Boldog kesergés: mi veszítünk, ő nyer

jan 31

A világ vagyonosabb fele félisten-verziójuk elvesztését gyászolják. A fogyasztói elektronika varázslásának, a szabad piaci vállalkozás és az amerikai álom megtestesítője, Steve Jobs elhagyta a testét.

Az elmúlt három hétben azonban olyasvalakinek az elvesztése hatott rám, aki felmérhetetlenül kedvesebb számomra, aki a Föld ékessége volt és csak bolygó a javát szolgálta messze minden világi hatás fölött.

Az ukrán fesztivál utolsó reggelén egy késő esti mega-kirtana után robbant ki a megdöbbentő hír. HH Niranjana Szvámi azt kérdezte tőlem:

- Hallottad a legújabb hírt? Kapaszkodj meg. – Készen álltam arra, hogy megtudjam, New York városa eltűnt a tengerben, a kommunista párt államcsínyt követett el, ismét érvényt próbálva szerezni akaratának – valami hasonlót vártam. De nem ezt:

- Gopipararanadhana eltávozott.

1973-ban találkoztam vele először, mint a new yorki templom újoncai éveket töltöttünk együtt a BBT-nél Los Angelesben azokban a legendás években, amikor a könyvkiadó részleg igyekezett derekasan lépést tartani Srila Prabhupáda nem evilági irodalmi termékenységével. Gopipararanadhana prabhu a szanszkrit részleg fő támasza lett, míg én az angol részleg vezetésébe és a gyártási folyamat egészébe merültem el.

Dicsőítem Steve Jobsot, aki előkelő helyeken jelentette ki, hogy mikor szegény diákként tengődött, a heti Hare Krisna vasárnapi lakoma tartotta életben. Eleget evett, hogy a következő vasárnapig kibírja. Az Apple technológia csodái tényleg lenyűgözően működnek, így segítve Krisna szolgálatát.

Még a tökéletes remekművét, mely mindenütt örömet szerez a fogyasztási láz híveinek és segíti az utazó szvámikat, hogy magukkal vihessenek egy egész könyvtárnyi vaisnava irodalmat, az ipadot sem lehet egy napon emlegetni azzal, amit Gopiparanandhana Prabhu tett a világért.

HH Jayadvaita Swamival és HH Kesava Bhárati Szvámival karöltve Gopiparanandhana prabhu arendelkezésünkre bocsátotta Sanatana Goswámi Brihad Bhagavatamritáját, mely Prabhupáda fordítása mellett a vaisnava klasszikusok legjobb tolmácsolása. A három kötetből szó szerint csak úgy árad a lelki hitelesség, hűség és precizitás. Ez a könyv a mérce mára és a jövőre nézve is, mely senki ne szalasszon el, miután először alaposan elolvasta Prabhupáda könyveit.

Ami Steve Jobs jövőjét illeti, mivel szegény diákként minden vasárnap részt vett a lakomán, majd később nyilvánosan is tanúsította, hogyan mentette meg az életét a krisnás étel, ezért garantált, hogy emberi testet kap ismét, és lehetőséget kap arra, hogy Krisna bhaktáival való kapcsolatát megerősítse.

Gopiparanadhana Prabhu azonban Krisna magán hajlékának lakója most, mivel két prédikáló út között hagyta el a testét egyik hazalátogatása során, amikor a Govardhana hegy melletti bázisán járt.

Nagyon fog hiányozni nekünk, de semmi okunk panaszkodni a történtek miatt. Valójában ünnepelnünk kell utolérhetetlen szerencséjét.

 

Devamrita Swami, 2011. október 7., 16:26

Tovább

A legnagyobb fesztivál: belső történet

jan 30

Ha tényleg az USA a legjobb elérhető demokrácia, akkor Ukrajna, Európa legnagyobb országa a demokratikus ár-megszorítójának a bolha piaca. A szabad ég alatt heti hét nap a nap 24 órájában leplezetlenül eladó a kormány minden szintjének ügye legyen az bírósági, törvényhozói vagy végrehajtói.

Csúsztasd le a pénzed az árus asztala alatt. Figyeld, ahogy a rendőrség, a bíróság, a kórházak és az egyetemek tántorognak utánad. Azoknak, akik a fejlett országokból érkeztek – melyekről úgy tudjuk, hogy érett, ipari demokráciák – nem bírja majd a gyomra ezt a látszólagos rendbontást.

