Tréfás kedvű Isten

feb 06

Mikor különösen ironikus vagy figyelemre méltó dolog történik az életünkben, alkalmanként így gúnyolódhatunk:

- Krisnának tényleg van humorérzéke.

Valóban, a vrindávani kedvtelések is ezt bizonyítják.

Uddhava elmeséli, hogy egy napon Krisna kertészlánynak öltözve egy üvegházba tartott. Annyira elbűvölte a tehénpásztorlányokat a vicceivel és nevetésével, hogy amint elment, teljesen megszédültek. Bár kertészeti munkájukat még nem fejezték be, eksztázisukban elméjük és szemük is cserbenhagyta őket.

Krisna mellett Vraja lakói is képesek a vidámságra és a tréfára. Hallgasd csak, az egyik gopi hogyan sziporkázott Kutiláról, Abhimanyu, Rádharáni álférjének testvéréről:

“Kedves Kutílám, Jatílá leánya! Olyan hosszú a melled, mint a zöldbab – egyszerűen csak száraz és hosszú! Káprázatos orrod felülmúlja a békák orrának szépségét, szemed pedig csodálatosabb, mint a kutyáké. Ajkad szégyenbe hozza a lángoló parazsat, a hasad pedig oly gyönyörű, mint egy hatalmas dob. Kedves szép Kutílám, te vagy a legszebb Vrindávana tehénpásztorlányai között, és úgy vélem, rendkívüli szépséged miatt te ügyet sem vetsz Krisna fuvolájának csábítóan édes hangjára!”

(Venu-gíta)

Az odaadás nektárjában említett Krisna és bhaktái közti tréfálkozás mellé még találunk az Úr Caitanya kedvteléseiben is különös fajta humort.

Maháprabhu nagyapja, Nilambara Csakravarti ill. Raghunátha das apja és nagybátyja közeli barátok voltak. Az Úr Caitanya egykorú volt  Raghunátha dásszal, és az idősek barátságán élcelődött:

„Apád és bátyja mindketten testvéri kapcsolatban állnak nagyapámmal, Nílámbara Cakravartíval, ezért nagyapáimnak tekintem őket.”

Nézzük csak, elég merészek és tiszták vagyunk-e ahhoz, hogy élvezzük Maháprabhu transzcendentális bolondozását. Biztonsági öveket becsatolni!

“Kedves Raghunátha dásám! Apád és bátyja éppen olyanok, mint a férgek az anyagi élvezet vermét színültig töltő ürülékben, mert az anyagi élvezet súlyos betegségének mérgét tekintik boldogságnak.”

Srila Prabhupada ezt írja a magyarázatban:

„Az anyagi élvezethez ragaszkodva az ember számtalan gyötrelmes feltételhez kötődik, kárhozott helyzetét mégis boldogságnak véli. Az érzéki élvezet olyan erős az ilyen ember számára, hogy nem képes megválni tőle, éppen úgy, ahogy az ürülékben élő féreg sem képes elhagyni az ürüléket. Aki túlságosan átadja magát az anyagi élvezetnek, az lelki szempontból nézve pontosan olyan, mint egy féreg az ürülékben. Noha ez a helyzet a felszabadult lelkek szemében végtelenül nyomorúságosnak tűnik, a materialista élvező nagyon ragaszkodik hozzá.”

(Lásd Caitanya-caritamrita Antya-lila 6. fejezet 196-199 vers a mélyebb betekintéshez)

 

Sri Gaura Hari hadd tréfáljon meg minket. Jöjjön el a nap, amikor a ragaszkodástól való mentesség és a megvalósítás érett szemszögéből utoljára nevethetünk.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. november 24., 3:34

Írj kommentet