Legyen az otthonom a mennyek felett

dec 07

Az elektromos olvasó kiadta az útlevelemet, a kapu kinyílt, és átléptem Új-Zéland határát, ahova Los Angelesből érkeztem, miután hathetes körutat tettem az Államokban és Kanadában. Bár a gép az emberi munkát helyettesíti, szeretem igénybe venni, így nem kell emberekkel kapcsolatba kerülni.

Kedvelem az embereke, de hajnali ötkor 12 órás repülőút után semmi kedvem a bürokrácia útvesztőjéhez, és egy vámhivatalnokhoz, aki az arcomba bámul, és faggatózik:

– Hol járt, mennyi ideig volt távol? – majd végül: – Üdvözlöm otthon!

Az emberek nehezen értik meg, hogy létezhet olyan ember, akinek nincsen otthona, sem egy or-szág, amiről elmondhatja, ez az én hazám. Utazásaim során a programokon résztvevő emberek firtatják, honnan jöttem, hol az otthonom.

– Nincsen se hazám, se otthonom. – válaszolom mosolyogva.

Még a saját édesanyám is nehezen tudja elképzelni.

Egyszer, ha az anyag által megkötött időn és téren felülemelkedek, Krisna lakhelyére kerülök. Ott vár majd a legnagyobb repülőtéri fogadtatás, és a valódi édes otthon – az koncentrált örökkévaló-ság, tudás és boldogság örökké üde területe. Vajon örökké tartó szabadságom a krisna lilában vagy a gaura lilában lesz, esetleg mindkettőben?

Emlékezz Narottama Dasa Thakura szavaira:

– Ismersz-e bárkit, aki anélkül szabadult volna ki az anyagi világból, hogy egy vaisnavát szolgált volna?

Bhaktivinoda Thakura pedig így énekel:

– Krisna a bhaktája tulajdona; ezért a bhaktája után futok, és így kiáltok: Krisna! Krisna!


Dévamrita Szvámi, 2011. július 22., 5:35

 

Írj kommentet