Az ukránok azonban olyan régóta megbékéltek a saját rendszerükkel, hogy gyakran elintézik egy vállrándítással, hogy milyen ebben a világban az élet, ami mint a vagyon egy formája mindenkit boldoggá tesz. Ha szeretnéd, hogy valami elintéződjön, az a tisztességes, mondják, ha a táplálékláncban a legjelentéktelenebb hivatalnoktól a legmagasabb szinten álló bürokratáig mindenki kap egy falatot. És miért nem mutogatnak a hájas amerikai bankárokra, akik belerángatták a világot a globális gazdasági válságba; és mégis hányan kötöttek ki börtönben?

A középkorban Ukrajna területe a szláv kultúra hatalmas központja volt – mielőtt a mongolok elözönlötték és kiírtották volna a lakosságot. Hét évszázadnyi folyamatos küzdelem következett, mivel a környező Európai hatalmak egyre-másra püfölték és darabolták szét a fantom ukrán nemzetet. A 20. században aztán jött Sztálin, aki a mongol hordákat cuki bábukká változtatta.

Megszálottan igyekezett Ukrajna híres mezőgazdasági hatalmát kollektivizálni, kényszerített kollektivizálási politikája és a földelkobzás pedig megsemmisítette az élelmiszer készletet. Az éhinség, melyet a kivégző osztagok és a tömeges száműzések még jobban fokoztak, megtizedelték az országot, melyet valaha Európa legnagyobb kenyeres kosarának tekintettek. A történészek még mindig vitatkoznak a halottak teljes számán, a becslések szerint Ukrajna népességének 25%-a meghalt az úgynevezett Holodomor, vagy ukrán Holokauszt során.

2003-ban az ENSZ, azaz 25 ország beleértve Oroszországot, Ukrajnát és az Egyesült Államokat közös határoztatot írtak alá a Holodomor 70. évfodulóján, melyben a következő bevezetés áll:

„Az egykori Szovjetunióban többmillió férfi, nő és gyerek esett a totalitáriánus rezsim államvezetése kegyetlen tetteinek áldozatául. Ukrajnában az 1932-33-as nagy éhinség (Holodomor) 7-10 millió ártatlan életet követelt, és az ukrán emberek nemzeti tragádiájaként tartják számon.”

Most azonban ugyanaz az évekkel korábban szétmarcangolt terület az örök bhakti kultúra csakrája. Több mint 8000 bhakta tisztelte meg jelenlétével az országot több mint 120 ISKCON központból és formális gyülekezetből, így Ukrajna, noha Európa egyik legszegényebb országa, egyre inkább gazdag az odaadó szolgálatot tekintve.

Az ISKCON erőfeszítéseinek koronaékszere az az éves egy hetes feszivál, melyet szeptemberben tartanak a Fekete-tengernél. Témája: önzetlen odaadó szolgálat melyet minden anyagi motivációtól vagy nyereségre való vágytól mentesen végeznek. Csodálatos módon a reggeltől estig tartó egy hetes bhakti fesztivál teljesen ingyenes.

1996-ban kezdődött a fesztivál, ekkor 400 bhakta vett részt rajta. 2002-re a résztvevők száma elér-te az 1800-at, mivel minden évben nemzetközi idős vaisnavák csoportja szemináriumokat és kirtanokat tart. Minden bhakta belépődíjat fizetett, és kapott egy műanyag karszalagot, amely feljogosította, hogy elszállásolják, részt vegyen a szemináriumokon, kirtanokon és a praszádamon.

A 2008-as fesztivál után azonban Niranjana Szvámi, ISKCON GBC-je hirtelen megváltoztatta ezt a megközelítést. Amint az 5 órás mangala-áratira, a nap első gyülekezeti éneklésére tartott, észre-vette, hogy azok a bhakták, akik nem tudták megengedi maguknak a fesztivál díját, igyekeztek lopva kitérni a bhakta biztonsági őrök elől, hogy titokban részt vehessenek a kirtanon. Őszinte eltökéltségük – korán keltek, hogy részt vehessenek a hajnal előtti éneklésen – nagyon megindította őt. Niranjana Szvámi elkezdte újra gondolni a fesztivál koncepcióját.

