem a sannyásik dolga.

Írt Krisna devinek, levelét a Santa Fei központba címezve, mert remélte, újra fel fog ott tűnni.

„Leguttóbbi tetteid a közösség minden egyes tagját felbőszítették. Sosem gondltam volna, hogy ezt műveled. Ha egyáltalán szeretsz engem és Krisnát, haladéktalanul térj vissza akár hozzám, akár a férjedhez. Leveledből kitűnik, hogy megbántad, amit tettél. Nagy hibát követtél el. Gyere vissza, és minden rendbe fog jönni!”

Ezzel egy időben Prabhupada igyekezte Subalat is megvigasztalni.

„Nagyon sajnálom, hogy ilyesmint kell most keresztülmenned. Minden bizonnyal nagyon lesújt a feleségedtől való elkülönülés. Okulj az esetből. Ha nagyon fáj a szíved, gyere és lakj velem egy ideig. Remélem, képes leszek könnyíteni a szíveden.”

Meditáljunk azon, hogy Prabhupada milyen együttérzőn viselkedett. Mindannyiunk számára példaértékű, hogy rengeteg vérbe, izzadságba és könnybe kerül, hogy akár csak egyetlen embert megismertetssünk a bhaktival, és bhakta is maradjon. Ez a viták és sötétség korának jógikus lemondása – a Kali-yuga óceánját fésüljük át, hogy megmentsük azokat, akik alá merültek és csapdába estek.

Prabhupada adott Krsina devinek még egy tiszta, odaadó esélyt:

„Semmilyen körülmények között ne felejtsd el Krisnát.” – írta.

„Teljes szívemből szeretlek, ezért adtam neked a Krisna-devi dasi nevet. Egyetlen pillanatra se felejtkezz meg Krisnáról, énekeld a Hare Krisnát olyan hangosan és lassan, ahogy tetszik. Ne felejtsd el a szent nevet énekelni. Remélem minden rendben lesz, amikor eljössz Randyvel [az új szeretővel], nagy érdeklődéssel várom érkezésedet.

A lesújtott Subalat Krisna felhatalmazott bhaktájának kegyes, vigasztaló szavai éltették:

„Kérlek, ne érezd magadat egyedül. Krisna mindig veled van, és imádkozom érted Krisnához, hogy fejlődhess a Krisna-tudatban hűségesen végzett kötelességeidben.”

Ki értheti, meg milyen árat fizetett, mennyi durvaságot és csalódást elviselt Srila Prabhupada azért, hogy te és én a gyakorló bhakták globális közösségében itt lehessünk az odaadó szolgálatban, japázhassunk és táncolhassunk?

 

Devamrita Swami, 2012. január 20., 10:56

 

Tovább

Dévamrita Maharaja beszél a Jamuna partján Janmastami napján

márc 10

Tovább