A külcsíny csalóka

feb 06

Hány életnek kell eltelnie, hogy egy dramatizáló fundamentalista végre hazatérjen? Maya lényege a csalás. Tényleg el tudjuk ezt fogadni? Az elménk megzavar, az érzékeink gyötörnek minket, hagyjuk, hogy az illuzórikus energia lóvá tegyen minket.

Íme az általános forgatókönyv:

- Annyira belefáradtam abba, hogy harcoljak az elmém nyugtalansága ellen. Talán csak alávetem magamat annak, amit kíván, a visszahatás csak nem lesz olyan rossz. Amikor az érzékeimen keresztül kikukucskálok a világra, bár tudom, hogy mindent a feje tetejére állítva látok, az anyagi energia elkötelezett szolgái – azok, akik teljesen mayában vannak – mégis annyira békésnek tűnnek. Nem kell az ösztönzések ellen harcolniuk, megadták magukat nekik, élvezik a boldog tudatlanságot. Bár a legfelsőbb tudás elérhető számomra, nem tudom, meddig tudok ellenállni.

Ne ítélj a látszatból. Lapoz egyet az anyagi létezés könyvében, vedd le a borítóját; szánalmas zűrzavart fogsz találni.

Egy bhakti gyakorló számára az ösztönzések kirínak, mint ahogy egy fekete folt elüt a fehér ruhától, vagy a fekete felhő a tiszta kék égtől. Ezért bátortalaníthatják el a lelki gyakorlókat.

Azoknak a szerencsétlen lelkeknek azonban, akik belevesztek az illuzórikus energiába, az egész élet – az egész ruhadarab, vagy az egész égbolt – 100%-os ösztönlét. Láthatod, hogy a látszólagos béke legjobb esetben is kényelmetlen, ingatag és teli van aggodalommal.

Más szóval, nincsen tartós, jelentős méretű kék folt, ami áttör majd az egész eget beborító viharfelhők vastag rétegén.

„Annak, aki az ostobák ostobája és annak, aki fölötte áll minden intelligenciának, boldogságban van része, míg a közöttük állók szenvednek az anyagi gyötrelmektől.”

(Srímad Bhágavatam. 3.7.17)

Olvasd el a magyarázatot a saját javadra.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. november 8., 7:13

 

Tovább

Távozás Krisna világából

feb 06

Bár csupán hat napot töltöttem Vrindávanban és Govardhannál, látogatásom nagy felismerést hozott.

Először is, Krisna saját akarata és időbeosztása szerint fedi fel lakhelyének mélységét a látogató előtt.

Másodszor, hogy is gondolhatom, hogy megérdemlem a személyes viszonzást, egyfajta lelki trófeát eddig tett hatalmas erőfeszítéseimért?

Milyen őrültségből fakadóan ítélkezhetnék:

- Itt az ideje, hogy Krisnától több viszonzást kapjak. Nézzük csak, mennyi mindent elviseltem, mennyi mindenen keresztülmentem Érte…

Komolyan?

Kali mérgének hatalmas óceánjában egy beteg, észrevehetetlen mikroba, azaz én azt gondolom, hogy Krisnától bizalmas viszonzást érdemlek?

Miután Srila Prabhupáda eltávozásának napján Londonba értem, a lábai elé vetettem magamat, és könyörögtem, hogy ő és az Úr tegyen azzá, amivé csak akar.

Srila Bhaktivinoda Thakura híres dala éltet tovább. Tényleg ilyen a helyzetem, vagy pusztán a szavait visszhangzom?

 

„Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázatosabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.

Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfelelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.

Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!

Ha rám nézel, semmi értékeset nem találsz. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.”

 

Dévamrita Szvámi, 2011. október 31., 7:00

Tovább

Oly közel, mégis oly távol

feb 02

A Mumbai-i GBC gyűlés után Delhibe érkezve egy estés programot tartottam Ő Szentsége Guru Prasada Szvámival Noida templomában, amely Delhivel szomszédos város. Az új fizetős autópályának befejezése még mindig késlekedik, amelyen villámgyorsan Vrindávanba lehetne érni. Nem, India autó-pálya tervezőinek eszébe sem jutott Vraja-dháma.
Láthatjátok, Vrindávana édessége és isteni csodája – a lelki világ legkiválóbb részének hasonmása –fizikailag létezni látszik az Agrához, a Taj Mahal városához vezető úton, mely egy világi csoda és ideiglenes kellem a szem számára az anyagi világ egyik jelentéktelen bolygóján. Az új autópálya arra hivatott, hogy a nemzetközi turistákat és a pénzüket minél előbb eljuttassa a Taj Mahalhoz.
– Olyan közel laktok Vrindávanához! – Ezt fogom mondani a Noida gyülekezetének, ha legközelebb találkozunk. – Csak úgy egy órás út, és ott is teremtek!
Látszólag.
Hadd magyarázza el a Caitanya-caritamrita:

„E hajlék az Úr Krisna akaratából nyilvánul meg az anyagi világban. Azonos az eredeti Gokulával — a kettő nem két különböző test.
A föld ott érintőkőből [cintámaniból] van, az erdők pedig kívánságteljesítő fákkal vannak teli. Az anyagi szem úgy látja, mintha közönséges hely lenne.
Az Isten iránti szeretet szemeivel azonban az ember megláthatja, mi ez valójában: az a hely, ahol az Úr Krisna a kedvteléseinek hódol a tehénpásztorfiúk és pásztorlányok társaságában.”