- Megszűnt a fesztivál díj, és a karszalagot ellenőrző erők – meséli a nemzeti titkár, Acyuta-priya. Az új irányelv: „Jöjjön egy valaki, jöjjön mindenki – Krisnától függünk, és annyi embert szolgálunk, amennyi felbukkan. Sőt mi több, többé egyetlen fesztiválszervező sem kap semmilyen jutalmat herkulesi, maratoni erőfeszítéseikért – minden odaadó szolgálat a bhakti teljesen önkéntes felajánlása.

Regisztrációnál a bhaktáknak elmondják, hogy a fesztivál praszádam és program költsége átlagosan körülbelül 40 dollár fejenként, mindenki annyit fizet, amennyit tud vagy akar, akár kevesebbet, többet vagy semmennyit.

A 2011-es fesztivál szeptember 15-én ért véget, és hivatalosan 6000 bhakta résztvevőt jegyeztek fel – így könnyen válhatott az ISKCON legnagyobb eseményévé. Misztikus módon a fesztivál költségei kiegyenlítődtek, az összeget ukrán és külföldi gazdag adományozók egészítették ki, akiket a fesztivál merész lelki látásmódja és szakértő szervezése ösztönzött.

Hogy lehet megetetni reggel és délben több mint 6000 vendéget? Minden nap más és más ukrán főtemplom vállalja a felelősséget, hogy megfőz. Örömömre szolgált, hogy a veterán idősebb nemzetközi vendégek választhattak különösen egészséges menüt; még amaránt, quinoa és rengeteg pácolt gyömbér is volt.

Ebben az évben az előadást tartó és kirtanokat vezető vendégek nemzetközi sorában ott volt HH Niranjana Swami, HH A.C. Bhaktivaibhava Swami, HH Prabhavishnu Swami, HH Indradyumna Swami, HH Prahladananda Swami, HH Bhakti Vijnana Goswami, HH Devamrita Swami, HG Bada Hari das, HG Yadubara das, HG Ganesh das, HG Dhanesvara das, HG Navina Nirada das, HG Caitanya Candra Charan das, HG Madhava das, HG Sarvatma das és HG Devaki dasi.

Kiterjesztve a fesztivál irányelvét, hogy mindenki annyit adományoz, amennyit szívből tud, a hatalmas fesztivál ajándék boltja is úgy döntött, hogy ezt a bevett gyakorlatot követi. A bhakták besétálhattak az üzletbe, fogtak valamilyen bhakta kelléket vagy ruhát, és annyit fizettek, amennyit tudtak vagy akartak. Csodálatos módon a bolt nyereséget termelt.

A bejelentkezéskor vagy az ajándékboltban fizetett adományokból keletkező többletet közvetlenül a következő évi fesztiválba fektetik. Mivel minden évben 1000 fővel nő a résztvevők száma, egy örömteli gond merül fel: hol lehet olyan sátrat és padlózatot találni, amely legalább 7000 lelkes Srimad Bhágavatam lecke hallgatót és Hare Krisna kirtanon boldogan ugrándozót be tud fogadni?

 

Dévamrita Szvámi, 2011. szeptember 24., 10:32

Tovább

Szeretsz utazni? Beszéljünk erről!

jan 30

Hol is jártam? Augusztus 29-én hagytam el Új Zélandot, 11 órát töltöttem a levegőben Szingapúrba tartva, 7 órás pihenő következett, aztán újabb 11 óra Johannesburgig. Bárki, aki azt gondolja, hogy az utazás ragyogó, kérem, lépjen velem kapcsolatba.

Miután egy intenzív Rádhastami fesztiválon is részt vettem Durbanban, Dél-Afrikában, 6 nap eltel-tével 10 órás repülőút következett Londonba, ahol két napig időztem.

Tanítványom, Gaura Kisora das figyelmeztetett engem, túl sok lesz az a 3 lecke egy nap alatt a londoni Soho templomban, mégis megtartottam mindent, hiszen tudtam, hogy a rákövetkező na-pon egész nap „csak” repülni fogok Ukrajnába, Kijevbe, aztán le a Törökországtól északra fekvő Simferoplba a Fekete-tengerhez.

