Távozás Krisna világából

feb 06

Bár csupán hat napot töltöttem Vrindávanban és Govardhannál, látogatásom nagy felismerést hozott.

Először is, Krisna saját akarata és időbeosztása szerint fedi fel lakhelyének mélységét a látogató előtt.

Másodszor, hogy is gondolhatom, hogy megérdemlem a személyes viszonzást, egyfajta lelki trófeát eddig tett hatalmas erőfeszítéseimért?

Milyen őrültségből fakadóan ítélkezhetnék:

- Itt az ideje, hogy Krisnától több viszonzást kapjak. Nézzük csak, mennyi mindent elviseltem, mennyi mindenen keresztülmentem Érte…

Komolyan?

Kali mérgének hatalmas óceánjában egy beteg, észrevehetetlen mikroba, azaz én azt gondolom, hogy Krisnától bizalmas viszonzást érdemlek?

Miután Srila Prabhupáda eltávozásának napján Londonba értem, a lábai elé vetettem magamat, és könyörögtem, hogy ő és az Úr tegyen azzá, amivé csak akar.

Srila Bhaktivinoda Thakura híres dala éltet tovább. Tényleg ilyen a helyzetem, vagy pusztán a szavait visszhangzom?

 

„Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázatosabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.

Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfelelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.

Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!

Ha rám nézel, semmi értékeset nem találsz. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.”

 

Dévamrita Szvámi, 2011. október 31., 7:00

Írj kommentet