(Cc. Adi 5.19-21)

Lényeges pontok számunkra és az anyagi látásmódhoz való tragikus ragaszkodásunk számára is:

1. Ha azt gondoljuk, hogy az Úr földi és lelki égbeli lakhelye különbözik, hatalmasat tévedünk. Mindkettő lelki, keresztül kasul. Jelentéktelen elménk azonban anyaginak titulálja a földi dhámákat, és a Vaikunthán található eredetit lelkinek tartja.
2. Krisna ismeri beteg, anyag megsemmisítette látásmódunkat, ezért Ő, a Legfelsőbb Proaktív Személy tett ellene valamit. Mivel szennyezett, feltételekhez kötött érzékeink képtelenek mást felfogni, mint az anyagi energiát, ezért Krisna kegyesen elhozza nekünk a lelkit úgy, hogy az hasonlítson az anyagihoz. Dhámája és murti formája csodálatos módon megkönnyíti számunkra, hogy anyagi szemünkkel láthassuk a lelkit.
3. Szemgolyónk legborzalmasabb daganata azonban akadályozza látásunkat, és ezért arra az őrültségre leszünk hajlamosak, hogy azt képzeljük, az anyagi energia, ha kis mértékben is, a mi beteljesülésünkre való. Ahogy fokozatosan feladjuk ezt a visszás elképzelést, eredeti isteni látásmódunk visszatér.

Olyan messze van, ha azonban Sri Sri Gaura-Nitai szolgáit szolgáljuk, mégis könnyen elérhető.


Devamrita Szvámi, 2011. október 25., 3:27

Tovább

A nyereményen tartom a szememet. . .

feb 02

Az életben Krisna napja bármikor is tűnjék el a felhők mögött, újra valódi karrierünkre, elhivatottságunkra és munkánkra kell összpontosítanunk. Mindenek felett a szent nevet minden más dacára figyelmesen, kétségbeesetten énekeljük.

Miután egy hónapon keresztül utazgattam Ukrajnában, Budapestre repültem a Szent Név fesztiválra. Ott megkaptam Ő Szentsége Niranjana Szvámi áldásos társaságát, majd két nappal később Ő Szentsége Candramauli Szvámiét is.

A fesztivál során tartott leckéken arra emlékeztettem a bhaktákat és magamat is, hogy mi a valódi kötelességünk az iskolán és a munkán túl. Folyamatosan igyekszünk egyre jobban kötődni a mahá-mantrához. Ez egy olyan kapcsolat, mely sosem éri el csúcsát vagy fejeződik be, nem tudunk a társaságában elég minőségi időt tölteni.

Mindenki azt szeretné érezni, hogy ahogy a folyó a tenger felé tart, úgy az oktatásunk, a tapasztalatunk, a képzésünk kívánt célunk felé zubog, vagy legalább is csörgedezik.

A bhakti jóga keresése azonban nem csak valamiféle karrier beteljesítése, felismerése avagy siker. Örökké egyre inkább menedéket keresünk Krisna nevénél és sosem kapunk eleget. Elsődleges kötelességünk a hari-náma – boldogan kiengesztelhetetlen társunk, melyet hallgatunk és megízlelünk. Elhivatottságunk egyre nő, ahogy eltökélten küzdünk és igyekszünk a mantrázásra összpontosítani és újra rá összpontosítani, megmutatva ezzel Krisnának, hogy érdekel minket.

„Az Úr Sri Caitanya Maháprabhuban ekkor felszínre tört a természetes alázat és heves vágy. Krisnához fohászkodott, hogy eksztatikus szeretettel énekelhesse a mahá-mantrát.”

„Istenszeretet nélkül az életem haszontalan. Azért imádkozom hát, hogy fogadj el szolgádnak, és fizetségként add meg Nekem az eksztatikus istenszeretetet!”

(Caitanya caritámrita, Antya-líla, 20.35, 37)

Miért énekeljük a Hare Krisnát? Az eszköz és a cél ugyanaz: semmi sem idegen, nincs semmi hulladék, ez egy teljesen hatásos folyamat. Azért énekeljük a Hare Krisnát, hogy még többet énekelhessük.


Dévamrita Szvámi, 2011. október 13., 12:51

Tovább