Szeptember 8-án 7:30-kor indultam Gaura Kisora házából, otthagyva felesége, Shital csodálatos konyhaművészetét. Miközben Kijevben a csatlakozásomra vártam a nemzetközi járatról a helyire, a bhakták prasadamot hoztak nekem ebédre a reptérre. 10:30-kor értem végcélomhoz.

Miért tettem ennyi erőfeszítést? Az évi egy hetes ukrán fesztivál az ISKCON legjobbja – még a mayapurinál is jobb. A helyszín a Fekete-tenger partján persze az anyagi világ része, nem úgy, mint maga Sridháma Mayapur. Tavaly több mint 5000 bhakta vett részt rajta. Idén több mint 6000. Egy hétre mindannyian elfelejtettük, hogy az anyagi világban vagyunk, hála drága istentestvérem, a fesztivál atyja, HH Niranjana Szvámi bhakti szervezői rettenthetetlenségének.

Ebben az évben újra megrökönyödtem az orosz bhakták eltökéltségén. Egy hajlott korú bhakta, aki először és utoljára akkor látott engem 6 évvel ezelőtt, amikor egyszer részt vettem az éves szibériai fesztiválon, vállalta a vonat utat egészen Közép Szibériától le a Fekete-tenger partján fekvő Simferopolig.

Figyeljetek csak, elkényelmesedett fejlett országok lakói! Ez az idős hölgy 5 napig megállás nélkül vonatozott. A célja az volt, hogy avatást kérjen. Aztán 5 napos út vissza. Gondoljatok csak bele! Vannak bhakták, akik azt gondolják, túl sok egy órát vezetni, hogy láthassák a gurujukat. Az intenzív mohóság a bhakti egyetlen ára.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. szeptember 15., 10:33

 

Tovább

Minden beszéd értéktelen?

jan 30

Rá se ránts, mit mondasz. Az anyagi létezés alapvetően a saját útján halad. Ebben a világban a mindennapi élet sajátja az irgalmatlan hajtás a maga fáradhatatlan dinamizmusával.

Igen, a természet kirohanásai elől tényleg ki kell térnünk, valahogy hozzá kell szoknunk rövid itt maradásunk részleteihez, ameddig a test lehetővé teszi számunkra. Mi, a kozmosz gyermekei keltünk némi hullámot, valamennyire befolyásoljuk környezetünket, amíg az életünkként ismert kádban pancsolunk.

Miközben az anyagi természet, mondjuk egy cunami minden fő döntést kikényszerít belőlünk, úgy lökdös minket, mint egy roncsot, először a szárazföldön taszít rajtunk születéskor, aztán kivonszol minket a tengerhez – ami maga a halál.

Pár nem evilági, különleges szó azonban rengeteg változást hozhat mind az egyén, mind a társadalom számára. A Krisnáról szóló hiteles beszélgetés az anyagi létezés óceánját tócsává zsugoríthatja.

Szanátana Goszvámi a Brihad-bhagavatámritában rámutat arra, hogy a Krisna iránti szeretet, a préma akkor ébred fel, amikor a Krisnáról szóló szavak behatolnak az ember fülébe. Nem is beszélve arról, mi történik, ha egy megfontolt gyakorló figyelmesen elmélkedik rajtuk. Ahogy a tűz meleget és fényt ad, úgy a Krisnáról szóló beszélgetések is lelki érzelmeket keltenek a szívben.

Megfelelő körülmények között a gyermekből felnőtt lesz; az éretlen gyümölcs megérik. Ne fitymáld le a bhakti kezdetének értékét.

„Igen szerencsés az, aki logikus érveket sorakoztat fel azért, hogy megismertesse Krisna kedvteléseinek legfelsőbb dicsőségét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom azoknak, akiket teljesen elönt a préma[Isten szeret - webszerk.], amikor csupán pár szót hallanak e kedvtelésekből.

(Brihad Bhagavatamrita 2.5.149)

Dolgozzunk eltökélten azon, hogy hiteles módon megérthessük Krisnát. Állandó türelem és állhatatosság segítségével fokozatosan a kincs birtokába jutunk, ami nem más, mint természetes, spontán fogékonyság a Krisnáról szóló pár szótag iránt.

