Óvakodj a hullámoktól

jún 21

Vessünk egy pillantást saját személyes életünkre a Japánban történt természeti katasztrófa lencséjén  keresztül. A földrengés következtében a szökőár egész városokat mosott el, a tsunami ügyet sem vetett az emberiség leginkább technika központú újításaira. Bár Japán híres elektronikai berendezései képtelenek voltak megállítani a szökőárat, a digitális fényképezőgépek és kamerák a világot bőséges képanyaggal árasztották el.

A nívós oktatás és képzés következtében a japánok a leginkább naprakészek a földrengés és cunami jelenségéről. Az állampolgári ismeretek legfeljebb 15 perc előnyt adtak az embereknek, hogy megpróbálják leelőzni a tornyosuló hullámokat.

A cunamik végtelen szomorúságot okoznak, engem mégis a magunk helyzetére emlékeztetnek. Elvesztünk a tengerben, a hullámok úgy lökdösnek minket, mint az uszadékfát, anyagi szempontból semmi erőnk arra, hogy huzamos időre javítsunk az életünkön. Maya viharos óceánja hozza meg nagy döntéseinket – a születést, a halált, az öregkort és a betegséget – miközben hiába küzdünk, s a “pillanat varázsára” összpontosítunk.

Miközben egy hullám tetején fodrozódó tajtékban gyönyörködünk, el akarjuk feledni a teljes képet, a fő kérdéseket, az élet végső célját. Inkább nem gondolkodunk túl sokat, mert az elrontja az érzéki szörfözést.

Dévamrita Szvámi, 2011. március 16., 6:11

Írj kommentet