Az én New Yorkom—a bhakti hajnala előtt

nov 18

Mikor 1972-ben megismerkedtem a bhaktival, amint meghallottam, hogy Srila Prabhupada kritizálja New Yorkot, be kell vallanom, egyáltalán nem értettem – egy ilyen emelkedett személy hogy-hogy nem látja ennek a mennyei városnak csodálatos szépségét? Felhozta a zajt, a koszt, az eszeveszett tempót. Kezdetben nem értettem.

A rendőrautók, tűzoltók és mentőkocsik szirénái áthatoltak a végtelen forgalom mindennapi lármáján; a szálló repülők halk morajlása az alattunk járó metróéval váltakozik; az utcákat, a végtelen üzleteket, irodákat és éttermeket állandó csevegés hatja át, és mindenki elmerül a föld általam legszebbnek hitt szimfóniájában.

Ilyen az elveszett lélek érzékelése, akinek lelki érzékeit az illuzórikus energia vastag fátyla fedi be és torzítja el.

Valaha nem csak a Nagy Alma hangja, hanem annak látványa és illata is feltöltött engem – tudatomat telepumpálva a Viták korának szenvedélyével. Az elvárosiasodás égető érzése ma már szinte szó szerint arra késztet engem, hogy fejvesztve a hegyekbe meneküljek.

Torontoi repülőm New York három repülőterének egyikén szállt le. Milyen nagyszerű is ez a város, gondoltam fiatalon. Melyik másik város büszkélkedhet három kiemelkedő repülőtérrel, melyek teljesen túlzsúfoltak és közlekedési dugók forrásai. A manhattani Bhakti Center felé Brooklynon keresztül vezetett az utunk (az legnagyobb városkerület, 2,5 millió embernek ad otthont). Hatalmas tábla üdvözölt minket az autópálya fölött: „Üdvözöljük Brooklynban – higgyen a reklámnak!”

Már nem hiszek neki.

Krisnának hála a tisztulás megváltoztatja az érzékelésünket. Ne ragaszkodjunk hibás elképzelésünkhöz, hogy ahogy mi látjuk a valóságot, „ahogy a dolgok vannak az, ahogy mi érezzük.” Egy kis kitartó bhakti tisztulás sokat ér.

Most, hogy ugyanazokon a manhattani utcákon sétálok, mint 40 évvel ezelőtt, melyeket úgy ismertem, mint a tenyeremet, habozok és bizonytalannak értem magamat, mint egy turista. „Jó irányban haladok, vagy eltévedtem?” Sőt, mi több: „Ez egy valódi város?”

Bhagavad-gita 1.15 magyarázat: “Az élőlények érzékeit a valamennyiük szívében jelen lévő Úr irányítja, ez azonban annak megfelelően történik, hogy az élőlény milyen mértékben hódol meg Neki. Tiszta bhaktájának érzékszerveit közvetlenül irányítja. Itt a kuruksetrai csatamezőn közvetlenül uralkodik Arjuna transzcendentális érzékei fölött, s ezért nevezik Hrisikesának.”

Drága uram, mentsd meg az elmémet és érzékeimet New Yorktól, és az egész anyagi létezéstől. Mint természetes birtokosuk, követeld vissza magadnak érzékeimet.

Akkor az életem valóban a Tied lesz.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. július 10., 21:54

 

Írj kommentet