A nyereményen tartom a szememet. . .

feb 02

Az életben Krisna napja bármikor is tűnjék el a felhők mögött, újra valódi karrierünkre, elhivatottságunkra és munkánkra kell összpontosítanunk. Mindenek felett a szent nevet minden más dacára figyelmesen, kétségbeesetten énekeljük.

Miután egy hónapon keresztül utazgattam Ukrajnában, Budapestre repültem a Szent Név fesztiválra. Ott megkaptam Ő Szentsége Niranjana Szvámi áldásos társaságát, majd két nappal később Ő Szentsége Candramauli Szvámiét is.

A fesztivál során tartott leckéken arra emlékeztettem a bhaktákat és magamat is, hogy mi a valódi kötelességünk az iskolán és a munkán túl. Folyamatosan igyekszünk egyre jobban kötődni a mahá-mantrához. Ez egy olyan kapcsolat, mely sosem éri el csúcsát vagy fejeződik be, nem tudunk a társaságában elég minőségi időt tölteni.

Mindenki azt szeretné érezni, hogy ahogy a folyó a tenger felé tart, úgy az oktatásunk, a tapasztalatunk, a képzésünk kívánt célunk felé zubog, vagy legalább is csörgedezik.

A bhakti jóga keresése azonban nem csak valamiféle karrier beteljesítése, felismerése avagy siker. Örökké egyre inkább menedéket keresünk Krisna nevénél és sosem kapunk eleget. Elsődleges kötelességünk a hari-náma – boldogan kiengesztelhetetlen társunk, melyet hallgatunk és megízlelünk. Elhivatottságunk egyre nő, ahogy eltökélten küzdünk és igyekszünk a mantrázásra összpontosítani és újra rá összpontosítani, megmutatva ezzel Krisnának, hogy érdekel minket.

„Az Úr Sri Caitanya Maháprabhuban ekkor felszínre tört a természetes alázat és heves vágy. Krisnához fohászkodott, hogy eksztatikus szeretettel énekelhesse a mahá-mantrát.”

„Istenszeretet nélkül az életem haszontalan. Azért imádkozom hát, hogy fogadj el szolgádnak, és fizetségként add meg Nekem az eksztatikus istenszeretetet!”

(Caitanya caritámrita, Antya-líla, 20.35, 37)

Miért énekeljük a Hare Krisnát? Az eszköz és a cél ugyanaz: semmi sem idegen, nincs semmi hulladék, ez egy teljesen hatásos folyamat. Azért énekeljük a Hare Krisnát, hogy még többet énekelhessük.


Dévamrita Szvámi, 2011. október 13., 12:51

Írj kommentet