“Teljes szívemből szeretlek, ezért . . . “

feb 10

Vajon ezek egy fiatalember szirupos szavai, aki a párjának udvarol? Nem, igazából Srila Prabhupáda írta őket egyik női tanítványának, aki elhagyta a férjét, és egy másik férfival lépett le.

Hangolódjunk rá Krisna-dévi és Subala das 1967-68-as történetére. A helyszín az USA nyugati partja, ahol csak egy pár üzlethelyiség állt, és kevesebb mint 100 fiatal, tapasztalatlan lelki gyakorló élt.

Egy fiatal házas bhakta pár Új-Mexikóba, Santa Febe ment, hogy központot nyisson.

Prabhupáda egy egész sor lelki és vezetési tanáccsal látta el mind Krisna-dévit, mind Subála dást – tehát nem csak a férfit. Például amikor a santa fei kis központ megnyitó ünnepségét szervezték, Prabhupáda igyekezte tiszta bhaktikus lelkesedését átragasztani rájuk:

„Szépen szolgáltátok az Urat, amikor megnyitottátok ezt a nagy központot, amiért minden bizonnyal megkapjátok Krisna áldását. A Krisna-tudat transzcendentális tudomány, mely feltárulhat az őszinte bhakta előtt, aki készen áll arra, hogy az Urat szolgálja. Érzékeink alkalmatlanok arra, hogy transzcendentális témákat fogjanak fel, ha azonban lefoglaljuk magunkat az Úr állandó szolgálatával, idővel megtisztulnak. Az Úr kegyéből siker koronázza majd őszinte erőfeszítéseteket, hogy megnyissátok a központot Santa Feben.”

Az új úttörő párba vetve reményét, Prabhupáda így lelkesítette őket:

„Te és Srimati Krisna dévi őszintén munkálkodtok a Krisna-tudat ügyén, ezért Krisna sosem engedi, hogy nehézségeitek legyenek, bízzatok ebben. Ne törjön le semmi titeket. Tartsatok össze, mint férj és feleség. Ha senki sem tér be a központba, énekeljetek és hallgassátok a szentírást egyedül. A siker vagy a kudarc nem számít. Az abszolút síkon nincsenek ilyen relatív fogalmak, mint a siker és a kudarc. Az abszolút síkon egyetlen dolog létezik: Krisna szolgálata. Ne törődjetek az eredménnyel. Krisna minden bizonnyal tudja, hogy nagyon komolyan dolgozunk, ez jelenti életünk sikerességét.”

1967-ben a sannyása titokzatos, egzotikus fogalom volt, és az újdonsült feleségek a híresztelések miatt azt képzelték, hogy férjük bármelyik pillanatban elhagyhatja őket, hogy az erdőbe vonuljon egy szál alamizsnás edénnyel a kezében.

Prabhupáda maga igyekezte a fiatal hölgyek félelmeit és bizonytalanság érzetét eloszlatni:

„Kedves Krisna devim,

Kérlek, fogadd áldásaimat.

Nagyon örültem október 20-ai levelednek. Megértem, hogy aggódsz a férjed miatt, de bízz abban, hogy sosem fogom azt tanácsolni a férjednek, hogy hagyjon el téged. Mindketten jó lelkek vagytok, és mindig az Úr szolgálatában foglaljátok le magatokat. Akinek a felesége segítőkész, annak nem kell a sannyás rendbe lépnie. Ha szükséges, mindketten prédikálhatjátok a Krisna-tudatot a férjeddel együtt. A Krisna-tudat fontosabb, és ha a férj és feleség karöltve együtt dolgozik, felesleges azt gondolni, hogy a feleség akadály a Krisna-tudatban. Amíg én élek, az utasításaim szerint kell cselekednetek, és szó sincs arról, hogy akadály lennél.”

Örüljünk, milyen személyes módon törődött Prabhupáda ezzel a két szerencsés lélekkel. Tudnunk kell azonban, hogy Krisna valahogyan gondoskodni fog őszinte bhaktáiról – rólad, rólam és mindannyiunkról a múltban, a jelenben és a jövőben. Sose érezd úgy, hogy elhagyatott vagy a bhakti útján; figyeld, Krisna hogyan terjeszti ki saját magát, hogy elérjen téged közvetlenül, vagy akár a bhaktáin keresztül.

Annak ellenére, hogy Prabhupáda meleg szavakkal bátorította és egyengette Krisna-devi útját, függetlenségét kihasználva néhány hónappal később képtelen volt ellenállni máyának. A dráma a következő bejegyzésemben folytatódik, melyben tanúi lehetünk Prabhupáda bátor erőfeszítéseinek, hogy megmentse őt a fulladástól.

 

 Dévamrita Szvámi, 2012. január 11., 21:24

Írj kommentet