A bhakti vaksága a nemek terén

júl 09

Egyszer Srila Prabhupáda egyik női tanítványa megkérdezte, hogy vajon egy nő számára lehetséges-e, hogy Krisna tiszta bhaktájává váljon. A válasz:

- Addig nem, amíg azt hiszi magáról, hogy nő.

Meghökkentél? Mit jelent maga a válasz?

Ehhez hasonlóan az előző ácsárják azt állítják, hogy az, aki egyfajta emberi lényként azonosítja magát, mint nő vagy férfi, annak számára lehetetlen elérni a tiszta bhaktit. Újra egy rejtély. Mi folyik itt — kétneműség, semlegesség, szabad hippi szerelem, vagy micsoda? Valaki hogyan ültethet a gyakorlatban ebben a világban egy ilyen kijelentést?

Körüljárhatjuk ezt a kérdést az elkövetkezendő héten, talán a Krisna-liláról folytatott beszélgetéssel kapcsolatban, mely Raghunátha dász Goszvámi és Szvarupa Damodára Goszvámi között zajlott, és Dzsganánanda Pandit tolmácsolta.

Addig is adjuk az egész elegyhez ezt a Srímad Bhágavatam idézetet:

„Amíg az élőlény nem tett szert a teljes önmegvalósításra – azaz amíg nem vált meg attól a tévfelfogástól, hogy azonos a testével, amely nem más, mint az eredeti test és az eredeti érzékek tükröződése, – addig nem szabadulhat meg a kettősség felfogásától, melyet a férfi és nő közötti különbség képvisel, s így minden esély megvan rá, hogy elbukik, mert értelme zavarodott.”

 

Milyen irányban haladunk, és mit számít egyáltalán?

 

Dévamrita Szvámi 2011. április 27., 5:55

 

Írj kommentet