Egy életnyi erőfeszítés vajmi kevés ár ezért.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. augusztus 31., 1:29

 

Tovább

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

jan 15

Számomra a nyílt titok fogalma ellentmondásosnak tűnik. A Bhagavad-gítában Krisna mégis titko-kat fed fel. Egyértelműen azt állítja, hogy mindaz, amit mond, bizalmas, vagy a legbizalmasabb tudás. Ezért így kell gondolnunk nekünk is a Gítára.

Ha valaki titkot súg a füledbe és rád bízza, titoktartó emberként bizalmasan kell kezelned az infor-mációt. Krisna mégis nyíltan elmond mindent a Gítában. Akkor miért mondja azt, hogy üzenete titokzatos és bizalmas? Azért, mert úgyse érted meg a mondanivalóját – noha nyíltan beszél róla – ha nem vagy a bhaktája és a barátja.

A hozzáállás a legfontosabb.

Máskülönben, noha Krisna közvetlenül és érthetően beszél, nem megfelelő hozzáállásunk vagy motivációink automatikusan összekuszálják a szavait, amikor lázadó elménk megszűri őket.

A legmagasabb szintű írásban, a Caitanya-caritamritába a szerző Sríla Krisnadás Kaviradzsa Goszvámi a nyílt titok problémáját zseniális módon oldja meg. Miután az Úr Caitanya megjelenésének bizalmas okai taglalja, elmagyarázva, miként lehet ő egyszerre Radha és Krisna, hangosan így gondolkodik:

„Ezeket a következtetéseket nem lehet felfedni a nyilvánosság előtt. Ha azonban nem tárulnak fel, senki sem fogja megérteni őket.

Ezért úgy beszélek majd róluk, hogy csak a lényegüket tárom fel, hogy a szerető bhakták megért-sék, ám az ostobák ne.

Bárki, aki a szívébe zárta az Úr Caitanya Maháprabhut és az Úr Nityánandát, boldog lesz, ha meg-hallja e transzcendentális következtetéseket.

E következtetések olyanok, mint a mangófa friss hajtásai: mindig örömet nyújtanak a bhaktáknak, akik így a kakukkhoz hasonlítanak.

A tevéhez hasonló abhakták nem hatolhatnak e témák mélyére. Szívem ezért különösen boldog.

Tőlük való félelmemben nem akarok beszélni. De ha nem értik meg, mi lehet nagyobb boldogság a három világban?”

                                       (Caitanya-caritamritá Ádi 4.231-236)

 

Elmagyarázza, hogy azok a magyarázatok, melyeket felfed, a bhaktáknak mindig örömet okoznak. A szerző felajánlja tiszteletteljes hódolatát a bhakta olvasóinak, és közli, hogy az ő örömükre habozás nélkül elmond mindent.

Értenünk kell, hogy Krisna és a nagy bhaktái, a nyilvános megszólaláson túl annak a művészetét is ismerik, hogyan lehet megtartani a belső szentséget: a bhakti különleges finomságát és bensőségességét.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. augusztus 25., 4:55

Tovább

Háborúk, vallás és a jófiúk

jan 15

A két nő ráüvöltött a támadóra, őrjöngve megvetették a lábukat a férjük előtt, majd a betolakodó a sötét hálószobába rohant. Az izmos támadó átkarolta a nőket majd félrelökte őket.

A másodperc törtrésze alatt emberi életek lettek mások kénye kedvére kiszolgáltatva. A férfi feleségei képesek lettek volna meghalni érte, saját testükkel védelmezve őt. Habozás nélkül ragadta meg a nőket és küzdött velük a katona, akit gyilkolásra képeztek ki. Kész volt meghalni az alakulatáért. Ha a lehetséges öngyilkos merénylő feleségek mellénye felrobban, meg is halhat. Társai azonban gyorsan mögötte termettek, így csak minimális sérüléseket szenvedhetnek, és küldetésüket siker koronázhatja. Csodálatra méltó az az emberi ösztön, ami mindent feláldoz a nemes ügy érdekében. Szerencséjére a hölgyek nem viseltek robbanóanyaggal teli ruhát.

Hamarosan egy M4-es golyószóró puska infra vörös célzó fénye irányult a magas, szikár, szakállas ember mellkasára, akit feleségei megvédeni igyekeztek. Az első mellkast érő golyótól megtántorodott, a következő a bal szeme fölött érte, így sorsa kétségtelen. Reinkarnáció következik.

