Leleplezés: Saját technikám a szívem gondozására

jún 21

Nézzünk szembe a ténnyel, miszerint az anyagi létezés kietlen sivatag, amely csak illuzórikus menedéket nyújt. Mikor tanuljuk meg, hogy a karmikus tevékenység sosem biztosítja azt a vigaszt, amire legbelül annyira áhítozunk?

Mialatt ezen a csalóka álmokkal teli világban utazom, a szívemre is figyelek, szemre vételezem, hol tartok és ügyelek arra, hogy az anyagi világ szakadatlan kiszárító hatása mellett mindig szüksége van arra, hogy bhaktival öntözzem.

Ostoba lennék a szívemet “automata pilóta” üzemmódra kapcsolni, miközben mechanikus módon végzem az odaadó szolgálatot. Egy fiatal bhakta egy ideig ellehet így, de ahogy egyre régebb óta gyakorolja a lelki életet, a szívünk állapota felőli személyes felelősségünk úgy nő. Így mélyül el a kapcsolat – a bhakti viszonzásától egyre inkább függünk.

A következőket teszem, hogy a szívemet alkalmassá tegyem Krisna szolgálatára:
1. Nem habozok tehetetlenül elmerülni a szent névben; nem szégyellem elismerni sebezhetőségemet, és a maha mantrához futok, ahogy egy gyermek szalad az anyjához.
2. Arra ösztönzöm kiszáradt szívemet, hogy keressen menedéket a Bhagavatam és a Caitanya caritamrita nektári folyamában.
3. Fő támaszaiammal, inspiráló istentestvéreimmel társulok, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szokásomtól eltérően cselekszem. “Egy swami sem lehet sziget.”
4. Értékelem az elhivatott tanítványok társaságát és segítségét, akik előre mozdítják Srila Prabhupada misszióját.
5. Sri Caitanya Mahaprabhu szívén meditálok, ami a Kali-yuga lakói aggodalmának menedéke, és Srimati Radharani érzelmeinek lakhelye.

 

Dévamrita Szvámi, 2011. március 11., 0:19

Írj kommentet