Találj magadra az igazi kirtanban

feb 07

Ki vagyok én? Remélem, nem bánjátok, néha szeretem a mély vizet. A kérdésem: A kirtan tényleg haza tud vinni minket, egészen Krisna közelébe? Mi történik, ha a kirtan után már ebben az életben megtisztul a szív az összes kosztol, ami az elmúlt életek során felgyülemlett?

Lelki nagyatyám és tanítómesterem, param-guru Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakur eltávozási napjának ünnepén, aki az ISKCON alapító ácárya, Srila Prabhupáda előde, Srila Bhaktisiddhanta versén elmélkedtem, melynek címe Dusta-Mana.

Kiszemelte az álbhaktákat, akik otthagyják a nyilvános kirtant, hogy magányukba burkolózva világi imádatot arathassanak le, magukat igen fejlettnek állítva be. Noha a verset nyolc évtizeddel ezelőtt vetették papírra, ma is aktuális. Tetszelgő sztárbhaktákból ma is akad bőven mind Indiában, mind nyugaton.

„Te gonosz elme! Mit gondolsz, miféle vaisnava vagy? Amikor magamutogatón az Úr Hari szent nevét énekled egy elhagyatott helyen, csak azért teszed, hogy hamis világi hírnevet szerezz magadnak, s az egész csak merő képmutatás!”

Srila Bhaktisiddhanta a továbbiakban elmagyarázza, hogy Krisna nevei éneklésének a dicsősége és a kirtan nem arra szolgál, hogy az elismerés és hírnév anyagi tüzét tápláljuk. Az ilyenfajta törekvések az éneklőt a disznó ürülékével fedik be. A megfelelő motiváció és annak kifejezése: „Prédikálj, hogy életet adhass a világiak mozgó holttestének.”

Aztán a leghangsúlyosabb rész, melyet a vers 19. azaz utolsó versszakában találunk, tisztán megvilágítja az ösvényt, melyhez az emelkedett éneklés vezet.

„ Rádhának és az Ő szeretett Krisnájának eme alázatos szolgája mindig a kírtanát várja, s mindenkit arra kér, hogy énekelje hangosan az Úr Hari neveit. A közös éneklés transzcendentális hatalma automatikusan felébreszti az Úrra és az Ő isteni kedvteléseire való emlékezést, méghozzá az ember örök lelki formájára jellemző módon. Csak ekkor válik az is lehetségessé, hogy az ember egy magányos helyre vonuljon, és az Urak bensőséges szolgálatát végezze.”

Srila Bhaktisiddhanta eme legragyogóbb ékköve a Bhagavatam egyik gyönyörű versére emlékeztet (2.8.5):

„Az Úr Krisna — a Legfelsőbb Lélek — hanginkarnációja [azaz a Srímad-Bhágavatam] behatol az önmegvalósított bhakta szívébe, helyet foglal szeretetteljes kapcsolatuk lótuszvirágán, s így lemossa az anyagi társulás porát, a kéjt, a dühöt és a vágyakozást. Hatása olyan, mint amikor az őszi eső a sáros vízzel teli tócsákra hullik.”

A magyarázatban Srila Prabhupada felfedi, hogy a fejlett szinten hogyan működik, ha valaki Krisnáról hall vagy énekel:

„Ha az ember őszintén törekszik arra, hogy hallja a Srímad-Bhágavatamot, akkor felismeri eredeti kapcsolatát az Úrral a szolgálat, a barátság, a szülői szeretet vagy a hitvesi szerelem transzcendentális kapcsolatában, s ezzel az önmegvalósítással az ember egyszerre elnyeri az Úr transzcendentális szerető szolgálatát. A tiszta bhakták — Nárada és mások — nemcsak mind önmegvalósított lelkek voltak, de a lelki ösztönzésre hallgatva természetesen prédikáltak is, számtalan szerencsétlen lelket felszabadítva, akik az anyagi kötőerők hálójába kerültek. Ilyen hatalmassá váltak csak azért, mert őszintén követték a Bhágavatam elveit, amelyek a szentírások rendszeres hallgatását és az imádatot írják elő. Az ilyen tettek hatására a szívben lakozó Úr személyesen távolítja el a szívben összegyűlt anyagi kéjt és társait.”

Szóval ne aggódjatok, ne bosszankodjatok, mi dereng előttetek, bármilyen távolinak is tűnjék. A Szent Név éneklése és a Bhágavatam forgatása, megspékelve a könyv osztásával minden bizonnyal célhoz visz minket Krisnával való eredeti kapcsolatunk útján.


Dévamrita Szvámi, 2011. december 16., 4:26

 

Egy komment

  1. Lali Eszenyi /

    Koszonom!

Írj kommentet