Az Amerikai Haditengerészet kommandó egysége küldte az alábbi rádió üzenetet feletteseinek a Fehér Házban: „Istenért és a hazáért, az ellenséget megöltük.” A világ legnagyobb vallás gyalázója halt meg. „Elkaptuk!” – jelentette ki ünnepélyesen az elnök.

„Istenért és a hazáért” – az emberiséget az egész történelem során ez hajtotta – jóban, rosszban. Emlékszem az egyetemen a hálószobákban kék és szürke transzparensen ez állt: „Istenért, a hazáért és a Yale-ért!”. Tiszteltem a Yale-t, mert első osztályú oktatást biztosított. A hazában a vietnámi háború miatt már nem voltam annyira bizonyos. Az Istenről szóló mély, átfogó tudás pedig bizonyára általánosságban mindenhonnan hiányzott.

Osama bin Laden semmi kétséget nem hagyott a felől, hogyan lehet félreértelmezni az isteni támogatást. Förtelmes dzsihád terrorizmusát világszerte hirdette, így elérte, hogy a vallásos és világi dolgokat egyaránt elítéljék az emberek.

Mindig könnyű megkülönböztetni a jót a rossztól? Vajon mi jóravaló emberek sosem teszünk olyasmit, ami miatt ne lehetne szemrehányást tenni nekünk? Mindig pontosan tudjuk, hogy egy helyzetben hogyan viselkedjünk helyesen? Erről egy régi autós TV reklám jut eszembe. A reklám az autó árusokat az emberek bajnokának állította be – minden lélegzetükkel a közt szolgálják. A szlogen így hangzott: „Mindig fel tudod ismerni a jó fiút, hiszen fehér kalapot visel!”

Mielőtt egy titkos művelet során eltörölték volna a föld színéről Crankshaftot (Bin Laden kódneve), az elnök a következő szavakkal fejezte ki szívbéli reményét a küldetés vezetőjének: „Járjatok sikerrel.”

Miután a célpontot likvidálták, a különleges hadművelet résztvevői helikopterrel jutottak ki Pakisztánból Afganisztánban lévő bázisukra. Eközben az alelnök rózsafüzért morzsolgatva így szólt az Egyesített Vezérkar elnökéhez: „Ma este mind misére kell menjünk.”

Amint az Amerikai Haditengerészet visszatért az Államokba, az elnök a katonai bázison találkozott velük Kentuckyban. A sikeres rajtaütésből származó ajándékot nyújtott át nekik: egy zászlót, amit az egyik helikopteren tartottak, és minden résztvevő aláírta. Ott díszelgett rajta: „Istenért és a hazáért!”

A Nemzetbiztonsági Tanács helyettese, aki az elnökkel utazott, hogy találkozzon az amerikai hadi tengerészekkel, így nyilatkozott:

- Rendkívüli találkozó volt. Tudták, hogy ezzel (rajtaütés) kockára tette az elnökségét. Az elnök pedig tudta, hogy kockára tették érte az életüket.

Az emberi lények gyakran igyekeznek mindent feláldozni valami ösztönző és fontos ügyért, főként Isten kedvéért. Miközben Bin Laden haláláról olvastam, melynek részletei és pontosabb beszámolói csak hónapokkal később jelentek meg, hangosan azon tűnődtem, hogy talán végeredményben a Bhagavad Gíta valójában nem is olyan szokatlan.

A Gítában a hősnek, Ardzsunának hitvány ellenség ellen kell harcolnia, aki a hatalmat bitorolja saját mohó céljai érdekében. A köz érdekét szolgáló programja során ez a könyörtelen társaság agresszívan felnagyította saját érdemeit, és arra vetemedett, hogy megmérgezze Ardzsuna rokonait, gyújtogatás során megégesse őket, és nyilvánosan levetkőztesse a feleségét. Következésképpen Ardzsunára, a profi harcosra az a kötelesség várt, hogy nem csak a többi polgárt védje meg, hanem saját családját is.

Adjuk hozzá az elegyhez Krisnát, így a helyzet hirtelen isteni tervben csúcsosodik ki. A Bhagavad gíta csodája az, hogy több, mint puszta sóvár gondolkodás vagy teológiai magyarázat, hiszen az Isteni jelen van a csatamezőn – a Legfelsőbb teljes valójában szállt alá.

