Bhakti szívfájdalmak

feb 09

- Mind összetartozunk – mondja mindig kedves istentestvérem, Vaisesika Prabhu. A bhakti-jóga társadalmi ügy, a különböző szinten álló gyakorlók a kölcsönös támogatás és a fejlődés érdekében jönnek össze. Mi történik, ha valakinek kisiklik az élete és leesik? Vagy, ami még rosszabb, hirtelen illúzióba esik? Mindannyiunknak megvannak a maga fájdalmai és megrázkódtatásai. A kezdőket még elméjük kételyei is mardossák: „Ha neki gondjai vannak, mi lesz velem? Ki vagyok én, hogy azt képzeljem, sikeres lehetek, ha ő is elbukott?”

Főleg akkor tűnődnek el ezen a kezdő bhakták, amikor idősebb, fejlettebb gyakorlók térnek le az útról, és megborulnak. „Mi lesz a folyamattal és a saját lelki gyakorlataimmal?”

Ami engem illett, látom az okokat, legyen szó akár fiatal vagy idős bhaktáról, legyen a kihágásuk akár rövid vagy hosszú távú. Érzem, ahogy az illúzió satuja összeroppantja őket. Látom, ahogy az anyagi természet megharapja őket, készen arra, hogy fogaival szétmarcangolja mind.

Nagyon elkeserítő.

Aztán miután menedéket veszek a bhágavata filozófiánál, végül visszanyerem az egyensúlyomat.

A bhakti jógik egyaránt gondolkoznak a fejükkel és a szívükkel. Ideális esetben a kettővel egyszerre.

Amikor Srila Prabhupáda első avatott tanítványai elhagyták a mozgalmat 1968 korai időszakában, miután tudtunkra adta szomorúságát, ezt mondta:

- Nem az a csoda, hogy Krisna-dévi elment (talán később írok az esetről). Az a csoda, hogy MI képesek vagyunk itt maradni és Krisnát szolgálni. Máyá erős, hiszen Krisna isteni energiája. Ritka az olyan ember, aki tényleg Krisna szolgálatába áll és ott is marad. Az élőlény gyakorlatilag tehetetlen máyá hatalmának uralma alatt, és csakis Krisnához kiálthat segítségért. Minden pillanatban imádkoznunk kell, hogy máyá hatalma ne zavarhasson meg minket.

Kiáltsuk állandóan, mindörökké együtt:

Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare/Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare.

 

Dévamrita Szvámi, 2012. január 6., 3:00

 

Írj kommentet