Élet egy szellemjárta házban

júl 09

Milyen ártalmatlan az elme? A sötét és nehéz pillanatokat leszámítva egészében nem tűnik ártatlannak, játékosnak és szórakoztatónak? Próbáld ki magad – az elme nem is tűnik olyan rossznak, nem? Miért figyelmeztet a Gíta és a Bhágavatam annyiszor olyan kemény hangvételben? Talán ezek más korszakra vonatkoznak, nem a mostanira.

Ahhoz, hogy meglássuk, milyen az elme valójában, meg kell értenünk az anyagi létezés egészének működését, azt a halálos varázslatot, ami folyik.

Ahogy a Caitanya-caritamrta írja

„Amikor az élőlény arra vágyik, hogy Krisnától függetlenül élvezzen, akkor Máyá, az illuzórikus energia azonnal elkapja. Így a félrevezetett lélek úgy viselkedik, mintha egy boszorkány megbabonázta volna.”

A megbabonázás ezen folyamatában vajon milyen szerepet játszik a mi kis aranyos elménk? Az elménken keresztül azt diktálja a boszorkány:

– Dolgozz keményen, hogy abban a kiváltságban részesülhess, hogy még jobban vonzzon az anyagi létezés csillogása. Annyira lenyűgöz majd, hogy sosem szabadulsz – mert ki is akarna szabadulni?

A Gita és a Bhágavatam lerántják a leplet a feltételekhez kötött lélek elméjéről, mely a hamis egóval való kapcsolata miatt saját képzeletére és részrehajlására támaszkodik.

Ennek a párnak igen régi már a románca. A hamis ego, mely arra vágyik, hogy valamin, bármin uralkodhasson, így udvarol az elmének:

– Csináljuk, csobbanjunk egyet máyá óceánjában. Egyedi, individualista örömben lesz részünk!

Végkövetkeztetés: elbűvölve, megigézve automatikusan énközpontúság kiterjesztett önzés tevékenységeit fogjuk vadászni – „természetesen”. Az egyetlen életképes megoldás, ha úgy formáljuk az elmét, hogy örök, odaadó tevékenységet végezzen. Semmi más nem fogja kiűzni a boszorkányt az otthonunkból.

 

 

Dévamrita Szvámi, 2011. április 21., 7:43

Írj kommentet