“Irányítsátok ide a reflektorfényt – rám!”

jún 23

Az elme azt mondja:
– Nem akarok hatalmas, megasztároknak kijáró hírnevet – a céljaim szerények, alázatosak. Bárhol forduljak is meg, hadd részesüljek némi szívélyes dicséretben és éltető hangnemben elhangzó társadalmi elismerésben, s mindehhez még dukál egy egészséges mennyiségű presztízs is.

A Degradáció korszakában az emberek milyen olcsón adják el a lelküket. Azt képzeljük, hogy ha társadalom ünneplésének természetellenes napfényében pár percet sütkérezhetünk, életünk nyomban teljes lesz és értelmet nyer.
Ha tanulmányozod a hírességek életét, látni fogod, rövid életüknek csak az első pár évében vagy évtizedében értek el ténylegesen valamit. Mindazonáltal az illuzórikus energia, maya az emberi szentjánosbogarak pillanatnyi felvillanásának tárházát vonultatja fel, hogy történelminek és fontosnak tűnjenek.

Maya összegyűjti az ideiglenes anyagi egyének minden pillanatnyi csillogását, ellenállhatatlan egyvelegbe önti – hírnév, dicsőség – és az elmébe önti.

“Ezt akarod – gigantikus, globális és remek! Világi hírnév, elismerés és ünneplés – érd el ezeket! Szerezd be ezeket!”
Mi a valóság? Hamarabb, mint gondolnánk, az öregkor és a fenyegető halál leleplezi a meztelen igazságot: vakon kifosztottak minket, s otthagytak koncnak a halálnak, s az ismeretlen vár ránk – a következő testünk.

Dévamrita Szvámi, 2011. április 1., 6:51

Írj kommentet