Az eredendően lágyszívű Ardzsuna hirtelen szelídsége ellenére az Úr Krisna méltóságteljesen arra ösztönzi, hogy folytassa. Semmi kétséget nem hagy afelől, hogy ki viseli a fehér kalapot, és kinek kell eltűnnie, mint a gaznak a kertből. Így mutatja be Krisna saját kozmikus programját, hogy felemelje az élőlényeket.

„Ha Én nem végezném többé az előírt kötelességeket, romba dőlnének a világok. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek, s ezáltal véget vetnék minden élőlény békéjének.”

(Bhagavad Gita 3.24)

„Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.

A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.”

(Bhagavad Gita 4.7-8)

Gondolj bele, a Gíta nem csak egy egzotikus, ősi keleti írás, hanem majdnem ugyanolyan kortárs amerikai jelenség lehet, mint a meggyes pite.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. augusztus 17., 8:48

 

Tovább

Vjása-Puja felajánlás Srila Prabhupádának

jan 15

Kedves Srila Prabhupáda!

Kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábadnál.

Kegyed áthatol a Kali-yuga legalacsonyabb rétegébe is eljut.

Mikor öt éves voltam, a templomi gyülekezett előtt állva gépiesen idéztem egy verset a Bibliából: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A szüleim ragyogtak a büszkeségtől. Aztán a templomi barbcue következett.

Nyolc évesen azon szomorkodtam, hogy nem akkor születtem a Földre, amikor olyan nagyszerű vallás alapítók éltek, mint Jézus, Mózes vagy Mohamed, vagy valaki, bárki. A korai kamaszkor zavartsága elhalványította ezt az érzést.

Később egyetemi hallgatóként az akadémia által biztosított legjobb spekulátorok fárasztották az agyamat. Busszal utaztam New Havenből New Yorkba, az East Village-re. Éjszaka róttam a Második Sugárutat, kétségbeesetten kerestem valamit, ami megmentheti az életemet.

Noha hihetetlennek tűnt, eltökéltem, hogy ragaszkodok a Második Sugárúthoz való erős kötődésemhez. Elszöktem az iskolatársaim elől az East Village-be tett kitérő során, elmentem a New York-i egyetemi felvételi irodába, és kértem áthelyezésemet. Meghökkenve állított meg:

- A Yale-ről akar átiratkozni? Fiatalember, megbeszélte ezt a szüleivel? Minden bizonnyal felvesszük, de nem tudunk versenyezni a mostani iskolájával.

Ez rövidre zárta a történetet, a Második sugárút iránti különös megszállottságom azonban továbbra is megmaradt.

Miután a New Yorki templom Brooklynba, a Henry streetre költözött, Isteni Kegyelmed úgy gondolta, alkalmas vagyok arra, hogy megmentsen engem. Megdöbbentem, amikor a Második sugárúti kezdetekről hallottam, hiszen éppen akkor kóboroltam azon a környéken.

Azóta eltelt négy évtized, és még nagyobb csoda hajnala jött el: a Föld telis tele van Vaikuntha lakóival.

A lelki világ küldötte vagy, akire az egész világ vágyott, ahogy jómagam is.

Elődödről, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura-ról így írsz:

„Mit mondhatnék? Vaikuntha ember volt.”

Tanítványod, Bhakti Vikash Swami a róla szóló életrajzban mélyen elemzi ennek igazságát. Olvastam, mit mondott Guru Maharájod az ő elődjeiről, Srila Gaura Kisora das Babajiról és Srila Bhaktivinode Thakura-ról, így a vaikuntha összeesküvésre végre fény derül.

Köszönöm, hogy eljöttél ebbe a világra, és magaddal hoztad a könyveidet.

Krisna annyira szereti a tőle külön élő parányi részecskéit, hogy különleges társait, a nitya-siddha bhatkákat küldte el, hogy bárki is szolgálja a misszióját, ne alacsonyodjon le az állati létformákig, hanem elérje az örök odaadó szolgálatot.

Próbálva hiteles tanítványoddá válni:

 

Dévamrita Szvámi

 

Dévamrita Szvámi, 2011. augusztus 9., 6:32

 

Tovább