A külcsíny csalóka

feb 06

Hány életnek kell eltelnie, hogy egy dramatizáló fundamentalista végre hazatérjen? Maya lényege a csalás. Tényleg el tudjuk ezt fogadni? Az elménk megzavar, az érzékeink gyötörnek minket, hagyjuk, hogy az illuzórikus energia lóvá tegyen minket.

Íme az általános forgatókönyv:

- Annyira belefáradtam abba, hogy harcoljak az elmém nyugtalansága ellen. Talán csak alávetem magamat annak, amit kíván, a visszahatás csak nem lesz olyan rossz. Amikor az érzékeimen keresztül kikukucskálok a világra, bár tudom, hogy mindent a feje tetejére állítva látok, az anyagi energia elkötelezett szolgái – azok, akik teljesen mayában vannak – mégis annyira békésnek tűnnek. Nem kell az ösztönzések ellen harcolniuk, megadták magukat nekik, élvezik a boldog tudatlanságot. Bár a legfelsőbb tudás elérhető számomra, nem tudom, meddig tudok ellenállni.

Ne ítélj a látszatból. Lapoz egyet az anyagi létezés könyvében, vedd le a borítóját; szánalmas zűrzavart fogsz találni.

Egy bhakti gyakorló számára az ösztönzések kirínak, mint ahogy egy fekete folt elüt a fehér ruhától, vagy a fekete felhő a tiszta kék égtől. Ezért bátortalaníthatják el a lelki gyakorlókat.

Azoknak a szerencsétlen lelkeknek azonban, akik belevesztek az illuzórikus energiába, az egész élet – az egész ruhadarab, vagy az egész égbolt – 100%-os ösztönlét. Láthatod, hogy a látszólagos béke legjobb esetben is kényelmetlen, ingatag és teli van aggodalommal.

Más szóval, nincsen tartós, jelentős méretű kék folt, ami áttör majd az egész eget beborító viharfelhők vastag rétegén.

„Annak, aki az ostobák ostobája és annak, aki fölötte áll minden intelligenciának, boldogságban van része, míg a közöttük állók szenvednek az anyagi gyötrelmektől.”

(Srímad Bhágavatam. 3.7.17)

Olvasd el a magyarázatot a saját javadra.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. november 8., 7:13

 

Írj kommentet