Gyakorlati érzék kontroll — csak mondj nemet?

szept 13

A kesergés és frusztrációhoz vezető elsődleges út az, ha valaki vért izzadva, mechanikus úton próbálja az érzékeit kontrollálni. Bár rövid távon megfelelő, a tagadással azonban nem sokra megyünk. Abban a kultúrában, amikor a nap 24 órájában egész héten izgatja valami az érzékszerveinket, a puszta korlátozás még félútra sem elegendő.

Eszembe jut egy 90-es évekbeli amerikai drogellenes kampány, amelyet az elnök felesége kezdeményezett, és a fiatalokat célozta meg vele. A drogokról való leszokásra buzdítva a nemzetet, a következő szlogent alkalmazta: „Csak mondj nemet!” Erőfeszítéseit nevetségessé téve sok fiatal a saját mantrájával felelt erre: „Csak mondj igent!”

A szilaj fiatalabb generáció szívből kigúnyolta ezt az egyszerű erőfeszítést, különösképpen azért, mert a hajlott korú First Lady nem tudott semmi magasabb rendű élvezetet felajánlani, amivel helyettesíthette volna a mesterséges eufóriát.

Emlékeztek Visvamitra Munira? Tökéletes mechanikus jógi és meditáló volt, hatalmas misztikus, az érzékeit addig ostorozta, míg meg nem adták magukat, s az anyagi vágyait el nem nyomta.

Aztán felbukkant a mennyei gyönyörű üdvöske, Menaka, és…

Erdei kunyhója közelében Visvamitra muni misztikus, nem-bhakta meditációban merült el, szemét lehunyta a mély összpontosítás végett. Egy hölgy bokacsengettyűjének édes csilingelését meghalva félbeszakadt a meditációja, és elrabolta az elméjét.

Lelkesen kinyitotta a szemét, hogy felkutassa a hang eredetét… Minő látvány! Menaka a tóba fürdőzött, nedves ruhája áttetszően tapadt csodálatos testéhez.

Visvamitra muni jóga gyakorlatát sutba dobva megközelítette Menakát. A látványos erdő puha gyepén élvezték egymás társaságát, a kéjvágy rabságában több száz évet töltöttek egymással, mintha csak egy nap lett volna, amíg a leesett jógi bűnbánóan össze nem kapta magát.

A bhakti-jógik az elsők között jelenthetik ki, hogy se közép, se hosszútávon nem lehet az érzékeket kényszeríteni és az anyagi vágyakat lenyomni. A bhakti folyamata azt jelenti, hogy felfedezünk valamit, ami sokkal szebb, mint az anyagi világ. Amikor az érzékek folyamatosan a lelki élet szépségét ízlelik, közel a győzelem.

„Csupán a legszerencsésebbek hallhatják e négy nektári hangot: Krisna szavait, bokacsengettyűinek és karpereceinek csilingelését, hangját és fuvolájának zengését. Aki nem hallja őket, annak füle éppoly hasznavehetetlen, mint egy lyukakkal teli kis kagyló.”(CC. Antya-lila, 17:48)


Dévamrita Szvámi, 2011. május 23., 9:17

Írj kommentet